„…áthangolódás demokratikus szellemben.” – A vallásos nevelés Magyarországon a második világháború után

Az egyházak kezelésében lévő oktatási intézmények 1948-as államosítására azért került sor, mert ezek az iskolák a vallásos világnézet kialakítására törekedtek, amely összeegyeztethetetlen volt a mind jobban teret nyerő baloldali pártok embereszményével és világnézetével. Az egyházak az iskolákon keresztül nagy befolyást gyakoroltak a társadalomra. A pártegyeduralom irányába sodródó politika az egyházak pozícióinak gyengítésére törekedett, ezért hamarosan azzal az igénnyel lépett fel, hogy teljes mértékben kontroll alá vonja a magyar oktatást, és azon belül megszüntessen minden pluralizmust.

Nemcsak az oktatás rendszerét, de annak szellemiségét is meg akarták változtatni. Jelen írás néhány Jász-Nagykun-Szolnok megyei egyházi iskola példáján keresztül szeretné bemutatni, hogyan próbálták megőrizni az egyházi iskolák identitásukat a második világháború után, illetve miként jelentek meg az oktatásban a politika által közvetített és megkövetelt új, „demokratikus” eszmék.

A Horthy-korszakban az egyházi iskolák pedagógiai munkáját az egyházak és az állam közösen határozták meg. Az egyházak széles körű autonómiával és tapasztalattal rendelkeztek az oktatás terén, mozgásterük azonban nem volt korlátlan. A közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935. évi VI. törvény értelmében az egyházak saját tanterveket dolgozhattak ki, és saját tankönyveket használhattak, az általuk kidolgozott tanterveknek és órarendeknek azonban igazodniuk kellett az országos tantervhez, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyta őket jóvá. A saját tankönyvek használata szintén miniszteri engedélyhez volt kötve. Az iskolákban folyó szakmai munka felügyelete hasonlóan megoszlott az iskolafenntartó egyházak és az állam között: a népoktatási kerületekben – amelyek általában egy vármegyének vagy törvényhatósági jogú városnak feleltek meg – működő tanulmányi felügyelők és körzeti iskolafelügyelők az egyházi iskolákat is látogatták, értékelték az ott folyó oktatás és nevelés eredményét, és ellenőrizték az iskolák szervezetét, elhelyezését és felszerelését. Mindössze a hitoktatás maradt kizárólag egyházi irányítás alatt.


Az 1942-ben kiadott Népiskolai rendtartás még külön paragrafusban rögzíti a tanítás előtti és utáni ima rendjét. Forrás: Országos Pedagógiai Könyvtár

A második világháború előtt az egyházi iskolák szellemisége nagyrészt megfelelt a Horthy-rendszer konzervatív keresztény-nemzeti ideológiájának. Ez azonban a háború után megváltozott. Jóllehet a felügyeleti rendszer 1945-ben nem módosult, hamarosan feszültséget okozott az, hogy az új politikai rendszer ideológiája egyre távolodott a keresztény-keresztyén világszemlélettől és a vallásos szellemű neveléstől. Az iskolák igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, aminek következtében 1945 és 1948 között egyszerre próbáltak hűek maradni hagyományos oktatási elveikhez és megfelelni az új követelményeknek.

A második világháború utána az Ideiglenes Nemzeti Kormány nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ne csak a politika területén, de az iskolákban közvetített világszemlélet terén is megtörténjen a szakítás a Horthy-korszakkal. Ez a törekvés már az 1944­–45-ös csonka tanévre vonatkozó tanfelügyelői utasításban tetten érhető. Eszerint

„…a csonka év nevelési célja egyetemesen minden oktató intézmény számára: a világnézeti áthangolódás demokratikus szellemben.

Az utasítás a történelem tantárgy újraértelmezését tartotta a legfontosabbnak, melyből ki kellett gyomlálni a „feudális, kapitalista, imperialista” szellemet. Az irodalomban a progresszív gondolkodók tanítását szorgalmazták. A földrajz oktatásában szakítani kellett az irredentizmussal: azokban az iskolákban, ahol korábban a magyar Hiszekegy szavalásával kezdődött a tanítás, megtiltottak minden olyan gondolatot, amely a szomszédos országokra nézve sértő lehetett. Bár a napi politika közvetlenül nem jelenhetett meg az iskolában, a „tárgyilagosság” kedvéért Karl Marx, Lenin és Sztálin „korszakalkotó” műveit be kellett emelni a közgazdasági órák tananyagába. Mindez természetesen még nem jelentette a marxista szemlélet kizárólagosságát az oktatásban, de az utasítás hívószavai már teljesen megfeleltek annak. A háború utáni első tanterv 1946-ban jelent meg, melynek szellemisége nagyrészt megegyezett a tanfelügyelői utasítással.

Az ideológiai áthangolódást a pedagógusok átképzését szolgáló tanfolyamok szervezése és a tankönyvek felülvizsgálata is segítette. A vizsgálatok után Magyarországon 89 hittankönyvet és 102 egyházi főhatóság alatt álló iskolai tankönyvet tartottak forgalomban, az 1947–48-as tanévtől pedig már csak a minisztérium által jóváhagyott tankönyvekből lehetett tanítani, jóllehet azok nem készültek el megfelelő számban. A tankönyvek felülvizsgálata által keltett feszültség tovább nőtt, amikor a kormányzat a vallás- és lelkiismereti szabadságra hivatkozva be akarta vezetni a fakultatív hitoktatást. A kezdeményezés az egyházak és a hívek ellenállása miatt 1947-ben meghiúsult, a győzelem azonban tiszavirág életűnek bizonyult.


Az 1936-ban kiadott, római katolikus felekezeti olvasókönyvek első oldalán a magyar Hiszekegy olvasható. Forrás: Országos Pedagógiai Könyvtár tankönyvtára

A felszabadulástól az államosításig terjedő közel négy tanéven keresztül az egyházi iskolák hintapolitikát folytattak, egyrészt maradék önállóságukat felhasználva próbálták megőrizni egyházi jellegüket, miközben az állami követelményeknek is igyekeztek megfelelni, amelyek egyre inkább távolodtak a vallásos nevelés célkitűzéseitől. Mindez rendkívül eklektikus pedagógiai munkát eredményezett, amely kénytelen volt ötvözni a régi elemeket az új elvárásokkal.

A vallásos nevelés elsődleges eszköze a hit- és erkölcstan óra volt, ahol a diákok megismerkedhettek az alapvető hittételekkel. 1948-ban az öcsödi református iskolában az egyházmegyei iskolafelügyelő által megtekintett hittanórát zsoltárénekléssel kezdték az első osztályos tanulók, majd Jézus haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről tanultak. A katolikus iskolákban szintén komolyan vették a hitoktatást. A második világháború után is használták a Szent István Társulat által kiadott Egri elemi katekizmust, amely kérdés-felelet formájában ismertette meg a tanulókkal a római katolikus vallás alapvető tanításait, s amely a hittan tankönyveként szolgált. Emellett a Biblia rövidített, gyermekek számára átdolgozott változatát használták, amelyet olykor olvasókönyvként is alkalmaztak.


A Szent István Társulat által kiadott Egri elemi katekizmus, melyet a második világháború után is használtak. Forrás: Országos Pedagógiai Könyvtár

A háború utáni tankönyvkiadás nehézségei miatt sok iskolában arra kényszerültek a pedagógusok, hogy a régi, 1945 előtti tankönyveket használják tovább. A legégetőbb problémának éppen az olvasókönyvek hiánya bizonyult. A Jászalsószentgyörgyi Római Katolikus Népiskolában a háború után is a régi könyvekből tanítottak, melyekben ugyan igyekezték mellőzni a kifejezetten irredenta jellegű olvasmányokat, meghagyták azonban a nagy számban előforduló bibliai történeteket. Így a magyar nyelv és irodalom oktatásában továbbra is érvényesült a vallásos szellem. A másik humán tantárgy, a történelem oktatását is hasonló szempontok határozták meg. Sőt, egy református népiskolai felügyelő beszámolója szerint a reál tárgyak tanítását is áthatotta a keresztyén szellem: a kisújszállási iskolában a földrajz órán Egyiptom földrajzi viszonyainak tárgyalásakor a tanár „vallásos vonatkozást szőtt” az anyagba, a matematikatanár pedig vallásos tárgyú közmondásokkal mélyítette el az új ismereteket. A törökszentmiklósi református iskolában a természetrajz órán a méhekről tanultak a gyerekek. Az órát megtekintő lelkipásztor a pedagógus értékelésekor elismerően nyugtázta, hogy a „…természetrajz tanítása során nem szűnik meg megmutatni Isten kezének, gondviselésének nyomait.” A vallásos egyén kialakításának eszközei (zsoltáréneklés, Biblia olvasás, imádkozás) a természettudományi órákon is megjelentek és áthatották az iskola légkörét.

A vallásos nevelés más eszközei nem kapcsolódtak szorosan az órákhoz és a tananyaghoz. Tiszaföldváron például a református növendékek az évnyitó és évzáró ünnepségeket a templomban tartották, de rendszerint a főbb világi és egyházi ünnepeket is istentisztelet keretei között ünnepelték az iskolák. A templomok rendszeres látogatására minden felekezet igyekezett odafigyelni. Általában a pedagógusok kötelességei közé tartozott, hogy vasár- és ünnepnapokon a templomba kísérjék a tanulókat, amit munkaköri leírásukban is rögzítettek. A reformátusoknál vasárnapi iskola működött, de egyéb ifjúsági szerveződések is kialakultak: Öcsödön például 1946-ban dr. P. Nagy Elek lelkész megalakította a Konfirmáltak Szövetségét, ahol sok diák tölthette el iskolán kívüli szabad idejét. A katolikus fiatalok 1946-ig, a szervezetek betiltásáig a KALOT és a KALÁSZ keretein belül tehették meg ugyanezt. Hasonló célokat szolgált a cserkészet. E szervezetek működtetésében gyakran felekezeti iskolákban tanító pedagógusok is részt vettek.


Tiszaföldváron az ószőlői református iskola egyik tanterme imateremként is szolgált. 1934-ben tornyot építettek az épülethez, az államosítás után pedig templommá alakították át. Forrás: Tiszaföldvári Református Egyházközség irattára

Az egyházi iskoláknak igazodniuk kellett az országos tantervhez, amely az oktatás szellemiségének átalakítására törekedett. Az állam a demokratikus fejlődésre hivatkozva próbálta gyengíteni az iskolákban a vallásos szellemet, illetve igyekezett ellensúlyozni azt. 1946-ban létrehozták a szabad beszélgetés órát, melynek célja a tanterv szerint:

…a tanulóifjúság mindennapi kérdéseinek, az együttélés törvényeinek, szokásainak, közösségi életünk időszerű eseményeinek kölcsönös bizalmon alapuló megbeszélése

volt. A tanulmányi felügyelői látogatások jegyzőkönyveiből azonban kiderül, hogy ezeken az órákon más témák is terítékre kerültek. Az egyik szabad beszélgetés órán a tanulók a hároméves terv célkitűzéseiről és eredményeiről, valamint a termelés fokozásának fontosságáról tanultak. A pedagógus tudatosította a diákokban, hogy nem az egyén, hanem a közösség boldogulása a fontos. Az órán megemlékeztek a háborús károkról és felsorolták, mi mindent sikerült újjáépíteni a demokratikus erőknek az előző három évben. A felügyelő beszámolójában dicsérte a pedagógust, akinek

„…magatartása politikai kérdésekben tájékoztató és nem irányító. A tanító határozott egyéniségével bizalmat kelt demokratikus államberendezésünk iránt.”

Jóllehet valószínű, hogy a bemutató óra a felügyelőnek szólt, mégis úgy tűnik, hogy ezt a tantárgyat a napi politika céljaira használták fel.

A „demokratikus szellemű áthangolódás” más tantárgyak tartalmában is tetten érhető. A fent említett kisújszállási református iskolában, ahol az egyházmegyei felügyelő kiemelte, hogy minden tantárgy tanítása során érvényesül a keresztyén szellem, az állami tanulmányi felügyelő éppen azt hangsúlyozta, hogy a történelem órán az 1848-as szabadságharccal összefüggésben helyesen került szóba a három éves terv méltatása. A szabadságharc megítélésében egyébként is jól érzékelhető, miként alakult át a szemlélet néhány év alatt. Egy nyolcadikos öcsödi diák, aki korábban egyházi iskolában tanult, 1948 szeptemberében, néhány hónappal az iskolák államosítása után egy magánvizsga keretében a következő értékelést fűzte Petőfi Sándor „Egy gondolat bánt engemet” című verséhez: a költő

„…a szabadság megvalósulását nem érhette meg. Majd csak egy újabb emberöltő vívhatta ki a világszabadságot. 1945-ben valósulhatott meg az igazi szabadság mikor egy szabadság szerető nép kezéből megkaptuk szabadságunkat.

Eszerint Petőfi céljait a szabadságszerető szovjet nép valósította meg, amely már az 50-es évek történelemszemléletét vetíti elénk.


Felkészülés 1848 százéves évfordulójának megünneplésére: az ifjúság egyéves munkaterve. Forrás: MNL JNSZML VIII. 159. a. 108/1947.

Az egyházak hatását ellensúlyozandó, az állam is megkezdte saját emlékezetkultuszának kialakítását és létrehozta saját ifjúsági szervezeteit. Az iskolák megünnepelték május 9-ét, a háború befejezésének napját, nem felejtve el méltatni a szovjet hadsereg érdemeit. A május 1-jei felvonulásokon is részt kellett venniük. 1848. március 15. 100 éves évfordulóját szintén propagandacélokra használták fel. 1947-ben meghirdették a magyar ifjúság egyéves munkatervét, hogy méltóképpen felkészüljenek a nagy ünnepre. Eközben azt hangsúlyozták, hogy eljött a várva várt szabadság, a föld végre a paraszté lett s a dolgozó nép többé nem elnyomott, jogtalan rab saját hazájában. Az iskolákban 48-as bizottságokat szerveztek, melyek különböző szabadidő- és sportprogramokon vettek részt, valamint társadalmi munkát végeztek. Végül a forradalomról nagy ünnepségek keretében emlékeztek meg. Kifejezetten a napi politika céljait kiszolgáló ünnepségekre is sor került. 1947. március 29-én például a vármegyei tanfelügyelő javaslatára a Túrkevei Református Általános Iskolában megünnepelték Tildy Zoltán köztársasági elnök születésnapját, bár az március 8-án volt. A halasztás oka, hogy a tanítás március 24-ig szénhiány miatt szünetelt. Az egyházi ifjúsági szervezetekkel, és különösen a cserkészmozgalommal szemben jött létre az úttörőmozgalom, amelyet központilag koordináltak, célja a gyermekek szellemi, erkölcsi és testi nevelése volt. A cserkészcsapatokat 1948-ban „önkéntesen” beolvasztották az úttörőmozgalomba.


A Tiszavidék 1948. április 18-ai számában az úttörő vezetők szolnoki értekezletéről számoltak be. A cikkben szó esik a cserkészszövetség beolvasztásáról is. Forrás: Tiszavidék. IV. évf. 18. sz. 1948. április 18.

Mindezek ellenére a felekezeti iskoláknak 1948-ig sikerült megőrizniük egyházi jellegüket, és folytatni a vallásos szellemű nevelést. Bár kénytelenek voltak alkalmazkodni az új követelményekhez, továbbra is követték a hagyományos nevelés tradícióit. Az egyházi iskolák a vallásos ember kiművelésére törekedtek, s jóllehet módszereiket korlátozták, munkájukat a megváltozott körülmények között is folytatták. A berendezkedő új hatalom azonban sérelmezte, hogy az iskolák ideológiai tekintetben nem alakultak át a kívánt mértékben. Az 1947-es politikai fordulat után a baloldali pártoknak, elsősorban a Kommunista Pártnak, homogén iskolarendszerre volt szükségük, ahol kizárólag az állam által diktált ideológia juthatott érvényre. Minden korabeli gazdasági és szakmai természetű érveléssel ellentétben kizárólag ezért volt szükség az egyházi iskolák államosítására.

Mucsi László

Felhasznált irodalom:

Drabancz M. Róbert – Fónai Mihály: A magyar kultúrpolitika története 1920-1990. Debrecen, Csokonai Kiadó, 2005.

Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Budapest, Kossuth Könyvkiadó 1985.

Kardos József: Iskola a politika sodrásában (1945-1993). Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 2007.

Kelemen Elemér: Hagyomány és korszerűség. Oktatáspolitika a 19-20. századi Magyarországon. [Társadalom és oktatás 18.] Budapest, Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Könyvkiadó, 2002.

Pedagógia és politika a XX. Század második felében Magyarországon. Szerk.: Szabolcs Éva. Budapest, Eötvös József Kiadó, 2006.

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. Században. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.

Források:

1935. évi VI. törvénycikk a közoktatásügyi igazgatásról. In.: 1935. évi országos törvénytár. Budapest, Magyar Királyi Belügyminisztérium, 1935.

Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára (továbbiakban MNL JNSZML) VIII. 143. a. Az Öcsödi Református Elemi Népiskolák iratai 175/1948. sz.; 148/1947. sz.; 168/1948. sz.; 181/1948. sz.

MNL JNSZML VIII. 120. a. A Jászjákóhalmai Római Katolikus Elemi Népiskola iratai 27/1946. sz.

MNL JNSZML VIII. 114. a. A Jászalsószentgyörgyi Római Katolikus Elemi Népiskola iratai sz.n. irat. A jászalsószentgyörgyi rk. tantestület gyűlésének jegyzőkönyve, 1945. aug. 13.

MNL JNSZML VIII. 127. b. A Kisújszállási Református Elemi Népiskola iratai 153/1948. sz.; 95/1948. sz.

MNL JNSZML VIII. 156. b. A Törökszentmiklósi Református Elemi Népiskola iratai 374/1946-47. sz.

MNL JNSZML VIII. 159. a. A Túrkevei Református Elemi Népiskola iratai. Jegyzőkönyvek, 5. sz.; 108/1947. sz.

MNL JNSZML VI. 501. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye királyi tanfelügyelőjének iratai. 319/1945. sz.

Beszámoló művelődéspolitikánk mai helyzetéről. Az Országos Köznevelési Tanács teljes ülése, 1947. február 11. Budapest, Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, 1947.

Népiskolai rendtartás. Kiadta a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1942. évi május hó 5-én kelt 31000/1942. sz. rendeletével. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1942.

Utasítás az 1935. évi VI. tc. 14§-a alapján a népoktatási intézetek tanulmányi ellenőrzésével megbízott körzeti iskolafelügyelők és a a kir. tanfelügyelői hivatalok iskolalátogató tagjai részére. Kiadta a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 7000/1935. elnöki számú rendeletével. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935.

Tanterv az általános iskola számára. Kiadta a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 75000/1946. V. K. M. számú rendeletével. Budapest, Országos Köznevelési Tanács, 1946.

Tiszaföldvári Református Egyházközség Irattára. Templomi Hirdetőkönyv. 1945. júl. 8.; 1946. szept. 1.; 1947. ápr. 27.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket