Augusztus 20. jelentésváltozásai – az ünnep története 1038-tól napjainkig

Magyarország alaptörvénye három ünnepet tart nyilván nemzeti ünnepként. Ebből kettőn szabadságharccal egybekötött forradalomra emlékezünk: március 15-én az 1848/49-esre, október 23-án az 1956-osra. Augusztus 20. tartalma teljesen más: nemzeti, állami és egyben vallási ünnep is. Állami ünnepként az államalapításra és az államalapító I. István (1000–1038) királyra emlékezünk ezen a napon. Vallási ünnepnek elsősorban Magyarország legnagyobb felekezete, a magyar katolikus egyház tartja. Számukra ez a nap Szent Istvánnak, Magyarország fővédőszentjének, Magyarország keresztény hitre térítőjének ünnepe. Az ünnep világi és egyházi tartalma a történelem során annyira összefonódott, hogy lehetetlen elválasztani, bár – főként 1945 és 1989 között – határozottan megkísérelték ezt. Ünneptörténeti áttekintés.

Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. Benczúr Gyula festménye a Szent István Bazilikában. Forrás: Wikipedia
Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. Benczúr Gyula festménye a Szent István Bazilikában. Forrás: Wikipedia

Az államalapítás és Szent István közös ünnepe Magyarország egyik legrégebbi ünnepe. A hagyomány szerint I. István király rendre augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartott törvénynapot és királyi tanácsülést Fehérváron, ezen a napon ajánlotta fel Magyarországot Szűz Máriának, és 1038-ban ezen a napon hunyt is el.

„Ó, mennyeknek királné asszonya, Istennek szent Annya, és ez világnak meg épöjtő nemes Asszonya, dicsőséges Szíz Mária, te szentséges kezeidben és oltalmad alá adom és ajánlom anya-szentegyházat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetembe és ez szegén országot mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben, hogy en te legyél Asszonyok, és ótalmok és az én leikömet te szent markodban.” – olvashatjuk a Bódogságus Szent István királnak innepéről című munkában. (Elérhető teljes terjedelmében a Magyar Elektronikus Könyvtárban ide kattintva – ezúton köszönöm Maróti Zsolt Viktornak, hogy felhívta a figyelmemet az idézetre.)

Hogy miért mégsem augusztus 15-én emlékezünk meg az uralkodóról? Azért, mert a később szintén szentté avatott I. László (1077–1095) 1083-ban nem ezen a napon, hanem öt nappal később, augusztus 20-án emelte oltárra István ereklyéit, ezzel szentté avatva őt – természetesen az akkori pápa, VII. Gergely jóváhagyásával.

Metszet a Szent Jobbról Pray György 1771-es munkájában. Forrás: Szirtes Zsófia írása Magyar Nemzeti Levéltár honlapján
Metszet a Szent Jobbról Pray György 1771-es munkájában. Forrás: Szirtes Zsófia írása Magyar Nemzeti Levéltár honlapján

Az ünnep fontosságát, középkori rendszeres megünneplését bizonyítja az is, hogy Magyarország legrégebbi oklevél formájában kiadott kiváltságlevelében, az idén nyolcszáz éve kiadott Aranybulla első pontja is erről rendelkezik.

„Évente Szent István király ünnepén Fehérvárott tartozzunk ünnepelni, hacsak sürgős dolog nem jön közbe, vagy betegség nem akadályoz meg ebben. Ha jelen nem is lehetnénk, akkor a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy helyünkön a peres ügyeket meghallgassa, és a serviensek is valamennyien, akik akarnak, szabadon odagyűljenek.” – olvashatjuk Érszegi Géza 1990-es fordításában. (Az eredeti szöveg, négy magyar fordítása és az Aranybulla története egyaránt elérhető a Parlament tematikus aloldalán ide kattintva.)

Az ünnep története a szentté avatáskor összekapcsolódott István ereklyéjével, a Szent Jobbal, amely a király épségben megmaradt jobb keze. A relikvia eredetéről a Magyar Katolikus Lexikon szócikke a következőt írja:

„István király testét a halála utáni zivataros időkben az eredeti szarkofágból kiemelték, hogy a fehérvári bazilika padlója alá rejtsék, s ekkor jobb karját levágták. Ereklyeként a fehérvári káptalan kincstárába került, s ennek őre, Merkur a Szent Jobbot eltulajdonította és családi monostorában, Biharban helyezte el. Erről többen tudhattak, mert 1083-banm a sír fölbontásakor Szent László király Merkurt kitiltotta a sír közeléből, nehogy a szent ereklyékből valamit elraboljon. A sír felbontásakor kiderült, hogy a szent király jobb karja hiányzik. Mikor László 1084. május 30-án a bihari monostorba látogatott, Merkur csodálatos történetet eszelt ki a maga mentségére, s a király megbocsátott neki, sőt saját fiát, Álmos herceget megbízta, hogy a bihari famonostor helyébe kőmonostort építsen. A monostort s a körülötte kialakuló mezővárost Szentjobbnak nevezték.”

A Szent Jobbot 1433-ban Székesfehérvárra, innen pedig Raguzába (a mai Dubrovnikba) vitték: 1590-ben már biztosan itt, a domonkos kolostorban őrizték.

István király szobra a budai várban (Stróbl Alajos, 1906). Forrás: Fortepan / Kurutz Márton
István király szobra a budai várban (Stróbl Alajos, 1906). Forrás: Fortepan / Kurutz Márton

Szent István kultusza a közép- és kora újkorban fokozatosan elterjedt Európában, s 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház szentjévé nyilvánította. Ünnepnapjának szeptember 2-át, Buda töröktől való keresztény visszavételének napját jelölte ki, s elrendelte, hogy erről az egész katolikus világ emlékezzen meg.

1771-ben az ünnep a XIV. Kelemen pápa elrendelte reform áldozata lett: az egyházfő csökkenteni kívánta az egyházi ünnepek számát, s többek között a Szent István nap ünneplését is megszüntette. Ahhoz viszont hozzájárult, hogy Mária Terézia (1740–1780) ugyanebben az évben Bécsbe, majd Budára szállíttassa a Szent Jobbot, s augusztus 20-án körmenetben végigvigyék a városon, sőt ahhoz is, hogy a magyarországi naptárakban továbbra is jelen legyen nemzeti ünnepként a szent király napja. (Az egyetemes egyház ünnepei közé 1969-ben került vissza Szent István ünnepe, azonban augusztus 16-án tartják.)

Az ünnepet egészen az 1848/49-es forradalomig minden évben megtartották. Ezután azonban 1860-ig szünet következett. Szent Istvánt a független magyar állam jelképének tartották, így ünneplését a Ferenc József (1848–1916) vezette hatalom nem engedélyezte. Az ünnep újbóli megtartása már az enyhülés jele volt, s az 1867-es kiegyezés után megint a korábban megszokott módon emlékeztek meg az államalapítástól. Az uralkodó 1891. évi XIII. törvénycikkben (a szöveg teljes terjedelmében elérhető az Ezer év törvényei nevű adatbázisban ide kattintva) az ipari munkásság számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, s egy 1895-ös belügyminisztériumi rendelet nyomán helyeztek el először címeres zászlókat a középületeken ezen a napon.

Szent Jobb körmenet 1930. augusztus 20-án. Forrás: Fortepan / Révay Péter
Szent Jobb körmenet 1930. augusztus 20-án. Forrás: Fortepan / Révay Péter

A trianoni békeszerződés kényszerű aláírása után az ünnep tartalma új jelentéssel bővült. Szent István alakja nemcsak a nemzeti függetlenséget, hanem a történelmi Magyarország egységét is szimbolizálta, így a király emléknapján az ország ezer éves határainak visszaállítására, azaz a revíziós törekvésekre való igényre helyezték az állami ünnepségek hangsúlyát. 1927-ben rendezték meg az első tűzijátékot ezen a napon, amelyet azóta minden évben megtartanak. Eddig csak a második világháború idején, 1956 és 1966 között, valamint 2020-ban, a koronavírus járvány idején maradt el.

A király halálának kilencszázadik évfordulójára emlékezve alkották meg az 1938. évi XXXIII. törvényt, amely nemzeti ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. (A törvény szövege teljes terjedelmében elérhető az Ezer év törvényei adatbázisban ide kattintva.) Az 1938-as évet teljes egészében Szent István emlékévnek nyilvánították. Az államalapító uralkodóra ünnepségsorozattal emlékeztek, s a Szent Jobbot egy erre a célra épített vasúti járművön, az Aranyvonaton körbevitték az országon. (Az Aranyvonat építéséről, útjáról érdemes elolvasni Kerekes Dóra tavalyi írását a Honismeret folyóiratban, illetve másodközlését portálunkon, amely ide kattintva érhető el.)

Az Aranyvonat Székesfehérvárott. Forrás: Fortepan / Adelhardt Márta
Az Aranyvonat Székesfehérvárott. Forrás: Fortepan / Adelhardt Márta

1944-ben, a bezáródó ostromgyűrű elől Szálasi Ferenc „nemzetvezető” a koronázási ékszereket és a Szent Jobbot Kőszegre vitette. (Az 1944/45-ös év magyarországi viszontagságainak részleteiről sokat megtudhatunk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Nullaév. 1944/1945. Remény és realitás című tematikus honlapjáról, amely ide kattintva érhető el.) Az ékszerek és a relikvia Kőszegről Salzburgba, innen pedig az Amerikai Egyesült Államok hadseregének őrizetébe kerültek. A koronázási ékszerek csak évtizedek múlva kerültek vissza hazánkba (érdemes elolvasni a Szent Korona hazatérésének körülményeit kutató Glant Tiborral készült, ide kattintva elérhető interjúnkat), a Szent Jobbot azonban már 1945 nyarán visszaszolgáltatták, s 1945. augusztus 20-án meg lehetett tartani a szokásos körmenetet.

Ünnepi plakát 1950. augusztus 20-án, Rákospalotán. Forrás: Fortepan / Várkonyi Ádám
Ünnepi plakát 1950. augusztus 20-án, Rákospalotán. Forrás: Fortepan / Várkonyi Ádám

Szent István király ünnepét 1946-ban és 1947-ben is megtartották. Az 1947-es kékcédulás választások, majd az 1948-as fordulat nyomán kiépülő kommunista diktatúra veszélyesnek ítélte az ünnep egyszerre nemzeti és vallási tartalmát. A Rákosi Mátyás (2021-ben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben közzétettük életrajzát portálunkon, amely ide kattintva olvasható) vezette rezsim mégsem tartotta célszerűnek az ünnep eltörlését. Ehelyett úgy döntöttek, hogy új tartalommal ruházzák fel. 1949-től augusztus 20-át az alkotmány és az új kenyér ünnepének nevezték, s az állami ünnepségek során ezeket az elemeket helyezték középpontba. A keresztény egyházakkal szembeni fellépés során (amelynek kapcsán érdemes elolvasni Sulák Péter Sándor tavalyi írását portálunkon, amely ide kattintva érhető el) a Szent Jobb-körmeneteket is betiltották, s 1989-ig nem kerülhetett sor megrendezésére. Magát az ereklyét ezekben az évtizedekben a Szent István Bazilika páncéltermében őrizték.

Budapesti tűzijáték 1967. augusztus 20-án. Forrás: Fortepan / Főfotó
Budapesti tűzijáték 1967. augusztus 20-án. Forrás: Fortepan / Főfotó

Az 1989-es rendszerváltás új helyzetet teremtett. Újra meg lehetett tartani a nyilvános vallási ünnepeket, így a Szent Jobb-körmenetet is. A szertartás népszerűsége máig töretlen. Az 1990-es választások után megalakult Országgyűlés nemzeti, s egyben hivatalos állami ünnepnek nyilvánította augusztus 20-át. E döntést a 2012-es alaptörvény is megerősítette, így e nap mind a mai napig a hivatalos ünnepek közé tartozik.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket