Az 1956-os jenai fizikusbál

1956. november 30-án, a jenai egyetem fizikusbálján a negyedéves hallgatók egy meglehetősen áthallásos kabaréműsort mutattak be, amelynek jelenetei a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) diktatórikus politikai-társadalmi viszonyainak burkolt kritikáját adták. A legnagyobb visszhanggal az eredetileg „vadász-jelenet” címet viselő szkeccs járt, amely utóbb a Stasi jelenlévő ügynökei által készített jelentésekbe „Magyarország-jelenet”-ként (Ungarn-Szene) vonult be.

Az SZKP XX. kongresszusa, a lengyel események és magyarországi forradalom híre a keletnémet egyetemeken is feszült légkört eredményezett. A diákgyűléseken már 1956 tavaszától többen felszólaltak a marxizmus- és az oroszórák kötelező jellege, a nyugati utazások korlátozása és az általános hadkötelezettség bevezetése ellen, követelték a pártfüggetlen hallgatói érdekképviselet kialakítását, a nyugatnémet tudományos kapcsolatok helyreállítását és a nyugati művekhez való szabad hozzáférést. Október végétől rendszeresen megvitatták a magyarországi forradalomról szóló, többnyire nyugati rádióműsorokból származó híreket, amelyek meglehetősen ellentmondtak az erről szóló hivatalos ulbrichti propagandának. A Német Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands, SED) megítélése 1956 végére minden addiginál mélyebbre süllyedt, sokan már a Szovjetunió összeomlását várták. Egy november eleji jenai gyűlésen egy hallgató például egyszerűen bekiabált, hogy az NDK már nem soká marad a szovjet tábor része, a harmadéves medikusok szemináriumi csoportjaiban pedig nyíltan tárgyalták, hogy a Szovjetunió felelős a magyarországi vérfürdőért és Nagy Imre nemhogy nem hívta be az oroszokat, hanem egyenesen távozásukat követelte. A kritika egyre általánosabb lett: „A hallgatók széles körében a felsőoktatási intézmények állami és pártvezetésével, az FDJ-tal [ti. az ifjúsági tömegszervezettel, a Freie Deutsche Jugend-del] szemben igen komoly bizalmatlanság tapasztalható, e tendencia egyre általánosabb” – összegezte a hallgatók kijelentéseit a jenai egyetemi pártszervezet egy jelentése 1956 november elején.[1] Ebben a politikailag meglehetősen feszült helyzetben rendezték meg november 30-án a jenai egyetem fizikusbálját, amelyen több száz hallgató és oktató között a Stasi megfigyelői is részt vettek.

A jenai egyetemen már nagy hagyományokkal bírt, hogy a matematika-, fizika- és kémia szakos hallgatók november–december táján bálokat rendeznek, melyek programját a negyedévesek állítják össze. Az 1956-os fizikusbál jeleneteinek szövegét Peter Herrmann, Heinz Steudel és Claus Dieter Hoffmann írták, a kellékek beszerzését és a bálnak helyet adó menza feldíszítését pedig évfolyamtársaik vállalták. A szervezők előre sejtették, hogy programjuk kockázatos lehet, ezért az egyetemi ifjúsági és pártszervezet képviselői előtt tartott főpróbán nem mutatták be a teljes előadást, nehogy idejekorán magukra vonják a funkcionáriusok figyelmét.

A fizikusbálon résztvevő többszáz jenai hallgatót és oktatót már a menza termébe belépve kétértelmű feliratok és transzparensek fogadták. A magyar zászló színeivel feldíszített terem egyik plakátján például hatalmas betűkkel az amerikai szektor rádióadására utaló „RIAS” (Rundfunk im amerikanischen Sektor), a plakát alsó sarkában kisbetűvel a „hazudik” felirat szerepelt. Egy másik transzparensen az SED egyik aktuális jelmondata a „Szabadságot minden keletnémet állampolgárnak” („Freiheit für alle DDR-Bürger”) állt, amely a korabeli pártszótár szerint az NSZK-ban, illegális politikai tevékenység miatt letartóztatott keletnémet állampolgárok szabadon bocsátását követelte. A felirat kétértelműsége azonban mindenki számára nyilvánvaló volt.

A kabaréprogram felkonferálás nélkül egy pantomimjelenettel kezdődött. A színpad bal sarkában egy hordó állt „urna” felirattal, jobb sarkában pedig egy hivatalnok ült bélyegzővel. Felhangzott egy induló és belépett egy hallgató, aki odasietett a hivatalnokhoz, majd rá sem pillantva a lebélyegzett szavazólapra, bedobta azt az urnába. A jelenet többször megismétlődött, végül egy robot is érkezett, mellkasán felirattal: „Én a 17-es körzetet képviselem”, és ő is leadta a szavazatát. Utolsóként egy hallgató jött, aki egy farkaskutyát vezetett pórázon, a szavazólapot azonban nem ő, hanem a kutya vette el és ejtette a hordóba. A lap azonban – az előzetes tervekkel ellentétben – a hordó szélére esett. A kutya ekkor felágaskodott, ismét szájába vette a lapot és másodszorra sikeresen az urnába dobta. Peter Herrmann visszaemlékezése szerint a közönség – amely eddigre már többször is tapssal szakította félbe a jelenetet – ovációban tört ki.

A választásokat parodizáló pantomimet számos jelenet követte, de csak néhány szövegkönyve maradt fenn. Az ún. „Mephisto-jelenetben” – amelyet Herrmann nem sokkal a magyar forradalom kitörése után írt – a Faust mintájára egy filozófus (Herrmann) és Mephisto beszélgettek a párt hamis bálványairól és ideáiról. A „Répa-jelenet” főszereplője egy paraszt volt, aki hatalmas répát termesztett földjén, ezért a minisztérium őt, a polgármestert és a párttitkárt is kitüntette. A párttitkár egy kis kitüntetést és egy nagyobb pénzösszeget, a polgármester egy közepes kitüntetést és közepes pénzösszeget kapott, míg a parasztnak egy hatalmas kitüntetéssel és kevéske pénzzel kellett beérnie. A jelenet végén a minisztérium képviselője úgy határozott, hogy a répát Berlinbe kell szállítani, hogy ott is „felvidítsa a jószágot”, mire a paraszt a répára erősített egy feliratot: „Not made in SU”.

A legnagyobb vihart utóbb azonban a „Magyarország-jelenet” kavarta. A jelenetben egy kutyáját vezető vadász találkozott össze egy vándorral (a kutyát ekkor már egy hallgató játszotta). A vándor megdicsérte a jólnevelt kutyát, Sultan-t, melyet a vadász örömmel fogadott, mondván, valóban hűséges jószágról van szó, aki őt mindenhová követi. Majd kifejtette, mennyire ellenszenvvel viseltetik azok iránt, akik kutyájukat pórázon vezetik és korlátozzák szabadságát. A vándor itt helyeselve közbeszólt, de értetlenkedett is: hiszen ez a kutya is pórázon van, nem csoda, hogy bárhová követi a gazdáját. A vadász azonban felvilágosította: kettejüket nem póráz, hanem „baráti kötelék” fűzi össze, majd arról kezdett beszélni, hogy mennyire elítéli, ha valaki szájkosarat ad a kutyájára. A vándor megint összezavarodott, hiszen a kutya szájkosarat viselt, de a vadász kész volt a válasszal: sok a darázs az erdőben, ezért visel Sultan „darázsvédőt”. A kutya azonban ekkor elszabadult és elfutott. A vadász egy szál kolbásszal próbálta visszacsalogatni, hiába, ezért rálőtt a kutyára, aki nyüszítve visszatért. Miközben visszakerült a póráz és a szájkosár, a vadász kijelentette, hogy a legszigorúbban tilos egy kutyát bántani. A vándor ismét meghökkent, és rámutatott, hogy Sultan nem szabad akaratából tért vissza, hanem azért, mert a vadász rálőtt és megsérült a lába. A vadász ekkor elveszítette a türelmét, de ismét megmagyarázta: a kutya a darázscsípéstől őrült meg és azért szaladt el, hogy a darazsaktól minél távolabbra kerüljön, de menekülése közben felsértette a lábát. Ő csak a darazsakat lőtte le, és ezután az állat hálából visszatért hozzá. Az érvelés meggyőzte a vándort, aki elismerte: a vadász „minden kutyalélek védelmezője”, „tetteiről kutyanemzetségek fognak mesélni”.

A Heinz Steudel által írt jelenet a magyar forradalom leveréséről szóló ulbrichti propaganda és a valóság ellentmondásait állította szembe. Az SED interpretációjában ugyanis 1956 októberében Magyarországon imperialista ügynökök és fasiszták által kirobbantott ellenforradalom zajlott. A hallgatók (és a keletnémet lakosság) jó része előtt azonban a RIAS híradásaiból a forradalom célkitűzései és brutális leverése is ismertek voltak. A „Magyarország-jelenet”-ben az ulbrichti propaganda hamis és manipulatív értelmezésére való legnyilvánvalóbb utalás a pórázra használt „baráti kötelék” (Freundschaftsbund) kifejezés volt, a hivatalos pártzsargonban ugyanis ezt a szót használták a Szovjetunió és az érdekszférájába tartozó államok kapcsolatának leírására. A jelenlévők visszaemlékezései szerint a publikum értette és egyetértéssel fogadta ezeket az utalásokat. Az egyetemi pártfunkcionáriusok nemhogy nem léptek közbe, a professzorokkal együtt nevettek és tapsoltak. A helyzet kockázatossága azonban nyilvánvaló volt: a szereplőket már az est folyamán figyelmeztette egy professzoruk, hogy ha a kabaré következmények nélkül marad, az az SED valószerűtlen türelméről tenne tanúbizonyságot.

Az ezt követő napokban a bálról nemcsak az egyetemen és a városban beszéltek, de a hazalátogató egyetemisták elbeszélései alapján országosan is híre ment. Hivatalos reakció azonban egyelőre nem született. Az egyetemi pártszervek ugyanis inkább a december 6-ára meghirdetett kémikusbál miatt aggódtak, nem alaptalanul. December 5-én egy állambiztonsági tiszt jelent meg a rektornál és felhívta a figyelmét, hogy a hallgatók a másnapi kémikusbálra meglehetősen provokatív plakátokkal díszítették fel a menzát, és utalt arra is, hogy a Stasi be fog avatkozni a bál programjába, ha szükségét látja. Josef Hämel rektor másnap hivatalos bejáráson tekintette meg a menza dekorációját. Az egyik plakát egy édesanyát ábrázolt, aki HO (Handelsorganisation, a legnagyobb keletnémet állami kereskedelmi vállalatra utaló) feliratú tejesüveget nyújtott kisbabájának. A csecsemő azonban elhúzódott, mivel egy meztelen Marilyn Monroe-kép kötötte le a figyelmét. További transzparenseken az „Üdvözöljük a demokratikus szektorban” („Herzlich wilkommen im demokratischen Sektor”), „A pártnak mindig igaza van” („Die Partei hat immer recht”), „Tanuljatok pártnyelven” („Lernt Partei-Chinesisch”), „Az FDJ egyszemélyes gyűléseket követel” („Die FDJ fordet 1-Mannversammlungen”) jelmondatokat lehetett olvasni. Hämel a feliratok eltávolíttatása mellett döntött, mire a szervezők lefújták a kabarét és az esti bálon bejelentették, hogy a programot betiltották. A vendégek felháborodtak, ezért a szervezők megpróbálták rávenni a Drezdából érkezett tánczenekart, hogy az előadás helyett is játszanak, ők azonban erre nem voltak hajlandók. Végül egy kémiaprofesszor nyugtatta le a kedélyeket.

Decemberben nemcsak az egyetem, de a városi és körzeti párt- és állambiztonsági szervek is a fizikus- és kémikusbálról beszéltek, még a jenai Zeiss-művek üzemi küldöttsége is határozott állásfoglalást követelt az egyetem vezetésétől. Az egyetemen belül a program megítélése vegyes volt: a pártszervezet úgy vélte, hogy a hallgatók „antiszocialista” programot mutattak be és követelte megbüntetésüket. Állásfoglalásához jogász- és filozófia szakos hallgatók, valamint több intézet is csatlakozott, a jogi karon aláírásokat is gyűjtöttek a szervezők eltávolításáért. December 6-án a fizika- és matematika szakosok pártalapszervezete is elmarasztalta a szervezőket – főként a „Magyarország-jelenet” miatt. Bőven akadtak azonban szimpátianyilatkozatok is. A professzorok és a szaktársak jó része támogatta a szervezőket, több százan írták alá a mellettük kiálló nyilatkozatot.

A fizikusbál híre az SED Központi Bizottságáig is eljutott, az üggyel foglalkozó ülésen maga Walter Ulbricht elnökölt. A bálról szóló határozatban kimondták, hogy amennyiben az egyetemi szenátus nem hajlandó a főszervezők megbüntetésére és eltávolítására, a minisztériumnak kell odahatnia, hogy a szükséges intézkedéseket meghozzák. Az egyetemi szenátus azonban megosztott volt a kérdésben, így a kritikus nézeteket valló, de a párt- és állami szervek között egyensúlyi szerepre törekvő rektornak sikerült megakadályoznia a hallgatók kizárását. Mindössze kisebb, szimbolikus fegyelmi büntetéseket kaptak: néhányukat kizárták az FDJ-ból vagy az SED-ből, egyiküknek megvonták az ösztöndíját.

A csekély büntetésekben – a rektor közbenjárása mellett – komoly szerepet játszott, hogy az SED úgy vélte, hogy a megtorlásnak közvetlenül a magyar forradalom leverése után beláthatatlan következményei lehetnek. Erre csak hónapok múlva, az NDK történetének egyik legnagyobb létszámú ellenálló csoportja, a nagyjából 30 fős Eisenbergi Kör felszámolásával egyidőben került sor. A Kör egy eisenbergi középiskolás baráti társaságból szerveződött 1953-ban a berlini felkelés, valamint az evangélikus közösségi mozgalom, a Junge Gemeinde tagjainak letartóztatását követően.[2] A csoport a tagok továbbtanulása után különböző szakiskolákban és felsőoktatási intézményekben (így a jenai egyetemen is), szigorúan konspiratív alapon működött, szándékosan nem építettek ki nyugati kapcsolatokat, ezért is tudtak éveken keresztül rejtve maradni. Rendszerkritikus röplapokat terjesztettek és feliratokat festettek régi házak, vagonok oldalára, leglátványosabb akciójukat pedig 1956 januárjában hajtották végre, amikor megrongálták a Gesellschaft für Sport und Technik egyik régi lőállását. A fizikusbált ugyanakkor nem a Kör szervezte, abban csak egy tagja, Peter Herrmann vett részt.

A fizikusbál idején még nem volt lehetséges büntetőjogi eszközökkel fellépni a bált szervező hallgatókkal szemben. A büntetőtörvénykönyv 1957. december 11-én kibocsátott kiegészítésével azonban már nemcsak elkövetett cselekmények, hanem a társadalomra veszélyesnek ítélt nézetek is büntetőjogi kategóriává váltak. A kiegészítés 1958. február 1-jén lépett életbe, február 11-én pedig a jenai egyetemen megkezdődtek a letartóztatások, melynek keretében áprilisig több mint harminc hallgatót – az Eisenbergi Kör tagjai mellett a fizikusbál szervezőit, valamint több, a kötelező orosz- és marxizmus-leninizmus oktatás ellen tiltakozó hallgatót – tartóztattak le. Az SED és a Stasi ugyanis nem mondott le a fizikusbál miatti megtorlásról, csak kivárt. Erre utal az is, hogy amikor a fizikusbál előadói melletti aláírásgyűjtés szervezője, Manfred Wagner kihallgatása során megkérdezte, miért csak most tartóztatták le másfél évvel azelőtti akciója miatt, a kihallgatótiszt a következő választ adta: „Csak most engedhetjük meg magunknak.”[3]

A hivatalos propaganda összemosta a Kör tevékenységét és a fizikusbál eseményeit, és az ügyet úgy állította be, miszerint egy közvetlenül Bonnból irányított terrorhálózatot számoltak fel, amely ládaszám birtokolt fegyvereket és civilek elleni merényletekre készült. A nyugati híradások ezzel szemben a diktatórikus politikai rendszer ellen lázadó fiatalokról szóltak, akik szabad választásokat és a politikai elítéltek szabadon bocsátását követelték. A letartóztatott hallgatókat 1958 folyamán négy perben ítélték el.[4] A bíróság a fizikusbál eseményeit olyan államellenes provokációnak minősítette, melynek az volt a célja, hogy a magyar forradalmat az NDK-ra is kiterjessze. A bál szervezői közül a „Magyarország-jelenet” írója, Heinz Steudel – aki a bíróság szerint a Szovjetunió elleni gyűlöletét és a „magyar fasisztákkal” szembeni rokonszenvét kívánta kifejezésre juttatni – és egyik szereplője, Heinz Vollmer 18 hónapos, az Eisenbergi Körben is aktív Peter Herrmann 14 évi, Manfred Wagner, a bál szervezői melletti aláírásgyűjtő akció szervezője pedig három és fél éves börtönbüntetést kapott. A hosszabb idejű börtönre ítéltek többsége végül nem töltötte ki büntetését. 1964-ben az NSZK váltságdíjat fizetett a még börtönben lévőkért és elhagyták az NDK-t.

Az 1956-os jenai fizikusbál a keletnémet hallgatói ellenállás és a jenai egyetemi emlékezet emblematikus eseménye, melyről az utóbbi években különféle rendezvényekkel rendszeresen megemlékeznek. Ezeknek az egykori hallgatók, szervezők is rendszeres résztvevői. Pontosan ötven évvel később, 2006. november 30-án például a bál helyszínén, az egyetemi menzán ismét előadták a nagy vihart kavart kabaréprogramot,[5] 2016-ban pedig a Fizikai-Asztronómiai Kar egyik előadótermének bejáratánál helyeztek el emléktáblát, melynek felavatásán Heinz Steudel és Peter Herrmann is részt vett. Az avatás alkalmából pedig ismét előadták a hatvan évvel azelőtt íródott jeleneteket.[6]

 

Polyák Petra

 

A cikk az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-IV. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

 

Források:

Auszug aus dem Urteil des Bezirksgerichtes Gera gegen Wagner u. a. vom 13. Oktober 1958. Német-diplomások Egyesülete információs kiadványa14 (2007) 1. 11–12.

Herrmann, Peter – Steudel, Heinz – Wagner, Manfred (Hrsg.): Der Physikerball 1956: Vorgeschichte, Ablauf, Folgen. Jena, 1997. A Magyarország-jelenet leirata megjelent továbbá: Steudel, Heinz: „Ein rechter Beschützer aller Hundeseelen …”. Die „Ungarnszene” des Jenaer Physikerballs vom November 1956. Gerbergasse1811. (2006) 3. / Heinz Steudel: „Ein rechter Beschützer aller Hundeseelen …”. Die „Ungarnszene” des Jenaer Physikerballs vom November 1956. Német-diplomások Egyesülete információs kiadványa14. (2007) 1. 9–10.

Felhasznált szakirodalom:

Cseh Géza: Szolidaritás és furkósbot-politika. Az 1956-os magyar forradalom hatása az NDK diák- és értelmiségi mozgalmaira. Múltunk 50. (2005) 2. 74–114.

Lenski, Katharina: Propaganda als Waffe der „Sozialistischen Universität”? Disziplinierungen und Verhaftungen in der zweiten Hälfte der 1950er Jahre am Beispiel des Eisenberger Kreis, des Physiker- und des Chemikerballs. In: Hoßfeld, Uwe – Kaiser, Tobias – Mestrup, Heinz (Hrsg.): Hochschule im Sozialismus. Studien zur Geschichte der Friedrich-Schiller-Universität Jena (1945–1990). Band 1. Böhlau Verlag, 2007. 212–238.

Mühlen, Patrik von zur: Der „Eisenberger Kreis”. Jugendwiderstand und Verfolgung in der DDR 1953–1958. Bonn, 1995.

Ploenus, Michael: Der Physikerball 1956. Annährungen eines Nachgeborenen. Gerbergasse1811. (2006) 4. 3–6.

(?): Ohne Maulkorb und Leine. Studierende führten Programm des Physikerballs von 1956 auf. Uni-Journal Jena, 2007/1.

https://www.uni-jena.de/uni_journal_01_2007_studentenleben.html?highlight=physikerball%2A#top, 2018. április 20.

(?): Ein „Fanal für Freiheit“. Physikalisch-Astronomische Fakultät ehrt Akteure des Physikerballs 1956. Friedrich-Schiller-Universität Jena, 2016. március 11. https://www.uni-jena.de/Mitteilungen/PM160311_Physikerball.html, 2018. április 13.

(?): Einweihung einer Tafel zum Gedenken an den Physikerball von 1956 in Jena. ThLA (Landesbeauftragter des Freistaats Thüringen zur Aufarbeitung der SED-Diktatur), 2016. március 21. http://www.thla-thueringen.de/index.php/462-gedenkort-physikerball-in-jena, 2018. április 20.

[1]Mühlen, Patrik von zur: Der „Eisenberger Kreis”. Jugendwiderstand und Verfolgung in der DDR 1953–1958. Bonn 1995. 95.

[2]Az Eisenbergi Kör elnevezést a csoport nem használta önmagára, az csak a felszámolása után terjedt el.

[3]Mühlen, Patrik von zur: Der „Eisenberger Kreis”. Jugendwiderstand und Verfolgung in der DDR 1953–1958. Bonn, 1995. 105. Kiemelés az eredetiben.

[4]Ezeket utóbb még négy per követte, amelyeket a vádlottak barátaival és családtagjaival szemben indítottak, akik az eljárásokról tájékoztatták a Nyugatot.

[5]A 2006-ban előadott pantomim-jelenetről készült videó megtekinthető itt: Jubiläumsveranstaltung der Uni Jena „Physikerball 1956” – Ein Hund geht wählen: https://www.youtube.com/watch?v=e1cnqW_op3k, 2018. április 10.

[6]A JenaTV összeállítása az eseményről: Mut gewürdigt: In der Mensa Philosophenweg wurde an den Physikerball von 1956 erinnert.

http://www.jenatv.de/mediathek/33006/Mut_gewuerdigt_In_der_Mensa_Philosophenweg_wurde_an_den_Physikerball_von_1956_erinnert.html, 2018. április 18. (1:22-től néhány másodpercben a Magyarország-jelenetnek az a szegmense látható, melyben a vadász „baráti kötelék”-nek nevezi a kutya pórázát.)

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

Ezt olvastad?

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel.
Támogasson minket