Az 1968-as intervenció hatása a magyar labdarúgásra

Amikor elkezdtem az alábbi téma után kutatni, még csak a kíváncsiság vezérelt, mert a sportalmanachokban mindössze 1-2 mondat szerepelt arról, hogy a magyar és a Csehszlovákia elleni 1968-as intervencióban résztvevő másik négy ország labdarúgócsapatai, az előbb említett események miatt visszaléptek a nemzetközi kupaküzdelmektől. Szerettem volna az történetek mögé látni. De sajnos, mire a kutatásaim eredményeként az alábbi sorokat megírtam, az orosz-ukrán háború, és a sportban emiatt bekövetkező kizárások, aktuálpolitikai hátteret is biztosítottak a történelmi folyamatoknak.

Az 1967-es magyar labdarúgó bajnoki idény, szovjet mintára tavaszi-őszi rendszerben zajlott, innen kvalifikálták magukat a csapatok az 1968/69-es nemzetközi kupaszezonra. Így a bajnok Ferencváros indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK), a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK) zsinórban harmadszor megnyerő (és bajnoki harmadik) Győri Vasas ETO a Kupagyőztesek Európa-kupájában, a Nemzeti Bajnokság első osztályának (NB I) ezüstérmese, az Újpesti Dózsa pedig a Vásárvárosok Kupájában (VVK).

Az FTC és a Győr történelmének legsikeresebb évtizedei közé sorolhatja az 1960-as éveket. A Fradi 1956-ban visszakapta a nevét, és színeit, majd szimbolikusan az 1963-as amnesztia évében, 14 év után megnyerte a bajnokságot. Ezután 1964-ben, 1967-ben, és 1968-ban ismét bajnok lett. Négy bajnoki címével, a Vasassal holtversenyben az évtized legsikeresebb csapata, de a piros-fehérekkel ellentétben a zöld-fehérek a dekád minden szezonjában dobogón végeztek. A IX. kerületieket a nemzetközi sikerek sem kerülték el. A VVK-ban 1962/63-ban a legjobb négyig jutottak. Ezt is túlszárnyalva, 1965-ben ugyanebben a sorozatban, a magyar labdarúgás egyetlen nemzetközi kupagyőzelmét aratva elhódították a trófeát.

Az FTC győzelmével zárult 1962/63-as bajnoki év után az 1963 őszi fél szezonos bajnokságot a győriek nyerték, megszerezve ezzel a magyar futballtörténelem második nem fővárosi bajnoki címét. A következő szezonban, amikor a Ferencváros VVK-t nyert, a Győriek a BEK-ben tündököltek, egészen az elődöntőig jutottak.

1967-ben Lakat Károly lett a Fradi edzője. Vele ismét sikerült bajnokságot nyernie a csapatnak, a VVK 1967/68-as kiírásában pedig immár másodszorra, bejutottak a döntőbe, ahol az angol Leeds United várt rájuk. A győriek az 1963 őszi bajnoki győzelem után három évig ugyan nem tudtak fellépni a dobogóra, de az MNK-ban remekeltek. 1964-ben ugyan vereséget szenvedtek a hat év után újra kiírt kupasorozat döntőjében, a következő három kiírást azonban megnyerték. 1967-ben pedig a bajnokságban is újra érmes helyen végeztek. A BEK menetelés után a kupasikerek folytán a KEK küzdelmeiben vettek részt. 1966/67-ben a negyeddöntőbe jutottak, egy évre rá ugyan a második fordulóban búcsúztak, azonban nem volt okuk szégyenkezni, csak az idegenben lőtt több góljával tudta ugyanis kiejteni őket, a sorozatot végül megnyerő, egy év múlva BEK győztes AC Milan.

Az 1968/69-es BEK kiírás július 10-i sorsolása nem hozott sok szerencsét a fővárosi zöld-fehéreknek, mivel az 1967-es győztes, az évtizedben összesen három nemzetközi kupadöntőt játszó Celtic Glasgow-val sorsolták őket össze. A nemzetközi sajtóban egyértelműen a BEK első fordulójának csúcsrangadójának tekintették ezt a párosítást. A Győri Vasas ETO sorsolása jóval kedvezőbb volt. A győrieknél jelentősen kisebb csapatnak számító norvég Lyn Oslo csapatát kapták ellenfélül. A magyar csapatok dolgát nehezítette, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) épp ettől az évtől vezette be a fix mérkőzésnapokat a kupákban, és a válogatottak számára is, az első forduló visszavágói pedig épp az olimpia idejére lettek kijelölve.

A VVK-t szokás az UEFA-Kupa, illetve a jelenlegi Európa-liga jogelődjének tekinteni. Való igaz, hogy az UEFA-kupát 1972-ben a VVK helyett hívta életre az európai szövetség, de mivel a korábbi kupakiírásnak nem az UEFA, hanem egy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által felügyelt szervezőbizottság volt a koordinátora, így hivatalosan a két versenysorozat nem tekinthető jogfolytonosnak. Majd később látni fogjuk miért fontos, hogy a VVK nem egy UEFA rendezvény volt. Az európai szövetség kupaküzdelemitől való különbözőséget jelzi az is, hogy a VVK-ban már júniusban megtartották a sorsolást, ahol az Újpesti Dózsa az Union Luxemburg csapatát kapta ellenfélként az első fordulóban.

Ferencváros – Újpesti Dózsa labdarúgó mérkőzés a Népstadionban (forrás: Fortepan 50842, adományozó: Nagy Gyula)

A Fradi több időpontjavaslattal állt elő a Celtic felé, ami nem ütközött az olimpiával, a skótok azonban ragaszkodtak az eredeti dátumokhoz. De a Győr is kérvényezte a norvégoknál a két mérkőzés időpontjának módosítását. A győri első összecsapást egy nappal korábban szerették volna lejátszani, hogy elkerüljék a Fradi-Celticet, ebbe az oslói klub bele is egyezett. A visszavágó olimpia miatti eltolását azonban ők sem fogadták el. Jóval szerencsésebb volt a Dózsa, a Luxemburg elleni VVK párharcok visszavágója ugyanis arra a szeptember végi időpontra esett, amikor a Fradi és a Győr is szeretett volna játszani, és ezt a nagyhercegség csapata is elfogadta. Már ekkoriban több újságcikk megjelent a hazai sportsajtóban, amiben az UEFA-t kritizálták, amiért az időpontkijelölésnél nem vette figyelembe az olimpiarendezés dátumát, és nem segített a változást kérő magyar csapatok érdekérvényesítésében sem. De azt is szóvá tették, hogy az tavaszi kupaforduló mérkőzései rendszerint a tél végére estek, ami az időjárási körülmények miatt nem kedvez a közép-európai csapatoknak, így a magyaroknak sem.

A magyar bajnokság őszi idényének augusztus elejére eső rajtjával egyidőben a Fradi két leendő nemzetközi kupaellenfele is megmérkőzött egymással egy felkészülési mérkőzésen Leedsben. A 2:1-es angol győzelemmel zárult Leeds-Celtic meccset a liverpooliak legendás menedzsere Bill Shankly is a helyszínen tekintette meg, aki a Népsport újságírójának kérdésére azt nyilatkozta, a Ferencváros a legjobb csapat, amivel valaha játszottak (a VVK menetelés során a Fradi többek között a Liverpoolt is elbúcsúztatta). (Népsport 1968.08.05. 8. o.) . Nem mindenki volt azonban elvarázsolva a magyar labdarúgástól, Eric Batty, a World Soccer munkatársa más véleményen volt:

Amikor Pesten jártam, csalódtam a magyar futballban, amely rendkívül lassúnak tűnik a mi labdarúgásunk mellett. Sokkal gyorsabban, határozottabban kellene játszaniuk ahhoz, hogy még eredményesebbek lehessenek.” (u.o.)

A VVK döntő első összecsapását augusztus 7-én játszották Leedsben. A mérkőzés napján a BEK szervezőbizottságának belga elnöke, Jose Crahay telefonon értesítette Barcs Sándort, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökét, és az UEFA alelnökét arról, méltányosnak tartják a Ferencváros kérését, hogy a Celtic elleni visszavágóra még október előtt sor kerüljön. Bár korábban az első mérkőzés időpontja, szeptember 18-a sérthetetlennek tűnt, az FTC ezúttal szeptember 4-i budapesti mérkőzést, és szeptember 18-i visszavágót javasolt. Ezt a skótok elvben el is fogadták, de a Fradinak még egyeztetnie kellett az ügyben a MLSZ-szel, a szeptember 8-ra tervezett magyar-osztrák válogatott mérkőzés miatt.

A Leeds egyértelműen a legerősebb angol csapatok közé tartozott ekkoriban, amely Európában is komoly tényezőnek bizonyult. De a Fradi is a kontinens legszűkebb elitjébe tartozott, a finálé tehát abszolút kétesélyes volt. Bár a mérkőzés 1:0-s angol győzelemmel zárult, a döntőről tudósító Yorkshire Evening Post Batty helyett inkább Shanklyvel értett egyet, amikor azt a megállapítást tette, hogy a magyar bajnokcsapat Európa legjobb klubcsapata! (Népsport 1968.08.08. 1. o.)

Míg 1968 augusztus 20-án az ünnepi események keretében megrendezett MNK döntőben az MTK a Népstadionban 2:1-re verte a Honvédot, a Magyar Néphadsereg 8. gépkocsizó lövészhadosztálya arra készült, hogy a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés másik három tagországával (NDK, Lengyelország, Bulgária) közösen, hajnalban bevonuljon Csehszlovákiába. A magyar alakulatok az akciót augusztus 21-én 0 óra 15 perckor kezdték meg. A szocialista korszakban áltálában hétfőn nem jelentek meg az újságok, azonban az ünnepre való tekintettel a hét első napján 19-én megjelentek a lapok, ellenben 20-án és 21-én nem. Bár az aznap hajnali bevonulásról, ha megjelentek volna sem tudnak tudósítani. De a Magyar Rádió a 21-i 12 órás hírekben sem mondott semmit az eseményekről. 22-én azonban már újra jelentek meg újságok, és ezek mindegyike a címlapján közölte a Magyar Távirati Iroda (MTI) közleményét a

testvérországok fellépéséről Csehszlovákia szocialista rendjének védelmében” (Népszabadság 1968.08.22. 1. o.).

Ruszkik haza felirat Csehszlovákiában, az intervenció után (Fortepan 43004, adományozó: Konok Tamás id.)

A megszállás váratlanul érte a magyar lakosságot, ugyanígy a nyugati világot is. Az 1960-as évek közepére, végére a kölcsönös nukleáris veszély miatt enyhülés volt tapasztalható a hidegháborús viszonyban, mind az USA, illetve Nyugat-Európa, mind a Szovjetunió részéről. A keleti tömbben döntő befolyást gyakorolt a külpolitikára az, hogy úgy gondolták, az eszme diadala érdekében engedményeket kell tenni. Az emberei civilizáció fennmaradása előrébb való a marxizmus-leninizmus diadalánál. Mindkét oldalon elfogadták a békés egymás mellett élést, hogy megakadályozzák a nukleáris háborút a két szuperhatalom között. Az atomsorompó-egyezménnyel a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös megállapodást kötött a stratégiai nukleáris fegyverarzenálról. Mindkét nagyhatalom lemondott lakosságának atomtámadás elleni védelméről, ennek tudatában egyik félnek sem volt érdekében nukleáris támadást indítani. Mindkét fél számára a legfontosabb a fegyverkezési verseny lassítása volt, ezért minden más kérdés, így az intervenció is csak másodlagosnak számított. Ez jelentősen befolyásolta a NATO tagállamainak reagálását a történtekre.

A megszállás hírére öt NATO-ország (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Dánia), valamint Paraguay javasolta az ENSZ Biztonsági Tanács azonnali összehívását, hogy megvitassa a csehszlovák helyzetet. A javaslatot elfogadták, az érdemi vitát azonban elnapolták 22-ére, az esti órákra. Az ülésen 7 nyugat-európai ország (közülük 5 tagja a NATO-nak) kérte a Szovjetunió és az akcióban részt vevő szocialista országok elítélését. Csak Magyarország és a Szovjetunió szavazott a javaslat ellen, de a többségi állásfoglalás ellenére a testület nem fogadhatta azt el, mivel a Szovjetuniónak, mint a Tanács egyik állandó tagjának vétójoga volt.

Az amerikai kormány augusztus 21-én ugyan nyilatkozatban ítélte el a szovjet agressziót, de augusztus 23-án memorandumban rögzítették, hogy a NATO részéről nem lenne tanácsos semmilyen drámai akció. Dean Rusk amerikai külügyminiszter utalt arra, a szovjet üzenet, amelyben tájékoztatták Lyndon B. Johnson elnököt a csehszlovákiai akcióról, tartalmazott egy olyan kitételt, hogy ez nem érinti az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit. Hangsúlyozta, hogy feltételezi, Moszkva ezt nagyon komolyan veszi.

A NATO országok sorra lemondták ugyan a már rögzített politikai és kulturális látogatásokat, rendezvényeket, a korlátozások azonban úgy érvényesültek, hogy elsősorban a látványos, nagy médianyilvánosságot vonzó tevékenységet fogták vissza. A bojkott leglátványosabban talán a sport területén mutatkozott meg.

Albert Flórián, Szűcs Lajos, Novák Dezső, Varga Zoltán, a Ferencváros labdarúgói, az épülő új stadion makettjét tanulmányozzák (Fortepan 57582)

Augusztus 26-án arról érkeztek hírek, hogy a Celtic bojkottálni tervezi a Ferencváros elleni budapesti mérkőzést. A pletykák hallatán a szurkolók között rendkívül felfokozottá vált a hangulat. Elterjedt az osztrák-magyar válogatott mérkőzés és a VVK döntő visszavágójának elmaradásának lehetősége is. A leggyakoribb vélemény az volt, hogy a politikát kár belevonni a sportba. A bojkottal a szovjeteket nem fogják tudni rávenni arra, hogy kivonuljanak Csehszlovákiából. Sőt, ezzel a nyugati hatalmak csak ellenszenvet váltanak ki a szocialista országok azon állampolgáraiból is, akik eddig velük szimpatizáltak. Az egyik vezérszurkoló, Zilahy Ferenc azt ígérte: megpróbálja mindezt Giulio Onestinek, az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) elnöknének is elmondani.

A Magyar Testnevelési és Sportszövetség (MTS) augusztus 26-án összehívta az országos szakszövetségek elnökeit, főtitkárait, az MTS Országos Tanácsa osztályvezetőit. Ezen tájékozgatták a meghívottakat, hogy a programban szereplő nemzetközi versenyeken részt kell venni, de a külföldön tartózkodó csapatvezetők, sportolók a kialakult helyzettel kapcsolatban nem nyilatkozhatnak. A provokációkat vissza kell utasítani. Ha nem biztosítanak megfelelő légkört, a helyszínt el kell hagyni.

Augusztus 28-án az osztrákok lemondták a szeptember 7-8-ra tervezett többfrontos (utánpótlás és felnőtt válogatott) összescsapásokat. Az MLSZ hivatalos megfogalmazása szerint későbbre halasztották ezeket.

Augusztus 31-én az osztrák távirati iroda (APA) jelentése szerint a svájci Gustav Wiederkehr elnökletével Zürichben összeült az UEFA Sürgősségi Bizottsága. Tárgyalásuk indoka: olyan helyzetet kell teremteni, amelyben biztosítva látszik az UEFA-hoz tartozó két kupasorozat, a BEK és a KEK zavartalan lebonyolítása. (Népsport 1968.09.01. 1. o.) Az ülés eredményeként a két kupa párosításait részben újrasorsolták. Ott, ahol eredetileg kelet-európai csapat (beleértve az intervencióban részt sem vevő Románia, Jugoszlávia, sőt Csehszlovákia alakulatait is) nyugatival mérkőzött volna, a nyugatiak nyugati, a szocialisták szocialista ellenfelet kaptak. Így lett a Fradi új versenytársa a bolgár Levszki Szófia, a Győré pedig a román Dinamo București. A Celtic-nek a francia Saint-Étienne, a Lyn Oslonak pedig a török Altay Izmir csapata jutott az új sorsolás szerint. Azokat a párosításokat érintetlenül hagyták, ahol már eleve két nyugati csapatot sorsoltak össze. Szögezzük le, a ferencvárosiak sokkal jobban jártak az új vetélytárssal, mint a skót bajnokkal. Az ETO viszont talán valamivel nehezebb ellenfelet kapott. Barcs Sándor bár tagja volt a sürgősségi bizottságának, egyéb elfoglaltsága miatt az ülésen nem vett részt.

A magyar sportjajtó már aznap felháborodását fejezi ki, mert

az érdekelt feleket meg sem hallgatták. Magyarország a sportág élmezőnyébe tartozik, (ezért – szerző) nagymértékben megkönnyítették bizonyos nagycsapatok dolgát az új párosítással. Zűrzavart keltettek, de nem oldottak meg semmit, mert mi lesz a következő fordulóban?

Teszi felt a kérdést a Népsort újságírója (Népsport 1968.09.01. 1. p.) Buruncz János, a Ferencváros elnökhelyettese is kifejezte tiltakozását, aki kijelentette, hogy

elutasítjuk az UEFA sürgősségi bizottságának döntését, mert ez ellenkezik minden józan jogszabállyal, és további alkalmat teremt hasonló vagy súlyosabb megkülönböztető döntések meghozatalára.”

Pálkövi Gyula, a Győri ETO elnöke azt hangsúlyozta, hogy az UEFA sürgősségi bizottságának döntése példátlan a labdarúgósport történetében. (Kisalföld 1968.09.01. 11. o.).

De nem csak a sajtó, hanem szurkolók is mélyen fel voltak háborodva, akár a Fradival, akár a Győrrel szimpatizáltak. Többen azt hangoztatták, a nyugati csapatok csak félelemből nem vállalják a magyarokkal és a szovjetekkel való összecsapásokat. És ahogy ma is lehet olyan hangokat hallani az orosz és fehérorosz sportolókat sújtó szankciók kritizálói között, hogy az amerikaiakat bezzeg nem zárták ki sehonnan Jugoszlávia bombázása, vagy az iraki, és afganisztáni katonai beavatkozásuk folytán, akkor is voltak, akik hasonlóra hivatkoztak a vietnámi háború kapcsán.

Hivatalosan előbb a bolgárok, majd a lengyelek tiltakoztak az új sorsolás ellen, ami szerintük mélyen sértette az UEFA alapszabály 2. cikkely (b) pontját, amely tilt minden politikai és faji megkülönböztetést. De pár napon belül a magyar és a szovjet labdarúgó szövetségek tiltakozó levele is megérkezett az UEFA-hoz.

A helyzet kettőségét jelzi, hogy közben a frankfurti őszi vásáron magyar árubemutatót tartottak. Genfben a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok értekezletén pedig Beck János nagykövetet, a magyar küldöttség vezetőjét a konferencia első számú bizottságának alelnökévé választották. Míg Londonban brit-lengyel atlétikai viadalt rendeztek.

Rádióinterjú, a kép jobb oldalán Baróti Lajos (1968-ban az Újpesti Dózsa edzője) és Lakat Károly (1968-ban a Ferencváros edzője) (forrás: Fortepan 147011, adományozó: Szalay Zoltán)

Szeptember 3-án a VVK szervezőbizottsága is összeült Zürichben, de ők úgy döntöttek, nem változtatnak a sorsoláson. Az olasz Tuttosportban, és a baloldali brit Morning Starban az UEFA-t elitélő cikkek jelentek meg. Előbbi szégyenteljes döntésről ír, amely az olimpia évében két részre szakította Európát. Utóbbi szerint az UEFA első helyre került a hidegháborút folytató sportszervezetek között. (Népsport 1968.09.05. 1. o.).

De nem csak a labdarúgásban történtek szankciók, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség amszterdami kongresszusán megszavazták, hogy az 1968-as moszkvai női VB és az 1968/69-es férfi és női BEK sorozat ne kerüljön megrendezésre.

A tiltakozások nyomán az UEFA úgy döntött, hogy szeptember 9-re, összehívja Zürichben a VB rendkívüli ülését. Az egyetlen téma az első forduló sorsolása. A szovjet kézilabdázók is tiltakoztak a nemzetközi szövetség döntése ellen.

A VVK döntő visszavágójára Budapestre érkezett a FIFA elnöke, az angol Sir Stanley Rous, aki egyben a kupasorozat szervezőbizottságát is vezette. Újságírói kérdésre elmondta:

Nálunk a VVK-ban fel sem merült a sorsolás megváltoztatása. A Leeds vezetői sem gondoltak arra, hogy nem jönnek el Budapestre. Jellemző, hogy a VVK-ban szereplő 64 csapat közül mindössze a (skót – szerző) Aberdeen jelezte visszalépési szándékát, de rögtön több csapat jelentkezett a helyükre.” (Népsport 1968.09.10. 1. o.).

Ugyanezen a napon az UEFA VB jóváhagyta a megváltozott sorsolást.

Három nap múlva az Újpesti Dózsa levelet kapott a VVK szervezőitől, hogy ellenféle a luxemburgi kormány tiltása miatt visszalépett, ezért az újpestiek játék nélkül továbbjutottak a következő fordulóba, ahol a Beerschot Antwerpen-DWS Amsterdam párharc győztesével játszanak majd.

Szeptember 11-én 65 000 néző látogatott ki a Népstadionba, akik a mérkőzés után szomorúan kellett, hogy távozzanak, a Leeds ugyanis ismét kiválóan védekezett, így a 0:0-ás végeredmény az ő kupagyőzelmüket jelentette. Az angolok később 1971-ben újra megnyerték a VVK-t, majd a következő pár évben BEK és KEK döntőt is játszottak.

A mérkőzés után az MTS Budapesti Tanácsa (MTS BT) engedélyezte a Fradi számára, hogy a döntő bevételéből 15 személynek 3000 Ft jutalmat adjon a kupaszereplésért. Azért, hogy érzékeltessük mai szemmel milyen csekély összeget kaptak a labdarúgók egy nemzetközi kupadöntőért: 1968-ban a havi átlagfizetés 1928 Ft volt, az MTS BT elnöke ugyanebben az évben 3500 Ft, az osztályvezetők 2000 Ft jutalomban részesültek.

Az FTC elnökének kérelme az MTS BT-hez, a VVK döntő után járó jutalom kifizetésére (forrás: BFL XXIII.133 3732/1968)

A döntőt követő napokban az MLSZ elnöksége, valamint az FTC és a Győri ETO közös nyilatkozatában sajnálatosnak tartotta azt, hogy az UEFA VB jóváhagyta az új sorsolást. A döntést politikai diszkriminációnak tekintik, ezért szeptember 14-én bejelentették, hogy visszalépnek a kupaküzdelmektől. Lakat Károly fia, a sportújságíró Lakat T. Károly Apám regény című könyvében azt írta:

Barcs Sándor elképesztő erőfeszítéseket tett ugyan a Fradi indulása érdekében, ám a győzelemhez abban a pattanásig feszült helyzetben még az ő politikai súlya is kevés volt!

A lengyelek, bolgárok, keletnémetek szintén visszaléptek. Másnap a szovjetek is csatlakoztak hozzájuk. Hogy lássuk a gazdasági kapcsolatokat mennyire nem érintették a szankciók, közben Bécsben, a Kereskedelmi Minisztériumban parafálták a magyar–osztrák gazdasági, ipari és kereskedelmi egyezményt.

Valentyin Granatkin a Szovjet Labdarúgó Szövetség elnöke, a FIFA alelnöke azzal fenyegetőzött, hogy ha az UEFA továbbra is ezen a vonalon halad, a szovjetek egészen odáig mehetnek, hogy (valószínűleg a csatlós államokkal közösen – szerző) kilépnek a szervezetből. Annak ellenére, hogy a FIFA-nak jogilag nincs befolyása az UEFA döntésébe, az ügyet mégis a nemzetközi szövetség elé terjeszti. A svájci, spanyol, portugál, belga, olasz, walesi vezetők azzal indokolták a sorsolás megváltoztatását, hogy így megakadályozták az európai mérkőzések esetleges bojkottját. De az egyetlen ilyen tárgyú írásbeli bejelentés a Celtictől érkezet, akik közölték, hogy nem hajlandók Budapestre utazni. (Népsport 1968.09.19. 2. o.)

Alighanem a visszalépés egy elhamarkodott, sértettségből vezérelt döntés volt. Különösen, mivel valójában semmi hátrány nem érte a csapatokat. Sőt, néhányan, mint például a Ferencváros, kifejezetten jobban jártak az új sorsolással. A második fordulóban a nyugati csapatok már nagy valószínűséggel nem tudtak volna elzárkózni a szocialista ellenfelek elleni mérkőzésektől. Már csak azért sem, mert például a britek kereskedelmi szerződést akartak kötni Moszkvával, a munkáspárti kormány ugyanis meg kívánt szabadulni minden kommerciális korlátozástól Kelet-Európában. Az ENSZ-ben el kellett ugyan ítélniük a szovjeteket, de úgy, hogy ne tűnjenek túlzottan ellenségesnek. Ha választaniuk kellett ugyanis a nemzeti önrendelkezés, és a kontinentális erőegyensúly között, elkerülhetetlenül az utóbbit választották. Ugyanakkor a francia-szovjet kapcsolatok sem épültek le, mivel ez egyik félnek sem volt érdeke. Az intervenció átmeneti zavart okozott Franciaország kelet-európai enyhülési politikájában, de hosszú távon nem volt jelentősége. Bár a megbékélés politikája 1956-ban kudarcot vallott, a NATO kollektív védelmi politikáját az enyhülés jellemezte.

A VVK küzdelmei is végimentek különösebb incidensek nélkül. A Dózsa luxemburgi ellenfele mellett a keletnémet Lokomotiv Leipzig vetélytársa, a dán KB lépett még vissza. A NDK csapat pedig a második fordulóban épp egy skót ellenféllel, a Hibernainnal került össze, akik (annak ellenére, hogy a BEK-ben a Celtic volt a legnagyobb szószólója az új sorsolás szükségességének, míg a VVK-ban Rous szavai szerint egyedül az Aberdeen jelezte visszalépési szándékát) szó nélkül kiálltak erre az összecsapásra. Az újpestiek nagy szerencséje, hogy a VVK szervezői nem ültek fel a nyugati országok követelésének, mert így nekik nem kellett visszalépniük a sorozattól, és egészen a döntőig menetletek, ahol 1969-ben ismét angol-magyar párharc döntött a végső győztesről. Most is a brit csapat diadalmaskodott, ezúttal a Newcastle, akik kettős győzelemmel múlták felül magyar ellenfelüket.

Az intervencióban részt nem vevő szocialista országok, bár az újrasorsolás őket is érintette, a visszalépésből is kimaradtak, és végigjátszhatták a szezont a nyugati csapatok ellen is. Ennek folytán a csehszlovák klubfutball a legsikeresebb szezonját futotta 1968/69-ben, a pozsonyi Slovan az ország egyetlen nemzetközi kupagyőzelmét aratta a KEK-ben, a szintén szlovákiai, nagyszombati illetőségű Spartak Trnava pedig az elődöntőbe jutott a BEK-ben. Vajon meddig meneteltek volna a magyar csapatok, ha nem kényszeríti őket a politika visszalépni kupaindulástól? Hiszen labdarúgásunk ekkor még Európa élmezőnyébe tartozott, jól mutatja ezt az egymást követő két magyaros VVK döntő is.

Az olimpián sem érte semmilyen inzultus az intervencióban részt vevő országokat. A magyar csapat kiválóan szerepelt Mexikóvárosban, 10 arany, 10 ezüst, és 12 bronzérmet szerezve az éremtáblázat negyedik helyén végzett, többek között labdarúgásban is győzelmet aratva. Az olimpia alatti szünetet kihasználva pedig a Vasas és az év végén bajnoki címet szerző Ferencváros Franciaországban, a Dunaújváros és a Szombathely pedig Ausztriában túrázott. Ahol nemhogy fel sem merült, hogy a helyi csapatok nem állnak ki a magyarok ellen, de kifejezetten az ő meghívásukra utaztak ki, ami szintén azt igazolja, a kupasorozatok második fordulója már valószínűleg minden ellenállás nélkül lezajlott volna.

Pecsők László

Források:

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

ÁBTL M-31606/1 Kőműves

ÁBTL M 34523/6 Bakos Miklós

ÁBTL M-36381 Hegyi Gyula

Budapest Főváros Levéltára

BFL XXIII.133 A Budapesti Testnevelési és Sporthivatal és elődszervezetei iratanyaga, 3732/1968

BFL XXIII.133 3747/1968

BFL XXXV.1.c Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztály iratai, 26. kisdoboz [2] Információs jelentések. (146.), 1968.

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

MNL OL XIX-I-14-b Országos Testnevelési és Sporthivatal 122. dob. 31.

Nyomtatott források:

Kisalföld 1968. szeptember 1.

Népsport 1968. június-szeptember

Népszabadság 1968. augusztus-szeptember

Felhasznált irodalom:

Borhi László: A vasfüggöny mögött – Magyarország nagyhatalmi erőtérben 1945–1968. ISTER Kiadó és Kulturális Szolgáltató Vállalat, 2000.

Borhi László: Nagyhatalmi érdekek hálójában: az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig. Osiris – MTA BTK, Budapest 2015.

Csík Ádám Lajos: Magyar részvétel a Csehszlovákia elleni intervencióban 

Dénes Tamás – Sándor Mihály – B. Bába Éva: A magyar labdarúgás története, III. Aranykor (1945-1966). Alexandra Kiadó, 2016.

Dénes Tamás – Sándor Mihály – B. Bába Éva: A magyar labdarúgás története, IV. Szocialista profizmus (1967-1986). Alexandra Kiadó, 2016.

Farkas Gyöngyi: Megszállás vagy segítségnyújtás. A Csehszlovákia elleni intervenció fogadtatása Magyarországon 1968-ban. Kronosz Kiadó – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2019.

Fehér Csaba: A Prágai Tavasz elfojtása a BRFK jelentések tükrében, avagy „Ruszkik, menjetek haza Cseszkóból!” 

Koós Levente: Egészpályás letámadás – A Fradi és az állambiztonság 1945–1970 között. Inverz Media Kft., 2019.

Nagy Béla: FTC napló 1962–1963. Ferencvárosi Torna Club, é.n.

Nagy Béla: FTC napló 1964–1966. Mezőgazdasági kiadó, 1982.

Nagy Béla: FTC napló 1967–1968. Mezőgazdasági kiadó, 1983.

Nagy Béla: Kupatörténetek. Ezüstlabda, KK, BEK, KEK, UEFA kupa. Magyar Hirdető, é.n.

Sipos Péter: Az Egyesült Államok, a NATO és az 1968-as csehszlovákiai szovjet intervenció. In: Történelmi Szemle 2008/3. 383-405.

Takács Tibor: Szoros emberfogás – Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban. Jaffa Kiadó, 2014.

Takács Tibor: Büntetőterület – Futball és hatalom a szocialista korszakban. Jaffa Kiadó, 2018.

Ezt olvastad?

A Sorbonne az 1170-ben létrehozott legrégebbi francia felsőoktatási intézmény, a Párizsi Egyetem egyik kollégiuma volt, amely alapítójáról, Robert de Sorbon
Támogasson minket