Az ’56 utáni megtorlás özvegyi szemmel – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója

A történelem nemcsak a hősökről és a mártírokról szól, hanem a családtagjaikról is. A hozzátartozók sorsa mégis rendre háttérben marad a megemlékezések során. A nemrég megjelent „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója című könyv kivételt jelent. Az 1956-os szerepvállalásáért kivégzett Brusznyai Árpád felesége, Honti Ilona ugyanis közvetlenül férje letartóztatás után kezdett naplót vezetni, és egészen a halálos ítélet kihirdetéséig nyomon követhetjük gondolatait. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Brusznyai Árpád Alapítvány közös gondozásában megjelent kötetet a 27. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztiválon mutatták be a szerkesztők – Földváryné Kiss Réka, Imre Frigyesné és Nagy András – Constantinovits Milán moderálása mellett.

„Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója c. könyv bemutatója
Földváryné Kiss Réka, Imre Frigyesné, Nagy András és Constantinovits Milán a „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója című könyv bemutatóján. Kép forrása: NEB-fotó

Honti Ilona naplójának kiadása

A frissen megjelent kiadvány immáron a napló második, az elsőhöz képest alaposan kibővített kiadása. A kötet először 2017-ben jelent meg „Ne felejtsétek Édesapát” címmel. A kéziratot az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára kiírt pályázatokat látva vették elő, és rendezték sajtó alá, mint Imre Frigyesnétől, a Brusznyai Árpád Alapítvány elnökétől megtudhatták a jelenlevők. Akkori megjelenését az 1956-os Emlékbizottság is támogatta.

Brusznyai Árpád emlékét ápolja a Pannon Egyetemen működő kutatócsoport is, amely azzal a céllal alakult, hogy tudományos alapossággal tárja fel Veszprém egykori polgárának pályáját, életét és működését. Honti Ilona naplóját is ennek a kutatócsoportnak a segítségével rendezték sajtó alá. Nagy András egyetemi docens, a kutatócsoport vezetője hangsúlyozta, hogy munkájuk során nemcsak Brusznyai tevékenységét, perét és kivégzését szeretnék bemutatni, hanem arra is fel akarják hívni a figyelmet, hogy a Moravcsik Gyula tanítványaként végzett klasszika-filológus milyen tudományos karriert futhatott volna be, ha a kommunizmus nem száműzte volna Veszprémbe középiskolai tanárnak, majd nem végezte volna ki mindössze harminchárom évesen.

Honti Ilona huszonhét éves volt, amikor férjét letartóztatták. Kislányuk, Margit három esztendős volt ekkor. A fiatalasszony azért kezdett naplót írni, hogy férjét tájékoztassa mindarról, ami történik velük, amíg ő börtönben van. A halálos ítélet kihirdetése a naplóírást is megszakította, hiszen az, akinek Honti Ilona a feljegyzéseket szánta, már nem olvashatta el őket. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke hangsúlyozta, hogy ez az egyidejűség kiemeli a naplót a megtorlás áldozatául esett családok emlékiratai közül. Nem utólag, nem kiadásra szánt könyvet tarthatunk a kezünkben, hanem egy olyan naplót, ami az események sűrűjében született, mégpedig nem megszépítve a történteket a nagyközönség számára, hanem a férjnek szánva, az ilyen feljegyzések minden bensőségével és őszinteségével. Honti Ilona személyes hangvételű írása valóban közel hozza a tragédiát, amit meg kellett élnie.

Miért?

Hogy miért csapott le Brusznyai Árpádra a megtorlás ökle? Azért, mert a köztiszteletnek örvendő tanárt három nappal a forradalom budapesti kitörése után beválasztották a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsba, majd november 1-jén megválasztották a szervezet elnökének is. Azok közé tartozott, akik egyetértettek a forradalom követeléseivel, de fenn akarták tartani a rendet és a közbiztonságot. Maga Brusznyai is igyekezett meggátolni, hogy a kommunista pártfunkcionáriusokat ítélet nélkül börtönbe vessék, bántalmazzák. Szerette volna elkerülni a vérontást, Veszprémben játszott központi szerepe miatt mégsem kerülhette el a felelősségre vonást. A szovjet hadsereg bevonulása után többször őrizetbe vették. Véglegesen 1957 áprilisában tartóztatták le, s az év októberében államellenes szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Hogy miért nem menekült el? Ahogy Földváryné Kiss Réka is hangsúlyozta, Brusznyait a tisztessége és a törvénybe vetett hite tartotta itthon. Ártatlannak tartotta magát, és nem fordult meg a fejében, hogy kivégezhetik.

Hogy miért végezték ki mégis, ha első fokon életfogytiglanra ítélték? Azért, mert november 2-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei első titkára, Pap János a kiszabható legsúlyosabb büntetést kérte rá. Ezután másodfokú eljárás indult, az ítéletet kötél általi halálra súlyosították, és 1958. január 9-én végrehajtották.

Az antihős

Pap János szerepe különösen érdekes. Constantinovits Milán találó jellemzése szerint, ha van néven nevezhető antihőse Brusznyai Árpád történetének, akkor ő az. Pap János ugyanis a forradalom napjaiban Brusznyai segítségét kérte. Imre Frigyesné felidézte, hogy Brusznyai megnyugtatta Papot, hogy nem fog bántódása esni, s ha győz a forradalom, visszatérhet eredeti szakmájához, és dolgozhat majd abban. Ez a lehetőség nem tetszett Papnak. Nagy András hozzátette, hogy a kádári megtorlás azért is lehetett olyan véres – amellett, hogy a konszolidáció során gyökerestül akarták kiirtani a kommunizmussal szembeni ellenállást –, mert az ávósok végigrettegték az október 23-tól november 4-ig tartó időszakot, s bosszút akartak állni azokon, akik miatt halálfélelmük volt e szűk két hét alatt.

Honti Ilona és Brusznyai Árpád emlékezete

Honti Ilona nem temette el a múltat, s lánya, Brusznyai Margit elől sem titkolta el, ami történt. Évekkel a rendszerváltás előtt, 1985-ben megírta férje történetét a Szabad Európa Rádió pályázatára, kockáztatva a büntetést. Írása e kötetben is olvasható A 301-es parcella címmel. A rendszerváltás után ragaszkodott férje exhumálásához és tisztességes újratemetéséhez. A megtorló hatalom a kivégzetteknek még az emlékét is el akarta törölni, ezért jelölés nélküli sírokban hantolták el őket. Sok áldozatot máig nem sikerült azonosítani. Brusznyai Árpád azok közé tartozik, akiknek megtalálták földi maradványait.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői nem akartak hősök vagy mártírok lenni. Hétköznapi életet szerettek volna élni, mint a legtöbb ember. A történelem azonban döntés elé állította őket. E döntés háttere, folyamata, előzményei és következményei ismerhetők meg a „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója című könyvből, amely nemcsak az özvegy feljegyzéseit, hanem a fent említett, A 301-es parcella című írását, Honti Ilona és Brusznyai Árpád életrajzait, Brusznyai Margit egy ünnepi beszédét, valamint Kahler Frigyes kísérőtanulmányát is tartalmazza. Külön ki kell emelni az igényes kivitelezésű, keményborítós kötet képanyagát, amely különlegesen gazdag lett. A felvételek a szereplők egész életét dokumentálják kisgyerekkortól egészen Brusznyai Árpád újratemetéséig. Különösen megrázóak a holttest exhumálása során készült felvételek, amelyek közé bekerült az évtizedekkel korábban elhunyt férje koponyáját kezei között tartó özvegy fotója is.

Földváryné Kiss Réka, Imre Frigyesné, Nagy Andor (szerk.), Czókos Gergely (közrem.): „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója. Veszprém - Budapest, Brusznyai Árpád Alapítvány - Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2022. 212. o.
Földváryné Kiss Réka, Imre Frigyesné, Nagy Andor (szerk.), Czókos Gergely (közrem.): „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója. Veszprém – Budapest, Brusznyai Árpád Alapítvány – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2022. 212. o.

Honti Ilona sorsával és életével a színpadon is találkozhatnak az érdeklődők. Mint Földváryné Kiss Réka elmondta, egyike lett annak a hat huszadik századi személynek, akiknek az életrajzát kiválasztották a szintén idén bemutatott Magyar Hősök. Szabadulószínház című színdarab forgatókönyvének megírásához. (A színdarabról bővebb információkat itt és itt találhatnak az érdeklődők.)

Szőts Zoltán Oszkár

Borítókép: A kötet 60-61. oldalpárjának fotója. Az oldalpáron szereplő két kép a Brusznyai család gyűjteményéből származik. Másolatuk letétben megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárában.

Ezt olvastad?

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel.
Támogasson minket