,,Az alkalmat (…) nem akkor találod, amikor keresed, hanem amikor kínálkozik.” – az 1919-es román megszállás

Negyedik tudományos konferenciáját tartotta a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése által 2018 novemberében életre hívott Székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottság, amely a trianoni békediktátum 100 éves évfordulójához kapcsolódóan a helyi események tudományos vizsgálatát, kutatását, azok eredményei alapján kiadványok megjelentetését, konferenciák, emlékülések, kiállítások, megemlékezések megszervezését kapta feladatként 2018 és 2020 között. A 2019. október 17-én a székesfehérvári Városháza Dísztermében megtartott tudományos konferencia a száz évvel ezelőtti román megszállás nemzetközi diplomáciai, katonatörténeti és különösen a székesfehérvári és az északkelet-dunántúli helytörténeti eseményekre fókuszált. Szó esett a megszálló román királyi haderőnek a Duna-Tisza közén és Budapesten végrehajtott akcióiról is.

Cser Palkovics András polgármester köszönti a konferenciát (Fotó: Molnár Artúr)

A konferencia résztvevőit előbb az Emlékbizottság elnöke, majd Cser-Palkovics András, polgármester köszöntötte. Az elnök a konferencia témájára utalva kiemelte, hogy „Magyarország egy keserves időszakát mutatja be a konferencia, amikor a néhány megyényire összezsugorodott országot a megszálló csapatok birtokba vették; a főváros megszállása után a román haderő tovább nyomult, és a Székesfehérvár–Veszprém–Pápa–Győr vonalat birtokba vette, ahol heteken, hónapokon keresztül garázdálkodott, rabolt, fosztogatott.” Fehérvár polgármestere a Városháza dísztermében látható és a város történelmi eseményeit bemutató történelmi események közül felidézte az 1919. október 12-i dátumot, amely a román megszállástól való megszabadulás napja volt.

A polgármester hangsúlyozta: „Elődeink fontosnak tartották, hogy történelmünknek erre az időpontjára és eseményére emlékezzenek és emlékeztessenek. […] A román megszállást kiváltó okokról, lefolyásáról és a következményeiről keveset tudnak a székesfehérváriak, sokkal kevesebbet, mint amennyire fontos történelmi eseménynek tarthatjuk.”

Gulyás László az előadását tartja (Fotó: Molnár Artúr)

A nyitóelőadást Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadója tartotta A Versailles–Bukarest–Siófok háromszög, avagy Budapest és Észak-Dunántúl román megszállásának nemzetközi diplomáciai háttere (1919. augusztus – 1919. november) címmel. Előadásában részletesen bemutatta Románia és az Osztrák–Magyar Monarchia viszonyát, az 1916-os bukaresti titkos szerződést, a román hadba lépést, majd vereséget, s az 1918. május 7-i bukaresti békét. Külön kiemelte, hogy Románia akkor indította meg újabb támadását Magyarország ellen, amikor már valamennyi frontszakaszon megkötötték a felek a fegyverszüneteket. Részletesen foglalkozott az előadó az antant politikusok Romániával kapcsolatos dilemmáival, a magyar–román határ meghúzásának és nyilvánosságra hozásának kérdéseivel.

Köő Artúr az előadását tartja. (Fotó: Nagy Norbert)

Köő Artúr, a Magyarságkutató Intézet munkatársa előadásában azt elemezte, hogy a mai román történetírás az 1919-es román megszállást olyan jellegű tettként értékeli, mely megszabadította Magyarországot a bolsevizmus eszméjétől. Mindezen túl próbálja mindezt úgy is beállítani, mint védelmi mechanizmust, mondván: a kommunista eszmék továbbgyűrűzésének meggátolása volt a cél, mely nagy veszélyt jelentett mind Romániára, mind pedig a közép-kelet-európai országokra. Felbukkan többek között az a magyarázat – s ez már inkább tükrözi a valóságot –, hogy a román csapatok előrenyomulása presztízs és egyúttal büntető jellegű akció volt a korábbi, ,,magyarok okozta” sérelmekért. Az előadó kiemelte, hogy a román történetírás próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a győztes antant országok és a Román Királyság közötti kapcsolat kicsit sem volt barátinak nevezhető. Végül, de nem utolsó sorban elmondható, hogy próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a világháború végén Románia baráti viszonyra törekedett a Magyar Királysággal, melynek politikusai a vörös uralomtól való megszabadulás után nem a hála, hanem továbbra is az ellenséges viszony jeleit mutatták.

A konferencia közönsége (Fotó: Nagy Norbert)

Anka László, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa a román hadsereg a Duna-Tisza közén végrehajtott akcióit mutatta be. Kiemelte, hogy a román királyi hadsereg 1919. augusztus első néhány napja alatt megszállta a Duna-Tisza köze területeit. Miután a Vörös Hadsereg alakulatait legyőzték, lefegyverezték, 40 ezer embert ejtettek fogságba, akiket hadifogolytáborokban gyűjtöttek össze, melyekben idővel borzalmas körülmények alakultak ki, nem is beszélve az őrök kegyetlenkedéseiről. Az előadó szólt arról, hogy a bevonuló román csapatok vegyes fogadtatásban részesültek. Ahol korábban a kommunista diktatúra kemény magatartást tanúsított, ott volt, hogy örömmel üdvözölték a románokat. De a jókedv hamar véget ért. Statáriumot, kijárási tilalmat vezettek be, visszaállították az 1918. október 31. előtti közigazgatást, üldözni kezdték a kommunistákat. A rend fenntartása érdekében túszokat szedtek, kemény megtorlást helyeztek kilátásba. Együttműködtek a fehér különítményekkel.  Egyenként megsarcolták a városokat, fosztogattak a lakosság otthonaiban, birtokain. Rekvirálás, botozás, nemi erőszak mindennaposak voltak a megszállt területen. Több százmillió aranykoronában mérhető az általuk okozott anyagi kár. Minden harmadik-negyedik településen halottakat hagytak maguk után.

Vizi László Tamás előadását tartja  (Fotó: Molnár Artúr)

Székesfehérvár közel két hónapos román megszállásának részleteit Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese ismertette. Az előadó kiemelte, hogy a románok érkezésének híre már augusztus 7-én megérkezett a városba. A megszállók két hullámban, augusztus 9-én és 17-én vették birtokukba a Királyok Városát. A megszálló román dandár körülbelül 3000-3500 katonát számlált, akiknek a teljes ellátása a városra hárult. A románok ezen kívül megszállták a stratégiai pontokat: a távírdát, a postát, a vasútállomást, a laktanyákat, lefegyverezték a városi karhatalmat, és cenzúrát vezettek be. A mindennapokban eluralkodtak a helyieket ért atrocitások, fosztogatások, bántalmazások.  Székesfehérvárt gazdasági, katonai és logisztikai központnak szánták a megszállók. A kitűnő közúti és különösen kiváló vasúti közlekedési adottságokkal rendelkező Székesfehérvárt szemelték ki arra, hogy a Dunántúlról összerabolt magyar javakat felhalmozzák, deponálják, és innen szállítsák el Romániába. A demarkációs vonal peremén elhelyezkedő Székesfehérváron a megszálló helyőrség román parancsnoka, Gerota alezredes 1919 szeptemberében még hadiállapotot is hirdetett. Nem véletlen tehát, hogy Székesfehérvár lakossága fel- és megszabadulásként élte meg azt a napot, amikor a románok elhagyták a várost. A Nemzeti Hadsereg bevonuló alakulatait óriási ünnepléssel fogadták 1919. október 12-én. Ez a dátum is megtalálható többek között a Díszterem falra festett évszámai között.

A román megszállást Győr sem úszta meg. A „Vizek városa román kézen” című előadást Kelemen Roland, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékének egyetemi tanársegéde, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék tudományos segédmunkatársa tartotta. Az előadó kiemelte, hogy a kisalföldi törvényhatósági jogú város éppen megpróbált felocsúdni a Tanácsköztársaság idején elszenvedett megpróbáltatásokból, amikor megérkezett a román előrenyomulás híre. Ennek ellenére a város közhangulatát és a helyi újságok hasábjait uralták a proletár rezsim helyi vezetőinek felelősségre vonását követelő gondolatok. 1919. augusztus 16-tól azonban egyre több olyan hír érkezett, amely egyértelművé tette, hogy a románok a Vizek városát is meg fogják szállni. A megszállásra augusztus 18-án este került sor. A galati hetedik román királyi vadászezred egy zászlóalja kapta feladatként a város elfoglalását. A román csapatok fél 8-kor érkeztek Győrszentivánra, ahol Corijescu ezredes, a román csapatok parancsnoka jóindulatáról biztosította az őt fogadó Németh Miklós alispánt és Farkas Mátyás polgármestert. Eme eseménysorral megkezdődött Győr 48 napos román uralma, amelynek a hatásai – Kelemen Roland szavaival – nem a jóindulatot tükrözik vissza.

Csurgai Horváth József, Vizi László Tamás és Gulyás László és Anka László (Fotó: Molnár Artúr)

A román haderő Székesfehérvárt elhagyva tovább nyomult nyugatnak, s a királynék városát, Veszprémet is birtokba vette. Erről Nagy Szabolcs, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék egyetemi oktatója, a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese értekezett „A románok veszprémi garázdálkodásából” – Totescu őrnagy csapatai Veszprémben című előadásában. A várost 1919. augusztus 16-án Neagu ezredes különítménye vette birtokába. Az előadó a városi jegyzőkönyvek és a Veszprémi Hírlap tudósításai alapján mutatta be a megszállók parancsait, rendeleteit, a város közönségének a román megszállókhoz intézett folyamodványait, a megszállás költségeit. A megszálló román alakulatok október 4-én vonultak ki Veszprémből. A többi megszállt város elhagyásához hasonlóan Veszprémben is falragaszon köszönt el a város lakosságától Totescu őrnagy. Előadása végén Nagy Szabolcs a román megszállással kapcsolatosan a következő mérleget vonta: Veszprémben komolyabb atrocitásokra szerencsére nem került sor, viszont az ellátási nehézségek komoly terhet jelentettek, egyúttal a román megszállás nehezítette a Tanácsköztársaság idején szerepet vállaló kommunisták felelősségre vonását, annak ellenére, hogy a románok Veszprémben is – akárcsak a többi megszállt városban – mint a bolsevizmus alóli felszabadítók jelentek meg.

Majdán János A román megszállás következményei a MÁV hálózatára 1919-1920-ban című előadásában rögzítette, hogy a román hadsereg Budapest megszállása után tovább nyomult előre nyugati irányba, és a vasutak mentén augusztus 18-án elérte a Győr–Veszprém– Dinnyés–Adony vonalat. Az előadó kitért arra, hogy a megszállási zónából egy hónap alatt 34 160 járművet vittek el törvénytelenül az augusztus 28-án ideiglenesen forgalomba helyezett szolnoki Tisza-hídon át. Bár a magyar kormány kijárta, hogy a szeptember 26-a után kivitt gördülő állományt már visszaadási célból listázták, az ellopott járművek ötödét adták csak vissza. A MÁV veszteségeit tovább növelték az egyéb (bútorok, berendezések) rablások, melyek összes becsült értéke (1919. augusztusi 15-i árakon) 34 milliárd koronát tettek ki. A hatalmas összeg miatt a békekonferencia nem rótta ki Magyarországra, hogy háborús jóvátételt fizessen Romániának.

Csurgai Horváth József, a konferencia levezető elnöke (Fotó: Molnár Artúr)

A konferenciát záró előadást Suba János, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár vezetője tartotta A román–magyar „háború” utolsó szakasza és a kivonulás 1919-1920 címmel. Az előadó előbb kiemelte, hogy a román–magyar változó intenzitású fegyveres konfliktus leginkább megszállás jellegű volt, majd ismertette a megszállás szakaszait: 1. Erdély megszállása 1918. november 7. (24) és 1919. január 22. között. 2. Kelet-Magyarország és a Tiszántúl megszállása 1919. április 16. és augusztus 1. között. 3. Magyarország román megszállása 1919. augusztus 1. és szeptember 23. között. 4. Kivonulás 1919. szeptember 27. és 1920. március 31. között. Suba kiemelte, hogy a románok addig nyomultak előre, amíg a Nemzeti Hadsereg katonái nem tüzeltek rájuk. Az összecsapások elkerülése érdekében a tárgyalásokon demarkációs vonalat jelöltek ki. A antant tábornoki misszió 1919. szeptember 19-én jegyzékben közölte, hogy a románok kiürítik a Dunántúlt. A román hadsereg szakaszos visszavonulása alkalmával a két hadsereg között mindig semleges sávot jelöltek ki, hogy elkerüljék az összeütközéseket. A kiürítés első nagy szakasza (1919. november 23.) során a Tiszáig, később az „új” határig (1920. február 23.-tól március 31-ig) vonultak vissza.

A konferenciát a levezető elnöknek, Csurgai Horváth Józsefnek, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatójának a zárszava zárta.

Vizi László Tamás,
a székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottság elnöke

Ezt olvastad?

A kortársak és az utókor körében elterjedt történelmi tévhit és az események félreértelmezése, miszerint az 1918-19-es kormányok mögött a szabadkőműves
Támogasson minket