Az amerikai levéltárak titkai – Tanulmányok Mindszenty bíboros tevékenységéről

Mindszenty József bíboros hercegprímást már életében jelentős hazai és nemzetközi figyelem kísérte, s már ekkor akadtak, akik a szentek közé sorolták. Életének és munkásságának részleteit – a nagyfokú érdeklődés ellenéri is –, a vasfüggöny árnyékolta be. Azonban ez a kíváncsiság máig töretlen, melyet leginkább a személyét érintő legújabb kutatások és tekintélyes szakirodalom bizonyít. Boldoggá avatási eljárása pedig már folyamatban van.

Az amerikai levéltárak titkai. Válogatott írások Mindszenty bíborosról, 2021, Magyar Napló Kiadó, 166 oldal.

Somorjai Ádám nemrégiben megjelent tanulmánykötete is ezt a témát gazdagítja. Régi/új adalékokkal járulva hozzá a bíboros életének és döntéseinek, valamint az azokat befolyásoló eseményeknek az ábrázolásával. Somorjai Ádám pannonhalmi bencés szerzetes-tanár, erkölcsteológiából a Pápai Lateráni Egyetemen doktorált, egyháztörténészként korábban rendtörténettel foglalkozott. Közel húsz éven keresztül élt Rómában és dolgozott a Vatikáni Államtitkárság munkatársaként, miközben már képzett posztulátorként[i] kapott kinevezést a Szenttéavatási Kongregációban, hogy consultorként (tanácsos) majd relátorként (szakértő) részt vegyen Mindszenty József boldoggá avatási eljárásának folyamatában. Munkája eredményeként több jelentős dokumentumközlő és elemző kötet és tanulmány született, melyek új vizsgálati szempontokkal és lényeges megállapításokkal járultak hozzá a kérdések minél pontosabb megválaszolásához.

Mindszenty József bíboros a dombóvári gimnázium udvarán 1947. május 17-én (Kép forrása: Fortepan)

A frissen megjelent igényes küllemű könyv olyan írásokat tartalmaz melyeket a szakmai közönség korábban már megismerhetett, most azonban a szélesebb olvasóközönséget célozzák az „új felismerések”, melyek egyfajta válaszként is tekinthetőek a szerző megállapításait ért kritikákra. Összesen kilenc tanulmány került szerkesztésre, megírásuk eredeti időrendjétől eltérő tematikus rendbe, melyet egy, a kötethez írt összefoglaló tanulmány zár. A szerző könyve előszavában részletesen ismerteti a felhasznált forrásokat, a dolgozatok születésének körülményeit, és a könyv céljait. Az írások közös pontjai a vizsgált források. Mindszenty József közel tizenöt éven keresztül élt „amerikai félrabságban”, ezért ezen időszak hossza és a követségi élet sajátosságai indították a kutatót a budapesti amerikai követségen keletkezett iratanyag vizsgálatára. Ennek megfelelően a tanulmányok legnagyobb része az itt született följegyzések, jelentések és levelezések alapján ábrázolják az eseményeket, melyeket a brit diplomácia, a Vatikáni Levéltár és római fotó archívum anyagai is színesítenek.

Középen: Mindszenty József (Kép forrása: Fortepan / 164878)

Ezek alapján olyan témákat jár körül a szerző, mint például: a vatikáni diplomácia és a magyarországi püspökök közötti kapcsolat szorosabbá válása, valamint a Vatikán és a kardinális kapcsolatának gyengülése. Ezen változásokat Somorjai szerint elsősorban lelkipásztori szempontok befolyásolták. Szintén pasztorációs szempontú kérdéseket boncolgat az a fejezet, amely az esztergomi érseki szék betöltésének kérdését vizsgálja. Vagyis, hogy mi motiválta Mindszentyt a követségen maradásban, és mi ösztönözte VI. Pál pápát, hogy végül megüresedettnek nyilvánítsa az érseki széket. Somorjai VI. Pál pápa döntését politikai természetűnek, de lelkipásztori indíttatásúnak tekinti, mivel az a magyar egyházkormányzat helyzetének rendezése érdekében történt. Ezzel szemben a bíboros felfogása – a szerző meglátása szerint – alapvetően politikai, mivel „a lelkipásztori szempontok eltörpülnek a közjogiak mögött,” (28.) ezért a kardinális sokáig kitartott és a követségen maradt, hogy „betöltse alkotmányos szerepét, ha eljön az idő.” (27.)

Mindszenty 1956-ban (Kép forrása: Fortepan / 197822)

Mindszenty József négy alakalommal is elhagyhatta volna kényszer szülte tartózkodási helyét, azt megelőzően, hogy végül a Vatikánba távozott, de ezen lehetőségek egyikével sem élt. Erről egy önálló tanulmányban olvashatunk, ahol tisztázásra kerül a bíboros követségi tartózkodásának (amerikai) jogi háttere is: menedéket kapott, nem pedig menedékjogot. Ennek fényében válik értelmezhetővé az amerikai diplomácia magatartása, a bíboros és a külvilág kapcsolattartásának szigorú szabályozásban.  A tanulmány végül sorra veszi a bíboros külföldre történő távozásának lehetőségeit; melyet két alkalommal konklávéra történő kiutazás, majd pedig megromlott egészségi állapotának kezelése jelentettek. Egy alkalommal pedig maga Mindszenty kívánta elhagyni a külképviseletet, miután az amerikaiak nagykövetet akkreditáltak Budapestre, de VI. Pál ekkor maradásra bírta.

Arról, hogy végül miért hagyta el Magyarországot a bíboros, a következő tartalmi egység szól. A hercegprímásnak nyújtott menedéket az amerikaiak eleinte átmenetinek szánták, később pedig egyre inkább elszigetelték a külvilágtól. Levelezést is csak szigorú keretek között folytathatott. A hosszú évek alatt azonban megírta emlékiratait, aminek megjelentetése fontos volt számár, mert „az utolsó szó jogán saját maga számára is fenntartotta a megszólalás jogát.” (80.) Az amerikai követségen tartózkodva azonban azt nem publikálhatta. Ez, és a diplomáciai fordulatok közösen eredményezték végül a bíboros külföldre távozását, úgy, hogy közben mindhárom tárgyalófél nélkülözhetetlennek tartotta, hogy a döntést maga a bíboros hozza meg.

Mindszenty József külföldre történő utazása és vatikáni tartózkodása viszonylag részletesen dokumentált, de ennek ellenére is maradtak megválaszolásra váró kérdések. Az egyik ilyen vitás pontot a bíboros és VI. Pál pápa első találkozásának részletei jelentik. Pontosabban, hogy VI. Pál átadta-e saját gyűrűjét, mellkeresztjét és köpenyét a bíborosnak, ahogyan az a kardinális emlékirataiban szerepel, vagy sem. Erre keresett választ a szerző abban a tanulmányában, melyben visszaemlékezések és egy római fotóarchívum, a Felici Foto segítségivel jutott új felismerésekre.

Vatikán – Szent Péter Bazilika (Kép forrása: Fortepan / 58004)

A következő fejezet a II. Vatikáni Zsinat előkészületével foglalkozik, melyre a felkérőlevelet az amerikaiak nem továbbították a bíborosnak, miközben más magyarországi püspökök is hátráltatva voltak a Vatikánnal történő kapcsolattartásban. Egy másik tanulmány szintén az elszigeteltségből fakadó problémákra világít rá: VI. Pál pápa ENSZ-közgyűlés előtt elmondott beszéde, és az arról Mindszentyhez eljutott információk között kiolvasható különbség szemléltetésével.

A szerző további két tanulmánya némiképp szélesíti az események olvasatának kereteit. Az egyik a pápaság és Szent István király kapcsolatát, majd Mindszenty sajátos értelmezésű „első közjogi méltóság” jogkörét tárgyalja. A másik fejezet pedig a brit diplomácia Mindszenty „értékelését” tárja az olvasó elé, 1945-ból, amikor is, a budapesti és szentszéki brit követek úgy vélték, hogy az esztergomi érsek túlzottan beleássa magát a politikába, amit veszélyesnek és elhibázottnak tartottak.

A kötethez írt záró tanulmányában Somorjai Mindszenty – életének közel egyötödét kitevő –, amerikai követségen töltött éveit teszi mérlegre. Ezek alapján úgy véli, hogy a bíboros életművének értékelése nem lehetséges csupán saját szempontjainak figyelembevételével. Továbbá, hogy nem megalapozott az az állítás miszerint az amerikaiak alárendelték a bíboros személyét saját hidegháborús érdekeiknek, ahogyan az sem, hogy a Vatikán cserbenhagyta volna őt. Legvégül arra a következtetésre jut, hogy a bíboros „egyszerre akart megfelelni vélt vagy valós egyes számú nemzeti, közjogi méltóságának és egyházi elöljárói mivoltának. Nem jutott el arra a felismerésre, hogyha az utóbbira szorítkozik, mint Wyszynski, akkor az előbbit jobban szolgálja.” (159.) A szerző más helyen megjegyzi azonban, hogy Mindszenty nagyságából a kirajzolódó részletek nem vesznek el, „hanem inkább emberközelbe hozza az ő történetét és érthetőbbé teszi számunkra, két nemzedékkel későbbiek számára” (82.) ezt a bonyolult történetet.

Somorjai Ádám (Kép forrása: Wikipedia)

Somorjai Ádám könyve logikus felépítésű, közérthető és olvasmányos. A szerző kiváló érzékkel nyúlt a követségek forrásaihoz, azok alapos és logikus vizsgálata, és az összekép színvonalas interpretálása pedig figyelemreméltó. A kötet külön erénye az abban publikált fényképek elemzése is. A tanulmánykötetben olykor előforduló ismétlések – melyekre maga a szerző is felhívja a figyelmet – néhol zavaróak ugyan, de ez semmit sem von le a könyv értékéből.

Mindezek alapján a könyv szerteágazó közönségnek ajánlható. A szűkebb történész és teológus szakmán túl, mindazoknak, akik mélyebben szeretnék megismerni a hercegprímás életét az azokat befolyásoló körülményeket, vagy akár a korszak egyház- és diplomáciatörténetét.

Csejoszki Mihály

[i] Kérelmező. A boldoggá és szentté avatási eljárásokba kinevezett tisztviselő. Feladata összegyűjteni minden adatot, megfogalmazni az indokokat, melyek alapján a boldoggá illetve szenté avatás kérhető. Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/P/posztul%C3%A1tor.html, lekérdezés dátuma: 2022.05.24.

Ezt olvastad?

1953. november 25-én került sor az angol és a magyar válogatott összecsapására a londoni Wembley stadionba. Európa két ekkoriban talán