Az Aranybulla helye a magyar jogtörténetben

2022-ben az Aranybulla kiadásának 800. évfordulóját ünnepeljük. Nézzük meg, hogy miért is fontos a dátumhoz kötődő oklevél a magyar állam- és jogtörténetben.

Mint ismeretes, aranybullának eredetileg az oklevélre zsinóron függesztett, arról lelógó aranypecsétet értették, amely az oklevélben foglaltakat hitelesítette. A pecsét vagy belül üres volt, azaz két lemezt egymáshoz illesztettek, vagy pedig tömören készült. Kezdetben a pápai kúriában és a német-római császárok kancelláriáiban, amelyekből az írásbeliség továbbterjedt más királyi, majd fejedelmi udvarokba, alkalmazták a legfontosabb oklevelek pecsételésére. A pecsétről később az egész oklevélre átterjedt az elnevezés. Hazánkban szorosan véve Aranybullának – nagy A-val írva – II. András király 1222-ben kiadott, aranypecséttel ellátott oklevelét nevezzük.

II. András aranypecsétjének előlapja és hátlapja

Az említett forma már korábban Magyarországra érkezett és tovább élt. Szüllő Géza gyűjtése szerint ezen adomány- és kiváltságlevelek közül az elsőt II. Géza 1156-ban adta ki az esztergomi káptalan javára. III. Bélától öt, Imrétől hét, II. Andrástól tizennyolc, IV. Bélától húsznál is több, V. Istvántól hat, Kun Lászlótól négy, III. Andrástól négy, Károly Róberttől nyolc, Nagy Lajostól húsz, Zsigmondtól közel harminc, Alberttől öt, V. Lászlótól öt, I. Mátyástól húsznál több származik. I. és II. Ferdinándnak, I. Lipótnak és Mária Teréziának ugyancsak ismeretesek aranypecséttel ellátott oklevelei. Ezek közé tartozik a Pest számára 1244. november 24-re keltezett oklevél, amelyet valójában október 15-e előtt adtak ki, a napi dátumot utólag írták be. Az oklevelet Buda város ugyancsak magáénak tartotta és Aranybullának nevezte.

A XIII. századi Európában sok tekintetben jelentős változások játszódtak le a mezőgazdasági és ipari fejlődéstől a társadalomban a rájuk vonatkozó szemlélet átalakulásáig. Új világ született, hangsúlyt kaptak a törvények, és az igazságügy, amelyben szerepet játszottak a Biblia vonatkozó részei. Ezzel együtt jártak a hatalmi szerződések, amelyek az uralkodók számára garantálták a hatalmat és a szükséges együttműködést az uralkodók és a politikai erők, elsősorban az elitek között. A törvényhozás így paktum jelleget öltött. Ebbe a sorba illeszkedik az Aranybullánk, amely a hazai alkotmányfejlődésben betöltött helye mellett nemzetközi jelentőségre tett szert. Az Aranybullában e tekintetben fontosak az évenkénti fehérvári törvénynapot és az ellenőrzési záradékot említő pontok. Vessünk egy pillantást a fent említett sorra. Ide tartozik az 1183-as konstanzi béke, a lombard városok chartája, az 1188-as alkotmány, amelyet Laon város számára adtak ki, az 1215-ben született, mindenki által ismert Magna Charta, amelyet az Aranybulla követett, majd az oxfordi províziók 1257–58-ból és a katalán alkotmány 1283-ból. A sort folytathatnánk. A IV. Lateráni Zsinat (1215) ugyancsak ösztönzi a törvények, szerződések írásbeli rögzítését, mégpedig a világi jognak a leírását római, kánonjogi terminológiával. Az Aranybulla e formában írja le a nemzeti alkotmányjog hosszú ideig érvényes, hatályos pontjait.

Magyarországon éppen úgy, mint Európa nyugati részén a XIII. század a változások ideje. Az ország állapotát a természeti gazdálkodás jellemezte a legeltető állattenyésztéssel és a talajváltó földműveléssel. Például, alig ismerték ezen belül a trágyázott földet (terra fimata), aminek következtében főképp talajváltó önellátó gazdálkodást folytattak. Hiányoztak az igazi városok, a kézműipar helyei, amelyekben a városi polgárság alakítja ki önigazgatási rendszerét és szerzi meg szabadságjogait, létrehozva ezzel a városfalon kívül lévő feudális világtól eltérő jogterületet, amelynek jellemzői a városi béke, a városi szabadság (az egyes személyeké, valamint a községé), a városalkotmány és az ezek alapján kialakított városi jog. Nem véletlen, hogy már II. András király megkezdte, és fia, IV. Béla folytatta a városalapítást, lásd Fehérvár és Pest, valamint más városok alapító okleveleit.

II. András király szobra a budapesti Hősök terén

Az ország, elsősorban a király és munkatársai nagy feladat előtt álltak: kapcsolódván a Nyugathoz miként valósítsák meg az átállást az árutermelésre és pénzgazdálkodásra. A folyamat, az új berendezkedés, amint minden hasonló, nagy társadalmi mozgással járt. A királyi birtokok eladományozása által a hozzájuk jutottak gazdagodtak, hatalmasok lettek, mások szegényedtek. A várjobbágyok jórészt szolgai sorba jutottak. A hatalomból kiszorult Imre király pártiak szemben álltak a királlyal és híveivel, köztük az idegenekkel. A helyzetet és a király személyét újraértékelve mutatja be az eseményeket Zsoldos Attila A 800 éves Aranybulla című kötetében.

Az elégedetlenkedő Imre párti urak megmozdulásához a tömegbázist a királyi szerviensek és a várelemek adták, és ők együtt kényszerítették ki 1222-ben az Aranybullát, amelynek pontjaival végeredményben a király egyetértett. Így Magyarországon először a politikai pluralizmus jegyében szerződéses egyezség született, amely szerint ezentúl az Isten kegyelméből uralkodó justus, pius et pacificus király mellett a bárók, a katonáskodók és a nemesség testesítik meg az országot. Az Aranybulla első pontja kifejezi ezt az évente Szent István ünnepére elrendelt törvénynapok, a későbbi országgyűlés kezdetének meghirdetésével, amelyen a szerviensek, ha akarnak, személyesen részt vehetnek. A hely sem véletlen. Fehérvár az Árpádok vallásos tiszteletének központja, éppen úgy, mint Franciaországban Saint Denis, Angliában Westminster vagy Prágában a Szent Vitus-templom.

Az Aranybulla 31 cikkelye számos témát ölel föl. A cikkelyek szólnak a bíráskodásról és az eljárásjogról, a birtokadományozásról, az egyházról, az idegenekről, a katonáskodásról, a korról, amelyben született, a magánjogról, a pénzügyről, a régi jó jogról, a szerviensekről, a tisztséghalmozásról és a várjobbágyokról. Közöttük öt olyan található, amely a nemesi jog sarkalatos törvényei közé tartozik majd. Szervienst ne fogjanak el, vagy romlását ne okozzák, csak akkor, ha előzőleg perbe idézték, és a bírói eljárás során elítélték. Idetartozik az is, hogy a király kiveszi őket a megyésispánok ítélkezése alól, kivételt képeznek a pénzzel vagy tizeddel kapcsolatos ügyek. A szerviensek mentesek lesznek az adófizetés alól, a szabadok dénárjának (egyenes adó) és a beszállásolásnak (descensus) a fizetése alól is. Az utóbbi azt jelentette, hogy a király tisztségviselői és környezetük számára szállást és ellátást tartoztak biztosítani ellenszolgáltatás nélkül vagy csekély fizetségért. A harmadik a végrendelkezésről szól, benne a leánynegyedről, és arról, ha a nemes fiú örökös nélkül halna meg, birtokai felett szabadon rendelkezik. Ha nincs rá módja, a leánynegyeden kívül a birtokot a legközelebbi rokonok öröklik. Ha ezek sincsenek, a birtok visszaszáll a királyra. A szabad örökítést később a rokonság nyomására a 1351-es törvényekben megváltoztatják az ősi birtokra vonatkozóan, ez az ősiség (aviticitas) törvénye. A szerzett birtokra az ősiség nem vonatkozik.

Nagy Lajos király 1351. évi törvénye, amely, a 4. cikkely kivételével, tartalmazza az Aranybullát

A katonai szolgálatot illetően is rendelkezik az Aranybulla. A szerviensek az országon kívülre hadba vonulni csak a király költségén tartoznak. A megyével vagy a király pénzével rendelkezők azonban kötelesek menni saját költségükön. Ha azonban ellenség jön az országba, egyetemlegesen kell menniük. A nemes ugyanis eredendően azért kapta a birtokait, hogy azok jövedelméből kiállítsa a hadba vonulás költségeit, lovat és fegyvert, továbbá az ellátást, nemcsak a magáét, hanem az őt kísérő szolgákét is. A leányok csak azért kaptak a birtokból negyedrészt, mert a nők nem katonáskodtak. Ez a megoldás egyébként az egész feudális Európában fennállt.

A 31. pont a sokat hangoztatott ellenállási záradék néven vonult be a történetírásba, amely szerint azzal a királlyal, aki az Aranybulla rendelkezéseit nem tartaná be, az ország nemesei szembefordulhatnak, és vele szemben a hűtlenség minden vétke nélkül ellenállhatnak. Amint a korábbiakban említettük, az Aranybullát a király és az alattvalói közötti szerződésként tekintjük, amely szerint a nem teljesítő fél perelhető, büntethető. Így az a király is, aki nem tartja be a szerződésbe foglalt kötelezettségeit. Továbbá az zsarnok lesz, akivel szemben a Bibliára visszavezethető zsarnokölési elmélet szerint járhatnak el. Tehát a 31. pontba foglaltak nem idegenek a korabeli európai jogtól.

Az említett öt cikkelyben foglaltak a nemesség sarkalatos törvényei közé kerültek, az Aranybulla pedig a magyar nemesi alkotmányjog alapdokumentuma lett. 1231-ben II. András király megújította, 1267-ben pedig elkészült harmadik változata.

Nagy Lajos király – mint említettük – beemelte 1351. évi törvényei közé, és bekerültek Werbőczy Hármaskönyvébe is, valamint 1848-ig a királyok koronázási esküjébe és hitlevelébe, amelynek következtében a magyar történeti alkotmány része lett. Az alkotmány a politikai érdekérvényesítés jogi eszközrendszerének strukturális és működési elveit rögzíti. A történeti alkotmány az ide vonatkozó törvényeket foglalja magában. Magyarország mellett Angliában máig a történeti alkotmánnyal élnek. Nálunk az 1949. évi XX. törvénycikk kiadásáig létezett, ez volt az első kartális alkotmány hazánkban. Az első a világon az Egyesült Államok 1787-ben kihirdetett alkotmánya, amely a toldalékokkal együtt máig hatályos.

Az Aranybullában, mint korábban láttuk, számos, a kiadásának idején létezett társadalmi és jogi képletet találunk. Mindjárt az oklevél arengajában, elvi részében találjuk a Szent István által adott szabadságokra hivatkozást, ami a középkori szemléletet fejezi ki, ugyanis akkor nagy erőt tulajdonítottak a régi jó jognak (Altes, gutes Recht-nek), ahova célszerű visszafordulni, ha javításra van szükség. A városi jog, például ezzel szemben változó (Willkürrecht) volt.

A régi jó jog hangoztatása mellett azonban számos új jelenik meg a dekrétumban. Az említett sarkalatos törvények mellett a király részéről más cikkelyek is erősítik a szerviensek köznemességbe emelésének szándékát. Birtokaik elveszítése nélkül szabadon vállalhatnak szolgálatot a királynál. A nemességbe emelkedik majd a várjobbágyok egy része, őket hagyják meg a Szent Istvántól kapott szabadságokban, mondja a 19. cikkely.

Werbőczy „Hármaskönyv”-e 1565-ben, Debrecenben kiadott magyar fordításának címlapja

A pénzügyi jogban a pénzgazdálkodás bevezetésének vitás témakörében ugyancsak keletkeztek cikkelyek. A pénzrontás ellen lép fel a 23. cikkely, amely egy évben határozza meg a forgalomban lévő pénz idejét, a dénárok értéke pedig a III. Béla király idején vertek értékének feleljen meg. II. András király európai látószöggel rendelkezett. Jó és kevésbé hasznos dolgokat igyekezett átvenni. Az utóbbihoz tartozott a királyi jövedelmet, a kamara hasznát növelő pénzrontás eszköze, amelyet a Nyugat országaiban már hosszú idő óta gyakoroltak az uralkodók.

Hogy mennyire lényeges volt a pénzügy, azt további cikkelyek, a 24., 25., 27. és 29. mutatják. Kizárják az izmaelitákat és zsidókat a vám- és sótisztek sorából, azok csak nemesek lehetnek. Tegyük hozzá, az előbbiek rendelkeztek a feladatok ellátásához szükséges szakismeretekkel, amelyekből azonban jelentős hasznot nyertek. Ide kapcsolódva a só tárolási helyeit: Szalacs, Szeged és a végek, ugyancsak meghatározza az oklevél, akárcsak Szlavónia királyi adóját, a nyestadót. Ne felejtsük el, a sókereskedelem a XVI. század első harmadáig királyi monopóliumként létezett. A megyésispánok sem tarthatnak meg maguknak több jövedelmet a királyi vármegye bevételeiből, tudniillik a csöböradót, azaz a bor után járó illetéket és a vámot – ismét pénzről esik szó –, mint az egész egyharmadát, kétharmad része pedig a királyé marad. Az említett cikkelyekből világosan kiderül a királyi szándék, a pénzjövedelem növelése.

A magunk részéről ide vesszük a 20. cikkelyt is, amelyben tilalmazzák a tized megváltását ezüstben, ez az egyház pénzhez jutását gátolja. A tized egyébként az ókorból származó adó, a föld terméseinek tizedrészét jelentette, amelyet nem tartoztak beszállítani a földekről a plébániákra vagy a püspökségekre. A helyzet végül úgy oldódott meg, hogy kereskedők a földeken összehordott gabona tizedrészét az egyháztól a helyszínen felvásárolták, elszállították, majd jó árréssel értékesítették. Tehát a cikkelyek majd negyedrésze foglalkozik a király szándékának megfelelően a pénzgazdálkodás, a pénzügyi jog kérdéskörével.

Werbőczy „Hármaskönyv”-e 1779-ben, Budán megjelent kiadásának címlapja

A pénzügyekhez képest például csak két cikkely foglalkozik a megyék, illetőleg bizonyos méltóságok örökös adományozásával vagy idegenek kezére juttatásával, ugyanakkor a tisztességesen szerzetteket birtokosaik megtarthatják. A tisztségek halmozásának tiltása ugyancsak ebbe a témakörbe tartozik.

Vendégek, vendégtelepesek (hospesek), azaz Magyarországra érkező idegenek lehettek egyrészt a király szolgálatába álló előkelők, róluk szól a 11. cikkely. A 19. pedig a földművelőket vagy a későbbi városokba érkező iparosokat és kereskedőket tárgyalja, akik magukkal hozták jogaikat. Az utóbbiak szabadságának megtartását erősíti meg a cikkely. A városok alapításának szándéka így bekerült az Aranybullába. E szándékot – mint említettük – majd trónra kerülése után folytatja a király fia, IV. Béla.

A fentiek összefoglalásaképpen megállapíthatjuk, hogy a főképp természeti gazdálkodásban élő országban, amelyben patrimoniális, rendkívül erős királyi hatalom létezett, 1222-ben született először a király és a politikai elit között politikai pluralizmust magában foglaló szerződéses egyezség. A sarkalatos cikkelyek pedig elindították a köznemesség kialakulásának folyamatát. Ilyen módon az Aranybulla történeti alkotmányunk alappillére lett, és hatályos maradt a polgári átalakulás idejéig. Mindössze a nemesi öröklés és az ellenállási záradék (1687-ben) cikkelyeit szüntették meg az évszázadok során. A jogi alapozás mellett az Aranybulla gazdaságról szóló cikkelyei pedig előre mozdították a városok és a korban modern kereskedelmi és pénzügyi viszonyok kialakítását.

Blazovich László

Szakirodalom.

De Bulla Aurea. Andreae II. Regis Hungariae MCCXXII. Szerkesztők/Curatori/Editors: Lajos Besenyei–Géza Érszegi–Maurizio Pedrazza Gorleo. Edizioni Valdongea. Verona, 1999.

Érszegi Géza: Az Aranybulla. Helikon Kiadó, Bp., 1990.

Petrovics István: Aranybulla. In Korai Magyar Lexikon (9–14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Szerk.: Engel Pál–Makk Ferenc. Akadémiai Kiadó, Bp., 1994. 55–56.

Szüllő Béla: Aranybulla. In Magyar Jogi Lexikon I. A–Bíró. Szerk.: Dr. Márkus Dezső. Bp., 1898. 283–287.

Zsoldos Attila: A 800 éves Aranybulla. Püski Kiadó, Bp., 2022.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Blazovich László cikke elsőként a Honismeret 2022. évi 5. számában jelent meg. A folyóirat honlapja az alábbi címlapra kattintva érhető el.
 
 

Ezt olvastad?

A Duna TV által 2022. december 25-től vetített történelmi filmsorozat sajtóvisszhangja nem éppen kedvező: a publicisztikában megjelenő kritikák többek között
Támogasson minket