Az árnyékból kilépve – Arany László portréja

Oszd meg másokkal is:

Portré

Arany László 1844. március 24-én született, és 125 éve, 1898. augusztus 1-jén hunyt el. Életrajzi ismertetőiben első helyen általában a „költő” megnevezés szerepel, holott irodalmi életművének és általános életpályájának csak egy szelete volt a költészet.

Ismert ember gyermekének lenni azzal a teherrel jár, hogy már azelőtt, hogy az egyén saját életéről döntéseket hozhatna, rávetülhet a híres szülő dicsfénye és árnyéka. Arany János korának ünnepelt alkotója volt, az Arany név önmagában is súllyal bírt. Arany László ezzel az örökséggel nőtt fel és próbált navigálni az életben, amelyet nem könnyített meg, hogy már háromévesen bekerült az irodalomtörténetbe Petőfi Sándor Arany Lacinak című költeménye által.

„Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe’,
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?… nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott…
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát…
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se’ rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan…
Itt van…
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

Szalonta, 1847. június 1-10.”

Azok, akik nem mélyednek el a magyar irodalom mélységeiben, ha más formában nem is, de ezen a versen keresztül biztosan találkoznak Arany Laci alakjával – és elképzelhető, hogy sokaknál eddig terjednek az Arany János fiáról szóló ismeretek. Pedig Arany László jelentősége és életműve jóval szerteágazóbb és színesebb, mint a hozzá írt költemény, és sokkal többen kapcsolódnak hozzá tudtukon kívül, mint gondolnák.

Arany László Nagyszalontán látta meg a napvilágot, 1851-ben viszont – apja új munkahelye miatt – Nagykőrösre költözött a család, a fiatal Arany itt végezte az elemi iskolát és a gimnáziumot (ráadásul az idősebb Arany ebben a gimnáziumban tanított irodalmat, költészetet, klasszikus nyelveket). A jogásznak készülő ifjú 18 éves korában nővérével, Juliskával Székelyföldre indult népmesegyűjtő körútra, majd kiadta a több forrás szerint is „máig is legjobb” népmesegyűjteményt Eredeti népmesék (újabb kori válogatásban Magyar népmesék) címmel. Jogi tanulmányai mellett kritikákat írt, műfordítással foglalkozott, és több külföldi utazást tett – leghosszabb ideig Angliában tartózkodott. A forradalom leverése, a Bach-korszak, majd a kiegyezés kilátástalansága közepette lelkesedés helyett a pénzkeresés felé fordult, és, bár a Kisfaludy Társaság tagja volt alanyi jogon, költészet helyett a bankszakmát választotta – 1866-tól a Csengery Antal vezette Földhitel Intézet munkatársa lett (másfél évtized múlva igazgatója). Gazdasági, jogi témában is születtek cikkei, valamint a hazai szerzői jog kidolgozásában vállalt aktív szerepet. Mindemellett a Budapesti Szemle állandó munkatársa volt – írásai, tanulmányai az irodalom, nyelvészet, történelem és társadalom tudományterületein születtek meg.

Arany László (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Rövid ideig (1887-1892 között) Szabadelvű Párti programmal a nagyszalontai választókerület országgyűlési képviselője volt, noha politikai pályára feltehetően rokoni és baráti nyomásra lépett. Dolga ebben az esetben sem volt könnyű, hiszen annak ellenére kellett ki nem mondott erkölcsi elvárásoknak megfelelnie, hogy apja nem politikai pályán mozgott. Ugyanakkor Arany Lászlóval szinte egy időben jelent meg a belpolitikában Andrássy Gyula, Tisza István, Eötvös Loránd és Kossuth Ferenc, akik saját maguk is küzdöttek a híres (politikus) apák okán feléjük támasztott szerepelvárásokkal. Arany László a képviselőházban ötéves működése alatt csupán egyszer szólalt fel, politikai pályája nem volt sikeresnek mondható.

Irodalmi munkásságának – a népmesegyűjtemény mellett – sarokpontja A délibábok hőse című verses regény, amely a magyar kritikai realizmus első művének tekinthető (szemben azzal, hogy a polgári realizmus fő művei világszerte általában prózai alkotások). 1872-ben, névtelenül nyújtotta be a Kisfaludy Társaság pályázatára, amelyet meg is nyert. A mű a kiegyezés utáni időszakban a polgári beállítottságú generációnak a politikai élet és az új rendszer miatt érzett keserűségét sűríti: a „szalmaláng lelkesedést”, annak kudarcát, a „hitek halottjának” sorsát; átitatva nemzeti önbírálattal, kétellyel, iróniával. A „jó szándékú, ám fölöslegesnek bizonyuló”, s emiatt céltalanná váló hősöket középpontba állító, A délibábok hősére hatást gyakorló művek például Byron Don Juanja, Arany János Bolond Istókja, vagy Goncsarov Oblomovja.

„Elérni rögtön: mert folyvást, kimérten
Haladni célra nem természetünk,
Számítni sem, se időben, se térben,
Hanem: „Hipp-hopp! mint gondolat, gyerünk!”
Serény kitartás nincs a szittya vérben,
Lassú kimért munkát nem tűrhetünk;
Ezerszer elmondott tapasztalás,
S példája hősöm: Hűbelé Balázs.”

Arany László életpályájának az irodalomhoz fűződő másik jelentős területe apja hagyatékának gondozásában vállalt szerepe. Arany János 1882. október 22-én hunyt el, felesége, Ercsey Julianna 1885. február 19-én szenderült öröklétre. Ebben az évben alapította meg László az Arany-emlékszobát, és saját haláláig foglalkozott a hatalmas mennyiségű mű, levél, töredékes és kiadatlan alkotások rendszerezésével, sajtó alá rendezésével.

Olvasva az interneten fellelhető (és a legtöbbek által elérhető), illetve egyéb életrajzi írásokat, összességében hiányérzetet hagyott bennem Arany László alakjának és munkásságának megközelítése – egy a magyar irodalomtörténet szempontjából jelentőset alkotó szerző esetében meglehetősen kevésnek tűnt, egyben hiányozni látszott e felfogásból az a kritikai olvasat, amely Arany Lászlót apja, Arany János rávetülő árnyéka nélkül (egyben annak hatásaival együtt) értelmezi. Számos szakember gondolhatta ugyanezt, ugyanis 2019-ben, ebből az igényből kiindulva rendezte meg az ELTE BTK 18-19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék Arany László születésének 175. évfordulója tiszteletére az „Apák és fiúk” Arany László élete és hagyományai című konferenciát, és született meg 2022-ben az a több tudományágat is bevonó kiadvány, amely

Arany Lászlóra nem csupán „apja visszfényeként vagy utójátékaként” tekint, hanem szerteágazó érdeklődésű és képzettségű emberre. Az életmű sokoldalúságát jelzi az is, hogy annak átfogó értelmezéséhez szükség volt az irodalomtörténet, a néprajztudomány és a történettudomány képviselőinek munkájára egyaránt.

Az öt egységre bontott, 12 tanulmányt magában foglaló mű azt mutatja, hogy bőven volt mit bemutatni Arany Lászlóból, még úgy is, hogy a hagyaték 1945-ben elpusztult, így a koncepciózus, teljességre törekvő megközelítés szinte lehetetlenné vált. Az örökség terhe. Arany László élete és munkássága című, 260 oldalas kötet lapjain keresztül mélységében megismerhetjük a tehetséges, sokoldalú budai polgárt, aki jóval nagyobb jelentőséggel bír – és nem csak irodalomtörténeti szempontból –, mint „Arany János fia”, bár kétségtelen, hogy az apa szerepe és hatása nélkül a fiú életútja sem értelmezhető megfelelően.

Arany László-tanulmánykötet Szilágyi Márton szerkesztésében (Kép forrása: Líra.hu)

Arany László jelentősége, akár személyisége és pályája, sokszínű, több területen is hat. Az ifjabb Arany kritikái, publicisztikája, az azokban feltűnő teoretikus gondolatok olyan minőségűek, hogy a 21. században is érvényesnek tekinthetők. A délibábok hősének Hűbelé Balázsa (amit ma inkább Hűbele Balázsként használunk a köznyelvben) nem Arany László munkája nyomán jött létre, maga is egy korábbi szólást használt fel, de verses regénye kétségtelenül hozzájárult a név és a hozzá kapcsolódó fogalom popkulturális használatának szélesebb elterjedéséhez. A mű jelentősége nem csak ebben áll, hanem abban, hogy

Arany, főhőséhez hasonlóan „ökonóm-szemmel” tekintett a világra, munkájában képes volt e tekintetet láttatni, tehát „a századvégi magyar nacionalizmus nemzetgazdasági illúzióit”, úgy is, hogy részben ezek az illúziók sajátjai is voltak.

Talán sokan nem tudják, de amikor a kisgömböcről, a kismalacról és a farkasokról, vagy a kóróról és a kismadárról szóló mesét hallgatták gyerekként, akkor nem csak egyszerűen Arany László gyűjtését hallgatták, de az a struktúra, nyelvi szerkesztés és megszövegezés, ahogyan a gyűjtött magyar népmeséket közreadták, a Grimm testvérek nyomán nálunk Arany László munkájának köszönhető. Szövegszerkesztési elvei elsősorban a formai változtatásokat érintették (helyesírás, központozás, nyelvhasználat, élőbeszéd imitálása), de kisebb tartalmi, stilisztikai változtatásokat is eszközölt, mivel a cél az olvasó/befogadó közönség számára érthető szöveg létrehozása volt, amelyhez kapcsolódni tudtak. Sőt, az ifjabb Arany saját korában az a magyar népmesei elbeszélésmód terjedt el és tekintették hitelesnek, ahogyan ő mondott mesét, a magyar olvasókönyvekbe pedig már a 19. század második felében bekerültek az általa gyűjtött mesék. Paradox helyzet, hogy mindeközben a magyar folklorisztika a 20. század közepéig Arany népmesei kéziratainak létezéséről sem tudott.

Arany László. Készítette: Strelisky Lipót (Kép forrása: Wikimedia Commons)

A gyűjtött mesék szerkesztése és közreadása kapcsán felmerülő szerzői jogi kérdések is Arany László nevéhez kapcsolhatók. A folklóralkotások kapcsán máig kérdés és egyben érzékeny terület a szerzői jog érvényesítése, tudniillik a folklór variánsokban való megjelenése, „szerzőtlensége” folyamatosan felveti a kérdést, hogy kié egyáltalán a folklór? Maga Arany László úgy vélekedett, hogy a mese cselekményén, szerkezetén a gyűjtő önkényesen nem módosíthat, a meseköltés folyamatában aktívan nem vehet részt, de szerkesztői munkája által maga is alkotótevékenységet végez és szellemi terméket állít elő. Domokos Mariann részletes tanulmányban elemzi Arany László jogászi működését, amelynek sarokpontja az 1870-es években indult szerzői jogi törvény megalkotása. Arany 1876 márciusában hozta nyilvánosságra az írói és művészi tulajdonjog védelméről készített, az Akadémia megbízásából írt dolgozatát, a szerzői jogi törvényjavaslat elkészítéséhez a német birodalmi törvényt vette alapul. Javaslatának jelentősége nem volt merőben új vagy kifejezetten önálló jogtudományi alkotás, ugyanakkor a 19. századi magyar törtvényi szabályozás egyik legfontosabb előmunkálatának tekinthető. Munkája éppen sokoldalú személyisége és képzettsége miatt vált kiemelkedővé, mivel egyaránt rálátással rendelkezett a jog és az irodalom belső működésére.

Nem a szerzői jogi törvény volt az egyetlen, ahol Arany László nemzetközi mintákat is felhasznált. Apja öröksége muzealizációjának mintaadói voltak például a 19. századi nagy történelmi alakok kultuszainak gyakorlatai, de például hazai viszonylatban Petőfi emlékének őrzésére irányuló praxisok is. Annak ellenére azonban, hogy az irodalmi muzealizáció még e korban nem rendelkezett kidolgozott előképekkel, Arany László határozott víziók mentén törekedett apja emlékének ápolására. Utólag bebizonyosodott, hogy például a hagyaték decentralizálása, az emlékezet többhelyszínű megvalósítása volt az, ami végül megmentette Arany János életművét. Sajnos Arany László saját hagyatékára már nem fordított ennyi gondot, az utókor ezért kénytelen töredékekből összerakni szerteágazó munkásságát és sokoldalú személyiségét.

Apjok Vivien

Források:

Arany László: A délibábok hőse (Arcanum)

Arany László (Nemzeti Örökség Intézete)

Bölcsészettudományi Kutatóközpont: Az örökség terhe. Arany László élete és munkássága

Cultura.hu: Arany László története

Hegedűs Géza: Arany László (Arcanum)

Lacza Tihamér: Egy protestáns nemzeti liberális – 120 éve hunyt el Arany László (Múzsa.sk)

MTI: Nem mutatta meg édesapjának saját verseit Arany László (Múltkor.hu)

Onagy Zoltán: Arany János. (Irodalmi Jelen)

Petőfi Sándor: Arany Lacinak (Arcanum)

Szilágyi Márton (szerk.): Az örökség terhe. Arany László élete és munkássága. Ráció Kiadó – Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2022.

 

A borítóképen Arany László aláírása szerepel. Forrás: Wikimedia Commons.

 

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket