Az első világháború a kortársak szerint

Emlékeim szerint az egyetemi történelemoktatásban a historiográfia olyan tárgy volt, amelyet a történelem szakos hallgatók többsége csak teljesíteni szeretett volna, de különösebben nem érdeklődött iránta. A legtöbb historiográfiával foglalkozó szakmunka, hiába a szakmai precizitás és az évek alapos kutatása, sajnos nem igazán tud tenni ez ellen, ami sokszor arra vezethető vissza, hogy szövegük nehezen befogadható. Szőts Zoltán Oszkár Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények című könyve nem ilyen – alapvetően – historiográfiai munka, ugyanis a szerző igyekezett érdekessé és olvasmányossá tenni megírása során. Ezen túl a kötet, az alcímében tett ígérteket teljesítve nézőpontokat, műfajokat, és intézményeket is bemutat – a könyv ezekre visszavezethetően is jelentett számomra igen jó olvasmányélményt.

Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 utáni magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények. Pécs, Kronosz Kiadó, 2020. A borító Müller Péter munkája.
Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 utáni magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények. Pécs, Kronosz Kiadó, 2020. A borító Müller Péter munkája.

Az első világháború, vagy ahogy a kortársak nevezték, a Nagy Háború a történelemkutatás történetét tekintve is kitörölhetetlen. Meghatározó nyomot hagyott nemcsak a vesztes és a győztes, de még a semleges, vagy az ezt a háborút követően létrejövő országok történelmében is. Végső soron az, hogy a szerző a vizsgált időszak Magyarországon kiadott alakulattörténeteit, politika-, diplomácia- és hadtörténeti szakmunkáit, illetve mindezek gyűjteményeit vizsgálja, azoknak a háborúra adott interpretációit is beleértve, egy igen bátor vállalkozás, és ez esetben nagyon jól működő lépés volt. A mű megfelelő tudományos igényességgel, helyes módszertani megközelítéssel és nem túlbonyolított közlésmódjával élvezetesen és jól érthetően képes bemutatni az olvasó számára a korszak magyarországi és nemzetközi szinten megfogalmazott vélekedéseit a világháború okairól és a háborús felelősség kérdéséről. A Magyarországgal foglalkozó fejezetekben felmerülő politikai és világnézetekben gyökerező szemléletkülönbségeket is kiemeli a szerző. A könyvben Szőts Zoltán Oszkár nagy figyelmet fordít a téma közgyűjteményi és levéltári vonatkozásainak ismertetésére. Nemcsak historiográfiai, de emlékezettörténeti, közművelődéstörténeti és könyvtártudományi elemekkel is megtölti a művet, ezeket vizsgálata szerves részévé teszi, érvelésébe és következtetéseibe ezen elemeket is beépíti, de legalábbis színesíti velük.

A megjelenés dátuma is igen jó választásnak tekinthető, mivel a monográfia a háborút lezáró trianoni szerződés centenáriumán jelent meg. 1920 ugyanakkor inkább egy szimbolikus kezdődátumnak tekinthető, hiszen ezen munka tanulsága szerint már az első világháború elejétől megjelent az igény a háború különböző, de főként eseménytörténeti és alapszintű hadtörténeti dokumentálására, emlékanyagainak gyűjtésére, kutathatóságának megszervezése, esetenként az események értelmezésére. Tehát a téma historiográfiája, ha többségében nem is tudományos igényű szakmunkákkal, de már a harcok ideje alatt, kvázi azokkal párhuzamosan megkezdődött. Szőts Zoltán Oszkár munkája ezt az időszakot mutatja be a historiográfiát vegyítve a közművelődési nézőponttal, és mindezt magyar történeti kontextusba ágyazva. Számomra a téma közgyűjteményi vonatkozásai kiemelten fontosak voltak, mivel egyrészt a szerző ismerteti azt, hogy egy olyan könyvtár, mint az Országos Széchényi Könyvtár (OSzK) milyen módon reagálhat egy katonai természetű konfliktusra. Másfelől pedig, a könyvtárakkal foglalkozó szakemberek és kutatók számára egy nagyon jó esettanulmányt ad arra, (amely akár tantermi példa is lehetne), milyen egy túl ambiciózus, rosszul definiált célú, és költségeit tekintve sem megfelelően kontrollált gyűjtőköri bővítés, illetve ehhez kapcsolódó gyarapítási stratégia.

A kötet borítójának mintaként szolgáló emlékmű (Zala György alkotása) Budapesten, a IV. kerületi Tanoda téren. Fotó: Gyenes Andrea

Recenzióm tárgya a szerző doktori értekezéséből született. Ez az előzmény meg is látszik a könyvön, mivel nemcsak átgondolt szerkezetű, közérthető, de láthatóan az átlagosnál nagyobb szerkesztői és ellenőrzőmunka van benne. Többszöri olvasás ellenére sem szúrtam ki benne helyesírási hibát vagy elütést. Mindezek mellet a könyv nagyon jól lábjegyzetelt, hivatkozásai könnyen követhetőek, közülük néhány pedig igen érdekes melléktémákra tér ki. Az egyik lábjegyzet (11. és 12. oldal lap alja) témájában, amelyre ezen recenzió keretében nem áll módomban hosszas véleményem kifejteni – talán majd a jövőben –, a hadtörténeti kutatást övező, „ki és hogyan kutassa azt, illetve a történészek feladata-e„ röviden összefoglalt kérdéskörben született, napjaink releváns szerzőinek véleményeit hozza fel, és azokra reflektál. Szőts Zoltán Oszkár mindezt nem előzmény nélkül teszi, ennek folytatására pedig csak bíztatni tudom, mivel az ezen kérdéskörről folytatott párbeszéd és kiállás nagyon fontos a civil, de hadtörténettel, vagy azzal lazább keretek között foglalkozó fiatal történészek és végső soron a két érintett szakma számára egyaránt.

A könyv szerkezete jól felépített, átlátható, témái egymásra épülnek. Kronológiai szempontból, és fejezeteit is tekintve egymáshoz szorosan kapcsolódik, lineáris, koherens szerkezeti egységet képez. A fentebb már említett lábjegyzet-apparátus mellett a könyv igen terjedelmes, viszont jól és egységesen szerkesztett irodalomlistát, valamint névmutatót is tartalmaz. Ez természetesen nemcsak a historiográfiai témájú művekre jellemző, de ennek a részletes irodalomjegyzéknek köszönhetően a tárgyalt időszakról az érdeklődő olvasók – vagy az első világháborút szakdolgozatukhoz kutatni kívánó egyetemi hallgatók – számára igen jó kiindulási pontnak tekinthető.

A könyv fizikai kivitelezése a mai tudományos témájú irodalmak kiadását jellemző standardokat követi. Puha fedlap, ragasztott kötés, lapjai sima papírból készültek. A könyv borítója, összhangban a témával Zala György I. világháborús emlékmű című alkotását ábrázolja. Véleményem szerint ez egy nagyon jó választás, amit Müller Péter grafikus kiválóan kombinált a megfelelően kiválasztott színvilággal, ezzel igen hangulatos alkotást hozva létre. A könyv fülszövege jól és precízen foglalja össze a mű lényegi mondanivalóját.

Zala György szobra eredetiben ma Budapesten, a IV. kerületi Tanoda téren tekinthető meg. Fotó: Gyenes Andrea

Semmi sem lehet tökéletes, így sajnos néhány negatívumot is meg kell említenem. Az első kritikai megjegyzésem a szövegbe illesztett, szó szerinti idézetekre vonatkozik. Az amúgy kellemes olvasási élményt rontotta, hogy az idézett részek nem voltak kurziválva. Ez azt eredményezte, hogy a szöveg olvasása során nehezebb volt elválasztani a szerző gondolatait vagy hivatkozott szövegegységeit a szó szerinti átemelésektől. Természetesen a kötet a szó szerinti idézeteket korrekt módon hivatkozza és idézőjelekkel jelzi, de mivel ettől eltekintve érdemben (betűtípusban, színben, stílusban) nem ütnek el a szöveg többi részétől, nehézséget okozott számomra az elkülönítésük. Továbbá hiányoltam az illusztrációkat, illetve a képeket. Természetesen mindez nem von le érdemben a könyv értékéből, vagy nem rontja használhatóságát, az illusztrációk mégis bizonyosan színesíthették volna ezt a munkát.

Összességében elmondható, hogy számomra ez a könyv teljesítette azt, amit a címe és a témája ígért. Remélem, hogy a szerző tovább folytatja a munkásságát ezen a területen, elkészíti és publikálja az 1945-től a rendszerváltásig tartó időszakra vonatkozó historiográfiai kutatásainak az eredményeit. Szőts Zoltán Oszkár könyvét mindenki számára csak ajánlani tudom, aki az első világháború magyar vonatkozásaival kíván foglalkozni.

Csík Ádám Lajos

A kötet adatai: Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények. Pécs, Kronosz Kiadó, 2020. 268 oldal.

A könyv a Kronosz Kiadó honlapjáról 20% kedvezménnyel rendelhető meg ide kattintva.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket