Hogyan készül egy modern képes krónika? – Interjú Az idő kereke alkotóival

Az idő kereke című történelmi album a magyar történelmet képekben, méghozzá színes tablókba rendezve mutatja be. A Református Tananyagfejlesztő Csoport és a Digitális Legendárium Kft. együttműködésében megjelent kötet szakmai megoldásairól, pedagógiai céljairól három alkotóval, Kojanitz László történelemtanár, tananyagfejlesztővel, Gál Zsolt történelemtanárral a könyv szerzőivel és Hajnal Ödön tervezővel beszélgettünk, akik egy-két kulisszatitkot is elárultak az Újkor.hu-nak.

Újkor.hu: Miben új, és miért hiánypótló Az idő kereke?

Kojanitz László: Tíz rajzolt tablóban mutatjuk be a magyar történelmet, amit a diákok akár önállóan, akár az iskolai oktatás keretében egyaránt tanulmányozhatnak. Könnyen áttekinthető, világos stílusban íródott a könyv, amelynek célja, hogy segítse a tanulókat az időbeli tájékozódásban is.

Gál Zsolt: A tantárgyak közötti átjárhatóság is elsődleges szempontunk volt. Nem csak módszereiben szerettünk volna egy változatos kiadványt készíteni, hanem igyekeztünk a történelemóra kereteit irodalommal, technológiatörténettel, hadtörténettel, kultúr- és művelődéstörténettel, sőt akár konyhaművészettel is kitágítani.

Mivel többek ezek a rajzok egy hagyományos képes albumnál?

Hajnal Ödön: Az idő kerekében kevés a szöveg, de sok érdekes, részleteiben gazdag kép van. Szerettük volna kihasználni azt a lehetőséget, amit a képi ábrázolás biztosít, hogy írott szöveg nélkül adjunk át tudást az olvasónak. Azt gondolom, hogy pusztán a tabló képisége is behúzza, beavatja a könyvet lapozgató diákokat egy teljesen más gondolkodásmódba.

Ezt erősíti, hogy minden tablónak egyedi stílusa van.

HÖ: Minden kort a saját stílusában rajzoltunk meg. A középkornál a krónikák, a 16. századnál a rézmetszetek, a 20. század bemutatásánál a plakátstílust elevenítettük fel és így tovább. Igyekeztünk átadni valamit a különböző időszakokban uralkodó korstílusból, hiszen máshogy gondolkoztak a világról a 12. században és máshogy a barokkban. Ez a képeken, tablókon is megjelenik.

Ez komoly történelmi háttértudást és grafikai felkészültséget igényel.

HÖ: Törekedtünk a történelmi hitelességre és pontosságra. A legfrissebb tudományos kutatásokat, eredményeket, tanulmányokat és szemléletet is integráltuk a képi anyagba, legyen az egy magyar előkelő viseletével kapcsolatos, vagy a harci járművek kialakítására vonatkozó információ. Emellett folyamatosan konzultáltunk történészekkel, szakértőkkel, akik lektorálták a rajzainkat. Meg kellett gondolnunk olyan részleteket is, hogy az adott korban a kéknek milyen árnyalatát használták, és csak az a szín került föl a mi palettánkra is.

Hogy kerül mégis Mária Terézia 16 gyereke a pozsonyi országgyűlésre?

GZS: A könyvben összekapcsolódnak a különböző műveltségterületek, a részletekben pedig elrejtettünk egy-egy rejtett utalást („easter egget”).  Aki figyelmesen nézi nem csak a gyerekeket, hanem a királynő mögött Hadik Andrást is felfedezheti.

HÖ: Koncepció volt, hogy ne csak történelemközpontú, hanem össztantárgyi albumot készítsünk. A kultúr- és művelődéstörténet mellett bekerültek fizikai, biológiai érdekességek, információk. Ezeket a részleteket úgy rejtettük el, hogy az eredeti festmények, rézmetszetek, krónikaillusztációk alapján és stílusában készült képeket kiegészítettük. Így került Mária Terézia ismert ábrázolása mellé a Hadik-portré is. De például a törökök által behozott növényeket is megjelenítettük a 16. századi tablón, ezeknek a felsorolásához, azonosításához persze adtunk segítséget, amit a tanári kézikönyvben lehet megtalálni.

Buda visszavételénél mintha Savoyai lovagolna be balról Benczúr híres festményére?

HÖ: A barokk korban is ötvöztük a műalkotásokat, Savoyai Jenő lovasszobra egy Buda ostromáról készült korabeli metszet előterében látható, és az alakokat közelebbről megfigyelve felfedezhetjük Benczúr Gyula festményének szereplőit is. Hasonló például a 19. századot bemutató tablón Arany János képe, aki saját epikus és lírai alakjairól mintázott szobrok és festmények körében áll.

Mi készült el először a rajzok vagy a szöveg?

HÖ: A történész szerzőktől kaptunk egy táblázatot, amelyben összeszedték, hogy mi legyen egy-egy korszak főtémája és mi a melléktéma. Elkezdődött a közös munka és egyeztetés, párhuzamosan készültek a rajzok és a szövegek. Nagyon szorosan formálódó együttműködés volt, ahol kölcsönösen hatott egymásra a képek és a szöveg kialakítása is.

Voltak viták arról, hogy mi kerüljön a képre, a narrációba, és mi maradhat ki?

GZS: Igen. Persze jó értelemben vett szakmai viták. Néha akár egy-egy kifejezés, vagy karakter kapcsán közel egy tucat levelet váltottunk míg minden a helyére került. Ezért az elején kicsit nehezen is indult a közös munka, de aztán megtaláltuk a munkatempót és nagyon jól tudtunk haladni. Szinte szavanként kellett megvitatnunk, hogy mi maradhat és mi megy.

KL: Képileg és tartalmilag is sűrítenünk, válogatnunk kellett. Egyperces szövegekben kellett bemutatnunk több száz év legfontosabb eseményeit úgy, hogy az a diákoknak is érthető, könnyen befogadható legyen.

Milyen meggondolásból nem került a korszakokat bemutató szöveg a könyvbe?

KL: Nem akartuk, hogy ránehezedjen a könyvre a szöveg. Kihasználtuk a multimédiás lehetőségeket, egy QR-kódot megnyitva a könyv animációi megelevenednek és hangalámondással elhangzik a korszakról készített összefoglaló.

Vita volt az elmúlt időszakban több szakmai fórumon is arról, hogy a történelmet kronologikus vagy tematikus blokkokban érdemes-e tanítani. Önöknél melyik rendezőelv érvényesül?

GZS: A könyv kronologikus felépítésű, de a korszakokon belül elrugaszkodik a szűken vett eseménytörténettől. Témaközpontúan mutatja be a történelmet, megnyitva az átjárást más műveltségterületek felé is. A játékosabb, eljátszható, az életmódra fókuszáló ismereteken keresztül vezetjük be a diákokat a történelem világába.

KL: A jól működő időszemlélet kialakításának a képessége nélkülözhetetlen a történelemtanulásban. Ezt követően lehet egy-egy kérdésben elmélyülni, mélyfúrásokat végezni, kutatni. Úgy gondolom, hogy kronologikus történelmi szemléleti alapok nélkül, nincsen valódi történeti megértés.

Miért érdemes használni a hagyományos tankönyvek mellett az Idő kerekét?

KL: A kötet megformál egy egységes képet a történelemről. Tanárként nagyon nehéz feladat kialakítani a diákban azt a holisztikus szemléletet, amivel képes lesz átlátni a történelem fő vonalait, karakterjegyeit, eseménysorozatok összefüggéseit. Ebben segít a könyv. Ha a korszak kontextusa megmarad a könyvet böngésző diákban, akkor a történelem részletei között – találkozzon velük akár az iskolában, akár múzeumban, vagy az utcán – a későbbiekben sokkal jobban ki tud igazodni, az információkat a helyükön tudja kezelni és értelmezni.

Segít például a korszakok definiálásánál…

KL: Nagyon fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a részletek és a kontextus megértése között. A történelemben az elvont fogalmakat, például a „reformkort” nem lehet definiálni. Ahhoz, hogy megértsük, nagyon sok apró részletet kell ismerni, amelyekből ez a kifejezés felépül. Megjelenik előttünk egy kép, benyomás a korszakról és események sora. A könyv arra is lehetőséget ad, hogy egyben tálal szinte kimeríthetetlen asszociációs lehetőséggel bíró képeket, részleteket az adott időszakból. 

A zárófejezetben „összeérnek az idő kerekei” és összekapcsolódik több évszázad tudása.  

KL: A történelem nem ért véget, hanem most is folytatódik, és a gyerekek lesznek majd a következő korok főszereplői. A fejezetben bemutatott tudósok, felfedezők, sportolók, művészek példaképként is állhatnak a fiatalok előtt.  

Az idő kerekéhez készült egy kísérőkötet, a digitálisan letölthető tanári ötlettár.

GZS: A tanári kézikönyv összeállításánál időfelhasználásában és módszerében is minél változatosabb feladatokat igyekeztünk a kollégák figyelmébe ajánlani. Az egyéni-, páros munkától a csoportos feladatokig találhatóak ötletek, igyekeztünk minél több mozgásos, vagy különböző rész-, illetve komplex kompetenciát fejlesztő, konkrét ismeretet átadó, valamint új ismeret konstruálását segítő feladatot is bemutatni. Nem csak a klasszikus 45 perces tanórához találunk benne feladatokat, hanem projektek, osztálykirándulások alkalmával eljátszható, kidolgozható ötletek is kerültek bele.

Milyen szerepet szánnak a könyvnek, voltak-e már visszajelzések?

GZS: A könyv több szempontból is szemléletformáló, különösen az általános iskolai generációban. Nagyon hiányolom a jelenlegi oktatásból a módszertani változatosságot, amire a kötetben kiemelten törekedtünk. Lépjünk ki a füzet–atlasz–tankönyv Bermuda-háromszögéből, és próbáljunk ki új utakat. Sőt, lépjünk ki a saját tantárgyunk keretei közül is és kezdjünk el együttműködni a kollégáinkkal, ami igazából a sava-borsa lenne a pedagógiai folyamatoknak. A könyvre kiegészítő kiadványként tekintünk. Nem az volt a cél, hogy új, vagy alternatív tankönyvet írjunk, hanem egyfajta „történelmi Tesz-Vesz város”-ként mutassuk be a múltat, legyen ez egy jó kaland, egy izgalmas felfedezés!

Készül-e folytatása a kötetnek?   

KL: Szeretnénk az egyes korszakokat is feldolgozni hasonló tablókban. Egy-egy karakter kiemelésével az életmódtörténetet, a személyes történelmet is megjelenítenénk. Hiszen nagyon hiányzik a történelemtanításunkból, hogy ne csak a nagy történelmi események látszódjanak, hanem az emberek is, akik közben ott éltek, dolgoztak.

Juhász Zoltán András

Ezt olvastad?

A szabadság gyermekei – A VII. Regionális Honismereti és Helytörténeti Tanári Műhely

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti –

X