„A múlt nem múlt el.” – Cárok és cárnők az Orosz Birodalom élén

2011-ben, a Móra Könyvkiadó gondozásában és fordításában jelent meg David Warnes történésznek Az orosz cárok krónikája: Az Orosz Birodalom uralkodóinak története című könyve. A mű fő célja, hogy megvizsgálja, milyen kép maradt ránk az Orosz Birodalomról, és bizonyítsa azt, amit Pavel Alekszandrovics Florenszkij (1882-1937), mártírhalált halt tudós pap fogalmazott meg: „Prosloje ne proslo”, azaz „A múlt nem múlt el”.

David Warnes: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története, Móra Könyvkiadó, Budapest, 2011. 224 oldal.

Az ismeretterjesztő mű igen olvasóbarátnak mondható: sok fekete-fehér és színes illusztráció illetve térkép, alaprajz teszi még gazdagabbá és olvashatóbbá. A könyv elülső borítóján többek között például egy 17. század első feléből származó oroszországi pallos és hüvely,  hátsó borítóján pedig egy 1913-ból származó Fabergé-tojás látható – látványos külsőt kölcsönözve a munkának.

Maga a kiadvány három részre osztható. Az író külön figyelmet szentel a cárizmus hátterének egészen a kezdetektől. Az első egységbe az előszó és a bevezető rész tartozik. Előbbiben az olvasó tömören megismerkedhet az orosz cárok, cárnők életével, illetve a szerző arra is kitér, hogy miként vélekedtek róluk a korkortársaik.

IV. Iván cár Viktor Vasznyecov festményének részletén (Kép forrása: Wikipedia)

A második nagy egység (amely a könyv legterjedelmesebb részét képezi) négy fejezetre osztható. Az első, a Cárizmus megalapozása és működése (1462-1613) című fejezetben az olvasó megismerheti, hogy a Rurik dinasztia (1462-1597) uralkodói hogyan gyarapították az orosz területeket, IV. (Rettegett) Iván (1533-1584) miként alapozta meg az Orosz Birodalmat, illetve hogy mit is értünk pontosan az úgynevezett „zavaros időszak” (1598-1613) kifejezés alatt. Külön szövegbetétben olvashatunk a moszkvai Kremlről is.

A második, a Romanovok felemelkedése (1613-1725) című részben az olvasó megtudhatja, hogy miként emelkedett fel az új orosz uralkodói dinasztia: a Romanovoké (1613-1917), továbbá bepillantást nyerhet abba, hogy Oroszország hogyan lett nyitottabb a nyugati hatásokra, illetve hogy Nagy Péter (1682-1725) cár mi módon tette európai nagyhatalommá országát. Számos információval gazdagodhatunk Szentpétervár létrejöttével kapcsolatban is.

II. Sándor koronázása a moszkvai Kremlben (Kép forrása: Wikipedia)

A harmadik, a Cárizmus fénykora (1725-1825) című fejezetben az olvasó megismerheti, hogy kik voltak az úgynevezett „gárda cárnői”, melyek voltak II. (Nagy) Katalin (1762-1796) modernizációs kísérletei és milyen szerepe volt I. Sándor (1801-1825) cárnak Napóleon bukásában.

A negyedik, a Modernizáció kihívásai (1825-1917) című részben az olvasó megismerheti, hogy az orosz uralkodók hogyan szembesültek a dilemmával: miként korszerűsíthetnek úgy, hogy ne csökkenjen a hatalmuk; végül pedig azzal, hogy ennek tükrében hogyan gyengítette meg a növekedés a Romanov-házat és végül ezek a tényezők hogyan roppantották össze az uralmukat. Részletes képet kaphatunk az 1905-ös forradalomról is.

II. Miklós cár és Alekszandra hagyományos ruhában 1903-ban, a híres Kosztümös Bál alkalmával  – az Orosz Birodalom utolsó cárja és felesége (Kép forrása: Wikipedia)

 A harmadik egységet, pillért az Epilógus (1917-1918) rész jelenti. Ebben az olvasó megtudhatja, hogy mi történt, mi lett a sorsa a Romanov család utolsó tagjainak. A könyv bibliográfiával, az illusztrációk és források lelőhelyeivel és végül név- és tárgymutatóval zárul.

Kinek és miért ajánlanám ezt a könyvet? Összességében mindenkinek, aki érdeklődik az orosz történelem vagy az orosz művészet, építészet iránt. A mű alapvető összefoglalót nyújt a cári Oroszországról és a cárokról, cárnőkről, éppen ezért népszerű ismeretterjesztő olvasmányként és egyedülálló kézikönyvként szolgálhat a témában elmélyedni szándékozóknak. A szerző összesen 26 cár részletes életrajzát írja le Nagy Ivántól egészen II. Miklósig. A mű tartalmaz a cárok, cárnők meghatározó eseményeinek áttekintését segítő időszalagokat is, de emellett megtalálható még benne a Romanovok és elődeik családfája is, (minden cár, cárnő, fejedelem, házastársaik és gyermekeik életrajzi adatai, haláluk helye és oka). A könyvben olvashatunk korabeli forrásrészleteket is, amelyek közel hozzák és megelevenítik a múlt eseményeit. A szerző sikeresen egyesítette az orosz történelemről szóló munkájában a tudományosságot az érdekességekkel – erről az olvasó maga is meggyőződhet majd a könyv olvasása során.

Petró Richárd

 

Ezt olvastad?

A Peko Publishing ebben az évben jelenttette meg magyarra fordítva a neves brit hadtörténész, Andrew Uffindell grandiózus munkáját, amelyben a
Támogasson minket