A Balatoni Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum műtárgyainak elpusztulása 1945-ben

„Az éjszaka feszülten és nyugtalanul telt. Ismétlődő robbanások hallatszottak. A pályaudvaron egy lőszeres szerelvényt bombáztak. A találat láncreakciója következtében egész éjjel robbantak a lövedékek. Mint gyerek, tátott szájjal néztem a tűzijátékot. Később tudtam meg, hogy múzeumok kincsei voltak még a vagonokban. A keszthelyi Balatoni Múzeum anyagának egy része az egykori sümegi Darnay-gyűjteménnyel, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 54 ládányi anyaga. Minden semmivé lett egy éjszaka. Talán töredék, ha maradt. Az éjszaka lövések hallatszottak, de orosz katonaságot nem láttunk.” – emlékezett vissza Németh János keramikusművész 1945. március 28/29-e éjszakájára, amikor Zalaegerszeg szovjet elfoglalását megelőzően bombatámadás érte a város vasútállomását. Hogyan kerültek ide ezek a műtárgyak, és hogyan kerülhetett sor pusztulásukra?

A szovjet csapatok 1944. augusztus 26-án törtek be hazánkba. Ezután új katonai helyzet állt elő – az égbolt után a szárazföldön is hadszíntérré vált Magyarország. Nemsokára a veszélynek leginkább kitett Észak-Erdély megyéiből megindult a menekültek áradata az ország belső, a harcok által még nem érintett területei felé. A polgári lakosság mellett a magyar állam tulajdonát képező ingó vagyontárgyak biztonságba helyezését is igyekeztek megoldani.

A gyűjtemények „biztonságba” juttatásával kapcsolatos első rendeletet még 1944. április 3-án adta ki a kulturális tárca, ami alapján a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége április 17-én kiadott egy újabbat. Ez utóbbi kötelezte a sepsiszentgyörgyi múzeumot arra, hogy anyagait Lengyel községbe (Tolna vármegye) szállítsa el. Herepei János igazgató összehívta a múzeum igazgatóválasztmányát, és a testület a műtárgyak elszállítása mellett döntött kisebb vita után. A tárgyak ekkor még szerencsére a helyükön maradtak, mivel egy újabb rendelet így határozott, de 82 ládányi anyagot előkészítettek minden eshetőségre, míg a múzeum többi értékét óvóhelyre menekítették.

A nyár végi román átállás miatti új katonai helyzetben a magyar királyi honvédség vezérkari főnöke elrendelte a terület kiürítését. Az előírások végrehajtása érdekében Herepei János szeptember 2-án délelőtt Szent-Iványi Gábor főispán és Benedek Ernő főhadnagy segítségével szerzett egy 20 tonnás német tehervagont, ahová aztán berakodták a múzeum 46 ládáját, de a legértékesebbnek ítélt relikviákat egy másik szerelvénnyel szállították el. Ez utóbbin utazott kísérőként maga Herepei és családja, illetve Cs. Bogáts Dénes, míg a 46 ládát őrző szerelvény pár óra múlva indult útnak nyugati irányba Árvay Józseffel, Barabás Jenővel és a Csíkszentkirályon csatlakozó Székely Zoltánnal együtt.

Herepei János Désen át utazva szeptember 16-án érkezett meg a Tolna vármegyei Lengyelbe, de a másik vagon elakadt Kolozsváron, mert az Erdélyi Múzeum Egyesület vezetősége rábeszélte a székely múzeum jelenlévő munkatársait, hogy ne vigyék ki Erdélyből a műkincseket. Ezt gróf Bethlen Béla erdélyi kormánybiztos is támogatta. Viszont Vargha László, a vallás- és közoktatási minisztérium illetékese a korábbi rendelkezéseknek megfelelően szeptember 23-án három teherautóval Budapesten át Keszthelyre, a Balatoni Múzeumba és a Festetics-kastélyba vitette a Székely Nemzeti Múzeum anyagát és a Ferenc József Tudományegyetem 22 ládáját.

Közben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége 1944. szeptember 9-én értesítette a keszthelyi Balatoni Múzeum – Állami Darnay Múzeum vezetését arról, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum biztonságba helyezendő anyagát Keszthelyre fogják szállítani, és a muzeális anyaggal tart majd több múzeumi tisztviselő is a családjával. A Háromszékből érkező műtárgyak szeptember végén érkeztek meg Keszthelyre. Barabás Jenő, a sepsiszentgyörgyi múzeum altisztje szeptember 24-én, Herepei János direktor október 8-án – családja 11-én – ért oda. Ekkor úgy tűnt, hogy a muzeális anyag biztonságba került.

A szovjet 57. hadsereg gyors előretörése miatt az arcvonal rövidesen megmerevedett Keszthely közelében, a Balatonszentgyörgy és Barcs közötti terepszakaszon. A kialakult katonai helyzet előrevetítette, hogy a gyűjteményt tovább kell menekíteni. 1944. december 7-én elrendelték a kisváros kiürítését, és felmerült, hogy a Balatoni Múzeum épületét felrobbantják, ha a benne tárolt egészségügyi felszereléseket nem tudnák elszállítani, de ez nem következett be. Herepei Szombathelyre akarta átszállítani múzeuma anyagát, viszont csak Tapolcáig jutott. Ezután visszatért a Balatoni Múzeumba ahová Darnay Béla múzeumigazgató már nem akarta visszaengedni a köztük lévő ellentétek miatt (a háborút követően a Székely Nemzeti Múzeum részéről a műtárgyaik elpusztulása miatt Darnayt próbálták felelőssé tenni). A katonai helyzet miatt továbbra is fennállt a lehetősége a továbbmenekítésnek, de már a keszthelyi muzeális anyaggal együttesen. Erre az eshetőségre Csomay Miklós, Zala vármegye főispánja személyesen már 1944 novemberében utalt Darnay Béla múzeumigazgatónak, majd december folyamán többször telefonon is. Végül a keszthelyi járás főszolgabírója 1945. január 1-én Zala vármegye kormánybiztos-főispánjának utasítása alapján – arra kötelezte a Balatoni Múzeumot, hogy a saját és a Székely Nemzeti Múzeum anyagát Zalaegerszegre szállítsa át. A muzeális anyagot 1945. január 5-én vitték Zalaegerszegre. Az eredetileg tervezett öt vagon helyett azonban csak két vagon érkezett a megyeszékhelyre, ahol Darnay Béla megpróbálta a főispánnál elérni, hogy száraz, bomba- és tűzbiztos helyen tárolják a műtárgyakat. A katonai helyzet és a továbbszállítás továbbra is fennálló lehetősége miatt azonban minden maradt a vagonokban, útra készen. A gyűjteményi anyagot fegyveresekkel őrizték, és minden egyes légiriadó alkalmával kivontatták a nyílt pályára a két vagont.

1945. március közepére összeomlott a németek Tavaszi ébredés fedőnevű offenzívája, megkezdődött a Wehrmacht és az annak alárendelt honvéd alakulattöredékek kiszorítása az országból. E cél érdekében a szovjet hadvezetés 1945. március 16-án elindította a Bécs–pozsonyi támadó hadműveletet. Rövidesen komoly eredményeket értek el. A Vörös Hadsereg március 22-én megszállta Székesfehérvárt, a következő nap pedig a szovjet főparancsnokság elfogadta Fjodor Ivanovics Tolbuhin marsall tervét, hogy a 4., a 9. gárdahadsereg és a 6. gárda-harckocsihadsereg Pápa–Sopron, a 26. hadsereg Szombathely, a 27. hadsereg Zalaegerszeg, az 57. hadsereg és a bolgár 1. hadsereg pedig Nagykanizsa felé támadjon. A szovjet erők előbb március 25-ig áttörték a Duna és a Balaton közti arcvonalat, majd március 29-én a szovjet 57. és a bolgár 1. hadseregek támadást indítottak a hónapokkal azelőtt megmerevedett Balaton és Dráva közti arcvonalon.

1945. március 28/29-e éjjelén érte az utolsó légitámadás Zalaegerszeget a második világháború során. Ekkor a szovjet 3. Ukrán Front 17. légi hadseregének 189. csatarepülő és 262. éjszakai bombázórepülő hadosztályainak repülőgépei meglepetésszerű légitámadást hajtottak végre a zalaegerszegi vasútállomás ellen, azzal a céllal, hogy az előretörő szovjet 27. hadsereg számára előkészítsék a terepet a város elfoglalására. Az ilyen jellegű támadásokat a szovjet repülőalakulatok általában 100–150 km mélységben, a lokátorok észlelési magassága alatt alacsonyan repülve és olyan váratlanul hajtották végre, hogy a védekezésre sem maradt idő. Zalaegerszeget is zavartalanul támadhatták a szovjet repülőkötelékek, mivel a várost nem védte légvédelmi tüzérség, és a körzetet vadászrepülőgépek se oltalmazták.

A szovjetek légitámadása során elpusztult a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum – Állami Darnay Múzeum két vagonnyi muzeális anyaga. Sajnos forráshiány következtében az eseményeket nagyon nehéz rekonstruálni, de valószínű, hogy a bombázás következtében kialakult felfordulásban már nem tudták biztonságba helyezni a két múzeum műtárgyait tartalmazó vagonokat a zalaegerszegi állomás vasutasai. Emiatt bombatalálatot kaptak, és teljesen kiégtek.

„A waggonokból csak a vasvázak maradtak meg, azoknak egy része is elszaggatva, összegörbülve a bombatalálat következtében. Számos bombatölcsér volt a waggonok roncsai körül is, sőt a mi waggonunk féloldalra is dőlt és kiugrott a sínekről, míg a Székely N. Múzeumét a síneken állva találtam” – jegyezte fel a háborút követő hónapokban Darnay Béla.

Herepei János április 22-én jelentette a történteket a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének, a katasztrófáért a közigazgatást, a kulturális minisztériumot és még sokakat tett felelőssé. Úgy vélte, hogy

„…a nemtörődömség, a hanyagság és a könnyelműség juttatta ilyen szomorú sorsra mind a Székely Nemzeti Múzeum, mind a Balatoni Múzeum anyagát…”

Azonban a támadásban szerencsére nem semmisült meg minden múzeumi műtárgy. Ugyanis a támadást követően két sepsiszentgyörgyi hivatalnok, Hamar Sámuel miniszteri tanácsos, pénzügyi igazgató és Kisgyörgy József pénzügyőri felügyelő, akik Zalaegerszegen tartózkodtak, több tárgyat összegyűjtöttek. Rajtuk kívül mások is mentettek meg műkincseket. Közülük ki kell emelni Kis Böndi János vasutast, aki a támadás utáni tűzvészt csodával határos módon átvészelő Chronica ez vilagnac yeles dolgairól vagyis a Székely-krónika című könyvet mentette meg az enyészettől.

Maga Darnay Béla írt is műtárgymentő tevékenységéről a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének:

„Amikor végre június 1-én és 2-án Zalaegerszegre kiszállhattam, bizony a waggonok roncsai között már aránylag csak keveset találhattam, mert a csőcselék a romok alól minden neki tetsző tárgyat elvitt. Bizonyosra vettem, hogy a tűz pusztításából is sok mindent előkaparhatok még, mint 1849-ben Kubinyi Ágoston Losonc romjai alól, még gyűjteményének jelentős hányadát megmenthette.”

Darnay Bélának a károk megállapításában és a műtárgyak összegyűjtésében segítségére volt a MÁV zalaegerszegi állomásfőnöke, továbbá Agárdy László osztálymérnök, illetve Baráth Ferenc polgármester is, aki munkaerőt biztosított számára. Ennek eredményeként 24 kg muzeális vas-, bronz- és cseréptöredékkel tudott visszamenni Keszthelyre.

Darnay 1945. június 7-i Baráth Ferenc polgármesternek írt levelében arról írt: hallomásból úgy tudja, hogy a közeli ONCSA-házakban lakók, illetve kisebb-nagyobb gyerekek/diákok számos muzeális értéket kotortak ki a vagonok roncsai közül. Minden bizonnyal volt valami alapja annak, hogy a diákok/gyerekek is elvittek bizonyos műtárgyakat, ugyanis a rend ezekben a napokban teljesen felbomlott a városban. Erről Baráth Ferenc polgármester is írt a gimnázium igazgatójának Ballenegger Henriknek 1945. április 30-án:

„Tudomásomra jutott – többoldali panasz alapján –, hogy abból az általános fosztogatásból, mely félelmetes arányokat öltött a civil lakosság körében is, néhány diák is kiveszi a részét.”

Darnay a fenti okok miatt kérte a város vezetését, hogy a műtárgyak visszaszerzésében legyenek a segítségére. E kérésében a polgármester és a helyi gimnázium, valamint a polgári iskola igazgatói, továbbá Somogyi Magyar István alispán is a segítségére voltak, így az újabb június 8–9-i egerszegi utazása alkalmával további műtárgyakat sikerült fellelni. Autó hiányában azonban ezeket nem tudták a Balatoni Múzeumba szállítani, ezért átmenetileg a zalaegerszegi vasútállomás raktáraiban helyezték el az anyagot.

A városból a következő években számos, az 1945 tavaszi bombázásból megmaradt muzeális anyag került elő. Darnay Béla 1946. február 19-én írt Baráth Ferenc polgármesternek egy újabb segítséget kérő levelet. Kifejtette, hogy dr. Varga, a MÁV pályaorvosa több maradványt megtalált a Zalaegerszegen megsemmisült múzeumi anyagok közül, s mikor hazatért Désre, ezeket a műtárgyakat nem vitte magával, hanem Zalaegerszegen a Szent László utca 1. szám alatti ház pincéjében hagyta. Ezeket az információkat Darnay Tóth József bobai állomásfőnöktől szerezte, aki dr. Varga sógora volt. Mivel a műtárgyakhoz a keszthelyi múzeumigazgató nem tudott hozzájutni, kérte a zalaegerszegi rendőrség, majd a polgármester segítségét. A házban semmi sem volt, viszont Zalaegerszeg polgármestere 1946. április 29-én 78 db őskori, ókori stb. műtárgyat szolgáltatott vissza a Balatoni Múzeum igazgatójának, Darnay Bélának. Míg 1947. április 9-én Kövécs József, Bíró Márton utca 24. szám alatti lakos 274 db bronzkori, népvándorlás kori, honfoglalás kori, középkori, törökkori, újkori, dualizmuskori stb. tárgyat (edényt, lándzsahegyet, különböző antik és újkori pénzeket, érmet stb.) adott át Baráth Ferenc polgármesternek és dr. Andorka Tibor aljegyzőnek. Kövécs József előadta, hogy e tárgyakat a vasútállomás 1945-ös bombázása után a vasúti sínek mentén megégve találta, és úgy tudta, hogy a nyugatra menekíteni szánt múzeumi anyagból származtak e műtárgyak is, amelyek végül a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.

Összefoglalva az 1945. március 28/29-i szovjet légitámadás jelentős és jóvátehetetlen károkat okozott a Székely Nemzeti Múzeum és a Balatoni Múzeum, illetve az Állami Darnay Múzeum gyűjteményeiben. E veszteségek alapvetően határozták meg a múzeumok jövőbeli lehetőségeit. A Balatoni Múzeum esetében rövidesen felmerült, hogy kollégiumként, szállodaként, iskolaként vagy esetlegesen terményraktárként hasznosítsák az épületet! Végül Darnay Béla, hogy megmentse intézményét, a múzeum megmaradt anyagaiból a földszinti és emeleti termekben kiállítást rendezett be, amely 1946. szeptember 16-án nyílt meg.

A Székely Nemzeti Múzeum esetében bonyolultabb volt a helyzet. Erdélyben felelőst kerestek, s Herepei János személyében meg is találták. Amint azt maga is megfogalmazta:

„Alólírottnak ezek után otthon Erdélyben, sajnos, aligha van mit keresnie. Hiszen már azért is pálcát törtek felettem, amiért a felsőbb rendeleteknek eleget téve, kihoztam múzeumunk anyagának egy részét.”

László Gyula egyetemi tanár a kolozsvári Világosság című napilapban 1945. július 1-én megjelent cikkében tulajdonképpen felmentette Herepeit a felelősség alól a kialakult helyzet miatt, ahogy a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége sem tartotta felelősnek semmilyen értelemben sem! Ennek ellenére Herepei soha többé nem térhetett vissza Erdélybe…

Szerencsére háromnegyed évszázaddal a zalaegerszegi vasútállomáson bekövetkezett múzeumi katasztrófa után a Balatoni Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum is él és virágzik, s mindkét közgyűjtemény munkatársai folytatják a magyar kulturális örökség megőrzését célzó munkájukat határon innen és túl.

Cseh Valentin

(történész, muzeológus, Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum, Zalaegerszeg)

Irodalomjegyzék:

Balatoni Múzeum

Történeti Dokumentum gyűjtemény 141. doboz M69.14.9.

Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára

V. 1607C Zalaegerszeg város polgármesterének iratai: 1. 4695/1945. A polgármester felhívja a gimnázium igazgatójának figyelmét diákok fosztogatására, 1945.; 2. 5860/1945. Darnay Béla dr. a Balatoni Múzeum igazgatója felhívása, melyben a Zalaegerszegre szállított múzeumi tárgyak, melyek nagy része a pályaudvart ért bombatámadás folytán elégett, a romok között található muzeális értékek mentését kéri, 1945.; 3. 2747/1946. Darnay Béla dr. megkeresése a Darnay Múzeum megmaradt tárgyainak felkutatására, 1946. 4. 4831/1947. Kövécs József által a zalaegerszegi vasútállomás bombázása után talált és megőrzött régiségek eljuttatása a Nemzeti Múzeumhoz, 1947.

Könyvek, tanulmányok, cikkek

Farkas Gábor Farkas–Boér Hunor: Ferencesek és székelyek: két elrejtett kincs a páncélszekrény mélyéről. In.: Magyar Könyvszemle 133. évf. 2017/1. 89–95. p.

Haász Gabriella: A sümegi és keszthelyi múzeumok egyesítése, https://balatonimuzeum.hu/blog/a-sumegi-es-a-keszthelyi-muzeumok-egyesitese/ (Letöltve: 2020.02.03.)

Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 2002.

Pataky Iván: Zalai légihelyzet, 1944–45 (Adalékok a Székely Nemzeti Múzeum második világháborús történetéhez). In.: ACTA – 1996 A Székely Nemzeti Múzeum a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum évkönyve, Székely Nemzeti Múzeum–Csíki Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 1997. 317–322. p.

A hetvenéves Balatoni Múzeum. In.: Éri István (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, Veszprém, 1969. 11–38. p.

Sas Péter: A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum elmenekített anyagának pusztulása 1945-ben (Erdélyi Tudományos Füzetek 258.) Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2006.

Szabó Péter–Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945. Puedlo Kiadó, [Nagykovácsi], 2003.

V. Kápolnás Mária: Székely múzeumok hányattatásai. In.: Limes – Tudományos Szemle IX. évf. 1996/3. szám 127–144. p.

Vincze Gábor: A Székely Nemzeti Múzeum anyagának részleges elszállításáról és pusztulásáról 1944-45-ben. In.: ACTA – 1995 A Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve, Csíki Székely Múzeum–Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 1996. 229–246. p.

Szekeres Attila: Hazakerül a Székely-világkrónika. In.: Háromszék 30. évf. 8510. szám, 2018. szeptember 28. 8. p.

Hazatért az elveszettnek hitt Székely-krónika – Hamarosan látható lesz. In.: Székely Hírmondó  23. évf. 189. szám, 2018. október 5. 2. p.

A címlapkép illusztráció! Nem a zalaegerszegi, hanem a balatonalmádi vasútállomáson készült 1945-ben. Forrás: Vörös Hadsereg / Fortepan 

Ezt olvastad?

Napágy helyett nehézbombázók – Konferencia a Balatoni csatáról

Idén volt 70 éve annak, hogy befejeződött az emberiség történetének legnagyobb és legvéresebb katonai konfliktusa, a második világháború. Sajnos Magyarország

X