Bánat, bátorság és humor: Első világháborús kiállítás a londoni British Libraryben
Az első világháborús brit megemlékezéshez a British Library – az Országos Széchényi Könyvtár londoni megfelelője – meglepően ötletes, kis kiállítással kapcsolódik be, bemutatva, miként élték meg és birkóztak meg a brit honpolgárok az elhúzódó háború különböző szemszögeivel a frontvonalak távoli magányában és a hátország csökkenő komfortjában egyaránt.
A könyvtár alsó szintjére berendezett „Enduring War: Grief, Grit and Humour” (szabad fordításban: Elviselni a Háborút: Bánat, bátorság és humor) kiállítás bár méretében nem grandiózus, mindazonáltal iskolapéldája annak, miként lehet ötletesen bevonni a laikus közönséget egy-egy könyvlekérés és kávészünet közé ékelve a megemlékezésbe. A kiállítás egyszerűen, érthetően és áttekinthetően vezeti végig, hogyan befolyásolta és változtatta meg az elhúzódó háború a szigetországban maradottak és a frontvonalon szolgálatot teljesítők hétköznapjait. A kiállítás és a könyvtárban zajló nyilvános előadások mellett a British Library külön első világháborús oldalt hozott létre, ahol a látogató a korabeli cikkek, fényképek, propagandaplakátok és a politikai szatíra termékei között csemegézhet.
A hat kis panelból álló installáció tömör betekintést nyújt abba, hogy miként vette ki részét a brit társadalom a Nagy Háborúból az önkéntes bevonulás okaitól kezdve, a propagandán, humoron, művészeten és nélkülözésen keresztül egészen a hittel, a bánat feldolgozásával és az emlékezetpolitikával kapcsolatos kérdésekig. Az önkéntes bevonulást ösztönző propaganda plakátok – t.i. az Egyesült Királyságban csupán 1916-ban vezették be a kötelező sorkatonai szolgálatot –, a lövészárokban fogant és a jellegzetes brit fekete humort bíró versek, írások, a családi levelezésekkel és naplórészletekkel együtt a kortársak személyes élményein keresztül mutatja be, hogy a kezdeti lelkesedés milyen epizódok és körülmények között hagyott alább.
Korabeli brit propaganda plakátok (Forrás: bl.uk)
A kiállítás egyben ízelítőt ad az Europeana 1914‒1918 nevet viselő európai programból is, amelynek keretében mintegy négyszázezer, az első világháború kötődő kordokumentumot digitalizálnak és tesznek megtekinthetővé audio-vizuális kiállításokon. Gyakorlatban olyan kis animációs filmekről van szó, amelyek a digitalizált korabeli fényképek és dokumentumok összekapcsolásával, animálásával hoznak létre egyszerű kísérő zenével és narrációval társítva. Így ismerkedhetünk meg többek között egy-egy frontszolgálatos életkörülményeivel, személyes élményeivel és benyomásaival a feleségének, szüleinek, gyermekeinek és cimboráinak címzett leveleken keresztül, amelyet a katonát megszemélyesítő narrátor bensőséges hangnemben olvas fel számunkra.
Az „Enduring War” kétségkívül üde színfoltját adja a szigetországi centenáriumi programnak, közérthetően és személyes történetekre alapozva, kortárs szemszögből mutatja be a Nagy Háború társadalmi hatásait. Mellőzve a történelemoktatásban oly gyakori szájbarágós esemény- és diplomáciatörténetet, tökéletes kedvcsináló és ajánló a centenáriumhoz kapcsolódó további kiállítások megtekintéséhez.
A kiállítás 2014. június 19. és 2014. október 12. között látogatható a British Library épületében (London, Euston Road 96, metró: King’s Cross and St Pancras).
Ezt olvastad?
További cikkek
Magyarország útja a NATO-csatlakozásig
Történelmi léptékkel mérve nem tűnik hosszúnak az az alig egy évtized, mire Magyarország a NATO tagjává válhatott, onnantól kezdve, hogy felmerült a csatlakozás igénye a rendszerváltás után. Hiszen talán alig […]
A Sorbonne tegnap és ma
A Sorbonne az 1170-ben létrehozott legrégebbi francia felsőoktatási intézmény, a Párizsi Egyetem egyik kollégiuma volt, amely alapítójáról, Robert de Sorbon teológusról kapta a nevét. Szegény családban született 1201-ben, Ardennes megye […]
A modern Párizs megálmodója − Haussmann báró
1749-ben Párizs megszépítéséről című írásában Voltaire már sürgette Párizs megújítását: nyilvános piacokat, kutakat, szabályos utcákat, színházakat kell létesíteni, a keskeny, bűzös utcákat ki kell szélesíteni, a műemlékeket fel kell tárni. […]
Előző cikk
Emléktáblák Budapesten: Hősi emlékművek, 2. rész
Ha a köztéri szobrok mellett elmegyünk minden nap úgy, hogy észre sem vesszük őket, vagy azt, amiért emelték, akkor ez különösen igaz az emléktáblákra. Nem színesek, nem villognak, nem adnak […]