Bebizonyosodott, hogy III. Béla nem finnugor eredetű volt? Amiről a hírek beszéltek, és amiről nem
Repül a hír, ki tudja hol áll meg?
Csaknem az egész magyar sajtót bejárta az a hír, amely szerint azonosították az Árpád-ház DNS profilját. A Magyar Időktől az Euronewsig szinte a teljes paletta átvette a hírnek azt a részét is, amely szerint az Árpád-ház nem finnugor eredetű. Mielőtt még rátérnénk a felvetés értelmetlenségére, érdemes megnézni, mit is írnak a kutatók az eredeti, angol nyelvű, tudományos publikációban:
„King Béla III was inferred to belong to haplogroup R1a. The R1a Y haplogroup relates paternally to more than 10% of men in a wide geographic area from South Asia to Central Eastern Europe and South Siberia (Underhill et al.2010). It is the most frequent haplogroup in various populations speaking Slavic, Indo-Iranian, Dravidian, Turkic and Finno-Ugric languages (Underhill et al.2010)”
Azt hiszem, hogy még az angol nyelven kevésbé értő olvasóink számára is világos, hogy mit jelent a fenti mondat. Az R1a széles földrajzi környezetben terjedt el Dél-Ázsiától kezdve egészen Kelet-Közép-Európáig és Dél-Szibériáig és a leggyakoribb haplocsoport különböző szláv, indoiráni, dravida, türk és finnugor nyelven beszélő csoportokban. Tehát szögezzük le: Kásler Miklós és társai az eredeti publikációban nem hogy cáfolták azt, hogy III. Béla a finnugorokra jellemző haplocsoporttal bír, hanem éppen ellenkezőleg: gyakorlatilag felvetették, hogy az Árpád-házat férfi ágon olyan genetikai örökség jellemzi, amely többek között a finnugor nyelven beszélő csoportok között a legelterjedtebb.
Valószínűleg azok a sajtótermékek jártak jól, akik kivártak a hír közlésével, mint például az Index.hu, amelyik részletesebben is körül járta, hogy milyen gondok merülnek fel a híroldalakon végigvágtázó tudósításokkal. Az eredeti tudományos közleménynek ugyanis volt egy olyan tartalma, amelyik nagyon is fontos relevanciával bírt, de nem elsősorban III. Béla származására, hanem arra nézve, hogy a csontváz csakugyan III. Béláé-e, vagy esetleg Könyves Kálmáné.
Finnugor volt-e az Árpád-ház?
Ez a kérdés, ahogy a hírekben megfogalmazott állítás is, önmagában értelmetlen. A finnugor ugyanis egy nyelvi és nem egy genetikai kategória. Arról természetesen lehet beszélni, hogy ma milyen genetikai jellemzői vannak a finnugor nyelven beszélő csoportoknak, ahogy arról is lehet kijelentéseket tenni, hogy a történeti időkben hogy nézett ki a finnugor nyelven beszélő népek génkészlete. Ugyanakkor ez utóbbi csoportból, vagyis a történeti korú finnugor nyelvű régészeti anyagból szerzett genetikai mintákból, legjobb tudomásom szerint nem rendelkezünk elégséges információval ahhoz, hogy nagyobb következtetéseket lehessen levonni.
A magyar őstörténet hosszúra nyúló historiográfiájában ráadásul soha nem merült fel kérdésként, hogy az Árpád-ház maga finnugor eredetű lett volna. Anélkül, hogy terjedelmes ismertetésbe fognánk, csak említés szintjén szeretnénk megjegyezni, hogy ez éppen ellenkezőleg történt: több történész úgy vélekedett, hogy az Árpád-házat esetleg a kazárok helyezték a magyarok élére, vagy eleve egy steppei dinasztia tagjai voltak. Amennyiben az eredeti archeogenetikai kutatás azt mondta volna ki, hogy az Árpád-ház tagjaira egy olyan haplocsoport jellemző, amely a történeti korú honfoglaló magyar csontvázakból vett mintára nem, úgy mindössze annyi történt volna, hogy a kutatás megerősíti a régóta jelenlévő történészi gyanút az Árpád-ház eltérő származásáról. A királyi dinasztia genetikai eredete ugyanis nem árul el semmit az általa uralt népesség genetikai eredetéről, a nyelvéről pedig különösen nem.
De vajon mit árul el az R1a jelenléte az Árpád-ház eredetéről? Nos, az a helyzet, hogy önmagában nem sokat. Az R1a ugyanis valóban egész Eurázsiában elterjedt variáns (a recens populációban!), de többek között elterjedt a finnugor nyelven beszélő népek között is. Vagyis egyáltalán nem zárja ki azt, hogy III. Béla egy finnugor nyelvű népességből eredt volna. Ahhoz, hogy komolyabb kijelentéseket lehessen tenni, szükséges lenne érzékenyebb, nagyobb felbontású adatokra, amelyek megmutatják, hogy az R1a-n belül melyik szubkládhoz köthető a csontváz, de ez nem történt meg, könnyen lehet, hogy azért, mert a csontokban olyan rossz megtartású volt a DNS lánc, hogy ennél részletesebb adatok kinyerésére a jelenlegi technológiai feltételek mellett nincs lehetőség.
Marad tehát a kérdés: bizonyította az R1a jelenléte III. Bélában, hogy finnugor eredetű vagy azt, hogy semmi köze a finnugorokhoz? Egyiket sem tette meg. Néhány adattal még érdemes kiegészíteni a fentieket:
Az időben legkorábbi R1a lelet az egykor Finnországhoz tartozó Karélia területéről került elő, lásd itt:
Archaeology of lake settlements IV-II mill. BC/ Mazurkevich A., Polkovnikova M., Dolbunova E. ed.
Azok a régészeti kultúrák, amely mögött finnugor vagy uráli nyelvű népességet sejtenek, gazdagok R1a jelenlétben:
Néhány figyelemreméltó adat a továbbiakban azoknak, akik szeretnék részletesen beásni magukat az R1a és egyáltalán Szibéria archeogenetikájának történetébe:
Morten E. Allentoft, Martin Sikora […] Eske Willerslev: Population genomics of Bronze Age Eurasia
Vagyis, a magyar nyelv kialakulásának feltételezett dél-uráli régiója telis-tele volt a történeti időkben az R1a haplotípussal. Az adatok alapján az R1a nem jelent semmilyen pro vagy kontra érvet III. Béla (és egyáltalán a magyarság) finnugor eredetére nézve.
Amiről a hírek nem szóltak
Van azonban egy érdekes aspektusa az egész III. Béla kérdéskörnek, amelyről a híradások teljesen elfeledkeztek, ami azért érdekes, mert lehetséges, hogy egy régóta zajló vitában tehetett a genetika egy komoly lépést a megoldás felé. Ez pedig az a kérdés, hogy a sírban Könyves Kálmán vagy III. Béla nyugodott-e.
Ismét nagyon messzire vezetne a székesfehérvári ásatások történetének bemutatása, és annak a részletezése, hogy mikor és hol kerültek elő temetkezések. Azt talán a középiskolában is sokan megtanultuk, hogy 1848 decemberében Érdy János Székesfehérváron III. Béla és felesége, Chatillon Ágnes földi maradványai tárta fel, ahogy azt is, hogy egyedüliként lehetett őket azonosítani a magyar királyi személyek közül. Ám azt már kevesebben tudják, hogy már a kezdet kezdetén is felmerült, hogy esetleg Könyves Kálmán sírja került elő. Az elképzelést a legutóbbi időkben Tóth Endre vetette fel újra. A kérdéskör részletesebb megismeréséhez két írást ajánlok, további hivatkozásokkal. Az egyik Szabados György cikke, amelyet az archeogenetikai vizsgálat is felhasznált a hivatkozásaiban. Az Alba Regiában megjelent írásában lényegében összefoglalja a III. Béla melletti érveket. A másik egy cikksorozat, amelynek a szerzői Buzás Gergely és Kovács Olivér, az Archeologia – Altum Castrum Online Magazin hasábjain foglalják össze csoportról csoportra és az egyes uralkodókat számba véve, hogy a székesfehérvári bazilikán belül hol temethették el őket. Ezekben az írásokban állást foglaltak amellett, Tóth Endrét követve, hogy a Mátyás-templomban lévő királyi maradványok Könyves Kálmánhoz és feleségéhez, Felíciához tartoznak. Felvetik továbbá, hogy egy másik temetkezés lehetett III. Béláé.
A genetikai vizsgálat azért érdekes, mert az angol nyelvű publikáció a vizsgált csontvázak között egyetlen rokonsági fokot talált: ezek szerint a III. Bélával azonosított csontváznak a Mátyás-templomban nyugvó, II/52. számú csontváz apai ági rokona. A vizsgálat kizárta, hogy a két elhunyt testvére legyen egymásnak. Az elemzés során lefuttatták azt a hipotézist is, hogy a két váz nagyapa-unoka, vagy unokaöcs-nagybácsi viszonyban lehettek-e, de a vizsgálat már nem mutatott elegendő mértékű valószínűséget arra, hogy ezt a kérdést eldöntse.
Amennyiben igaz, hogy a II/52. számú csontváz 1848-ban került elő és ugyanabban a sírcsoportban nyugodott, mint a III. Bélának vélt sír, úgy Könyves Kálmánt kizárhatja a szóba jöhető jelöltek közül. Könyves Kálmán testvérét ugyan Székesfehérváron temették el, de a két váz ilyen fokú rokonságát a vizsgálat kizárta, az archeogenetikai publikáció pedig megjegyzi, hogy egy mélyebbről előkerült vázról beszélünk, tehát adva van az ítélet, hogy nem lehetett Könyves Kálmán.
Az élet azonban a székesfehérvári sírok körül korántsem annyira egyszerű, hogy az évszázadok alatt felépített gordiuszi csomót a genetikai vizsgálatokkal át lehessen vágni. Éry Kinga és társai számozásában a II/52. számú jelzés egy csecsemő csontvázát jelöli, és egyáltalán nem biztos, hogy a csontváz ahhoz a sírcsoporthoz tartozik, amelyet Érdy megtalált 1848-ban. Ebben az esetben viszont a genetikai adat nem perdöntő, hiszen Könyves Kálmán unokaöccsét, II. (Vak) Bélát és férfi ági leszármazottainak jelentős részét szintén Székesfehérváron temették el. Ha a csontváz utólag került a Mátyás-templomba felvitt maradványok közé, akkor lényegében bármelyikük is lehetett a magyar királyok és férfi hozzátartozóik közül. A kérdés pedig nyitva marad, hogy III. Béla vagy Könyves Kálmán került-e elő.
Ennek a kérdésnek a megoldását egyébként könnyen lehet, hogy nem a férfiági rokonok vizsgálatától várhatjuk. III. Béla feleségének, de Könyves Kálmán feleségének is olyan nőági rokonokat kell keresni, akiknek a temetkezése megmaradt és lehetségessé válik a mintavétel. A nőági kérdés azért hangsúlyos, mert a megvizsgálható mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik, tehát pl. Chatillon Anna jeruzsálemi női rokonsága alkalmas lett volna erre a vizsgálatra, ha a sírjaikat nem ürítik ki, de mondjuk Felícia apai nagybátyjának ismert sírja már nem teszi lehetővé nekünk az azonosítást. (A férfiak akkor jelentenek kivételt, ha az édesanyjuk ugyanazt a mitokondriális DNS-t örökítette rájuk, mint ami Anna vagy Felícia királynéban megtalálható). Amennyiben ugyanis azonosítjuk a királyné személyét egy ismert rokona segítségével, úgy a királyné hitelesíti a férje csontvázát is.
Összegzés
A vizsgálat, a sajtóhírekkel szemben, nem cáfolta meg, hogy III. Béla finnugor eredetű lenne és azt sem mondta ki, hogy nem beszélt volna egy finnugor nyelvet. A vizsgálat még annyit sem állított, hogy a király genetikai öröksége ne származott volna olyan csoportoktól, amelyek finnugor nyelven beszéltek, sőt éppen ellenkezőleg, felvetette ennek lehetőségét. Örömtelinek nevezhetnénk az őstörténet iránti lankadatlan érdeklődést, amit bizonyít a sajtó állandó híradása. Ám azt csak sajnálhatjuk, hogy ezekben a híradásokban elsősorban a politikai szempontok dominálnak, és mindenáron feszültséget akarnak kelteni a nyelvészeti és történeti vizsgálatok, valamint az archeogenetikai kutatások között. Pedig más népcsoportok példája azt mutatja meg számunkra, hogy az igazán sokatmondó tudományos eredmények a különböző tudományágak szoros együttműködéséből születnek meg. Reméljük, hogy ez a példa itthon is több követőre talál majd.
A cikk megírásához felhasználtam Buzás Gergely értékes megjegyzéseit, amelyeket ezúton is köszönök. Az R1a történetéről szóló publikációkra az Index Fórumon a dash álnéven fórumozó olvasó hívta fel a figyelmemet, amelyekért köszönettel tartozom neki.
Kanyó Ferenc
Ezt olvastad?
További cikkek
A halhatatlanság iránti vágy kőbe öntött monumentuma. A bécsi kapucinus kripta építéstörténete és jelentősége
Bécs, a hajdani császárváros első kerületének utcái alatt található egy több kamrából álló pincerendszer, amely figyelemre méltó műalkotásokat rejt magában. E csöndes, föld alatti világban évszázadokon átívelő gyász uralkodik – […]
Romaellenes tömeggyilkosságok a frontvonal árnyékában – Nagyszalonta és Doboz, 1944. október
Az 1944-1945-ös időszak kulcsfontosságú Magyarország történetében. Habár a magyar csapatok 1941. június végétől részt vettek a Szovjetunió elleni háborúban, Közép-Európa több államához hasonlóan Magyarország 1944-ben vált hadműveleti területté. A harcokkal […]
Falkavadászat Erzsébet királynéval
A falkavadászat nem más, mint hajtás lóháton, kutyák segítségével leginkább róka, ritkább esetben szarvas vagy nyúl után. A rókavadászat az avatatlan szem számára egyszerűnek tűnhetett, valójában azonban csak a magas […]
Előző cikk
Emlékező történelem, narrált befogadás
Korunk kissé változékony történettudományában a pártállam-kori egyenirányítás, osztályharc- és béke-narratívák értelmező tartománya igencsak széttartó irányokat vett. Az emlékezetpolitikák és múlt-értelmezési paradigmák egymást dúlják a mindennapi politikai színtéren, s akadnak marginális […]