Bemutatni és méltatni – Könyvbemutató Debrecenben

Könyvbemutatóra gyűltek össze az érdeklődők a Debreceni Egyetemen Történelmi Intézet könyvtárába 2016. március 11-én. Tették ezt szép számmal hallgatók, oktatók és érdeklődők egyaránt. A rendezvény előtt humorosan került megjegyzésre, hogy a könyvbemutató plakátjára az volt írva, valaki méltatni, valaki pedig bemutatni fogja a megjelent munkákat.

A jó hangulatban indult rendezvényt Györkös Attila könyvének bemutatásával kezdték. A „Non debent predicare fabulas” Egy 15. századi franciaországi kézirat példázatainak elemzése és átirata című munkát Bitskey István akadémikus „méltatta”, aki lektorálta is a kötetet. A Györkös Attila által tanulmányozott kézirat clermont-ferrandi kutatásai során került munkájának kereszttűzébe. A kódex a 15. század második felében keletkezett, s prédikációs segédkönyvként szolgált. Nagyobbrészt latin, kisebbrészt francia nyelvű szövegeket tartalmaz. A feldolgozott munka segítséget nyújt a középkori francia egyháztörténeti, sőt társadalomtörténeti kutatásokhoz. A szerző már magának a kötetnek is találó címet választott, hiszen a „Non debent predicare fabulas” magyarul annyit tesz: Nem fabulákat kell prédikálni. Ez érdekes, hiszen a korszakban ilyen fabulák prédikálásán keresztül értették meg a tömegekkel a tanításokat, s nem riadtak vissza a prédikátorok sok esetben a theátralitástól sem. Bár a fabulákat nem támogatta az egyház, hiszen kitalált történetek, a hasonló célokat szolgáló exemplumok nagyon is bevett módszerek voltak a szónokok számára, akik minden retorikai eszközt bevetettek hallgatóságuk megnyerése érdekében, de ez a műfaj igyekezett mértéket is tartani a szórakoztatás terén. A témaválasztást is kiemelte Bitskey, hiszen Györkös Attila a szöveg textológiai feldolgozása során kemény munkát vitt véghez, ugyanis a terjedelmes latin szövegek feldolgozása, tisztázása, nem egyszer korrigálása is magas szakmai igényességet követelt meg. A kötet két fő részből áll. Az elsőben a kézirat keletkezési körülményeit, fizikai jellemzőit, majd a forrásokból kibontakozó vallásos és társadalmi képeket vizsgálja. A második rész pedig magának a szövegnek az átírt változata, a 315 történet rövid bemutatása. Ezt a két vezérfonalat Györkös hét különálló fejezetre bontotta. Összességében Györkös Attila munkája új ismeretekkel, új szempontokkal gyarapítja egyrészt a középkori prédikációknak és prédikátoroknak megértését, másrészt a korszak társadalomtörténetének és mentalitástörténetének új aspektusait mutatja meg egy szövegtípus szakszerű feltárása és értelmezése révén.

A 15. századot követően ugrottunk a 18. századra. A második bemutatásra kerülő könyv ifj. Barta János „Ha Zemplin vármegyét az útas visgálja…” II. címet viseli. A kötet bemutatása előtt Papp Klára dékánasszony jegyezte meg, hogy Barta Jánosnak már két hasonló munkája jelent meg Zemplén megyével kapcsolatosan, és hamarosan érik egy olyan kötet kiadása, amely ezt a címet kell viselje: „Ha Zemplin vármegyét a Barta János visgálja…”. Ezt követően adta át a szót a Corvinus Egyetem professor emeritusának Buza Jánosnak, aki „bemutatta” az előbb említett munkát. Azzal kezdte, hogy nagyon nehéz volt a munkája, hiszen nem igazán jártas a korszakban és Zemplén megyével sem foglalkozott behatóbban eddig. A kötet alcíméből is adódóan (Adattár Zemplén megye 18. századvégi történetéhez) javarészt táblázatokat tartalmaz. Úgy érezte, nincs könnyű dolga, hiszen számokat kellett megzenésítenie narrációja során. Az első kötet folytatásának tekinthető munka hatalmas bővülésen ment keresztül, hiszen a 18. századi Zemplén megye gazdálkodási és társadalmi vizsgálatán túl községsoros áttekintés is található Zemplén megyére nézve, alfabetikus sorrendben, amely mellé a mai elnevezéseket is hozzárendelte. Továbbá feltünteti az egyes települések felekezeti hovatartozását is. Ezeknek a vizsgálata összefüggésben áll a szerzői előszóban megfogalmazott céljaival, vagyis Barta egy olyan munkát kívánt létrehozni, amely a helytörténet kutatóinak tud segítséget nyújtani kutatásaikhoz. Így állította össze munkáját, amely öt fontosabb kérdéskörre vonatkozóan tartalmaz pontos közléseket Zemplén vármegyére vonatkozólag. Ezek a lakosságot, az úrbérrendezést, az 1776. évi dicalis összeírást és kataszteri felméréseit dolgozza fel táblázatok formájában. Buza János ezekre a fejezetekre külön is tért. Végezetül megjegyezte, hogy Szántai Antal, aki II. Józsefből írta a doktori értekezését azt mondta, hogyha II. József láthatná ezt a munkát, kitüntetésre terjesztené fel ifj. Barta Jánost.

A harmadik, Vajda Mária néprajzkutató által bemutatott kötet egy nagyon érdekes felvilágosodás-kori személyiséggel, Jósika Antallal foglalkozik. Ez a mű a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének Speculum Historiae Debreceniense kiadványsorozatában jelent meg, amelynek a főszerkesztője és egyben a mű szerzője Papp Klára. Vajda Mária szerint azért is fontos ez a sorozat, mert korábban a Debreceni történeti iskolát mindenki úgy tekintette – Szabó István iskolateremtése révén, – hogy a paraszti társadalom, társadalmi és történeti vizsgálatával foglalkozik. A rendszerváltást követően, a megváltozott társadalmi viszonyok és a kitáguló nemzetközi kapcsolatok következtében számtalan konferencia-előadást és kiadványt eredményezett az arisztokrácia kutatása. Ez a munka nagyszerűen bizonyítja, hogy mennyire fontos a csapatban való dolgozás bizonyos feladatok során, hiszen az interdiszciplináris felhasználáshoz rendkívül szükséges, hogy több kutató is együtt dolgozzon. Itt nevezetesen Tóth Orsolya munkája vehető ide, mely a latin szövegek fordítása s átírása volt. A szerző a munkájában, egy erdélyi főnemes életútját, gazdálkodását, politikai gondolkodásmódját és adott kérdésekben megfogalmazott ajánlásait tanulmányozta. A Jósika családnak a története nagyon messzire nyúlik vissza, hiszen már 1595-ben Jósika István erdélyi kancellár volt az, aki a család előnevét jelentő branyicskai birtokot megszerezte. A mű szereplőjéről tudni kell, hogy jezsuita szerzetes volt. Papp Klára többször is felteszi a kérdést munkájában, hogy mi módon választhatja a jezsuita pályát egy olyan főnemesi család egyedüli fia akkor, mikor a fő feladata – a korabeli családi modellek szerint – a családi gazdaság és a nemesi név továbbvitele lett volna. A szerzetesi pályája hamar félbeszakadt, mert XIV. Kelemen pápa egy tollvonással megszűntette a rendet. Ezután Jósika előnyös házasságot kötött és politikai pályája sikeres volt. A könyvben a szerző feltárja Jósika gazdálkodásban elért legfőbb törekvéseit. Tudjuk még, hogy pedagógiai műve is volt, amelyben a katolikus ifjúság neveléséről értekezett. A magyar nyelv fontosságáról vallott nézetei tevékenyen részese volt azoknak az erdélyi és magyarországi törekvéseknek amelyek eredményre hozták, hogy a magyar nyelv lett az egyeduralkodó. Vajda Mária zárásként elmondta, hogy a kötet a maga forrásfeltárásával és rendkívül alapos elemzésével egy hiánypótló mű.

Az utolsó bemutatásra szánt könyvet, A főnix és a bárány városa címmel Orosz István készítette. A tanulmánykötetet a szerző „legkiválóbb tanítványa” Kövér György az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára mutatta be. Kövér György az egyetemi éveire való visszaemlékezéssel kezdte a bemutatót. Viccesen megjegyezte, hogy a kötet olvasása közben elgondolkozott, hogy nem biztos, hogy jelen pillanatban átmenne egy Debrecen társadalma és gazdasága története kollokviumon Orosz tanár úrnál. Ezután a kötetre térve rámutatott, hogy 40 év alatt keletkezett Debrecenről szóló tanulmányaiból válogatta össze a kötetett, és két vitához való hozzászólás foglalja keretbe a művet. Kövér György szerint, nem könnyű bemutatnia a kötetet, mert soha nem foglalkozott Debrecen történetével. Számára a kötet kulcsszavai „a maradandóság, a megmaradás, a maradiság és elmaradottság”. Ezek visszatérő elemek a bevezetőben és a kötetben, melynek tematikusan 2 fő vonulata van, de ezeket nem lehet elválasztani egymástól. Az egyik a város jogi státusának alakulása, a másik pedig a gazdaság és agrártörténeti vonulat, amely a város gazdálkodását viszi végig a középkortól a 19. század végéig. Kövér megjegyzi, hogy tudna olyan kérdéseket feltenni a témából, amin hosszú ideig el tudnának vitatkozni Orosz Istvánnal, azonban nem ez a célja a könyvbemutatónak. Továbbá megemlítette, hogy olvashatott olyan adatokat is, amelyeket ha korábban tudott volna, fel tudta volna használni saját kutatásai során.

Szakács János – Véber Zoltán

(Amennyiben írásunk felkeltette figyelmed a könyvek iránt, a szerkesztőség segíthet azok beszerzése ügyében felvenni a szerzőkkel a kapcsolatot. A szerk.)

Ezt olvastad?

Hitvita, história, szellemi örökség – A hitvita mint a szellemi hagyomány és a kulturális örökség szegmense

Idén jelent meg Bitskey István tanulmánykötete Hitvita, história, szellemi örökség címmel a Kulturális örökség könyvsorozatsorozat legújabb részeként, amely sorozat a

X