Benda Gyula munkásságáról a számítógépes történettudomány szemszögéből

Oszd meg másokkal is:

Portré

Benda Gyula munkássága a ma számítógépes történettudománya, történeti demográfiája – s egyben a digitális bölcsészet szempontjából különösen tanulságos. A történettudományi kutatásokban az ’50–’60-as években jelenik meg a számítástudomány elmélete, illetve a számítógép mint eszköz. Ennek – a korban leginkább kvantifikáció fogalmával jelölt – módszertannak az Annales folyóirat és köre volt egyik fontos központja, melyhez Benda Gyula is sok szálon kapcsolódott.

Benda Gyula a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH), később a KSH Könyvtár Történeti Statisztikai Kutatócsoportjában, ezt követően a Néprajzi Múzeumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozott. Az ELTÉ-n többek között alapító tagja az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéknek, illetve a Hajnal István Körnek (HIK). Életútjáról, megjelent munkáiról bővebben a Hajnal István Kör honlapján is olvashatunk.

Benda kezdeményező készsége egész munkássága során kiemelkedő volt mind a kutatás, mind az oktatás terén. Ennek három aspektusát szeretném megragadni: egyik az általa végzett számítógépes kutatások módszertani megalapozottsága, illetve az ilyen jellegű kutatások kritikai megközelítése. Értő kritikái, hozzászólásai mindig az adott forrásanyagra és a kutatási célkitűzésre koncentráltak, valamint arra, milyen pluszt adhat a számítógép használata a kutatásban. A második, ezzel összefüggésben, Benda óriási forrásismerete, munkáiban megmutatkozó rendkívül alapos és átgondolt forráskritikája. A harmadik pedig azon törekvése, hogy a már elért eredmények, a különféle feldolgozott források minden kutató számára hozzáférhetők legyenek, s így lehetővé váljon a források és a forrásokban szereplő személyek összekapcsolása. Bár Benda és kutatótársai még alapvetően nem webtechnológiai megoldásokban gondolkodtak, elméleti megfontolásaik közel állnak a jelenlegi szemantikus webes, linked open data (nyílt kapcsolt adat) megoldásokhoz. Ezen törekvéseik a TÁRKI-val való együttműködésben, egy közös adatbank létrehozásában összpontosultak.

Benda Gyula személyi számítógépen kezdte el az adatgyűjtést dBase adatbázis-kezelőben a nyolcvanas évek elején-közepén, így mindenképp az elsők közt volt idehaza abban, hogy kutatásait különösebb intézményi infrastrukturális támogatás nélkül végezte. Szemléletes példákkal, szókimondóan, de sosem bántóan szólalt fel a számítógépes feldolgozás, elemzés módszertanának létjogosultsága mellett. Granasztói György emlékezetes, kissé technoszkeptikus tanulmányára írott válaszában (Kvantifikáció és történelem. Hozzászólás Granasztói György írásához) többek között ezzel a párhuzammal világítja meg az eszközbeli és a módszertani tudatosság különbségét:

„Millió és millió ember (köztük számos történész) vezet autót anélkül, hogy akár elemi ismeretei lennének a motor működéséről. Kresz tudás nélkül azonban félelmetes lehet autót vezetni.”

Ugyanitt lényeglátóan megjegyzi, a valódi kérdés az, hogy „mi a mérés, a matematika, a kvantifikáció helye a történelemben”? A sokszor „puha” jelzővel illetett humán tudományok „keményítésére” irányuló törekvés ez. A fegyelmezettség, amit a számítógépes feldolgozásban a kutatási eredmények és a hiányok explicitté tétele, a formális leírás ad, a bölcsész számára csak előnyökkel járhat. Így meglátása szerint nem az képezi vita tárgyát, hogy van-e helye a kvantifikációnak, csak az, mely területekre terjeszthető ki. Benda a megközelítés legnagyobb erejét abban látta, hogy problémaközpontúan, pontosan meghatározott kérdésekkel, forrásanyaggal, az azokból kinyert adatokkal dolgozhat a kutató, az eredmények pedig ellenőrizhetővé válnak.

Már az 1972 őszén tartott Számítógépek és történettudomány című konferencián tett hozzászólásában is megjelennek ezek a gondolatok. Az eseményt a Neumann János Számítógéptudományi Társaság, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Agrártudományi Egyesület Agrártörténeti Szakosztálya közösen szervezte azzal a céllal, hogy a történettudomány és társdiszciplínáiban kutatók már futó, vagy tervezési szakaszban lévő számítógépes projektjeiket mutassák be, vitassák meg. Az előadások és hozzászólások a Történelmi Szemlében jelentek meg. Benda Gyula hozzászólásában azt emeli ki, hogy mind a kutatás sikeressége, mind pedig az információtechnológiai szakemberekkel való egyeztetés szempontjából nélkülözhetetlen a módszertani tudatosság, az elméleti megalapozottság, mellyel a valóságot próbáljuk rekonstruálni.

Benda munkásságának utolsó évtizedében, melynek vége felé a digital humanities divathulláma éppen elindul, már egyfajta kiábrándultsággal viszonyul a kvantitatív kutatásokhoz, vagy legalábbis a módszertani egységesség megvalósíthatóságához. A helytörténetírás feladatai című előadásában, mely 2005-ben posztumusz jelent meg a Korall lapjain, így fogalmazott:

„Az egységes módszertannal szemben támasztott várakozásaim természetesen már nem olyan jellegűek, mint a ’60-as években, amikor azt hittük, hogy a kvantitatív társadalomtudományi megközelítésnek köszönhetően a történelem társadalomtudománnyá lesz, és az volt az álmunk, hogy a világtörténetet egy matematikai képletbe összefoglalva nemcsak a múlt lesz megismerhető, de a jövőt is megjósolhatjuk.”

Benda Gyulának meghatározó szerepe volt az Annales hazai recepciójában, kutatásaira pedig nagy hatást gyakorolt. Az iskolához köthető legfontosabb tanulmányokat közlő Az Annales: A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata is az ő és Szekeres András közös szerkesztésében jelent meg. Disszertációja szintén az Annales-kör munkáinak ihletésében született. A Zsellérből polgár a gazdasági, társadalmi és népesedési változásokat ragadja meg Keszthely szintjén, 3000–7000 közötti népességen, az 1740–1849-es időszakra vonatkoztatva. Ez egyszerre tett lehetővé kvantitatív és mikrotörténeti vizsgálódásokat.

Kutatásait egyedülállóvá teszi – s ez nem független a kutatásba bevont számítógépes feldolgozástól – az adatok hatalmas mennyisége. A családrekonstitúciós kutatásai során feldolgozott források, a rajtuk elvégzett elemzések tömege kimagasló volt. A lokális elemzés, helytörténeti kutatás előtérbe helyezése az egyetemes történelemmel szemben egyébként Benda egyik fő törekvése volt. A helytörténeti kutatások elhanyagoltságára és alacsony presztízsére számos cikkében felhívta a figyelmet. A rekonstrukció, a helytörténeti kutatások és az Annales kvantitatív és antropológiai irányzatainak kapcsolatát, kutatásának módszertani megfontolásait talán 1987-es cikkében ragadja meg a legesszenciálisabban, ezért érdemesnek látom hosszabban idézni.

„A társadalmi folyamatok elemzéséhez vizsgálati módszerként a rekonstrukciót jelöltem meg. Vajon az eddigi helytörténeti munkák által használt módszerekhez képest milyen újdonságot jelent ez (vagy csak divatos szóvirág)? Anélkül, hogy tudománytörténeti fejtegetésekbe bocsátkoznék, utalok arra, hogy a regionális és helytörténeti munkák, beleértve a francia Annales iskola monográfiáit is, megelégedtek a gazdasági-társadalmi jelenségeket reprezentáló adatok, idősorok egymás mellé helyezésével (gyakran tudatosan elkerülve ezek összefüggő rendszerként való elemzését), az újabb (történeti antropológiai) munkák a közösségek rendszerként való funkcionálását kiindulópontnak tekintik, s a belső összefüggések elemzésére teszik a hangsúlyt. Így az idősorok vagy strukturális metszetek elemzése helyett a record linkage révén elérhető rekonstrukció helyeződik előtérbe – vagyis a család, a háztartás szintjén megkísérlik a gazdaság, a demográfia, a kultúra és társadalom területéről az elemi információk összegyűjtését, s elemzésük innen indítják.”

Az egyes személyek tehát a társadalom több rétegében is megtalálhatók, a társadalom komplexebb, mint korábban gondoltuk – ezt egy komplex modell adhatja csak vissza, az vezethet eredményekhez. A gazdag forráshasználat magával vonta a kifinomult forráskritikát is, számos cikkében mutat rá az egyoldalú forráshasználat félrevezető voltára. A keszthelyi katolikus anyakönyvek adatait vizsgáló cikkében például kimutatja, hogy a házasságkötéskor „bevallott” életkor sok esetben nem egyezik meg a rendelkezésre álló születési dátumokból számított életkorral. A jelenséget egyfajta norma iránti megfeleléssel magyarázza.

Benda disszertációja, a Zsellérből polgár szemléletes példákon keresztül többek közt amellett érvel, hogy a vizsgálatba érdemes a keresztszülőket is bevonni – ezen személyek regisztrálása segíthet a társadalmi relációk, kapcsolati hálók rekonstruálásában. Ennek egyik eredménye a „népszerű szülők” jelenségének felismerése. Míg a keresztszülők többsége csak néhány esetben vállalt komaságot, némely személy, illetve pár kiugróan nagy számban vállalta magára ezt a szerepet. Ilyen például a 18. század közepén élt Reichhuberin Annamária, aki végül 194 esetben volt keresztanya egy három évtizedes perióduson át. A presztízzsel bíró keresztszülők ugyanakkor aligha vállaltak, vállalhattak valóban felelősséget keresztgyermekeik iránt. A Benda által gyűjtött és elemzett adatok nagyságrendjét jól mutatja, hogy ebben a vizsgálatban közel 20 000 keresztelési adathoz mintegy hétezres nagyságrendű keresztelői adat kapcsolódik. A keresztszülők nagy arányban a helyi kézművesekből kerülnek ki, de népszerűek többek között a tanítók és a kocsmárosok is.

A családrekonstitúciót, tehát az egyes személyek háztartási kapcsolatainak feltárását Benda a történeti demográfia és a lokális történetírás megalapozóinak, Louis Henry (1911–1991) és Michel Fleury (1923–2002) módszerére építve végezte. A francia történészek 1956-ban Des registres paroissiaux à l’histoire de la population [Az egyházközség jegyzékeitől a népességtörténetig] címmel megjelent meghatározó munkája vezette be a családrekonstitúció fogalmát, módszertanát. Henry kutatásainak középpontjában a 17–19. századi francia népesség rekonstrukciója állt, emellett a természetes szaporodás fogalma, számítása is az ő nevéhez kötődik.

Benda a kapcsolt adatok módszerének alkalmazásával nemcsak arra próbálta ráirányítani a figyelmet, hogy az adatsorok elemzése dinamizálható, hanem arra is, hogy a különféle tudományterületek eredményeit együttesen elemezve alkothatunk képet a vizsgált társadalomról. Ma már az interdiszciplinaritás hangsúlyozása éppoly közhelyszerű, mint a hálózatelméleti megközelítés alkalmazása. A nyolcvanas évek tudományos közegében azonban még kevés olyan hídverővel találkozhatunk, aki a korszerű technikákra és a tudományok közötti együttműködésre egyaránt fogékony.

Fontos lépés volt a különféle forrásokból kinyert kutatási adatok publikálásában a Hajnal István Kör és a TÁRKI már említett közös Adatbank, vagy Történeti Adattár néven futó projektje, mely 1996-tól a tervek szerint archiválta, feldolgozta és a bemutató cikkek tanúsága szerint rövid ideig szolgáltatta is a náluk elhelyezett adatsorokat. A Magyar Társadalomtörténeti Adattár fő kezdeményezője Benda Gyula volt, aki a terveket és a közös adatbázis akkori állapotát 1994-es cikkében ismerteti először részletesen (Sic itur ad astra). Mint négy évvel később, az Aetas hasábjain (1998/2–3.) írják a projekt életre hívói, az archívum feladata a számítógépes történeti feldolgozások, forrásközlések adatállományait standard formában tárolni, megteremteni a használathoz szükséges dokumentációt és biztosítani a hozzáférést. Bár lehetőség volt embargót kérni a beszolgáltatott adatállományra, a kezdeményezés alapvető célja a megőrzésen túl a kutatási adatok nyílt hozzáférésének biztosítása volt. Az adattár tehát a felhasználók és a feltöltők számára egyaránt nyitott volt. A közös nyilvános adatbázis létrehozását az Informatikai Infrastruktúra Fejlesztés (MTA SZTAKI) segítette, az adatállomány több, zömmel az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén futó OTKA projekt kutatási adataiból állt össze. Ezeket a munkálatokat Benda Gyula irányította, informatikai segítséget a SZTAKI nyújtott.

Benda Gyula (Budapest, 1943. augusztus 24. – Budapest, 2005. augusztus 17.) Kép forrása: https://www.hajnalkor.com/benda-gyula

Benda Gyula nem csak abban az értelemben volt úttörő, hogy kutatásába és oktatói tevékenységébe korszerű metodológiát és technológiát vitt. Úttörő munkásságának azon vonása is, ahogyan a technológiai adottságokat a tudomány, a tudományos együttműködés javára igyekezett fordítani. A kutatási adattárak (mai fogalommal kutatási adatrepozitóriumok) létrehozása, a kapcsolt adatokban (mai párhuzammal: linked open data) rejlő lehetőségek kihasználása, a forrásközpontú szemlélet, valamint a számításelméleti megközelítés és a számítógép-használat kritikai és kreatív megközelítése mind olyan értékek, melyek nélkülözhetetlenek a (számítógépes) bölcsészeti kutatás során.

Maróthy Szilvia

Az írás az alábbi cikk alapján készült:

Maróthy Szilvia 2020: Benda Gyula munkássága: a számítógépes történettudomány kezdetei. Somogy (48.) 2. 47–57. http://real.mtak.hu/112528/

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket