„A britek karácsonyi ajándéka” – Jeruzsálem elfoglalása 1917-ben

A Brit és Oszmán Birodalom alakulatai több fronton is szembekerültek egymással az első világháború alatt. A különböző harci cselekmények közül a palesztinai, közelebbről a Jeruzsálem körüli események különösen meghatározónak bizonyultak mindkét fél számára. A már a 19. század utolsó évtizedei óta Egyiptomban állomásozó brit csapatok, valamint a német parancsnokság alatt álló oszmán egységek között 1915 februárjában kezdődtek meg a harcok, amikor utóbbiak megtámadták a Szuezi-csatornát. A britek a csatorna megvédése érdekében a Sínai-félsziget és Palesztina elfoglalása mellett döntöttek, azonban hosszú ideig nem tudták átvenni a térségben a kezdeményezést. Csak 1917 nyarán indult meg az előrenyomulás Palesztina irányába, amikor Edmund Allenby tábornok került az egyiptomi Expedíciós Hadsereg élére. A következő fél évben a birodalmi alakulatok a Szuezi-csatornától egészen a mai Tel Avivtól északra eső területekig törtek előre, és foglalták el többek között Jeruzsálemet is.

A térség hadműveletei 1917 végén. Forrás: Wikipedia

A „Jeruzsálem” hadművelet néven elhíresült harcok nagyjából 1917. november 17. és december 30. között folytak, melynek során a brit csapatok több mint 100 kilométert nyomultak előre északi irányba. A csatákban résztvevő csapatok a brit XX. és XXI. hadtest (vegyes etnikai összetételű, birodalmi alakulatok), az ausztrál Sivatagi Hadtest, valamint ANZAC (ausztrál és új-zélandi) egységek voltak; míg a másik oldalon az oszmánok Yildirim hadseregcsoportjának 7. és 8. hadseregei harcoltak.

A Jeruzsálem környéki harcok első lépése az oszmánok felett november 13-án aratott Mughar Ridge-i győzelem volt. Ennek következtében a vesztes haderő egészen a szent városig vonult vissza és a város védelmére rendezkedett be. A körülmények itt a britek számára kedvezőtlenek voltak, mivel a várost körülvevő Júdeai-hegységről ugyanis nem rendelkeztek sem komolyabb ismeretekkel, sem pontos térképekkel. Egy esetleges oszmán ellentámadás esetén pedig akár egészen Gázáig kellett volna visszavonulniuk. A britek előrenyomulását az is akadályozta, hogy a bázisaiktól messze lévő csapatokat kellett ellátniuk. A visszavonuló oszmánok ugyanis szinte a teljes infrastruktúrát elpusztították, így a szállítást tevékkel és könnyű rakományú kamionokkal oldották meg.

Brit katonai tábor a Scopus-hegyen. Forrás: Wikipedia

Miután november 16-án a britek kezére került Jaffa, az oszmánok Jeruzsálem előtt 6 kilométerre foglalták el védelmi állásaikat, miközben az északi kivezető utakon menekültek csoportjai hagyták el a várost. A brit hadvezetés úgy döntött, hogy követi az oszmánokat a Júdeai-hegységbe, bízva abban, hogy a korábbi vereségek után így nem lesz idejük rendezni soraikat. Allenby azt is el akarta kerülni, hogy Jeruzsálemben vagy annak közvetlen közelében harcoljanak – a város védelme érdekében annak feladására akarta kényszeríteni az oszmánokat.

Miközben csapatai egy része a Júdeai-hegységben nyomult előre, más alakulatok Hebron és Betlehem elfoglalására indultak, hogy biztosítsák a Jeruzsálem és Jerikó közti útszakaszt. A britek előrenyomulását a körülmények között az is nehezítette, hogy a hegyeken át egyetlen használható út vezetett. November utolsó hetében változó intenzitással és szerencsével folytak a harcok a területen. A rossz idő miatt a britek légi támogatást is csak rövid időre kaptak, így ez tovább nehezítette a dolgukat. A döntő tényezőt végül az jelentette, hogy a britek be tudtak vetni friss, közel két hete pihenő alakulatokat a kimerült oszmánokkal szemben, így december 3-ra a hegységben folytatott harcok lényegében véget értek. Ez azonban még közel sem jelentette a Jeruzsálem környéki hadművelet végét.

Jeruzsálem átadási ünnepsége. Forrás: Wikipedia

A Hebron irányából érkező csapatok december 8-án néhány kilométerrel Jeruzsálem előtt álltak meg, az oszmánok pedig még ezen a napon ki is ürítették a szent várost. A brit birodalmi erők így lényegében harc nélkül foglalták el azt. December 9-én reggel Jeruzsálem polgármestere átadta a feladásról szóló levelet és a város kulcsait C. F. Watson dandártábornoknak. A levélben az oszmánok kiemelték, hogy inkább feladják Jeruzsálemet, hogy megkíméljék a fegyverek okozta pusztításról, valamint arra kérték a brit erők parancsnokát, hogy legyen erre hasonló tekintettel, és védje meg a várost. Két nappal a megadás után, december 11-én vonult be a városba Allenby főparancsnok, a szent hely iránti tiszteletből nem gépkocsin vagy lovon, hanem gyalogosan. Ennek szimbolikus jelentősége volt, hiszen Jeruzsálem a keresztes hadjáratok – azaz hosszú évszázadok – óta nem állt keresztény fennhatóság alatt. A brit miniszterelnök, Lloyd George úgy írta le a város elfoglalását, mint „a britek karácsonyi ajándékát”, ezzel is utalva az esemény szimbolikájára.

Allenby tábornok bevonul Jeruzsálembe, a Jaffa kapun keresztül. Forrás: Wikipedia

Ezt követően az oszmán csapatok még rövid ideig tartották magukat az Olajfák-hegyén és a Júdeai-hegység bizonyos részein, de ezeket az egységeket viszonylag könnyedén legyőzték a britek. Jeruzsálem hosszú távú védelme érdekében ugyanakkor szükségük volt egy erős védelmi vonal kialakítására a Földközi-tengertől egészen a Holt-tengerig. A harcok Jeruzsálem feladását követően egy héttel, éppen a karácsony előtti napokban folytatódtak Nahr el-Auja és Arsuf környékén.

Jeruzsálem polgármestere, Husszein Szalim Al-Husszeini (sétapálcával és cigarettával) kíséretéve 1917. december 9-én reggel megkísérli átadni az oszmán kormányzó, Izzet pasa által aláírt megadási dokumentumot a brit katonáknak. Forrás: Wikipedia

A csapatok még az ünnepek alatt is harcoltak. Az utolsó nagy oszmán ellentámadást szentestére tervezték, de a rossz idő miatt karácsony másnapjára kellett halasztani. Ez azonban sikertelen volt, a britek hátrálásra késztették az ellenséges alakulatokat, és az év végére képesek voltak kialakítani azt a megerősített védelmi vonalat, ahonnan már tartósan meg tudták védeni Jeruzsálemet. Ez a vonal 1918. szeptemberig nem is változott, amikor a brit csapatok végül megindultak Damaszkusz és Aleppó irányába, azaz Szíria elfoglalására.

A Jeruzsálem hadművelet másfél hónapig tartó csatározásaiban a brit birodalmi csapatok vesztesége 18 ezer, míg az oszmánoké 25 ezer fő körülire becsülhető. A brit győzelem több ok miatt is jelentős volt. Egyrészt az oszmánok így kénytelenek voltak egy Gázától Jeruzsálem északi részéig tartó, több mint 80 kilométer nagyságú területet feladni, ami óriási veszteség volt. Morális tekintetben is veszteséget szenvedtek, hiszen Bagdad és Mekka után Jeruzsálemmel egy újabb jelentős (szent) várost veszítettek el. Másrészt a Brit Birodalom akkor volt képes győzelmet aratni, miközben a szövetséges franciák és olaszok éppen veszteségeiket próbálták meg kiheverni, Oroszország pedig kilépett a háborúból. Ez a győzelem biztosította továbbá a mezopotámiai olajmezők védelmét, és hozzájárult az arab felkelés kitöréséhez, ami végső soron szintén a briteket erősítette.

Brit csapatok vonulnak be Jeruzsálembe, 1917 decemberében. Forrás: Wikipedia

A britek jeruzsálemi bevonulását egyébként mind Londonban, mind Rómában harangszóval üdvözölték. A brit és az amerikai lapok is úgy utaltak erre az eseményre, mint a kora középkori keresztes hadjáratok lezárulására. Az olasz újságokban az esemény modern színezetet kapott: a 20. század keresztes háborúja szerintük a szabadságot és a civilizációt vitte el erre a távoli területre. Ennek ellenére érdekesség, hogy a városban nem tűztek ki semmilyen szövetséges zászlót és a muszlim szent helyeket olyan tiszteletben tartották, hogy azok védelmét az iszlám vallású indiai katonákra bízták.

A karácsonyi ajándék pedig igencsak tartósnak bizonyult: Jeruzsálem végül a háborút követő megállapodásoknak köszönhetően egészen 1948-ig a britek kezén maradt.

Varga Tímea

Felhasznált irodalom:

Bruce, Anthony: The Last Crusade: The Palestine Campaign in the First World War. John Murray, London, 2002.

Fromkin, David: A Peace to End All Peace. The Fall of the Ottoman Empire and the Creation of the Modern Middle East. Henry Holt and Company, New York, 1989.

Grainger, John D.: The Battle for Palestine, 1917. Boydell Press, Woodbridge, 2006.

Lenny, Ben-David: In Photos: The Story of the Liberation of Jerusalem a Century Ago. Jewish Political Studies Review, Spring 2017, Vol. 28, No. 1/2, 100 Years Since the Balfour Declaration 27–41.

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született.

Korábbi cikkeink:

Szántó Ákos: Fegyveres konfliktus a Csendes-óceánon: a salétromháború (1879-1884)

Turnár Erik: Amerikai sasok a Vörös Hadsereg ellen. A 7. Kosciuszko század pilótái a lengyel-szovjet háborúban

Varga Bence: Egyiptomtól Szíriáig: Az ausztrál könnyűlovasság története 1914-1918

Hamerli Petra: Az olasz-etióp háború egy olasz diplomata visszaemlékezésében

Kiss Márton: Lengyel hazafiból Amerika csillaga: Kazimierz Pulaski amerikai élete és emlékezete

Bene Krisztián: “Minden idők legnagyobb francia személyisége.” Charles de Gaulle élete, tevékenysége és öröksége

Lévai Kristóf: Vietnámi légiháború – A Rolling Thunder és a Linebacker hadműveletek

Ezt olvastad?

A Versace divatmárka neve mára fogalommá vált. A ruházati céget Gianni Versace alapította az 1970-es évek végén. Mikor és hogyan