Cesare Orsenigo budapesti apostoli nuncius jelentéseiről

Cesare Orsenigo (1873–1946) fél évtizeden át, 1925–1930-ig töltötte be a budapesti apostoli nunciusi tisztséget. 1896-ban szentelték katolikus pappá, ezt követően a milánói egyházmegyében szolgált egészen 1922-ig, amikor XI. Piusz pápa (1922–1939) a ptolemaidei címzetes érseki címet adományozta neki, és hollandiai apostoli nunciussá nevezte ki. Ezt követően érkezett Magyarországra, majd itteni külszolgálata után berlini apostoli nunciusként (1930–1945) folytatta tevékenységét. Orsenigo neve leginkább ez utóbbiról ismert, azonban a budapesti missziója is vitathatatlan jelentőségű volt. Erről az öt évről nyújtanak értékes információt számunkra azok a politikai jelentések, amelyek a Somorjai Ádám által szerkesztett Dai Rapporti del nunzio Cesare Orsenigo – Cesare Orsenigo nuncius politikai jelentéseiből, 1925–1930 címmel a közelmúltban napvilágot látott kétnyelvű kiadványban – amely a Nunciusi jelentések-sorozat második kötete a Lorenzo Schioppa apostoli nuncius (1920–1925) jelentéseit tartalmazó munka után – helyet kaptak.

 

Somorjai Ádám (szerk.): Dai Rapporti del nunzio Cesare Orsenigo – Cesare Orsenigo politikai jelentéseiből, 1925–1930. Nunciusi jelentések 2. METEM, Budapest, 2021.

A közölt dokumentumok eredeti példánya a Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciójának Történeti Levéltárában (Archivio della Sezione per i Rapporti con gli Stati) találhatók, a hivatali példányok pedig a Vatikáni Apostoli Levéltárban (Archivio Apostolico Vaticano) lelhetők fel. A források többsége olasz nyelvű, de francia és latin dokumentumok is előfordulnak közöttük. Somorjai Ádám 54 politikai jelentést tett közzé eredeti nyelven és magyar fordításban, a könyv bevezetőjében (11–14. old.) részletesen megindokolva a válogatás szempontjait. Emellett a bevezetésből a vatikáni levéltárak rendezési elvéről is számos érdekességet megtudhatnak az olvasók.

A források magyar fordításait két tanulmány előzi meg, amelyek nagy segítséget nyújtanak abban, hogy az iratokat megfelelő kontextusba helyezzük. Dudás Róbert Gyula és Udvarvölgyi Zsolt közös írása – Az önálló Magyarország második nunciusa: Cesare Orsenigo (15–31. old.) – ismerteti a nuncius legfőbb feladatait, majd röviden sorra veszi a magyar történelem azon 1925 és 1930 közötti eseményeit, amelyek Orsenigo jelentéseiben is említésre kerülnek. A tanulmány ezt követően foglalja össze a forrásokat, amelyek a szerzők meglátása szerint öt nagy témakör köré csoportosíthatók. Az első téma – amely egyúttal a nunciusok egyik legfontosabb feladata is – az állami és egyházi szervekkel, valamint a más felekezetekkel való kapcsolattartás, amelynek kapcsán Dudás és Udvarvölgyi kiemelik, hogy a magyarországi közélet neves személyiségeivel Orsenigo kapcsolata elsősorban protokolláris jellegű volt, de Bethlen István miniszterelnökkel (1921–1931) a nunciusnak konkrétabb politikai kérdésekről is alkalma nyílt tárgyalni. A felekezetek kapcsán Orsenigo számára főként a Magyarországot jellemző vallási sokszínűség jelentett nehézséget. A másik nagy témakört az eseménybeszámolók jelentik, amelyekben a nuncius azokról a történésekről tájékoztatta Pietro Gasparri bíboros államtitkárt (1914–1930), melyek a Szentszék érdeklődésére számot tarthattak. A harmadik csoportba a tanulmány szerzői a személyi kérdéseket sorolták, ahová az egyes személyekről, illetve azok magyarországi látogatásairól szóló események tartoznak. A negyedik kérdéskört az egyházpolitikai jelentések alkotják. Ide sorolhatók azok a jelentések, amelyek a Trianonban aláírtak következményeként szétzilálódott egyházi struktúrával kapcsolatos problémákat, illetve az egyes egyházmegyék, szerzetesrendek kinevezésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalják. Végül az ötödik csoportba azok a beszámolók kerültek, amelyek Magyarország belpolitikai eseményeibe nyújtanak betekintést az olvasóknak.

Cesare Orsenigo

A második tanulmány – Az egykori milánói ismeretség után fél évtized a Dísz téri nunciatúrán (33–59. old.) – szerzője, Zinner Tibor néhány, a jelentésekben megjelenő konkrét esetet mutat be. A római katolikusok és a protestánsok viszonyáról szólva többek között tudósít a református Ifj. Horthy Miklós és a katolikus Károlyi Mária Consuelo esküvőjéről, amelyet a reverzális – közjegyző előtt történő megegyezés a születendő gyermekek majdani vallásáról – kérdése kapcsán felmerülő viták előztek meg. Ugyancsak jelentős hatással volt a magyar katolikus egyház életére, hogy 1927. július 25-én elhunyt Csernoch János bíboros hercegprímás, akinek utódjáról gondoskodni kellett. Orsenigo a jelentéseiben szintén beszámolt Gasparrinak a Magyarországon egyes körökben jelenlévő antiszemita hangulatról, és arról, hogy ennek egyik legfontosabb következményét, az 1920-ban bevezetett numerus clausus törvényt Bethlen István külföldi nyomásra módosította (1928). A nuncius továbbá tájékoztatta a bíboros államtitkárt arról, hogy a korszakban a királykérdés időről időre ismét napirendre került, a külpolitikai események közül pedig az 1927. április 5-én aláírt olasz–magyar barátsági szerződést tartotta a legjelentősebbnek. Az egyházpolitikai kérdésekről szóló beszámolókból – ahogyan azt az első tanulmány is kiemelte – elsősorban a kinevezésekről, az egyházmegyék rendezéséről és az egyházi javak kezeléséről tudhatunk meg információkat.

Cesare Orsenigo apostoli nunciusnak a kötetben közölt jelentései közül az első – amelyben a Budapestre érkezéséről számolt be – 1925. július 2-án kelt, az utolsó pedig 1930. január 1-én, amely Újév napjának megfelelően az ilyenkor szokásos jókívánságokat tartalmazza (Orsenigót 1930. február 14-én helyezték át Berlinbe). Megérkezését követően először a vallási hírekről készített feljegyzéseket, amelyek egyebek mellett az 1926-ban megrendezett országos katolikus nagygyűlésről is elárulnak részleteket. Orsenigo fontosnak tartotta, hogy naprakész információkkal rendelkezzen a magyar belpolitikai életről, így hosszú jelentésekben tájékoztatta Gasparrit az 1926-os országgyűlési választásokról, valamint az 1920-ban megválasztott nemzetgyűlés kétkamarás parlamentté történő átalakításáról is. Beszámolt a vezető magyar politikusok, így Klebelsberg Kuno, Bethlen István és Apponyi Albert római látogatásairól, és arról is, hogy a királykérdés rendszeresen napirendre került az országgyűlés ülésein, és esetenként a külföldi sajtóban is. Csernoch halála után – amint arra a kötet bevezető tanulmányai is utalnak – a nuncius hosszas feljegyzéseket készített az esztergomi érseki szék betöltésére vonatkozó hírekről, és a főkegyúri jog kérdése is felmerült a jelentésekben. A kinevezésekről a magyar állam és a Szentszék között a korszakban, 1927. március 24-én született megállapodás, amelyet Intesa semplice (egyszerű megegyezés) néven ismerünk. Több írás szól az egyházi javak kezelésének kérdéséről, amely szervesen kapcsolódik az egyházszervezetnek a trianoni békeszerződés aláírását követő változásaihoz. E fő kérdések mellett a dokumentumkötetben helyet kapó források számos egyéb, a korszak alapos megismeréséhez elengedhetetlen eseményről képet adnak.

Az olvasók számára rendkívül nagy segítséget jelent a jelentések megértésében, hogy a magyar fordításokat egy részletes, annotált névmutató, valamint terjedelmes bibliográfia követi. Ezután az eredeti nyelvű dokumentumokkal találkozhatunk a kötet olvasása során, amelyet személy-és helynévmutató tesz teljessé.

Összességében, a Nunciusi jelentések-sorozat második kötete az elsőhöz hasonlóan jól felépített és szerkesztett, a forráskiadvány követelményeinek minden tekintetben megfelelő, alapos munka, amely nemcsak a kutatók, hanem a korszak történelme iránt érdeklődő olvasók számára is hasznos lehet, mivel a jelentések számos olyan epizódot bemutatnak, amelyek a történelem tankönyvekből nem ismerhetők meg.

Hamerli Petra

Ezt olvastad?

Dombi Gábor tavalyi évben (2020) megjelent, Osztályellenségek – Az 1951-es budapesti kitelepítés zsidó áldozatai című műve hiánypótló munkának tekinthető, ugyanis