John Chapman őrmester Medal of Honor kitüntetése és a technológia szerepe

2018. augusztus 22-én John A. Chapman őrmester, az Egyesült Államok Légierejének katonája posztumusz Medal of Honor kitüntetést kapott. Az esemény érdekessége, hogy ez volt az első eset a történelemben, hogy egy Medal of Honort érdemlő helytállást videófelvétellel tudtak alátámasztani.

2002. március 4.

2003. március 4-én a dél-afganisztáni megmaradt tálib állások kifüstölésére indított amerikai-afgán hadművelet, az Anakonda hadművelet, harmadik napja tartott. A Navy SEAL egy alegysége és a hozzájuk rendelt John Chapman őrmester helikopterrel közelítette meg a Takur Ghar hegyet, s körülbelül hajnali 3.00 órakor elérte azt. A helikoptert a hegytetőt megszállva tartó tálib csapatok tűz alá vették – egy SEAL, Neil Roberts alhajómester kizuhant a helikopterből, míg a jármű lezuhant a hegytetőtől nem messze.

A bajtársai, köztük Chapman őrmester, Roberts alhajómester kimentésére indultak, s egy másik helikopterrel ismét megközelítették a hegytetőt – ezúttal az erős ellenséges tűz ellenére sikerült épségben érkezniük a célterületre. A jelentős létszámbeli hátrány ellenére megrohamozták az előre kiépített tálib állásokat. Támadásuk azonban elakadt, s a kereszttűzben a visszavonulás is lehetetlenné vált. Chapman őrmester eközben megpróbált légitámogatást szerezni a közelben bevetést teljesítő repülőgépekkel kommunikálva, majd az egyik tálib állást maga rohamozta meg, lehetőséget adva a SEAL operátorainak a visszavonulásra. Az akció közben Chapman őrmester és Roberts alhajómester a hegytetőn maradt – mindkettőjüket halottnak feltételezték.

Az eddig ismert történet itt is ért véget, az őrmestert kitüntették a Légierő Keresztjével, ami a Medal of Honort leszámítva a legmagasabb kitüntetés, amit a Légierő tagjai kaphatnak. Azonban a történet itt nem ért véget!

2016-ban egy a hegytető fölött köröző – feltehetőleg – Predator drón felvételével támogatva a Légierőért felelős miniszter, Deborah Lee James „kampányt” indított, hogy John Chapman őrmester a Medal of Honort is megkapja.

A felvétel tanúsága szerint miután a SEAL alegység visszavonult, Chapman folytatta a halogatóharcot a tálibokkal, akik több alakalommal megpróbálták lerohanni, de koordinálatlan akcióik sikertelennek bizonyultak. Chapman őrmester megpróbált kapcsolatba lépni más különleges műveleti operátorokkal, azonban azok hiába hallották őt, kapcsolatot teremteni nem tudtak vele – feltehetőleg az őrmester rádiója meghibásodott. Amikor valamival reggel 6.00 óra után a Gyorsreagálású Erő rangerei egy újabb mentőakciót kíséreltek meg, az ő helikopterük is erős tűz alá került. A drón felvételén látszik, hogy az őrmester megpróbál jelezni a helikopternek, hogy hagyja el a légteret és ne kíséreljen meg leszállást, majd amikor ez nem sikerült, megpróbálta elvonni a tálibok figyelmét, és egy újabb, ezúttal utolsó, elkeseredett rohamot indított a bajtársai megmentésére. Chapman őrmester a roham során életét vesztette, azonban az öngyilkos akciója lehetőséget biztosított a rangerek számára, hogy – ha jelentős veszteségek árán is, de – elhagyják a lezuhant helikopterüket és tüzelőállást foglalva felvegyék a küzdelmet az ellenséges erőkkel.

Haderőnemek rivalizálása

Chapman őrmester hősiességéhez nem férhetett kétség, azonban felmerült egy probléma a Medal of Honor odaítélése kapcsán. Az eset rossz színben tüntette fel a Navy SEAL-t, akik ráadásul éppen rivaldafényben fürödtek Oszama bin Laden hét évvel korábbi likvidálása okán. A SEAL tagadta, hogy Chapman őrmester életben lett volna, amikor hátrahagyták a hegygerincen. Ekkor az eset videofelvétele még nem volt nyilvános, bár az valószínűtlen, hogy a SEAL csoportok vezetői ne fértek volna hozzá.

James Mattis védelmi miniszter a tiltakozás ellenére felterjesztette Chapman őrmestert a kitüntetésre 2017 őszén, ugyanakkor felterjesztette a SEAL alegység akkori parancsnokát, Britt Slabinski fedélzetmestert is a legmagasabb katonai kitüntetésre. Végül mindkét katona megkapta a kitüntetést: Chapman őrmester családja 2018. augusztus 22-én, míg Slabinski személyesen vehette át ugyan az év május 24-én.  

Slabinski kitüntetése nem érdemtelen. Az akció során egy súlyosan sérült bajtársát lecipelte a hegygerincről és ellátta sérüléseit, amíg aznap sötétedés után nem tudták evakuálni őket, ezzel megmentve életét. Tettéért a Haditengerészet Keresztjével tüntették ki. A problémát az időzítés okozta, mivel így sokakban felmerült, hogy a Haditengerészet háttéralkut kötött a Védelmi Minisztériummal, hogy a SEAL-t ne tüntesse fel (annyira) rossz fényben a Légierő őrmesterének kitüntetése.

A technológia szerepe

Chapman őrmester kitüntetése nem példátlan. Hasonló önfeláldozó tettekért a katonák rendszerint hasonló magas kitüntetésekben részesülnek. A konkrét eset érdekessége azonban, hogy ez volt az első alaklom, hogy egy Medal of Honort úgy osztottak ki, hogy arról videofelvétel állt rendelkezésre, ez a tény pedig véleményem szerint túlmutat az esemény puszta jelentőségén.

A legtöbb esetben, amikor ütközeteket vizsgálunk – de igazából bármilyen történelmi esemény esetében igaz ez – a rendelkezésünkre első sorban szemtanúk beszámolói állnak. Gondoljunk egy összecsapásról készült katonai jelentésre. A résztvevő alegység parancsnoka megírja a jelentését, ami a saját szemszöge alapján elmeséli a történetet. Ehhez rendszerint rendelkezésére állhatnak olyan adatok, amik segítik a tényanyag leírását – például veszteséglisták, rádió forgalmazások időpontjai, tartalmi leiratai – ettől függetlenül azonban az elkészült írás, még ha önkéntelenül is, szubjektív. De lehetne szó akár egy forradalmat kirobbantó tüntetésről, egy koronázási szertartásról, vagy akár egy követjelentésről.

Ebben az esetben egy új, jóval objektívabb forrás is rendelkezésre áll. Egy olyan, amit nem módosítanak az emberi emlékezet korlátai. A videofelvételek elemzésével és történeti szempontú vizsgálatával az eseményekről egy sokkal pontosabb képet vázolhatunk fel, illetve tisztázhatunk korábban kérdéses eseteket is – ahogy az történt Chapman őrmester halála kapcsán is.

Emellett gondoljunk bele, hogy milyen mértékben terjednek el a civil használatú drónok, illetve, hogy ma már majdnem mindenki zsebében ott lapul egy aránylag jó minőségű videókamera. Egyre több az olyan lehetőség, amit bárki bármikor meg tud örökíteni, s az olyan felületeknek köszönhetően, mint a Facebook vagy a YouTube el tudja azt juttatni az emberek tömegeihez. A házivideók ’80-as évekre tett forradalma, és az attól várt eredmények gyakorlatilag az elmúlt évtizedben értek be és váltak széles körben elérhetővé és használttá.

Persze mielőtt még valaki a 21. század történészi csodafegyverének kiáltja ki a videófelvételeket, érdemes a másik oldalát is megvizsgálni a történetnek.

Ez az eszköz jelenleg első sorban a hadtörténet szempontjából hasznosítható, mivel a drónokat legnagyobb számban a különböző országok fegyveres erői és hírszerző szervei használnak. Ezek az eszközök által készített felvételek azonban sok esetben nem elérhetők, vagy egyenesen titkosítottak. Emellett természetesen a drónoknak is korlátozott a látószöge és vizuális képességei. Sokszor elmosódottak és homályosak a felvételek, ráadásul a falakon ezek a kamerák se látnak át, így például egy épületben, vagy akár sűrű, fás területen történt esemény esetében korlátozott a használhatóságuk.

Szintén probléma, különösen, ha a civilek által készített felvételekre gondolunk, hogy a kamerák nézőpontja igen fókuszált és nagyban függ a használótól – és itt újra képbe kerül a szubjektív faktor. Lehetséges, hogy a lényegi eseményről lemarad a felvételt készítő, mert épp másra fókuszál. Szintén használhatók az így készült felvételek a közvélemény befolyásolására, ha például úgy vágják meg őket. Mindezeket a hátrányokat érdemes figyelembe venni, amikor ezeket a felvételeket használjuk – ha úgy tetszik, szükséges egy újfajta forráskritikai gondolkodás kialakítása.

Minden pozitívumot és negatívumot egybe vetve azt gondolom, a 21. században és a jelenkor – főleg napjaink története esetében – már érdemes számolni a különböző videófelvételekkel, mint forrásokkal, legyen szó civil vagy kormányzati felvételről. Természetesen fontos kialakítani azokat a forrástani módszereket és metodikákat, amiket az írott szövegek és az interjúk esetén a történettudomány már kidolgozott és alkalmaz. Ezen keretek között egy még kiaknázatlan forrástípusra tehetünk szert, amik jelentős mértékben hatással lehetnek a történelmi eseményekről alkotott képünkre. A technológia ezen része már rendelkezésre áll, és feltehetőleg az így nyert forrásanyag is növekszik az idő előre haladtával. Véleményem szerint pedig e forrástípus értékét kiválóan szemlélteti Chapman őrmester kitüntetése.

Lengyel Ádám

Felhasznált források

Lengyel Ádám (2018): “Senkit sem hagyunk hátra!” Amerikai harci mentőakciók Szomáliában és Afganisztánban. Belvedere Meridionale 30. évf. 2. szám. 88-118. http://www.belvedere-meridionale.hu/wp-content/uploads/2018/02/05_Lengyel_2018_02.pdf (letöltve: 2022. január 18.)

Losey, Stephens (2018): ‘How incredible the sacrifice:’ In the chaos of an Afghanistan battle, John Chapman’s heroism was clear. https://www.airforcetimes.com/news/your-air-force/2018/08/22/how-incredible-the-sacrifice-in-the-chaos-of-an-afghanistan-battle-john-chapmans-heroism-was-clear/ (letöltve: 2022. január 18.)

Naylor, Sean D. (2018): The Navy SEALs Allegedly Left Behind a Man in Afghanistan. Did They Also Try to Block His Medal of Honor? https://www.newsweek.com/2018/05/18/navy-seals-seal-team-6-left-behind-die-operation-anaconda-slabinski-chapman-912343.html (letöltve: 2022. január 18.)

Szoldra, Paul (2018): John Chapman Died Alone On A Mountaintop Fighting Al Qaeda. Now He’s Getting The Medal Of Honor https://taskandpurpose.com/popular/john-chapman-medal-honor-afghanistan/ (letöltve: 2022. január 18.)

Ezt olvastad?

Afganisztán ma – Húsz év háború a semmiért?

2021-ben véget ért az Egyesült Államok afganisztáni katonai beavatkozása. Az amerikai kivonulást követően az országot korábban uraló szélsőséges szervezet, a

X