„Csak még egy kérdés…” hangzott Debrecenben a Szent Szövetség korszakáról

Európában 2015-ben a bécsi kongresszus 200. évfordulójának alkalmából számos kiállítást és konferenciát rendeznek, melyek magát az eseményt, illetve a Szent Szövetség korszakát választják témájuknak. 2015. április 1-jén a Debreceni Egyetem Történész Hallgatók Egyesülete (DETHE) a „Csak még egy kérdés” elnevezésű rendezvénysorozat keretén belül egy kerekasztal-beszélgetéssel emlékezett meg a bicentenáriumról.

A DETHE egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a történelem iránt érdeklődök számára színvonalas és szakmai szempontból is igényes programokat szervezzen.  A tavalyi évben útjára indított „Csak még egy kérdés” kerekasztal-beszélgetések elsősorban egy-egy jeles évfordulós eseményhez kötődnek. 2014. február 26-án került sor első alkalommal erre a rendezvényre, amelynek középpontjában az első világháború állt, az ezt követő téma előadásai a középkori lovagrendek világába kalauzolták el a közönséget. A 2014. évet a magyar-amerikai kapcsolatokról folytatott diskurzus zárta.  A DETHE nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének oktatói és PhD-hallgatói közül kérjen fel előadókat, így többek között az Angol-Amerikai Intézet két oktatója (Dr. Glant Tibor, dr. Mathey Éva), a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa (Dr. Demeter Gábor) és az ELTE PhD hallgatója (Szeghő Patrik) is részt vett már előadóként.

Az 1814. szeptember 18-án kezdődő európai nagygyűlés a francia forradalom és az ezt követő napóleoni háború utáni helyzetet volt hivatott rendezni, amelynek eredményeit az 1815. június 9-én aláírt Acte finale szentesítette. A létrejövő Szent Szövetség rendszere próbálta fenntartani a status quo-t Európa-szerte, azonban már az 1820-as években jelentkeztek az első repedések (pl. a tíz évig tartó görög szabadságharc, az 1831-es lengyel forradalom, stb.), amik az 1848-1849-es forradalmakban csúcsosodtak ki. Ennek a korszaknak az áttekintésére és működésének megértésére vállalkozott a kerekasztal-beszélgetés, ahol a három előadó magyar, európai és amerikai szemszögből elevenítette fel a Szent Szövetség korát.

A rendezvény plakátja

Schrek Katalin, a DE BTK Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola végzős doktorandusz hallgatója előadásában I. Sándor az európai béke helyreállításának politikai koncepciójáról beszélt. Mindenekelőtt kitért az orosz uralkodó ifjúkorára és neveltetésére, kimutatva azokat a hatásokat, amelyek jelentősen befolyásolták a gondolkodásmódját. Az előadó szerint I. Sándor politikai felfogásában meghatározó szerepet játszott az Európát is megjárt ún. „jakobinus banda”, az orosz uralkodó fiatal baráti köre, hiszen ő maga nem volt külföldön. Érdemes kiemelni közülük Adam Czartorisky-t, ugyanis a lengyel származású nemes nézetei még az 1804-es „Titkos Utasítás”-ban is megjelentek. Ebben a tervezetben egy francia-ellenes szövetség felállításán túl a háború utáni rendezés elvéről is értekezett. A Czartorisky által támogatott mérsékelt reformok melletti álláspont, a méltányos béke elve és a lengyel kérdés rendezésének igénye – az Orosz Birodalom védőbástyájának szerepkörével felruházva – tíz évvel később is ugyanúgy részei maradtak az orosz koncepciónak. A bécsi kongresszuson I. Sándor előbb felvázolt elképzelésének gyakorlati kivitelezésében több probléma is adódott, viszont a francia alkotmány megalkotásában, illetve a kongresszusi Lengyelország létrehozásában jelentősen érvényesültek az orosz szándékok. Az előadó megjegyezte, hogy Oroszország az 1812-1813-as nagy honvédő háborúval vívta ki magának a jogot arra, hogy beleszóljon Európa ügyeibe. A háború utáni rendfenntartás mellett vezető szerepet biztosított magának a Szent Szövetségben. Mindezek ellenére a sándori politika kétarcúnak tűnhetett, mivel a lengyel kérdés nem az eredeti elképzelések mentén valósult meg, emellett a Szent Szövetség létrehozása sem felelt meg teljességgel az orosz érdekeknek, nagyrészt Metternich osztrák kancellárnak köszönhetően. Az előadó igyekezett korabeli források és ábrázolások segítségével megvizsgálni, hogy ez az uralkodó személyiségéből fakadt vagy tudatos politikai stratégia volt.

Dr. Velkey Ferenc, az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék oktatója „A magyarok bécsi kongresszusa” című előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy a magyar politikai elit aktív szereplőként vagy szenvedő félként viszonyult az 1814–1815-ös fejleményekhez. A jól ismert felfogás szerint Magyarország nem szólt bele az események menetébe, de az előadásból kiderült, hogy ebben az időszakban sokaknak sikerült feloldódni a birodalmi tudatban. Két politikus levelezési anyagain keresztül mutatta ki ezt a hozzáállást: az ekkor még ifjú Wesselényi Miklós úti beszámolói és az idősödő, a Martinovics-mozgalom miatt börtönbüntetésén túl lévő Kazinczy Ferenc írásai szolgáltatták a forrásokat. Wesselényi Miklós nevelőjével, Pataki Mózessel tett „tanulmányi” körútja során került többször is az események forgatagába. 1814 októberében, Észak-Itáliából visszatérve származásának köszönhetően személyesen részt vehetett azokon a mulatságokon és programokon, amelyeket az európai uralkodók szórakoztatására szerveztek. Ezeket az alkalmakat kívülállóként szemlélte, számára mindez reprezentáció volt csupán. Kazinczy Ferenc ugyancsak jelezte írásaiban, hogy Magyarország kívül áll az eseményeken, a bécsi kongresszust a háború és a szenvedések végeként értékelte. A nagyhatalmakat rendszerint „Európa megszabadítóiként”, „hatalmasoknak” nevezte, egyébként szintén a reprezentatív elemekre helyezte a hangsúlyt. 1815 májusában nyílt alkalma személyesen látni a nagy uralkodókat, köztük a „császárát”, akiről tisztelettel írt. Mindezek jól mutatják, hogy a rendi dualista szólamok ekkor alábbhagytak, noha voltak aggódó hangok a jövőt illetően, a politikai elittől nem volt idegen, hogy egy nagy dicső birodalom részeként definiálja magát.

Dr. Lévai Csaba, az Egyetemes Történeti Tanszék oktatója azt mutatta be, hogy az Amerikai Egyesült Államok miként értékelte az 1848–1849-es forradalmakat. Az előadás elején hangsúlyozta, hogy a hírek későn, egyszerre és nagy dózisban érkeztek meg az amerikai lapokhoz, így a közvélemény először lelkesedett az európai fejleményeket illetően, látva benne saját forradalmi tradíciójának folytatását. Ezt követően azonban a fenntartás, majd a kiábrándultság jelentkezett, ami a konzervatív felfogásnak volt köszönhető, ugyanis az amerikai nép nem tudott azonosulni a radikális eszmékkel, ezen felül a magántulajdon elvének megsértését látták ezekben a forradalmi cselekményekben. Az előadásból az is kiderült, hogy a fogadtatás alakulása szorosan összefonódott az aktuális amerikai ügyekkel, és ennek megfelelően mutathatóak ki Észak és Dél ítéletében különbségek. A forradalmak kitörése idején az USA sikeresen, újabb területekkel gyarapodva zárta le a mexikói háborút, amely hegemóniát biztosított számára a kontinensen. Ez, és hogy Európa is az amerikai mintát látszik követni, együttesen eufóriát eredményeztek. Mindemellett az akkori politikai vezetés, a demokrata James Knox Polk kormánya ugyancsak rokonszenvezett az európai fejleményekkel. 1848 őszével azonban megváltozott az addigi felfogás, ugyanis párhuzamosan az európai események negatív fordulataival, az amerikai elnökválasztás során whig kormány került hatalomra, amely távolságtartással kezelte a forradalmakat, sőt a harcok végét kívánta gazdasági okok miatt is. A rabszolgatartó Dél is hasonlóan értékelte az európai forrongást, az Unió kiterjesztésének kérdése, az abolicionistákkal folytatott küzdelem szolgáltatták a párhuzamokat az események megítélésben. Az előadás végén a hallgatóság arra is választ kapott, hogy kifejezetten a magyar forradalmat miként látták Amerikában. Mind Északon és Délen szimpátiával kísérték végig a fejleményeket, számos párhuzamot találtak az amerikai történelem vezető személyiségei és a forradalom szereplői között. Az osztrák törekvéseket viszont elítélték olyannyira, hogy a Harvard Egyetem Francis Bowen professzori kinevezését a közvélemény miatt utasította el, ugyanis Bowen megpróbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar politikai elit nem veszi figyelembe a nemzetiségi igényeket, ugyanakkor számos tényt elferdített.

Az előadások után a jelenlévők feltehették kérdéseiket, melyekre az előadók kötetlen beszélgetés keretén belül válaszoltak. A kerekasztal-beszélgetés zárásaként az esemény moderátora, egyben az Egyesület elnöke, Császár Ildikó megköszönte a részvételt, ezután pedig a DETHE képviselői egy-egy ajándékcsomaggal köszönték meg a három előadó munkáját.

Ezt olvastad?

A Déri Múzeumban június 24-én adtuk át a nagyközönség számára a Cívisek világa c. új helytörténeti állandó kiállítást a Múzeumok
Támogasson minket