Csáky István – „…valamely Istenét, vallását, Királlyát és hazáját igazán szerető nemes ember…”

Barta M. János 2018-ban megvédett doktori disszertációjának a kibővített, kötetbe rendezett munkája a „…valamely Istenét, vallását, Királlyát és hazáját igazán szerető nemes ember…” Egy 17. századi főnemes, gróf Csáky István országbíró pályaképe című könyv. A kötet 2021-ben jelent meg az ELTE Eötvös Kiadó jóvoltából. A szerző doktori értekezése Csáky István (1635-1699) gróf pályaképe országbírói kinevezéséig mutatta be a főnemes életét. A könyv ezzel szemben kísérletet tesz arra, hogy a fellelhető forrásokra és ismereteinkre alapozva egy teljes életpályát mutasson be. Barta M. János bevezetőjében alapos historiográfiai kitekintéssel kezdve megmagyarázza, hogy munkája az életrajzok sorában egy politika- és hadtörténeti megközelítést alkalmaz, ami nem nélkülözi az életúthoz szorosan kötődő családi, felekezeti konfliktusok bemutatását sem, tehát főhősének környezete elválaszthatatlan az életműtől. Döntését azzal indokolja, hogy egy totális biográfia megírásához sok olyan forrás nem áll rendelkezésre, ami így csupán spekulációkhoz vezethetne, ilyen például Csáky István érzelmi fejlődése, személyiségének meghatározása. Csáky István gróf katonai, közigazgatási és politikai tevékenységén keresztül azonban Barta János igyekszik bemutatni az 1600-as évek felső-magyarországi erőviszonyait, ami különösen azért vált kutatói szemmel érdekessé, mert Csáky egy olyan reálpolitikusi csoport tagja volt, aki a Habsburg Monarchián belül látta a Magyar Királyság jövőjét.

A könyv a kronologikus életrajzokkal szemben igyekszik az életpályát úgy tagolni, hogy az egy-egy mérföldkőnek számító szakaszra legyen tagolva, amely lehetőséget ad az adott évek, politikai szerepekre vonatkozó források alapos bemutatására és összegzésére. A munka így tizenhárom fejezetre bomlik, amelyek sokszor egymásra is utalnak, egy-egy forrás vagy döntés magyarázata során. Az életrajzból a házasságok és birtokügyek bemutatása kivételt jelent, mert ezek egy egységként az életúton átívelve kerülnek egy fejezetbe, ami így a gróf életére vonatkozóan teljes képet igyekszik teremteni az olvasó számára. A birtokokra vonatkozó alfejezetek inkább azt a célt szolgálják, hogy rávilágítsanak arra, milyen politikai erő kellett ahhoz, hogy a birtokok egyben tartásával Csáky István a régióban lévő pozícióját megőrizhesse. A szerző megemlíti, hogy a birtokok gazdálkodására vonatkozó tevékenysége és jövedelmeinek összegzése, feltárása még további kutatást igényel.

A kötetben egy másik ilyen tematikus fejezet gróf Rottal Jánossal való levelezésének bemutatása, amely szintén kiemelkedik az időkeretbe beosztott fejezetek sorából. Ennek a résznek az előképe a szerző 2017-ben megjelent Rottal János levelezése Csáky Istvánnal és Ferenccel című munkája. A kötet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Lymbus kötetei között látott napvilágot. Ez a forrásegyüttes összesen 262 db missilist jelent, amelynek elemzéséhez Csáky Ferenc levelei sem nélkülözhetetlenek. Ezért ebben a részben bemutatásra kerül Csáky Ferenc pályája is, aki Csáky István országbíró bátyja volt. A fejezet igyekszik bemutatni a fivérek közötti viszonyt és politikai helyzetet. Rottal János életútja és az udvarban betöltött szerepének leírása is fontos lehet az olvasó számára, hiszen Csáky István bécsi előmenetelét fiatal korától kezdve támogatta, egyfajta atyai szeretettel viseltetett iránta, amit az idősebb Csáky István alapozott meg fia számára.

A negyedik és ötödik fejezet Csáky István szatmári főkapitányságát érinti katonai és politikai szempontból. A források elemzésével megismerjük a főkapitányi tevékenységet, valamint Szatmár helyzetét a törökök elleni harcban a Várad elvesztése utáni időben. Barta M. János külön fejezetet szentel Csáky István felfogására és külpolitikai tájékozódására a váradi béke megkötése utáni időszakra a kibontakozó rendi szervezkedés idejére. Az ötödik fejezet utolsó alfejezete Csáky István nádorválasztás idején játszott szerepét mutatja be, hiszen a levéltári források között több, mint hatvan darab Nádasdy Ferenctől származó levelet talált a szerző. Ez az ismeretanyag szintén lehetőséget ad arra, hogy az 1660-as évek Csáky Istvánját a bécsi politikai életben való jelenlétét és a felső-magyarországi pozícióját lássuk. A szerző jól rámutat főhőse „kettős játékára”, amely komoly feladat volt fenntartani ebben a sok szempontból érzékeny időszakban.

A könyvben a szerző Csáky István levelezésén keresztül a Wesselényi Ferenc nádor köré szerveződött nemesi felkelés kibontakozását is jól megragadja. A szöveg alapos részletességgel vizsgálja a szakirodalmat, amelyet saját ismeretinek szolgálatába állít. A szövegen keresztül a politikai fejlődés és kapcsolatok is kirajzolódnak. A kutató igyelszik a politikai pályán való rangemelkedés játszmáját és az udvar elképzeléseit is sok oldalról megvilágítani. Az egyik leglényegesebb és visszatérő motívum a gróf életének vizsgálata során, hogy személyére a Bécsi Udvar, mint közvetítőre számít a felső-magyarországi és erdélyi nemesek között.

Barta M. János a Csáky István pártfogásában megjelent Politica philosophiai Okoskodás-szerint való rendes életnek példája című alkotást, mint ars poeticát mutatja be. A mű a kortárs jezsuita államelmélet megnyilvánulása, ami latinul Kassán és magyarul Lőcsén megjelent 1674-ben. A magyar fordítást Csáky István írta. A munka elemzése során Barta bemutatja a fellelhető elemzések sorát és elhelyezi Csáky István életművében, rámutatva a lehetséges politikai értelmezésekre a protestánsokkal való küzdelem éveiben. A gróf műveltségére és ismereteire is rávilágít a munka, ami egy cseh hivatalnok tollából született meg először.

Csáky István karrierjében az 1687-88-as pozsonyi országgyűlés egy komoly fordulópontot jelentett, mert I. Lipót őt nevezte ki országbírónak. Ezzel a gróf a nádor után második legmagasabb főméltóságot tudhatta magáénak. A könyv kilencedik fejezete tárgyalja az országbírói hivatal tevékenységét Csáky István idejében. A szerző részletesen bemutatja a tisztség 1600-as évek második felében történt változásait, és azt is, hogy felső-magyarországi nemesként miként tudta kamatoztatni Csáky a tisztséggel járó előnyöket oly módon, hogy tevékenységével szembe is került korábbi patrónusával Esterházy Pál nádorral.

Országbíróként a tizedik fejezetben a Caraffa-féle eperjesi vésztörvényszék nyomán felállított 1688-1689-es eperjesi-kassai bizottság elnökévé nevezte ki az uralkodó. A bizottság rövid ideig működött, feladata pedig azokkal az árvákkal-özvegyekkel foglalkozni, akiknek a birtokait a Kincstár elvette. Különböző jogcímeken, elsősorban anyai örökségekként, ősi birtokokként igyekeztek a családok visszaszerezni jószágaikat beadványok, kérvények útján. A szerző sok példával és ügymenettel mutatja be Csáky István tevékenységét és véleményét ezzel az üggyel kapcsolatban. A gróf a jogosan igényelt jószágok visszaszolgáltatását javasolta az Udvar számára, hogy minél több hűségesküt tett rebellis megmaradjon a császár mellett. A fejezetben fellelhető levéltári források mellett a vésztörvényszékre vonatkozó szakirodalom is összefoglalásra került, így ezt a részt olvasva az olvasó előtt kibontakozik az esemény előzménye is és a konfiskált vagyon utóélete, valamint az árvák és özvegyek helyzete.

A tizenegyedik fejezet a Csáky-féle vallásügyi bizottság működésének részleteit tárja az olvasó elé. A vallás-ügy kérdése a 17. századra komoly politikai kérdés is volt, ami a felső-magyarországi protestáns felekezetek vallásgyakorlására irányult. A bizottság működésének törvényi keretét az 1681-es soproni országgyűlés 25. és 26. törvénycikkelye biztosította. A törvény szigorította a protestáns vallásgyakorlás helyét, kötelezte az elkobzott katolikus templomok visszaállítását, valamint engedélyezték a száműzött lelkészek prédikálását. A két törvény betartásával és a hozzá érkező császári rendeletekkel a katolikus vallásgyakorlás térnyerését igyekeztek a bizottság által megszilárdítani. Csáky István tevékenységének első mozzanata a templomok visszavétele volt még 1686-ban, mielőtt országbíróvá nevezték volna ki a grófot. A pozsonyi országgyűlésen a protestáns rendek hiába adhattak szót sérelmeiknek a vallásgyakorlásuk korlátozása miatt. A bécsi udvar a vallási ellentétek csillapítása érdekében engedményeket fogalmazott meg Csáky Istvánon keresztül, aki még a jezsuitákkal szemben is kitartott amellett, hogy nem lehet ellehetetleníteni a szabad vallásgyakorlást, főleg a Wesselényi-féle szervezkedés és Thököly mozgalmának leverése utáni időben. Ennek ellenére tevékenysége a katolikus konfesszionalizációnak a keretét adta egészen II. József türelmi rendeletéig.

Csáky István országbíróként vezetett kassai-bizottságban betöltött szerepe is fontos részlet a gróf életének vizsgálata során. A bizottság munkája az adóügy és hadseregállítás új alapokra helyezésével foglalkozott. Ebben a munkában fia, Csáky Zsigmond követte halála után. A bizottsági munkára vonatkozó információkat fiaival, Csáky Imrével és Zsigmonddal folytatott levelezésből is kiolvasta a szerző, ami sokszor a kor politikai helyzetével szembe menően egyéni elképzelést fogalmazott meg. Az országbíró igyekezett a katonaság jobb ellátásáért a portiókat arányosan szétosztani a vármegyék és városok között.

Lezáró fejezetként Barta M. János az országbíró utódainak útját vázolta fel, rámutatva arra, hogy Csáky István igyekezett fiai számára olyan politikai, katonai, egyházi karriert megalapozni, ami nem fenyeget azzal, hogy komoly riválisai lesznek egymásnak a későbbiekben.  

A könyv igen gazdag forrásanyagot dolgozott fel, aminek forrásbázisa a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, valamint a Kriegsarchiv. A Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a kamarai, és Commissio iratai, amit a családi levéltár iratai tesznek teljessé. A kiadatlan iratok mellett a fellelhető nyomtatásban is megjelent ide vonatkozó források is feldolgozásra kerültek. A könyv függelékében pedig öt mellékletet kap az olvasó, amik közül egy családfa, valamint Csáky István 1655-1687 közötti itineráriuma mutatja a gróf által felkeresett helyeket a levelek keltezése alapján. A szövegben tett utalások erre a mellékletre azt mutatják, hogy ezzel a szerkesztett itineráriummal lehetett pontosítani a forrásokat és a korábban megjelent tanulmányok információit is. Egy későbbi kutatás keretében lehet, hogy ez a forrás a gróf mindennapi életének vizsgálataként is kiindulásként szolgálhat, hogyha a szerző az országbíró birtokainak vizsgálatát is megteszi. A családfa lehetőséget ad arra, hogy a gróf igen sok gyermekei házasodását nyomon követve lássuk miként aprózódott fel a Csáky vagyon a 18. századra, valamint a házasodások révén milyen családi hálót alakítottak ki. Ez a két függelék a szerző kutatásai alapján szerkesztett forrás, a másik három pedig forrásközlés, amelyek a gróf elképzeléseit, szubjektumát mutatják különböző politikai kérdésekben. Az első melléklet Csáky István felső-magyarországi generális javaslata az üresedésben lévő tisztségek betöltésére 1685-86 fordulóján. A második melléklet 1686 őszén keletkezett a magyar hadsereg létszámára és fizetésére vonatkozó adatokat ismerteti. Ez a két forrás a tizenkettedik fejezetben kerül kifejtésre, amiben gróf Csáky István országbíróként igyekezett a kérdésben egyéni gondolatokat megfogalmazni a császár számára. A harmadik melléklet Csáky István I. Lipótnak szóló levele és vallásügyi tervezete 1699 novemberében. A levél részletes elemzését a szerző a tizenegyedik fejezetben teszi meg, ami Csáky István vallásügyi bizottságában betöltött szerepét mutatja be. A felső-magyarországi protestánsok ügyét az 1681-es soproni országgyűlés igyekezett rendezni, ám az uralkodó a katolicizmus megerősítésében látta a politikai ellenfeleinek háttérbe szorítását, ezért volt fontos, hogy olyan udvarhű emberét nevezze ki a bizottság élére, aki jól átlátja és ismeri a helyi viszonyokat. A forrás pedig ismerteti, hogy Csáky hogyan is vélekedett a protestáns veszélyről, viszont fontosnak tartotta a vallásgyakorlás törvényes kereteit.

Barta M. János munkája összegzésében fontos gondolattal zárja tanulmányát, miszerint Csáky István a fordulatos, ám sok szempontból kötött hivatali életben, hiába volt jártas a bécsi udvarban, nem gondolta úgy, hogy neki és utódainak a magyar rendi kereteken kívül lenne helye, így mindenképpen jó választás a címben olvasható idézet „… valamely Istenét, vallását, Királlyát és hazáját igazán szerető nemes ember…”.

Kiss-Kozslik Eszter

Ezt olvastad?

„A tudomány kollektív műfaj” – interjú Kasza Péterrel az elBeszélőben

Kasza Péter a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Klasszika-Filológia és Neolatin tanszékének és az SZTE Irodalom- és Kultúratudományi Doktori

X