Családalapítás vagy munkavállalás? A leánygyermekek neveltetésének kérdései az újkorban

A nők művelődéshez való jogáról számos 17. században élt magyar szerző – pl. Kolosi Török István unitárius lelkész – is megfogalmazta véleményét. Talán ezeknek is köszönhető, hogy végül elterjedt az – a kor embere számára addig ismeretlen – nézet, mely szerint a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőtlenségeket a két nem neveltetése közötti szakadék okozza. De vajon milyen út vezetett az intézményi szervezettségű, 17-18. századi leányneveléstől a 19. századon át a fejlett 20. századi nőoktatásig?

Kéri Katalin: Lánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon, Kronosz Kiadó, 2018, 733 oldal. (Kép és a cikk borítóképének forrása)

A magyarországi nőtörténetírás korai szakaszában alig találkozunk a saját nemük reprezentációjával foglalkozó női írókkal. A hazai írott forrásokból kibontakozó nőképet ekkor még jelentős mértékben férfiak alkották. Az egyetlen kivételt a 17-18. században élő magyar nemesasszonyok költeményei vagy magánlevelezése jelentette, amelyekben elszórtan már látni lehetett olyan megjegyzéseket és gondolatokat, amik általánosságban beszéltek a nőkről. A 18. század végén és a 19. században aztán a nőtörténetírással kapcsolatos vélemények kifejtői között megjelentek maguk a nők is. Legfontosabb képviselőik ebben az időszakban Újfalvy Krisztina, Takáts Éva, Karacs Teréz, Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és Beniczky Irma voltak. Férfi társaikkal együtt erősítették és segítették egymás munkáját, felléptek a nők tudását becsmérlő írók ellen, ezzel pedig lefektették a későbbi lánynevelés és női művelődés programjának alapjait.

Brunszvik Teréz (Kép forrása: Wikipedia)

Török István 1901-ben a Magyar Paedagogia folyóirat hasábjain igen sajnálatosnak ítélte, hogy a magyar leánynevelés-történet megírására, az adatok összegyűjtésére a 20. század elejéig nem került sor. Írásában hangsúlyozta, hogy a nőtörténeti kutatás szempontjából rendkívül fontos lenne a témával kapcsolatos anyag feldolgozásának megkezdése a magyarországi leánynevelés korai szakaszának pontosabb megismerése érdekében. Azonban a magyar neveléstörténet e szeletének alaposabb feltárására a 20-21. századig várnia kellett a téma iránt érdeklődő magyar közönségnek. Kéri Katalin Leánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon (nemzetközi kitekintéssel és nőtörténeti alapozással) című művében arra vállalkozott, hogy a téma korábban megjelent szakirodalmának eredményeit felhasználva, valamint saját nőtörténeti kutatásainak eredményeit is közzé téve, új nézőpontokkal és eddig nem ismert forrásadatokkal gazdagítva tekintse át a magyar nőnevelés történetének legfontosabb állomásait, illetve betekintést nyújtson a téma külföldi szakirodalmába és a nők mindennapi életének történeti hátterébe is.

Karacs Teréz (Kép forrása: Wikipedia)

A szerző művében mind magyar, mind nemzetközi vonatkozásban kitekintést tett a kora újkor eseményeire is, különös tekintettel a nőnevelés 17. századi időszakára. A kutatás során két központi földrajzi terület – Magyarország és Erdély – nőnevelésének vizsgálatára helyezte a fő hangsúlyt. Munkája során összehasonlította a magyar források eredményeit az európai és az észak-amerikai neveléstörténet legfontosabb eredményeivel, mivel a 18. század második felétől kezdődően e külföldi gyakorlatok is komoly hatást gyakoroltak a magyarországi neveléstörténetre.

20. századi család (Kép forrása: Fortepan)

Magyarországon és Erdélyben már az újkorban is ismerték számos külföldi szerző nőellenes vagy éppen nővédő írásait. A magyar nőtörténetírással foglalkozó szerzők elsősorban külföldi kutatómunkáik során vagy néhány esetben külföldön töltött diákéveik ideje alatt jutottak hozzá a téma nemzetközi szakirodalmához. Ugyanakkor azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy – a szerző által tanulmányozott leltárak, könyvkereskedői feljegyzések és magánlevelezések tanúsága alapján – több, a témával foglalkozó mű már az újkorban helyet kapott a magyarországi könyvtárak polcain is.

A kötet előszavának tanúsága szerint 1771-ben Marosvásárhelyen a lelkész szalonnás kamrájában tanították a lányokat, mert nem volt számukra hely a fiúknak létrehozott iskolában. A korabeli általános felfogás szerint ugyanis sokan úgy vélték, hogy a nők számára a legfontosabb feladat, hogy feleségként és családanyaként helytálljanak a mindennapokban. Épp ezért alakult ki az az általános – és mindenki által elfogadott – kép, hogy a nők iskolai tanulmányai során is az anyaságra és a háziasszonyi szerepre való felkészítés kapja a központi szerepet.

Teleki Blanka (Kép forrása: Wikipedia)

Ehhez kapcsolódóan a kötet egyik leglényegesebb sarokköve az újkori nők egyes önművelési formáinak vizsgálata. Ezek közül a legfontosabb az olvasás, emellett pedig az olvasó nők érdeklődési köreinek minél pontosabb megismerése. A gyors léptekkel növekvő, és a 19. század végétől már komoly üzleti vállalkozásként felfogható könyv- és sajtókiadás legnagyobb számú közönségét nők alkották, ezért a szerzők és a kiadók tőlük várták a legbőkezűbb anyagi támogatást. A korabeli női lapok, nőknek nyomtatott irodalmi sorozatok vagy ismeretterjesztő művek, illetve lányregények és más olvasmányok nagy mértékben formálták a korabeli olvasók nőkről alkotott képét. A nők lassanként megjelentek az irodalmi szalonokban, egyletekben, színházakban és a 19. századi társasági és kulturális élet egyéb helyszínein is. Azonban a jelen kötet ennek részletesebb bemutatására nem fektet kellő hangsúlyt, ami igen sajnálatos.

Az anyaságra és a családi szerepre való felkészítésre történő fókuszálás, a magyarországi leánynevelés mellett jelentős hatást gyakorolt egyes nyugat-európai országok – pl. Anglia, Franciaország vagy Németország – valamint Észak-Amerika neveléstörténetére is. A leányok számára szervezett középszintű képzés megtervezése során mindvégig figyeltek arra, hogy az iskolában megszerzett ismeretek szoros kapcsolatban álljanak a hagyományos női szerepekkel. A leány-középiskolai hálózat kiépítésére azonban jelentős hatást gyakoroltak a nemek közötti egyenlőtlenségek megszűntetésének nehézségei. Az ezzel kapcsolatos viták eredményeként sokakban felmerült a kérdés: szükséges-e egyáltalán a leányok középiskolai nevelése, amelyre végül a 19. században bekövetkezett kulturális és társadalmi változások adták meg a választ.

Nők az oktatásban (Kép forrása)

Magyarországon az iparosodás és az urbanizáció folyamatának felgyorsulása miatt szükségessé vált, hogy az egyedülálló nők képezzék magukat és ezáltal kenyérkereseti lehetőséghez jussanak. A 19. század utolsó harmadában Nyugaton megnőtt a különböző szakképző iskolák száma, valamint elkezdődött az érettségit adó leányközépiskolák megszervezése, illetve néhány egyetemi kart is megnyitottak a nők előtt. Ezt a példát Magyarország is követte, bár az egyes fiú- és leánygimnáziumok tananyaga idehaza még a 20. század elején sem alakult ki egységesen. A legnagyobb hatást Fénelon, Pestalozzi, Rousseau, Campe, Fröbel vagy Schleiermacher művei, valamint  a különféle evolúciós elméletek – pl. Spencer, Darwin és Bain munkássága – gyakorolták a 19. századi magyarországi leánynevelésre.

A férfiak és nők számára egyaránt megfelelő iskolaszervezet létrehozása mellett a legkomolyabb problémát az újkorban a tankötelezettség idejének meghatározása, majd betartatása jelentette. A helyzet megoldására a 18. század végétől több szabályzat született, amelyekben mind a fiúk, mind pedig a lányok tankötelezettségének idejét igyekeztek megfelelő keretek közé helyezni. A gyermekek 15 éves korukig voltak tankötelesek. A szabályozást a kormány a népoktatásról szóló 1868. évi XXXVIII. tc. 1§-ában szentesítette.

Francois Millet: Kalászszedők – részlet (Kép forrása: Wikipedia)

A leánytestnevelés egyaránt kiemelt kutatási területe a hazai- és külföldi nőtörténeti kutatásoknak. Ezek azonban nem összpontosítanak kellőképpen a komplex –egészségneveléssel, divattal, női sportokkal, női testtel, illetve testképpel kapcsolatos – eredmények felállítására, valamint a szexualitáshoz szorosan kötődő kérdések átfogó tárgyalására. Kéri Katalin kötete az első, amely vállalkozik egy olyan – antropológiai és orvosi szempontok szerinti – elemzésre, amely a nők és férfiak testének változásaira, a két nem testi különbségeinek vizsgálatára, valamint a nők fizikai teherbírásáról alkotott véleményekre támaszkodik. A szerző saját véleménye szerint ez a perspektíva rendkívül fontos szerepet játszhat abban, hogy a mai kor embere számára érthetőbbé váljanak az újkori iskolai női testneveléssel, a női sportok világával, illetve a férfiak és nők között fennálló nemi különbségekkel kapcsolatos korabeli eszmefuttatások, amelyek jellemzően a férfiak és nők testfelépítése közötti eltérések újkori vizsgálata során merültek fel.

A szerző az alap- és középfokú oktatás, valamint az egyéb női szerepek bemutatása mellett, kiemelt figyelmet szentel a nők egyetemre kerülésének külföldi és hazai lehetőségeinek ismertetésére. A vizsgálatok eredményei szerint a nők beiskolázásának folyamata Európa legtöbb országában rendkívül hasonló volt, így ebben a kötetben is csupán néhány új kisebb forrásanyag kerülhetett bemutatásra, mint pl. külföldi nőhallgatókról szóló hazai sajtóanyagok elemzései, illetve Kmety Károly egy 1907-es parlamenti felszólalásának neveléstörténeti szempontú elemzése. Az újkor utolsó szakaszában kialakult az ún. „modern nőtípus”. A 20. századi nők azonban – mivel még mindig szorosan kötődtek korábbi hagyományos szerepköreikhez – még évtizedekig nem foglalták el a társadalomban őket megillető helyet.

Kéri Katalin

Kéri Katalin kutatásai során a nő- és lánynevelés, a neveléstörténet, az összehasonlító neveléstudomány és a történettudomány legújabb vizsgálatainak eredményeit és tág forrásbázisát újszerű módszerekkel feldolgozva igyekezett felvázolni a hazai nő- és lánynevelés-történet legfontosabb újkori mérföldköveit. A férfiak és nők közötti nemi különbségek a 21. századra sem tűntek el, az erősebbik nem képviselői a mai napig privilegizált helyzetben vannak a nőkkel szemben, az élet minden területén. A szerző műve – a témával kapcsolatos alapos kutatói munka eredményeként – igyekszik rávilágítani e „másság” gyökereire, közelebb hozva ezt a szerteágazó kérdéskört az érdeklődő közönséghez. A kötetben közölt antropológiai vizsgálati eredmények ismertetése pedig eddig ismeretlen adatokkal gazdagítja a nőtörténetkutatást, így ez a munka adhatja meg az alapját az ilyen irányú vizsgálódások további folytatásának.

Baliga Violetta Lilla

Ezt olvastad?

2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai
Támogasson minket