„Császárnénak szántak” – egy hiánypótló memoár bemutatója

Korunkban Stefánia belga királyi hercegnő –  kis túlzással élve –   Ferenc József szűkebb családjának egyik legkevésbé ismert tagja a magyar nyilvánosság körében. Annak ellenére, hogy a tragikus sorsú Rudolf özvegyeként újraházasodva élete jelentős részét már Magyarországon töltötte második férje, Lónyay Elemér gróf, majd 1917-től herceg oldalán.


Csorba László, Landgraf Ildikó és Gerő András a könyvbemutatón (Fotó: Borovi Dániel)

A hosszú életű hercegnő tanúja volt a Horthy-korszaknak, és végül 1945. augusztus 23-án hunyt el a Pannonhalmi Bencés Főapátságban. Stefánia személyének megítélése mindmáig ellentmondásosnak mondható, nem függetlenül attól a ténytől, hogy a bécsi udvar és a közvélemény egy része az özvegyet okolta a férj tragikus haláláért. Stefánia „ismeretlenségének” állapotán jelentősen javíthat, hogy az Európa Könyvkiadó nemrég kiadta visszaemlékezéseit – magyar nyelven elsőként – Császárnénak szántak: Rudolf trónörökös özvegyének emlékiratai címmel.


Csorba László (Fotó:Borovi Dániel)

A kötetet 2017. május 17-én mutatták be egy rövid és lendületes beszélgetés keretében az ELTE Gólyavárának előadótermében az Európa Könyvkiadó és az ELTE BTK Történeti Intézetének közös szervezésében. A kötetlen hangulatú beszélgetésen az ELTE BTK oktatói, Csorba László (aki a megjelent kötetet utószóval és jegyzetekkel látta el) és Gerő András, valamint Landgraf Ildikó, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa vett részt. A könyvbemutatónak kettős célnak kellett megfelelnie: amellett, hogy bemutatja a kötetet, vázlatos, ámde mélyreható bevezetést kellett adnia a trónörökösi pár igen komplex viszonyrendszerébe és annak történeti hátterébe.

Csorba László rövid bevezetést követően kérdést intézett a résztvevők felé: jól látjuk-e hogy Stefánia története önmagában is érdekes?  Landgraf Ildikó válaszában két szempontot emelt ki. Egyrészt, hogy Stefánia emlékirata, valamint a kor parasztasszonyainak emlékirataiban hasonló problémák tűnnek fel: szigorú nevelés, büntetések és szerelem nélküli házasság. Másrészt pedig érdekesnek nevezte az uralkodócsalád családi ünnepeinek Stefánia emlékiratában előtűnő leírását.


Landgraf Ildikó (Fotó: Borovi Dániel)

Gerő András pedig válaszában érthetetlennek minősítette, hogy miért nem adták ki korábban magyarul Stefánia harmincas években (Ich sollte Kaiserin werden) megjelent emlékiratát. Egyúttal köszönetet mondott az Európa Kiadónak ezen régi hiány pótlásáért. Gerő Stefániával kapcsolatos meglátásainak kulcsfogalma a lázadás volt. Véleménye szerint Erzsébet királyné személyét épp a lázadása ténye teszi érdekessé, míg a belenyugvó természetű Stefánia a lázadás hiánya miatt érdektelen. Gerő meglátása szerint Stefánia „sunyi” módon fogalmazta meg emlékiratait, szavai mögé rejtve gondolatait. Példaként hozta fel, hogy Stefánia az öntisztázás és bosszú szándékával íródott emlékiratában sem írt nyíltan arról, hogy a Rudolf trónörököstől elkapott nemi betegség hatására vált meddővé, hanem hashártyagyulladást emlegetett.

Csorba következő kérdése arra irányult, hogy érezhető-e az emlékiratban Stefánia személyiségérésének folyamata. Válaszában mind Gerő, mind Landgraf kiemelte, hogy Stefánia nem volt Rudolf társa, ketten nem alkottak összeillő párt.  Gerő értékelése szerint Stefánia nem értette sem szenzitív férjét, sem annak eszméit – utóbbiak nem is érdekelték őt. A történész továbbá felidézte Erzsébet királyné értékelését, aki trampli, hideg szőkeségként jellemezte menyét. Landgraf pedig megjegyezte, hogy Stefánia magát leplezi le, ugyanis Rudolf leveleinek idézésekor egyértelművé válik, hogy nem értette a férje leveleiben megfogalmazódott érzéseket.


Landgraf Ildikó és Gerő András (Fotó:Borovi Dániel)

Gerő, visszavéve a szót, részletezte Stefánia hátterét. Édesapja, II. Lipót belga király hatalmas bevételekre tett szert magánbirtokából, Belga Kongóból, ugyanakkor gyermekeit igen puritán körülmények között nevelte. Fontos megfigyelése volt továbbá Gerőnek, hogy mind Stefánia, mind Rudolf anyagilag nem voltak szabad emberek, kiadásaikban családjaiktól függtek. Csorba, értékelve a Stefánia és Rudolf közötti viszonyt, értelmezte, hogy mit érthetett Stefánia az árulás alatt. Meglátása szerint Stefánia elvárása volt, hogy legyen legalább egy jó viszony közte és férje között, azonban Rudolf ezt se tartotta be. Ugyanakkor más részről Csorba kiemelte, hogy Stefániának lett volna alkalma a beteg, egyre rosszabb lelkiállapotú férjével fennálló viszony javítására, azonban nem tett így.

Gerő kitért Stefánia második házassága utáni utóéletére is, feltételezve, hogy IV. Károly talán épp Stefánia személyére való tekintettel emelte hercegi rangra 1917-ben Lónyay Elemér grófot. Emellett véleménye szerint két kitörési pontja volt Stefániának a magyar emlékezet tekintetében: egyrészt a védnöksége alatt létesült az intézményes anya- és csecsemővédelmet megalapozó Országos Stefánia Szövetség, másrészt a Stefániáról elnevezett ételek, melyek főtt tojást tartalmaznak.

Csorba ezt követő kérdése a Rudolf-mítoszra irányult. Válaszában Landgraf utalt arra, hogy a századelős népi gyűjtésekben feltűnik Rudolf alakja, sokan vélték felfedezni személyét. Ugyanakkor még élete során felfokozott várakozás tárgya volt a tragikus sorsú trónörökös, arra számítottak, hogy magyar érzelmű Habsburg uralkodóvá fog válni.


Gerő András (Fotó: Borovi Dániel)

A beszélgetés hátralévő részében több ponton érintették az előadók Stefánia életét. Egyrészt a Lujza nevű nővérével édesapjuk, Lipót ellen indított örökösödési pert, amelyet elvesztettek, és ami jelentős mértékben hozzájárult apjukkal ápolt kapcsolatuk megromlásához. Másrészt kitértek Stefánia családi viszonyainak egy tragikus részletére. Amikor újraházasodott Lónyay Elemérrel, ezzel a lépéssel kikerült az uralkodói családból, és megfosztották leánygyermekétől, Erzsébet Mária főhercegnőtől is, akit továbbra is Bécsben neveltek. Az elválasztás kihatott anya és lánya viszonyára is: Erzsébet Mária a bécsi udvar döntő részéhez hasonlóan Stefániát tette felelőssé a mayerlingi tragédiáért. Gerő megemlítette, hogy Erzsébet Mária később szociáldemokratává vált, utalva arra, hogy a főhercegnő meggyőződéses szocialistává lett, és összeházasodott Leopold Petznek szociáldemokrata politikussal.

A beszélgetés utolsó szakaszában több kérdés is elhangzott a közönség részéről. Ezek egyike Stefánia és apja, valamint Stefánia és az uralkodócsalád közötti viszonyra vonatkozott. Válaszában Gerő összegezte, hogy miképp romlott Stefánia és apja viszonya. Rudolf halála után Lipót kiállt lánya érdekében, így nyerhette el az özvegy trónörökösné címet a bécsi udvarban. Azonban az örökösödési per, valamint Stefánia második házasságának hatására megromlott a viszony lány és apa között. Gerő továbbá érdekességképp megemlítette, hogy Stefánia pannonhalmi kolostorra hagyományozott ékszerei mára eltűntek.

Teleki András

 

 

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket