A Pótól a Dunáig – Konferencia az Este-udvar és Magyarország kapcsolatáról

2021. május 7-én és 8-án zajlott A Pótól a Dunáig (Dal Po al Danubio) – Az Este-udvar és Magyarország kapcsolatának évszázadai (I rapporti tra la Corte Estense e l’Ungheria attraverso i secoli) című nemzetközi konferencia a Modenai Állami Levéltár (Archivio di Stato di Modena) és a Vestigia Kutatócsoport szervezésében, a koronavírus miatt ezúttal rendhagyó módon az online térben. A Vestigia Kutatócsoport már megalakulásának tizenegyedik évét ünnepli, s az eltelt idő alatt szoros baráti együttműködés alakult ki többek között a Biblioteca Ambrosianával, valamint a Milánói, Modenai és Mantovai Állami Levéltárral is.

A konferencia első napján, május 7-én olasz előadóktól olasz nyelven, a közép- és kora újkori témájú, illetve az itáliai hungarikakutatás történetével foglalkozó előadásokat élő közvetítés útján követhették az érdeklődők a Modenai Állami Levéltár aulájából. Május 8-án a konferencia magyar előadói délelőtt olaszul, délután pedig magyarul prezentálták kutatási eredményeiket. Az előadásokról felvételek is készültek, melyek a Vestigia Kutatócsoport YouTube-csatornáján feliratozva elérhetők. Hiába az online tér, a témával foglalkozó kutatók lelkesedése a hallgatóság minden tagját magával ragadta, az előadások változatossága pedig igazi intellektuális szórakozást kínált a résztvevőknek.

A konferencia olasz nyelvű plakátja (forrás: Facebook)

Május 7-én Patrizia Cremonini, a Modenai Állami Levéltár igazgatója, Domokos György, a Vestigia Kutatócsoport vezetője és Angelo Spaggiari, az Egykori modenai tartományok Helytörténeti Társaságának (Deputazione di Storia Patria per le Antiche Provincie Modenesi) elnöke köszöntötte a résztvevőket és érdeklődőket. Az első olasz szekcióban először Riccardo Pallotti arról beszélt, hogy a 12–14. századi Este-krónikákban hogyan jelent meg a Magyar Királyság; előadásában főként a Châtillon-ház jelenlétét vizsgálta Itáliában és a Magyar Királyságban. A hazai történészek számára a dinasztia legfontosabb tagja Agnese di Châtillon volt, aki Anna néven lett magyar királyné III. Béla első feleségeként. Châtillon Rajnald és Antiókhiai Konstancia lánya Antiókhiában született 1153-ban, majd Bizáncba került anyja első házasságából származó féltestvére, Mária császárné, I. Manuél császár felesége mellé. Itt a császár feleségül adta Annát az 1163 óta az udvarban tartózkodó Bélához, akivel 1172 és 1184 között ült a magyar trónon.

Ezt követően Patrizia Cremonini az Esték és a magyar királyi udvar közti 13–16. századi politikai kapcsolatokról beszélt. Előadásában az előző prezentációra reflektálva a Châtillon család rokoni kapcsolatait is érintette, bemutatva a Pellegrino Prisciani, az Este-ház udvari történetírója által írt Historiae Ferrariensis című munkát. A kézirat magyar vonatkozása, hogy megtalálható benne Estei Beatrix magyar királyné (Beatrice d’Este), II. András harmadik feleségének több ábrázolása.

Estei Beatrix magyar királyné, II. András harmadik felesége (forrás: hu.wikipedia.org)

Miles Nerini előadásában Sebastiano da Lugót, Estei Hippolit esztergomi érsek praeceptorát, azaz házitanítóját mutatta be, akinek sajnálatos módon kevés levele maradt fent, azok is igen rossz állapotban. Ezután Gian Mario Anselmi és Loredana Chines a Bibliotheca Corvinianát, Mátyás király híres budai könyvtárának itáliai vonatkozásait ismertette, ahol olyan híres művek is megtalálhatók voltak, mint Plinius Naturalis Historia című munkája, Titus Livius Ab urbe condita című műve vagy Ptolemaiosz Geográfiája.

Említették Galeotto Marziót is, mint Janus Pannonius legjobb barátját, akivel 1447-ben a ferrarai udvarnál találkoztak először, majd több ízben elkísérte Magyarországra, Mátyás udvarába is. Az 1474–1475-ben írt, De homine libri duo című kötetét Vitéz Jánosnak, Janus Pannonius nagybátyjának ajánlotta.

A Philostratos-corvina címlapjának részlete, az iniciáléban Corvin János diadalszekéren ábrázolva (OSZK, Cod. Lat. 417., f. 2r, részlet; forrás: Bibliotheca Corvina Virtualis)

Giorgio Montecchi és Anna Rosa Venturi előadásukban a modenai Biblioteca Estense korvináit mutatták be, kezdve Mátyás király könyvtárának szomorú sorsával, melynek közel 2500 kötetet számláló darabját az uralkodó halála után széthordták, hagyták elkallódni. Ezek közül 15 gazdagon díszített kódex található Modenában. Már Mátyás elődje, V. László uralkodása alatt is volt példa a magyar és itáliai könyvek cseréjére, ugyanis V. László Borso d’Estétől, Ferrara hercegétől kért kölcsön történelmi műveket, hogy rekonstruálhassa a magyarság történetét, és Budát olyan udvarrá alakítsa, mint a ferrarai.

A második szekció első előadója, Lidia Righi Guerzoni a Luigi Forni modenai gróf (1806–1877) magyar földön tett látogatásáról szóló levelekről beszélt. Forni gróf csodálatos palotákat és kerteket látott Pesten és Budán, ahova külön engedéllyel látogathatott el. Dicsérte a tokaji borvidéket, és megemlítette, hogy vannak a török korból megmaradt, de már átformált funkciójú épületek. Írt az elmaradottabb vidékekről is, ahol tovább éltek a hiedelmek, hisznek a vámpírokban és a boszorkányok elítéléséhez szükséges vízpróbákat is tartanak. Beszámolt továbbá a magyar ünnepekről, a vadászatokról, népszokásokról is.

Alberto Menziani és Riccardo Pallotti előadása a Habsburg–Estei-ház és Magyarország 19. századi kapcsolatát vizsgálta. Alberto Menziani a 32. gyalogezred történetét foglalta össze, amelynek a Modenai és Reggiói Hercegség utolsó uralkodó hercege, V. Ferenc volt az ezredtulajdonosa 1847-től egészen 1859-es haláláig. Az ezred harcolt az első világháborúban, majd az Osztrák-Magyar Monarchia bukásával az ezredet is feloszlatták. Riccardo Pallotti másodszor is szót kapott; ekkor az aradi és borosjenői birtokok 1725–1727-es megszerzését foglalta össze, amelyeket Estei Mária Beatrix modenai hercegnő vett meg 1803-ban a Nádasdy családtól. Férjével, Ferdinánd Károly Antal főherceggel együtt a Habsburg–Lotaringiai ház Estei–Modenai ágának megalapítói.

Ezt követően Tiziana Maria Osio előadásában egy piarista szerzetesről, Giuliano Sabbatiniról beszélt, aki 1725–1726 között megszerezte az aradi és borosjenői területeket Rinaldo d’Este, Modena és Reggio hercege számára. Giuliano a modenai Sabbatini családból származott, akit Rinaldo d’Este 1725 és 1739 között a bécsi udvarba küldött; neki köszönhető, hogy a Sabbatini család megkapta a grófi rangot. Megbízása titkos volt, még az Este herceget Bécsben képviselő Montecuccoli őrgróf sem tudott róla – ez viszont nehéz helyzetbe hozta Giuliano atyát, aki erőforrások és szövetségesek híján nehezen boldogult a bécsi udvarban. Megbízása szerint földterületeket kellett szereznie az Este állam számára, elsődlegesen a császárság német területeiről, a Nápolyi Királyságból vagy a Magyar Királyság területén, illetőleg a szomszédos királyságokban és tartományokban. Az Esték végül is ennek a finom diplomáciai munkának az eredményeként tettek szert Arad és Borosjenő birtokleveleire. A nap zárásaként Alberto Attolini a Crouy–Chanel család és V. Ferenc modenai herceg közt zajlott per szabadkőműves és nagypolitikai vetületét vizsgálta.

A második nap előadásait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem budapesti Sophianum épületéből közvetítették; a délelőtti felszólalók mind olaszul tartották meg előadásaikat. Elsőként Arany Krisztina beszélt Juan Carvajal bíboros 1456. évi magyarországi útjáról, melynek rekonstruálásához magyar és olasz forrásokat egyaránt felhasznált. Kristóf Ilona Aragóniai Beatrix „anyai” és politikai szerepét mutatta be, akit a csupán 7 éves Estei Hippolit esztergomi érsekké kinevezése miatt nepotizmussal is megvádoltak. Kuffart Hajnalka a Hippolittal 1487-ben Magyarországra érkező olasz kíséretet mutatta be, akik közül az esztergomi gazdasági élet irányítói is kikerültek.

Estei Hippolit (Ippolito d’Este; 1479–1520), az Este-házból származó bíboros, 1487–1497 között esztergomi érsek, majd 1497-től haláláig egri püspök Bartolomeo Veneto festményén, 1532 k. (forrás: commons.wikimedia.org)

Kuffart Hajnalka előadásának felvétele (további felvételek elérhetők a Vestigia Kutatócsoport YouTube-csatornájáról)

Domokos György, a Vestigia Kutatócsoport vezetője Zsíros Tádé, azaz Taddeo Lardi leveleiből kirajzolódó életéről számolt be. Lardi 25 évet töltött Magyarországon, kétszer volt egri kormányzó, azaz bis gubernator Agriensis, ahogy erről a Kassán található síremléke is tanúskodik. Leveleit az olasz kancelláriára jellemző nyelvezettel, ám rengeteg latin szóval megtűzdelve írta. Kriston Dorottya egy teljesen új, emberibb oldaláról mutatta be Nyáry Albertet, a hungarikakutatás és a magyar heraldika atyját. Igazán üdítő volt hallani, hogy a bárónak mekkora humorérzéke volt, így a mai kor gyermekei is kicsit közelebb érezhetik magukat hozzá, és nem csak egy tekintélyt parancsoló névként tekintenek rá, noha mára emlékezete méltatlanul elhalványuló félben van. Szabó Ágnes művészettörténész a liturgikus szövetekről mesélt, kiemelve a gyöngykereskedelem fontosságát a 15–16. században.

Többek között bemutatta, hogy az olaszok mennyire túlzásnak tartották a magyar humanista udvarban dúló divatot, ugyanis még a férfiak is olyan öltözetet viseltek, „annyi gyönggyel és ezüsttel megrakva, amennyi nincs Milánóban, Cremonában és Ferrarában összesen”.

Részlet Szabó Ágnes „annyi gyönggyel és ezüsttel megrakva, amennyi nincs Milánóban, Cremonában és Ferrarában összesen” – Liturgikus szövetek az esztergomi székesegyház kincstárában a 15. század végén és a 16. század elején (Tessuti liturgici nel Tesoro di Cattedrale di Esztergom) című előadásából (forrás: YouTube)

A délelőtti olasz nyelvű előadások zárásaként Szovák Márton Ercole Torbidi Alessandro d’Este bíborossal történő levelezéséről beszélt, melyben Torbidi megírta Kanizsa ostromát. Kanizsa várát 1600 októberében, hosszú ostrom után vesztette el Georg von Paradeiser a tizenöt éves háború (1591–1606) keretében. Ezt készültek – sikertelenül – visszafoglalni egy évvel később az egyesített belső-ausztriai, itáliai, spanyol, horvát és magyar csapatok. Stratégiai szempontból azért volt fontos, mert a vár a Balaton és a Dráva közti területet, valamint a mögötte található örökös tartományokat is védte. Ercole Torbidi személye mind a magyar, mind az olasz forrásokban ismeretlen, ennél a levelezésnél több forrást nem tudunk hozzá kapcsolni.

Szovák Márton előadásának felvétele (további felvételek elérhetők a Vestigia Kutatócsoport YouTube-csatornájáról)

A délutáni, immár magyar nyelvű szekció elnöke E. Kovács Péter történész volt. Első előadóként Bagi Zoltán Péter a tizenöt éves háborúban (1591–1606) részt vett itáliai hadak és zsoldosok szervezetéről beszélt, elmagyarázva a forrásokban olvasható katonai terminusokat, például a tercio és a regiment közötti különbséget. Lakatos Bálint a Jagelló-kori Magyarország és Itália kapcsolatát mutatta be a követküldés rendszerén keresztül. Érdekesség, hogy ekkor még nem voltak kőbe vésett diplomáciai szabályok, így bárki küldhetett követet, akinek ehhez megfelelő mennyiségű pénze és tekintélye volt. Itálián kívül alig vannak állandó követek és követségek, a változás a 16. század végén jön majd el Európában. Három kommunikációs szintet lehet elkülöníteni: eseti, kapcsolattartó és állandósított követséget. Magyarország leginkább két itáliai hatalommal állt kapcsolatban, a Szentszékkel és Velencével. A Szentszék három rangot különböztetett meg: a legátus volt a különböző országokba küldött magas (például bíborosi) rangú egyházi személy; a nuncius volt az egy helyre alkalmilag küldött személy (általában püspök) neve, aki a világi rangban megfelel a követnek; illetve internuncius névvel illették a futárokat. Bakóc Tamás esztergomi érsek 1513–1519 között töltött be diplomáciai legátusi szerepet Magyarországon, mely akkoriban elég hosszú időnek számított. A másik rendszeres kapcsolat Velencével volt, a korban itt volt a legszervezettebb a követhálózat, általában egy-egy megbízást két évre vállaltak a követek, segédkövetek, illetve titkárok.

Kanász Viktor Girolamo Martinengo nuncius magyarországi tevékenységéről és az 1552-es hadieseményekről ismertette kutatási eredményeit, egyúttal igyekezett eloszlatni azt Az egri csillagok filmváltozata alapján elterjedt tévhitet, mely szerint a pápaság nem törődött volna a magyarországi viszonyokkal, a várháborúkkal. Martì Tibor előadásában Aragóniai Beatrix hozományáról beszélt, melynek tételes jegyzéke a spanyol Nemzeti Történeti Levéltár (Archivo Histórico Nacional) egyik dokumentumában található.

Ebből megtudjuk, hogy Beatrix 170 ezer aranydukát készpénzt és 30 ezer aranydukát értékű ékszert és ingóságot hozott magával a Mátyással kötött házasságába. Egy másik oklevélből pedig az is kiderül, hogy Mátyás felesége számára adómentességet és adóbevételeket is biztosított.

Martì Tibor előadásának felvétele (további felvételek elérhetők a Vestigia Kutatócsoport YouTube-csatornájáról)

A konferencia utolsó előadójaként Neumann Tibor a Hippolit kíséretében található magyar nemesekről számolt be. Beatrix királyné eredetileg egy fényes, fejedelmi udvartartás körvonalait rajzolta meg unokaöcse számára, melynek 1486-ból származó tervezete fennmaradt a modenai levéltárban. Igaz ugyan, hogy a tervezetthez képest kevésbé előkelő, de magyar viszonylatban még így is fényes kísérete lett az újdonsült esztergomi érseknek. A bárók azonban hamar lemorzsolódtak, nem tartották rangjukhoz méltónak ezt a szolgálatot, ezért végül az Esztergom környéki köznemesség tagjai kerültek a helyükre, hogy a száz körüli állandó létszámot meg tudják őrizni.

Aragóniai Beatrix képmása a Regiomontanus kódex lapján (Österreichische Nationalbibliothek, Bécs; forrás: hu.wikipedia.org)

A folyamat eredményeként 1489-ben meg is szűnt az érsek állandó kísérete. Azok a nemesek, akik maradtak, érseki birtokvezetői tisztséget kaptak, a földekről befolyt jövedelemből tartották fent a lovasokat, akiket szükség esetén harcba lehetett hívni. A Hippolit körüli magyar nemesek életpályája gyakran a királyi udvarban folytatódott. Neumann Tibor és Kuffart Hajnalka közösen zajló kutatásának célja, hogy Hippolit érsek magyarországi udvartartásának kialakulását teljeskörűen leírja, olasz és magyar tagjainak sorsát végigkövesse.

A koronavírus ellenére sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani a konferenciát az online térben, ami így sokkal több érdeklődőhöz érhetett el, mintha olasz helyszínen, élő közvetítés nélkül rendezték volna. Természetesen cseppet sem fogok ellenkezni, ha a következő konferenciára esetleg már a csodás Modenába kell utazni, de az új tapasztalatok fényében talán érdemes a karantén utáni időkben is élni az internet adta előnyökkel, ilyen módon kiterjesztve a konferenciák határait – lehetőséget nyújtva arra, hogy személyes jelenlét nélkül is bárki be tudjon kapcsolódni a legfrissebb tudományos eredményekről zajló eszmecserékbe.

Kocsmár Anna Katinka

A konferencia számos előadásának felvétele feliratozva, teljes egészében elérhető a Vestigia Kutatócsoport YouTube-csatornájáról.

Ezt olvastad?

Az első világháborút követő trianoni békeszerződés hazánk oktatás– és kultúrpolitikáját is új kihívások elé állította. Ennek keretén belül a kolozsvári