Dózsa György Békés megyében, 1514-ben – Levéltár és könyvtár közös konferenciája Békéscsabán

Idén, 2024-ben 510 éve zajlott az az eseménysor, mely „Dózsa György parasztháborúja” néven került be a magyar történelmi köztudatba. A keresztes hadjáratnak induló, majd lázadássá fajuló esemény gyászos fejezete a magyar történelemnek, mégis országos jelentőségű, és fontos Békés megyei vonatkozásai is vannak. Alkalmat ad továbbá a jobbágyparasztság történetének felidézésére. Mindezt szem előtt tartva az MNL Békés Vármegyei Levéltára a Békés Megyei Könyvtárral együtt konferenciát szervezett az alábbi címen: „Dózsa György Békés megyében, 1514-ben. Adalékok a paraszti költözködés és egy lázadás történetéhez”. A rendezvény június 14-én, pénteken valósult meg Békéscsabán, közel 60 fő részvételével. A nyári melegben a vendégeket a Békés Megyei Könyvtár árnyas előadóterme, továbbá pogácsa, kávé és ásványvíz várta. A szellemi táplálékról pedig az előadók gondoskodtak.

Hallgatóság a Dózsa György Békés megyében, 1514-ben c. konferencián. Fotó: Czégé Petra

Sáfár Gyula levéltárigazgató köszöntő szavai után Gulyás László Szabolcs, a nyíregyházi egyetem oktatója vázolta a középkori jobbágyság kialakulásának és költözési jogainak történetét. A jogilag egysége jobbágyság kialakulása a 14. századra tehető. A jobbágyok szabad emberek voltak, vagyis joguk volt a költözéshez, ha megfizették a költözési illetéket. A 15. századi törvények tiltották a jobbágy szökését, de a földesúr számára is tiltották a jobbágy erőszakos költöztetését és a jobbágy költözésének akadályozását is. Az előadó felidézte Mikó Gábor eredményeit: ő mutatott rá, hogy az 1514. évi lázadás után hozott törvény cikkelyei ellentmondásosan fogalmaztak a jobbágyköltözésről. A 14. cikkely csak a lázadó jobbágyok költözését tiltotta, a 25. cikkely azonban minden jobbágyét, akik nem a fallal körülvett városokban laktak. A költözési tilalomról hozott törvényt azonban az 1514 utáni esztendőkben a földesurak még figyelmen kívül hagyták. A nagybirtokosoknak érdekükben állt, hogy munkaerő költözzék földjeikre, az 1526. évi kettős királyválasztás majd a török előre nyomulás pedig amúgy is megnehezítették a költözési tilalom betartását.

A következő előadót Sáfár Gyula levéltárigazgató kollégaként hívta a mikrofon elé, hisz C. Tóth Norbert, az MTA doktora, kutatócsoport-vezető egyúttal a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa is. A szakember előadásából kiderült: Dózsa György személyéről nagyon keveset tudunk, a lázadás pedig nem méltó az ünneplésre. A keresztes hadat Pestről egy bizonyos Menyhért vezette, Székely (Dózsa) György később vált a lázadók vezérévé. A keresztes hadra – gyenge harcértékű lévén – a délvidéki várak védelménél lehetett számítani török támadás esetén. 1514 májusában Szapolyai János erdélyi vajda rövid hadjáratot indított Bulgáriába, az Oszmán Birodalom területére. Egyes magyarországi várak harcosai is vele tartottak, így ezekben az erődítményekben csak kevés védő maradt. Ezzel magyarázható, hogy a lázadóvá vált keresztes had könnyen elfoglalhatta a Maros menti Lippa és Solymos várát. Solymos bevételét segítette, hogy a lázadók Lippán foglyul ejtették és túszul tartották a solymosi védők feleségeit. Szapolyai János serege hamarosan visszatért Magyarországra, és a lázadók ellen vonult. Temesvárnál Dózsa Györgyöt elfogták, serege ezután elmenekült. Temesvárnál tehát nem került sor csatára Dózsa és Szapolyai seregei között. Az előadó szerint Dózsa hadai kb. 6-7 ezer főt tettek ki, míg országosan összesen közel tízezer főre– tehető a lázadásban résztvevők száma– szemben a korábbi 40-50 ezres számmal. A keresztes hadban történt lázadás oka máig sem tisztázott, abban biztosan szerepet játszhatott az összesereglett emberek – jobbágyok, mezővárosi polgárok, nemesek – különböző sérelmeinek felemlegetése, illetve az ezt kihasználó Dózsa vezetői képességei.

C. Tóth Norbert előadása. Fotó: Czégé Petra

Halmágyi Miklós, az MNL Békés Vármegyei Levéltárának munkatársa a Békés megyei eseményekre hívta fel a figyelmet. Előadását középkori oklevelek fényképeivel illusztrálta. Beszélt erőszakos jobbágyköltöztetésekről és paraszti lázadásokról is. Habsburg Albert király 1439-ben kelt oklevele szerint Nadányi Márk panaszkodott az uralkodó előtt, amiért a Kompoltiak emberei az ő három jobbágyát elhurcolták Apróhalomegyházáról Ványára (Apróhalomegyháza a mai Gyoma térsége). 1469-ben kelt oklevelek szerint a gyulai várúr – Maróti Mátyus – emberei hatalmaskodtak az Ábránfi család birtokain. Egy 1488. évi oklevél pusztaföldvári jobbágyzendülésről tájékoztat, mely a jobbágyköltözés akadályozása miatt robbant ki. 1514-ben Csabán kelt oklevelekről is hallhatott a közönség: 1514. januárjában Ábránfi Sebestény és Péter három elhagyott csabai jobbágytelket adományoztak Radák Balázsnak. Az adományt II. Ulászló király 1514 januárjában is megerősítette, sőt, nemesi címert is állított ki Radák Balázs számára.

Az előadó az 1514. évi lázadás Békés megyei vonatkozásait is taglalta. A 16. század derekán alkotó, anekdotázó kedvű Szerémi György szerint Székely György hada Pestről indulva érintette Nagytúrt, majd egy Heghe nevű helységet – mely a mai Mezőberény környékén létezett. Székely György Békésen vált lázadóvá, majd az elbeszélés szerint Gyulára is eljutott Szerémi György szerint. A 16–17. század fordulóján alkotó Istvánffy Miklós másképp vázolta a sereg vonulásának útját. Szerinte Pestről Szegedre vonult Dózsa György serege. A lázadás Békés megyei eseményeit oklevelek tanúsítják: egy 1518-ban kelt oklevélből tudjuk, hogy a Békés megyei Szentandrás jobbágyai is részt vettek a lázadásban, egy 1515. évi oklevél szerint kamuti nemeseket is megvádoltak a lázadókhoz való csatlakozással. Egy 1518. évi kiváltságlevél és egy 1552. évi irat szerint pedig Ispán Gál védte a gyulai várat a lázadókkal szemben. Az előadó felhívta a figyelmet a „Kys” jobbágycsalád oklevelekből kibontakozó történetére: ők a lázadók által Nagylaknál foglyul ejtett és kivégzett Ravazdy Péter jobbágyai voltak Battonyán. Onnan Bánhegyesre, a gyulai uradalom területére költöztek/költöztették őket. Oklevélből tudjuk, hogy marhakereskedelemmel is foglalkoztak. Az 1514. évi Békés megyei események megismeréséhez haszonnal forgatható Karácsonyi János megyemonográfiája, Blazovich László tanulmányába, valamint a Kenéz Győző által készített oklevélfordítások, melyeket az MNL Békés Vármegyei Levéltára őriz. Az oklevelek digitális változata az interneten is elérhető, az Országos Levéltár munkatársainak köszönhetően.

Halmágyi Miklós előadása. Fotó: Czégé Petra

Az első három előadás után Gulyás László Szabolcs bemutatta C. Tóth Norbert Dózsa György – kultusz és történelem című, 2024-ben megjelent könyvét. A szerző az 1514. évi eseménysort nem parasztháborúnak, hanem a keresztesek lázadásának nevezte.

A délelőtti ülést követően a békéscsabai Méteres vendéglő által szolgáltatott finom ebéd mellett kötetlen beszélgetésre kerülhetett sor. Utána újult erővel folytatódhatott a konferencia.

A jobbágyok költözésének története természetesen nem ért véget a 16. századdal. Németh Csaba a 18. századba vezette a hallgatóságot Harruckern János György Békés megyei jobbágytelepítéseiről beszélvén. Az iparoscsaládból származó, báróvá emelkedő Harruckern szlovák és német telepeseket is hívott a térségbe. Csabaiak körében felvetődött, hogy elköltöznek Harruckern birtokáról egy másik Békés megyei helységébe, azonban 1732-ben elálltak ettől a szándékuktól, mikor kiderült, hogy Harruckern lett Békés vármegye főispánja.

Erdész Ádám a Békés Megyei levéltár nyugalomba vonult igazgatója vázlat használata nélkül, szavai erejével bilincselte le a hallgatóságot. Előadásából a kétegyházi születésű történész-professzor – Márki Sándor – Dózsa Györgyről írt monográfiáját ismerhettük meg. Az előadó vázolta Márki könyvének keletkezéstörténetét. Megtudhattuk, hogy Márki nem törekedett különösebben a forráskritikára, inkább kerek elbeszélést igyekezett olvasói elé tárni, és ezt hatásosan, erős retorikai készséggel tette. Márki szinte mentegetően ír a Dózsa György által elrendelt kivégzésekről. Az 1514. évi lázadást Márki Sándor könyve címében forradalomnak nevezte, és az 1848. évi forradalom előzményeként tüntette föl. Az előadás azt világította meg, hogy egy olyan monográfia, amelynek szakmai, főként forráskritikai hiányosságait már a kortársak is szóvá tették, miért tudta közel száz éven át formálni a tematikával kapcsolatos értelmiségi közgondolkodást.

Erdész Ádám előadása. Fotó: Czégé Petra

Juhász Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár helyismeretet és helyi értékeket népszerűsítő projektjeiről, a BékésWiki online enciklopédiáról és az adatbázisra épített további szolgáltatásokról tájékoztatta a közönséget interaktív előadásában. A könyvtár népszerű szabadtéri programjai a városismereti séták, melyen kellemes és érdekes gyaloglás mellett, kvízkérdésekre válaszolva ismerkedhetnek meg az érdeklődők Békéscsaba megszépült belvárosával, a Munkácsy Negyeddel.

A konferencia szakmai egyeztetésre is lehetőséget adott. E sorok írója valószínűnek tartja, hogy Dózsa 1514. május 24-én nem járt Gyulán – Márki állításával ellentétben –, hisz május 24-re tehető Dózsa nagylaki győzelme a Maros mellett. A lázadók és a gyulai védők között azonban sor kerülhetett harcra, miként azt a fent említett, 1518-ban kelt oklevél tanúsítja. A szakirodalomban felmerült az a nézet, hogy Dózsa a Maros mellől küldött visszafelé egy egységet Pest irányába, és ők támadhatták volna Gyulát. Ez azért valószínűtlen, mert 1514. május 25-én, Cegléden kelt a lázadóvá vált Székely György nevében egy hadba hívó parancs. (Ez a forrás a franciaországi Lille-ben került elő, Lakatos Bálint tette közzé.) Amennyiben Székely (Dózsa) György Békésen vált lázadóvá május 18. táján, kézenfekvő, hogy Békés környékéről küldte vissza Pest irányába azt az egységet, mely Cegléden, május 25-én hadba hívó kiáltványt adott ki a nevében. Így ez a Pest felé visszaforduló seregrész kevéssé támadhatta Gyulát. Kikkel kerülhettek tehát összetűzésbe a gyulai védők? A Békésről vagy Gyuláról dél felé, a Maros irányába vonuló Dózsa talán hátrahagyott egy seregrészt, mely Gyulát támadta, de a Maros mellől is visszaküldhetett egy seregrészt Gyula felé. A háború történetét szemlélve Dózsa taktikájának része volt, hogy időnként megosztotta a seregét.

Előadás a Dózsa György Békés megyében, 1514-ben c. konferencián. Fotó: Czégé Petra

Akik részletesen el akarnak mélyedni az 1514. évi eseménysor történetében, azoknak ajánlhatjuk C. Tóth Norbert és Neumann Tibor által szerkesztett Keresztesekből lázadók című tanulmánykötetet. Bízunk benne, hogy a békéscsabai konferencia is segített az új eredmények megismertetésében, és gondolatébresztő volt a további kutatás számára. A tudományos rendezvény 11 óra tájban kezdődött és 15 óra körül ért véget. A hallgatóság soraiban Békéscsabáról, Békésről, Gyuláról, Mezőberényből Körösladányról és Szegedről is találkozhattunk ismerős kollégákkal. Ami a helyi közönséget illeti, ezúttal is számíthattunk a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület lelkes és összetartó tagjaira. Köszönet a Békés Megyei Könyvtárnak a helyszín biztosításáért, valamint a Nyitott Levéltárak programnak a konferencia anyagi támogatásáért!

Halmágyi Miklós

Ezt olvastad?

„Azután sok vér áztatta ruháját hóhér tépi le és égő botot ád a kezébe és tüzesült koronát helyezett le királyi
Támogasson minket