A dualizmusról új kontextusban – beszámoló a Magyar Történelmi Társulat nyári táboráról

2017. augusztus 15. és 17. között Zamárdiban ismételten megrendezték a Magyar Történelmi Társulat már hagyományosnak mondható nyári táborát. Az ott elhangzó tizenkét előadás a tábor címének (Kultúra és társadalom a Kiegyezés korában) megfelelően a dualizmus társadalom-, és művelődéstörténetét járta körbe.

A konferencia első előadójának, Gyáni Gábornak Egy modern (kori) közép-európai birodalom változó értékelése című előadását a konferencia bevezető előadásának is tekinthetjük, hiszen olyan, a legújabb historiográfia által felvetett kérdéseket boncolgatott, amelyek visszatérő témaként jelentek meg az elkövetkező előadásokban is.A Monarchia modernizációját értékelve az előadó kijelentette, hogy ezt két irányba ható modernizációként jellemezhetjük, ami egyrészt a jogegyenlőség, másrészt gazdasági modernizáció, piacosodás felé hatott. Ezzel a korábbi neoabszolutizmussal szemben létrehozott egy, a modernizáció elemeit korlátozottan, de ezeket mégiscsak tartalmazó alkotmányos monarchiát.

Ennek részletezéseképpen négy kérdéskörbe csoportosítva mutatta be az Osztrák Magyar Monarchia történetével kapcsolatos historiográfiai kérdéseket. Gyáni először és legrészletesebben a birodalmiság és a nacionalizmus viszonyával foglalkozott. A Monarchia története kapcsán a historiográfia – különösen magyar történelemtudomány – a legutóbbi időkig a birodalmiságot és a nacionalizmust egymást kizáró fogalmakként értelmezte. Jól mutatja ezt Hanák Péter és Szabad György vitája, amiben miközben eltérően értékelték a kiegyezést, mindkét történész elfogadta azt a tételt, miszerint a birodalmi tudat és a nacionalizmus egymással ellentétes folyamatokat indikált. Ezzel szemben Gyáni véleménye, hogy a nacionalizmust és a birodalmiság nem két egymást kizáró pólusként kell értelmeznünk, hanem mint ahogy a nationalizing empires fogalma is jellemez, a birodalmiság modernizált továbbélése nem zárja ki a nemzeti fejlődés lehetőségét a 19. században. Ennek alapja – Jörn Leonhard és Ulrike von Hirschhausen megállapítása alapján –, hogy egyrészt a Monarchia – még ha különböző nemzetiségeknél eltérő mértékben is – nyitottságot mutatott a nemzeti fejlődés irányába, másrészt alkalmazkodni tudott a polgári igényekhez.

Gyáni Gábor

Ezt követően azt vizsgálta meg az előadó, hogyan alakult a Közép-Európa diskurzus, és milyen imázsa alakult ki a Habsburg Birodalomnak. Gyáni rámutatott arra, hogy amíg a 19. század nemzeti romantikus történetírása – így például Horváth Mihály – még hangsúlyozta európaiságát, úgy a 19-20. század fordulójára Európa-szerte a történetírások egyre inkább partikulárisabbá váltak, s egyre inkább az Európától való elzárkózás vált meghatározóvá. Az akadémikus bemutatta a két világháború közötti Közép-Európa gondolat cseh, lengyel és magyar interpretációját, és a második világháborút követően a kelet-európaiságra vonatkozó elméleteket. Gyáni megállapítása szerint a közép-európaiságot mind a két világháború között, mind az 1980-as évektől alapvetően a nagyhatalmakkal szembeni kisállami transznacionális elgondolásnak tekinthetjük.

Harmadik kérdésként a Monarchiát kísérő társadalom-, és gazdaságtörténeti vitákra tért rá az előadó. Gyáni arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az utódállamok nacionalista szempontok alapján ítélte meg a Monarchia társadalmát és gazdaságát, addig a nem a térségből származó történészek transznacionális és interregionális szempontok figyelembevételével vizsgálták ezt a problémakört. A Monarchia gazdaságtörténete kapcsán az előadó még reflektált a Monarchia gazdasági növekedésének mértékéről szóló vitákra is.

Utolsó problémaként az akadémikus a dualizmus társadalmi következményeit vizsgálta meg. Egyrészt foglalkozott azzal az Ernst Bruckmüller által felvetett kérdéssel, hogy létezett-e Habsburg-társadalom. Gyáni szerint létezett, ugyanis a birodalom hagyományos centripetális erejeként szolgáló társadalmi rétegek és intézmények – az udvar, az arisztokrácia, a katolikus klérus, a birodalmi bürokrácia, a k. und k. tisztikar stb. – mellett létrejött mindenhol egy multietnikus burzsoázia és proletariátus. Emellett felvetett két problémát a nemzeti identitás kapcsán. Egyrészt megállapította ismételten, hogy a nemzeti identitás nem egyedüli identitása volt a Monarchia állampolgárainak, hanem emellett – különböző mértékben – volt egy birodalmi identitásuk is. Másrészt rámutatott, hogy egyre inkább társadalomtörténeti kutatások előterébe kerül a nemzeti közömbösség kérdése, ugyanis multietnikus falusi és kisvárosi közegben a lakosságot hidegen hagyta a nacionalizmus.

Gyáni Gábort követően Fónagy Zoltán A polgári társadalom emblémája: a városi középosztály értékvilága és életformája című előadásában több oldalról is bemutatta a középosztály kérdéskörét. A középosztály vizsgálata azért kiemelkedően fontos az előadó szerint, ugyanis ez a társadalmi réteg testesítette meg a polgárosodás társadalmi mobilitását és emancipációját, így a korszakban ők testesítik meg a dualizmus mindennapi életének ideálképét. Ennek ellenére a legtöbbet vitatott fogalmunk is, mert amellett, hogy igen heterogén társadalmi rétegről van szó, a kortársak és az utókor is eltérően értékelte szerepüket. Máig vita tárgya, hogy mennyiben voltak a modernizáció letéteményesei, s mennyiben a rendies elzárkózást hagyományozták tovább a dualizmus korabeli Magyarországon. Fónagy áttekintette a középosztály alkotóelemeit, így a dzsentriket, a hivatali réteget, az egykori városi polgárságból és középburzsoáziából létrejövő középpolgárságot, illetve a falusi közösségeket az állammal szemben képviselő falusi intelligenciát. Az előadó részletesen szólt arról, hogy a történettudományban rendkívül vitatott a középosztály értékelése, de a legújabb, nemzetközi összehasonlításokat alkalmazó kutatások alapján megállapítható, hogy az 1918 előtti társadalmi viszonyok nem voltak annyira elmaradottak, mint ahogy a korabeli agitatív publicisztika azt bemutatta. A TTI munkatársa előadásának végén a középosztály ideállá vált anyagi kultúrájával és lakásviszonyaival foglalkozott, ahol az elsődleges szempont a magánszféra elkülönítése, a kényelmesség és az otthonosság volt.

Fónagy Zoltán

Az első nap utolsó előadójaként Tamáska Máté a bécsi és budapesti körutak fejlődését vizsgálta. Előadásának első problémájaként azt vizsgálta meg, hogy mennyiben tekinthető Budapest és Bécs egymás testvérvárosainak. Habár mindkét várost körutak mentén építették át, rámutatott, hogy a korszak során Bécsnek közel kétszer akkorra lakossága volt, mint Budapestnek, így a két várost egymásnak megfeleltetni nem lehet. Előadásának további részében két szempontból vizsgálta Budapest és Bécs körútjait az előadó. Egyrészt a bécsi és budapesti körutak városszerkezeti szempontból mennyiben rendelkeztek organikus előzményekkel, s mennyiben egy tudatos várostervezés részeként születtek meg, s ennek milyen hatása volt a történeti városra. Másrészt a körutak és a közlekedés viszonyát vizsgálta annak tükrében, hogy a különböző körutaknak mennyiben reprezentációs céljaik voltak, s mennyiben igazodtak 19. század végén lezajlott közlekedési forradalomhoz.


Tamáska Máté

Augusztus 16. délelőtti szekciója a modernizáció és a politika kapcsolatát vizsgálta. A nap első előadójaként Cieger András készülő kötetének kérdéseit felvetve A kiegyezés korának politikai kultúrája címmel tartott előadást. Előadásának elején a történész megvizsgálta a politikai kultúra fogalmát és leszögezte, hogy ennek vizsgálata rendkívül nehéz, hiszen csupán egy rendkívül hiányos mozaik tárul elénk.

A dualizmus politikai kultúráját először a bizalom és lojalitás felől vizsgálta az előadó. Cieger szerint ugyan a rendszer érzelmi támogatása gyenge volt, viszont a többség lojális és politikailag passzív volt, így a „stabilizáló apátia” jellemezte a dualizmus időszakát. A rendszer morális-szimbolikus legitimációja bizonytalan, vizuális reprezentációja gyenge volt, így nem tudtak kialakulni sem új állami/nemzeti szimbólumok, sem közös állampolgári tudat. A dualizmus időszakában folyton jelen volt ebben a térben 1848/49 öröksége, melyet bemutatott a honvéd veteránok ügye és április 11. nemzeti ünneppé választása kapcsán.


Honvéd veteránok Cieger András előadásában

A politikai kultúráról mint a politikáról való tájékozottságról megállapította az előadó, hogy a korszakban a lakosság döntő hányadának alacsony műveltsége nem igen tette lehetővé a politikai tájékozódást, maga a népiskolai oktatás is tekintélytiszteletre nevelte a lakosságot. A modern politikai kultúra csak szigetszerűen volt jelen az országban, hiszen a politikai sajtó olvasása elsősorban a nagyvárosok polgárságára volt jellemző. A politikai kultúra harmadik részeként a politikai életben való részvételt és tiltakozást vizsgálta Cieger. A korszakban a politikai részvételt a szűk választójog – de a választásokon való magas részvétel –, és a pártosodás alacsony foka jellemezte. Viszont emellett a politikai rendszer elleni fellépés aránya is alacsony, hiszen mind a munkásgyűlések, mind a politikai bűnelkövetők száma alacsony volt a dualizmus időszakában. A társadalmi önszerveződés megítélése is ambivalens, hiszen hiába nőtt rohamosan az egyesületek száma, az ezekben résztvevők száma így is csupán a lakosság elenyésző részét alkották, illetve ezek egyesületek jelentős része „félállami”, állam által támogatott egyesületek voltak (pl. önkéntes tűzoltó-egyesületek). Összességében Cieger megállapítása szerint egy premodern és modern társadalom közti átmeneti társadalomnak tekinthetjük a dualizmus társadalmát. Ennek oka, hogy a jelentős gazdasági, társadalmi és életmódbeli változásokat csak jóval lassabban követi a gondolkodás megváltozása, bár kiemelte, hogy ebben is jelentős különbségek fedezhetőek fel földrajzilag, elsősorban város és vidék tekintetében.


Cieger András

A szekció második előadójaként Fazekas Csaba arra kereste a választ, hogy jellemezhető-e jozefinizmusként a dualizmus egyházpolitikája. A Miskolci Egyetem oktatója előadásának első részében megvizsgálta, hogy a jozefinizmus hogyan próbálták definiálni a historiográfia, illetve meddig lehet beszélni jozefinista egyházpolitikáról a Habsburg Birodalomban. Fazekas szerint egyházpolitikai szempontból a jozefinizmus lényege, hogy II. Józseftől kezdve az állam az ún. „közjó” érdekében különböző, a katolikus egyházat korlátozó rendelkezéseket hozott. Ennek része a felekezeti egyenjogúság kimondása, a helyi római katolikus egyház Rómával való kapcsolatának korlátozása, a több szerzetesrend feloszlatása, és a világi papság hálózatának megerősítése. Fazekas bemutatta, hogy 1790 és 1867 között hogyan fedezhetőek fel II. József egyházreformjainak elemei a birodalmi egyházpolitikában. A dualizmus időszakára rátérve az előadó szerint a jozefinista egyházpolitika elemei jelen voltak az 1867 utáni egyházpolitikában is, viszont két jelentős eltéréssel. Egyrészt a dualizmusban az állam elismerte a katolikus egyház liturgikus autonómiáját. Másrészt 1867 és 1918 között már nem birodalmi, hanem párhuzamos jozefinizmusokról beszélhetünk, mivel a birodalom két felében időbeli eltolódással zajlottak le az egyházpolitikai reformok. A Lajtán túl az 1870-es években egy részlegesebb, míg Magyarországon az 1890-es években egy teljesebb modernizáció történt az egyházpolitika terén.


Fazekas Csaba

A szekció utolsó előadójaként Majdán János A vasutak életmódra gyakorolt hatása az Osztrák-Magyar Monarchiában címmel tartott előadást. Majdán részletes vázlatát adta azoknak a kérdéseknek, amik a 19. század utolsó harmadában kibontakozó vasútépítésnek a lakosságra kapcsolatára vonatkozott Az előadó legrészletesebben azt mutatta be, hogy a vasutak kivitelezése és működése alatt dolgozó munkavállalók milyen következményekkel voltak a környezetükre. A vasutak környezetre gyakorolt hatásait három részre taglalva mutatta be. Egyrészt, hogy pályák kialakítása hogyan hatott a környezetre, másrészt az állomások berendezése miképp alakította a vidéki lakosság életmódját (pl. a lakásokban az óra megjelenése), végül a szállítás lehetősége milyen hatással volt a piacokra. Az vasúti utazás kapcsán az előadó felvázolta a menetrend és az analfabetizmus kapcsolatát, a személykocsik által kínált új benyomásokat a reklámoktól a vízöblítéses WC-ig, vagy éppen a csomópontok szolgáltatásainak(a resti) újdonságait, ami révén terjedt el például a Wienerschnitzel országszerte. Összességezve az előadó arra a következtetésre jutott, hogy a vasútnak nagy szerepe volt az életmód egységesülésében.


Majdán János

A szekció levezető elnökeként Gyáni Gábor annyit fűzött hozzá az előadásokhoz, hogy bár a fentebbi előadások elsősorban a modernizáció pozitív oldalát vizsgálták, a fentebb ismertetett folyamatoknak negatív szegmensei is voltak. Így a dualizmusban a közigazgatás modernizálása centralizációval járt együtt, mely szűkítette a helyi politizálás lehetőségeit vidéken. A Fazekas Csaba által bemutatott egyházpolitikai reformok negatív következményét abban látta Gyáni, hogy egyik táptalajává vált a politikai antiszemitizmusnak, míg a vasút széttörte a korabeli embereknek a térhez és időhöz való viszonyát.

A délutáni szekció a dualizmus leglátványosabb sikertörténetéből, Budapest történetéből kívánt apróbb mozaikokat nyújtani. Első előadóként Saly Noémi a „Harctér, melyen a két nem megmérkőzik” – a fővárosi kávéhasználat a 19. században című előadásában a korabeli sajtóból szemezgetve mutatta be a kávéházakról szóló disputát a dualizmuskori Budapesten.


Saly Noémi előadása

A délután második előadójaként Landgraf Ildikó egy másik tudományterületről, a néprajztudományról érkezve vizsgálta a kiegyezés korának – elsősorban királyhűség kérdésének – lenyomatát a magyar folklórban. Az előadó rámutatott a folklór által hagyományozott történeti emlékek problémáira, így arra, hogy a folklórban megjelenő események sosem korszakhoz, hanem egy időtlen időben történelmi személyekhez kötődnek, illetve ezeknek a történeteknek a lokális szemlélete érzéketlen a nagy összefüggések iránt. Ezáltal a mondák inkább attitűdöket és értékrendszereket tartalmaznak, mint valós történeti események nyomait. Az előadó az általános problémák felvázolását követően két folklór gyűjtést mutatott be. Először Jókai Mór anekdota-, és adomagyűjtését vizsgálta meg, ahol rámutatott, hogy az író politikailag előcenzúrázta, esztétikailag pedig formálta ezeket a szövegeket, így spontaneitásukat elvesztették. Ezt követően az Ortutay Gyula által irányított 1947-es, az 1848-49-es szabadságharcra vonatkozó néprajzi gyűjtést vette szemügyre. Miközben a szabadság centenáriumára készülő kulturális vezetés igazolni akarta a szabadságharc népi emlékezetét, a gyűjtés nem várt eredménye volt, hogy a Habsburg-család ugyanúgy a folklór részévé vált, mint Kossuth és Petőfi. A dualizmus mint boldog békeidők jelentek meg a parasztok emlékezetében, illetve az is kimutatható, hogy a királypárti propaganda is nagy hatással volt a falusi lakosságra.


Landgraf Ildikó

A nap utolsó előadójaként Papp Gábor György A Nemzet képtára az Akadémián című előadásában az Akadémia Képtárának 19. század utolsó harmadában való kialakítását mutatta be. A művészettörténész két szempontból mutatta be ezt a folyamatot. Egyrészt részletesen bemutatta a képtár kialakításának körülményeit és változásait az Akadémia palotájának építésétől és az Esterházy-képtár megszerzésétől egészen a különböző átalakításokig. Másrészt azt vizsgálta az előadó, hogyan változott a kiállítások szemlélete, hogyan alakult át a nemzeti, a hazai és az egyetemes fogalma a 19. század utolsó évtizedeiben.


Papp Gábor György

A nap végén Gyáni Gábor Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon című NKFI által támogatott kutatócsoport kiadványait mutatta be. Az akadémikus a kutatócsoport működése kapcsán kiemelte, hogy céljuk a nacionalizmusnak mint kulturális entitásnak a vizsgálata volt az összehasonlító nacionalizmuskutatások tükrében. Emellett kiemelte, hogy az MTA intézeteinek az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont alá rendelése lehetőséget adott az interdiszciplináris kutatások lefolytatására. Ennek eredményeképpen eddig 3 tanulmánykötet és 2 (kis)monográfia látott napvilágot, várhatóan egy angol nyelvű tanulmánykötet, és egy közel 600 oldalas szöveggyűjtemény is kiadásra kerül a kutatócsoport munkájának eredményeképpen.


Kötetek

Az utolsó, augusztus 17-i szekciót Császtvay Tünde Ködképek a szabadság láthatárán. A magyar irodalom intézményi és személyi hálózata, valamint piaci helyzete a rendszerváltás éveiben című előadása nyitotta. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa előadásának elején Bourdienek a kulturális termelés fogalmával, és annak irodalomtudományi felhasználását járta körbe. Ebből következőleg 1867 kapcsán leszögezte az előadó, hogy egyetértve a megelőző előadókkal, nem tekinthető a kiegyezés társadalmi szempontból határpontnak, viszont szociológiai szempontból igen, mivel ekkor jön létre a magyar kulturális életet meghatározó intézményi hálózat. Császtvay részletesen foglalkozott a formális intézményhálózat – elsődlegesen a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, MTA, Nemzeti Színház, levéltárak, oktatási intézmények, könyvtárak stb. – finanszírozásának kérdésével. Emellett felhívta a figyelmet a magyar kulturális és tudományos életben meglévő oppozíciós helyzetekre, így például az 1849 után itthon maradók és az 1860-as években az emigrációból hazajövő értelmiségiek közti konfliktusokra.


Császtvay Tünde

Császtvayt követően Buzinkay Géza Sajtóviták és propaganda a kiegyezés körül címmel tartotta meg előadását. Az előadó elsődleges megállapítása az volt, hogy klasszikus értelemben vett sajtóvitáról nem beszélhetünk a kiegyezés időszakában, ugyanis a lapok hasábjain nem publicisták vitáznak egymással, hanem politikusok pártálláspontok mentén. Ezt követően nemzetközi összehasonlításban foglalkozott a magyar sajtóolvasási szokásokkal, s megállapította, hogy a kiegyezés idején nem érte el a 10 ezer főt a napi politikai sajtóra előfizetők száma. Az előadó részletesen ismertette a kiegyezés időszakában Budapesten és Bécsben megjelenő politikai lapok példányszámát és politikai hátterét. Előadásának második felében a kiegyezéssel kapcsolatos propagandát vizsgálta meg Buzinkay. A politikai propaganda ugyan már 1848-49-ben is jelen van, elsődleges hordozói az 1860-as évek elejétől német mintára megjelenő élclapok voltak. Az előadás végén több, a kiegyezés támogatóit vagy ellenzőit támadó karikatúrát mutatott be és elemzett az Eszterházy Károly Egyetem professor emeritusa.


Buzinkay Géza előadása

A konferencia utolsó előadójaként Molnár-Kovács Zsófia A tankönyvkutatás dualizmus kori problémai címmel tartotta meg előadását. A PTE BTK tanársegédje előadásában kiemelte, hogy az 1868-as népiskolai törvény nyomán létrejött tankönyvek amiatt kiemelten fontosak a magyar neveléstörténetben, mivel egészen az 1910-es évekig használták őket. Az előadó részletesen szólt kutatásai terveiről, majd egyfajta kutatói beszámolóként ismertette az általa szerkesztett A tankönyvkutatások dualizmuskori forrásaicímű kötet tartalmát.

Molnár-Kovács Zsófia

Fónagy Zoltán a rendezvényt összegezve kiemelte, hogy a Történelmi Társulat táborainak elsődleges célja, hogy egy-egy szűkebb terület szakértői megismertessék eredményeit a nem ezzel a szakterülettel foglalkozó kollégáikkal és a szakmába belépni szándékozó doktoranduszokkal. Ezt a vállalását a rendezvény teljesíteni tudta, és a beszámoló készítője csak remélni tudja, hogy az elkövetkező nyári táborok még inkább meg tudják szólítani a fiatalabb generációkat.

Fóris Ákos

Ezt olvastad?

2023. december 7-én került sor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen (EKKE) működő parlamentarizmustörténeti (NKFIH OTKA K 134378) kutatócsoport konferenciájára a
Támogasson minket