Egy félresikerült keresztes hadjárat: a Dózsa György-féle felkelés

„Azután sok vér áztatta ruháját hóhér tépi le és égő botot ád a kezébe és tüzesült koronát helyezett le királyi fejére; így ékíti fel és így kente fel őt fejedelmül. Mostan a jobbágy-had felbujtóját, vezetőjét így csufolgatták a királysággal, s a bakó még sárga halántékát izzó vassal sütögette. Tört koponyájának bőven buggyant ki a nedve, ontja ki agyvelejét füle, szája s az orr üregén át.” Így emlékezett meg Taurinus István gyulafehérvári vikárius Stauromachia című munkájában az 1514. évi felkelés vezetőjének, Dózsa Györgynek kivégzéséről.

Dózsa kultuszát a szocializmus teremtette meg, benne látták a középkori osztályharc élharcosát, utcák, iskolák vették fel a nevét, arcképe pedig rákerült a húszforintosra. 1972-ben még emlékévet is tartottak Dózsa György születésének 500. évfordulójára, arra a teljességgel megalapozatlan feltevésre építve, hogy a felkelő vezér 1472-ben született.  A rendszerváltás után személye hosszú időre feledésbe került, majd 2014-ben megemlékeztünk az általa vezetett parasztfelkelés 500. évfordulójáról. Május 24-én lesz 501 éve, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek meghirdette a félresikerült keresztes hadjáratot, amely a Dózsa György-féle parasztfelkelésként került be a történelemkönyvekbe.

Dózsa György a húszforintos bankjegyen (Forrás: joksankolikot.net)

A keresztes hadjárat kihirdetése

Bakócz Tamás esztergomi érsek II. Gyula pápa 1513-as halála után indult a pápaválasztáson, azonban alulmaradt X. Leóval szemben. A pápai tiara után sóvárgó Bakóczot az új pápa teljhatalmú legátusává nevezte ki, és megbízta az Oszmán Birodalom elleni keresztes hadjárat meghirdetésével.

Bakócz Tamás. Muhi Sándor grafikus rajza  (Forrás: hu.wikipedia.org)

Az érvényben lévő magyar–török béke ellenére folyamatosak voltak a portyák, de 1512-ben a kegyetlenségéről hírhedt I. Szelim szultán – aki megölette saját apját, négy fiát, és csak a legidősebbnek, a később trónra kerülő Nagy Szulejmánnak kegyelmezett – hatalomra kerülésével szükségessé vált egy új békeszerződés megkötése, amit magyar oldalról igyekeztek elodázni. Szelim uralma alatt megszaporodtak a török betörések az ország területére, és hogy nyomatékosítsák az új béke szükségességét, a törökök 1514 februárjában ostrom alá vették a horvátországi Knin várát.

A Bakócz által hozott pápai bulla kérdését március–áprilisban a rákosmezei országgyűlés tárgyalta meg. A nemesség állásfoglalása sem volt egységes, főként Telegdi István kincstartó ellenezte a hadjárat kihirdetését, úgy vélte ugyanis, hogy nagyrészt csak jobbágyok fognak jelentkezni, akik harcértéküket tekintve nem vehetik fel a versenyt a reguláris haderővel, valamint a nyári mezőgazdasági munkákból is hiányozni fognak. Biztos volt, hogy az ország nem fog külföldi segítséget kapni, április 9-én mégis kihirdették a keresztes hadjáratot.

Zászlót tartó keresztes egy egykorú tudósítás címlapján (Forrás: mek.niif.hu)

A felkelés kitörése

A kutatók egyet értenek abban, hogy a királyi tanácson született egy haditerv is, amely a keresztesek és a nemesi hadak együttműködésére alapozott. Eszerint a Szapolyai János erdélyi vajda, Beriszló Péter horvát bán és Bátori István temesi ispán vezette reguláris hadak a keresztesekkel együttműködve indítanak hadjáratot az Oszmán Birodalom területére. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a keresztesekkel a végvárak őrségét akarták megerősíteni. Ha figyelembe vesszük, hogy mire a keresztesek május 10-én tábort bontottak, a hivatásos katonák pedig Szapolyai vezetésével már a török uralom alatt álló Bulgáriában harcoltak, lehetetlen lett volna a két sereg egyesülése. A régebbi szakirodalom a krónikások, például Lodovicus Tubero nyomán, aki szerint „néhány nap múlva mintegy 80 ezer paraszt gyűlt össze”, a keresztes sereg létszámát közel 40–100.000 főre becsülte, ám a valóságban a 10.000-et sem érte el. Élükre eredetileg egy Melchior Banckwr vagy Bannser nevű zsoldost neveztek ki, akit korábban tévesen Dózsával is próbáltak azonosítani.

Az 1514. évi parasztháború (Forrás: e-kompetencia.si)

De ki is volt Dózsa György? Az első róla szóló írásos adat 1507. július 19-éről származik, amely szerint Héderfáji Barlabási Lénárd erdélyi alvajda elrendelte Dózsa törvényszék elé állítását, mert a medgyesi vásáron kirabolt és megölt több szebeni kereskedőt. 1513-ban már lovascsapatot vezetett Nándorfehérvár környékén, 1514. február 28-án párbajban legyőzte a szendrői lovas szpáhik vezérét, az epiruszi Alit. A krónikások ezt a vonalat folytatva ecsetelték, hogy a győztes párviadal miatt II. Ulászló király magához hívatta Budára, hogy jutalomban részesítse, Bakócz pedig valami ismeretlen okból kifolyólag őt választotta a keresztesek vezetőjéül. Az újabb kutatás ez utóbbi állítást cáfolta, az oklevelek ugyanis a sereg Tiszán való átkelése utáni első fontosabb állomásig, Nagytúrig nem említik Dózsát. Itt történt a keresztesek és a helyi nemesség közötti első összeütközés, Dózsáról pedig annyit tudunk, hogy a sereg tagjaként megölt és kifosztott egy királyi adószedőt.  A keresztesek innét Békésre vonultak tovább, ahol utolérte őket Bakócz érsek május 15-i – valószínűleg a nagytúri események miatti – tilalma a toborzást illetően. A „nyughatatlan” Dózsa György Békésen vette át a Melchiornak nevezett zsoldosvezértől az irányítást, akinek a további sorsáról semmi biztosat nem tudni. Azt sem tudjuk, pontosan mi is történt Békésen, egy krónikás szerint a keresztesek fejében megfordult, hogy nem fognak elbírni a törökökkel, ezért “belháborút szítottak, nehogy úgy tűnjék, hogy hiábavalóan gyűltek össze”. A keresztesek ettől fogva lázadónak számítottak.

Bessenyei Ferenc mint Dózsa György az 1970-es Ítélet c. filmben (Forrás: szatmari-monitor.ro)

Apátfalva és Nagylak

A Maroson való átkelést a felkelők Apátfalvánál kísérelték meg. Május 23-án Dózsa Balogh István vezetésével előre küldött egy csapatot, hogy gázlót keressenek a folyón, majd az átkelés után összetalálkoztak Bátori István és Csáki Miklós csanádi püspök csapataival. Tekintettel arra, hogy a Temesvárról érkező Bátorinak igen nagy utat kellett megtennie Apátfalváig, feltételezhető, hogy az ispán pontosan tudta, hol fognak átkelni a keresztesek a Maroson, ebből következően eredetileg neki kellett volna felügyelni a réven való átkelést. Bátori a keresztesekkel néhány nap eltéréssel értesülhetett a toborzás tilalmáról, ezért minden bizonnyal az összecsapás előtt hazatérésre szólította fel a lázadókat. Miután a keresztesek megtagadták a parancsot, a mindössze néhány száz főre tehető nemesi csapatok könnyedén legyőzték a Balogh vezette előhadat.

Korábban bevett volt az a nézet, hogy az apátfalvi ütközetet követően Bátori és Csáki a közelben fekvő Nagylakon hatalmas mulatságot csaptak, azonban valószínűbb, hogy felismerve az ellenség létszámfölényét, a nagylaki várba húzódtak vissza, és hírnök útján kértek segítséget Szapolyaitól. Május 24-én este a felkelők és az ispán közel egy időben értek Nagylakhoz, így az összeütközés elkerülhetetlenné vált: a kis létszámú nemesi bandériumok alulmaradtak Dózsa felkelőivel szemben, a fogságba esett Csákival együtt több főembert kivégeztek, de néhányaknak, köztük Bátorinak is sikerült elmenekülnie.

A felkelés leverése

A keresztesek nagylaki sikerük után tovább vonultak délkeleti irányba. Ellenállásba nem igen ütköztek, ugyanis Szapolyai bulgáriai hadjárata miatt alig akadt katona a Maros mentén. Június 15-én ostrom alá vették Temesvárt, de a jól védett várral a keresztesek nem bírtak, ezért az ostrom elhúzódott. Miközben a felkelés utat tört magának Erdély területére is, Budáról kiindulva a nemesi seregek fokozatosan felszámolták a felkelést az ország északi részén.

Szapolyai János. Erhard Schön (1491-1542) fametszete (Forrás: ujkor.hu)

Szapolyai június elején tért vissza az alig 2–3 hétig tartó hadjáratról, majd Erdély területére lépve értesült a felkelésről és Bátori segélykéréséről. A vajda elhatározta, hogy nem csupán Erdélyt fogja megvédelmezni, de támadást indít a felkelők ellen. Az összeütközés július 15-én, Temesváron történt, egy hónappal az után, hogy Dózsa serege ostrom alá vette a várat. A korábbi feltevésekkel szemben, hogy Szapolyai észrevétlenül közelítette meg a várat ostromló felkelőket, illetve, hogy Dózsa, „ki azon a napon frissen vendégeskedvén, részegségre valót ivott vala”, ittasan hevert a sátrában a csata előtt, valószínűbb, hogy a temesvári ütközetet az apátfalvihoz hasonlóan tárgyalás előzhette meg. A vajda talán a sértetlenség ígérete által keltett zavart használta ki a támadás megindításához. A csata a keresztesek vereségével végződött, Dózsa György és sok más felkelő is fogságba esett.

Szapolyai, aki a csata után az ország megmentőjeként tetszelgett, vértörvényszéket állított fel, és megkezdődött a megtorlás. A felkelés talán legközismertebb motívuma Dózsa megégetése a tüzes trónuson, majd azt követően a kivégzése. A krónikások valójában nem írtak izzó vastrónról, a tüzes „koronáról” és a húsát marcangoló, „nádpálcával vert szolgáiról” viszont igen. Ezek a szolgák – ahogy Taurinus írta – Dózsa körül

csapatban vad táncot jártak s a királyukat egyre kacagták. Zápolya int, mire most vont pallossal fenyegették őket, ezért rágják, megtépik a puszta fogakkal nyomban a megroncsolt tagokat s úgy nyeldesik és a Székely testéből jóllaknak, a vérit is isszák, úgy falják be husát hitvány szolgái uruknak. (…) Foggal marcangolt Székely csupa seb tetemét most földre teríti a bősz hóhér, hogy négyfele vágja.

Szeptemberre országszerte sikeresen felszámolták a felkelés maradékát. Az októberi országgyűlésen számos rendelkezést hoztak a felkelés résztvevői ellen, de a jobbágyok esetében többnyire megelégedtek a kompenzációval.

Dózsa György kivégzése Taurinus István Stauromachia c. munkájának (1519) címlapján

(Forrás: hu.wikipedia.org)

A régebbi irodalom összefüggést keresett a felkelés leverése és az 1526-ban bekövetkező mohácsi vész között, ez azonban nem fedi a valóságot. A keresztesek harcértéke igen alacsony volt a reguláris seregekkel szemben, ezért a törökkel szemben sem álltak volna helyt. Mint az a fentiekből kiderülhetett, az 1514. évi felkelés egy félresikerült keresztes hadjárat eredménye volt, amelyet a benne részt vevő parasztok életkörülményeik javítására igyekeztek felhasználni. Munkája elején Taurinus is az anyagiakkal indokolta a jobbágyok törekvéseit, szerinte „mindig a pénz indít vad háboruságokat és a békés nemzet közt emiatt lázad fel az alnép”. Werbőczy István ítélőmester, a köznemesség szószólója a parasztok elleni intézkedéseket beemelte az országgyűlésen bemutatott Hármaskönyv néven ismert szokásjog gyűjteménybe, ezzel 1848-ig konzerválta a jobbágyságra kirótt fokozott terheket. A parasztok elvesztették a szabad költözködés jogát – a tilalom azonban nem ment át rögtön a gyakorlatba –, ezzel Magyarországon is beköszöntött az ún. „második jobbágyság” korszaka.

Nyul Gábor Alex

Források:

A keresztesek útja Budától Nagylakig

Szapolyai János és a Dózsa-féle parasztháború

„Hamis barátok rebelliója”

Dózsa György vereséget szenved Temesvár alatt

A „második jobbágyság” kezdete Magyarországon

Werbőczi István

Ezt olvastad?

Történelmi kötetek és programok a 94. Ünnepi Könyvhéten

Az Ünnepi Könyvhetet idén 94. alkalommal rendezik meg. A 2023. június 8–11. közötti eseménynek Budapesten a Vörösmarty tér, a Vigadó

X