Egy legendás király egyházpolitikája – Hunyadi Mátyás konferencia

A Hunyadi Mátyás születésének 575. és trónra lépése 560. évfordulója alkalmából rendezett emlékév egyik kiemelkedő eseménye volt a 2018. november 15-én Pécsett, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Székházában Mátyás király és az Egyház címmel megrendezett tudományos konferencia. Szervezői az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága II. Filozófia-, Történettudomány- és Néprajztudományok Szakbizottsága, valamint a Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpont, társszervezői az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Szent István Tudományos Akadémia voltak. A konferenciát Udvardy György pécsi megyéspüspök beszéde nyitotta meg.

Az előadások a Magyar Királyság szentszéki képviseletével, különféle pápai folyamodványokkal, Mátyás korában élt klerikusok karrierútjával és tanulási lehetőségeivel, káptalanok, prépostságok személyi összetételével, a késő középkori szerzetesi reformokkal és Mátyás király egyházi építkezéseivel foglalkoztak. Mivel a szervezők szándéka szerint ezek külön tanulmánykötetben látnak napvilágot, így csak egy-egy jelentősebb mozzanatot, eredményt szeretnék kiemelni az elhangzottakból.

Fedeles Tamás, a PTE docense és a Fraknói kutatócsoport tudományos főmunkatársa a Magyar Királyság szentszéki diplomáciai képviseletéről beszélt Mátyás király idején. Hangsúlyozta, hogy Róma a XV. század derekán vált a diplomácia központjává és egészen az 1527-es sacco di Romáig az maradt. Előadása elején ismertette a pápa legfontosabb feladatkörét (egyházkormányzati, spirituális, kánonjogi ügyek, javadalomadományozás, adóztatás), a pápai és világi követek elnevezéseit és a legfontosabb témákat Magyarország és a Szentszék kapcsolatában. Ezt követően a vizsgált időszakban szolgáló 32 alkalmi és rezidens követet tekintette át, megállapítva, hogy 66%-uk volt klerikus, 75% magyar alattvaló és 56%-uk tanult egyetemen, közülük legtöbben Itáliában. Általában kánonjogi tanulmányokat folytattak, de három esetben mindkét jogból diplomát szereztek.

Azonban nem csak ők képviselték az uralkodó és az egyes országok érdekeit, hanem bíborosok is. Ezzel foglalkozott Tusor Péter előadása. Közülük a koronabíborosok az uralkodó kegyéből jutottak a bíborhoz, cserébe érdekeit képviselték a Kúriánál, míg a bíboros protektorokat az egyes államok a 15. századtól kezdve a bíborosi kollégium már meglevő tagjaiból kértek fel arra, hogy képviseljék az egyházi és politikai érdekeiket. E képviselőket vette sorra Mátyás király idején, megállapítva, hogy a római magyar jelenlét a kor viszonyai között teljesnek és mintaszerűnek volt tekinthető.

A magyarok II. Pius és II. Pál pontifikátusa alatt benyújtott pápai folyamodványairól szólt Szovák Kornél, a PPKE BTK docensének előadása. Részletesen ismertette azokat az okokat, amelyek az egyházmegyétől távoli, római felszenteléshez vezethettek (más egyházmegyében kilátásban levő javadalmazás, püspökkel rossz kapcsolat, záros határidőn belül van szükség felszentelésre), majd ennek folyamatát. A Datária vonatkozó iratanyagának áttekintésére alapozva kimutatta például, hogy a 15. század második felében több tömeges folyamodvány is akadt a papi rend fokozatainak felvételéért, melyet az érintettek általában azzal magyaráztak, hogy egyházmegyéjükben ritkán szolgáltatják ki az egyházi rend szentségét.

A konferencia az egyházkormányzat különféle szintjein álló személyiségek tanultságának, hátterének megismerésére is lehetőséget kínált. Prokopp Mária művészettörténész, SZITA professor emerita Vitéz János esztergomi érsek személyéről, karrierútjáról és humanista tisztelőiről beszélt, valamint ismertette az esztergomi királyi majd érseki vár quattrocento falképekkel díszített studiolóját, melyet stílusa alapján a XV. század közepére datált, és melynek megrendelője véleménye szerint az említett esztergomi érsek lehetett.

Haraszti Szabó Péter MTA-ELTE tudományos segédmunkatárs előadásában szó esett a Zsigmond korban, az 1437–1458 és az 1458–1490 között hivatalban levő vikáriusok tanultságáról is. Megállapította, hogy az 1410–1440-es években többségük a bécsi egyetemet látogatta, majd ezt követően megnőtt az itáliai végzettségűek aránya.

Az egyházi középréteg életébe engedett bepillantást a különféle káptalani, préposti méltóságok tanultságának, életének elemzése. Horváth Teréziától, a Fraknói kutatócsoport tudományos segédmunkatársától, a PTE doktorandájától vasvári társaskáptalan felépítését, prépostjainak archontológiáját ismerhettük meg Mátyás király uralkodása idején, amikor hat fő töltötte be e pozíciót: István, Kutasi Tamás, György, István, Kolozsvári András és Kemendi László. Előadásából rálátást kaphattunk, hogy e tisztség viselői nem pusztán a társaskáptalanból húzott jövedelmükből éltek, hanem párhuzamosan több egyházi és világi méltóságot töltöttek be. Kovács István, aki szintén a PTE doktorandusza, az aradi prépostság javadalmasairól beszélt. Kutatásai alapján 1462-66-ban 8-9 főre, 1482-86 között 9-10 főre tette a testület létszámát. Azt is megállapította, hogy a káptalanban a jobbágyok, mezővárosi polgárok voltak többségben. Amint az Karlinszky Balázs, a Veszprémi Érseki Levéltár igazgatójának táblázatokkal gazdagon adatolt előadásából kitetszett, hasonló tendencia Veszprémben is megfigyelhető volt: ott a jobbágy származásúak száma volt szignifikáns, azonban általában csak a mesterkanonokságig jutottak. Nemesi származásúakat is találunk a káptalanban, közülük is főleg a kisnemesi családok sarjait, akik számára az aránylag tisztességes jövedelem miatt lehetett vonzó a testület.

Végül egy-egy személy életével kapcsolatban is számos adalékkal gazdagodhattunk a konferencián. Például Kristóf Ilona, az EKE docense előadásán keresztül megismerhettük Veronai (vagy Rangone) Gábor egri püspök, majd bíboros életpályáját. Buják Gábor, a PTE doktorjelöltje pedig Stock János orvos, majd klerikus, 1433 és 1464 között szepesi prépost életútját vázolta, akinek hivatalviselése alatt 1459-ben Mantovában II. Pius pápa megerősítette a szepesi prépostok püspöki jogait.

Tóth Krisztina

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

A Középkori magyar egyházi archontológia 1000–1387 Kutatócsoport két és fél éve

Félidejéhez érkezett a korábban a Magyar Tudományos Akadémia, jelenleg pedig az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kereteiben működő, a Pécsi Tudományegyetemen

X