Egy reformkori követutasítás Békésből

A reformkorban minden vármegye egyedi jellemzőkkel bíró sajátos világot alkotott. Ezek keretei között, a közgyűléseken születtek meg a követutasítások. Az egyelőre még kevéssé kutatott és feltárt források nagyban befolyásolták, sőt egyenesen meghatározták a diéta eseményeinek alakulását. Az alsótáblán, szavazatukat tekintve többségben lévő és a vitákat lényegében eldöntő megyei követek, kizárólag ennek szellemében szólalhattak fel, illetve ehhez igazodva adhatták le szavazataikat. Ellenkező esetben a megyegyűlés felelősségre vonhatta, sőt vissza is hívhatta őket. A reformkori országgyűlés vitáinak sorsát is eldöntő utasításokat a megye közgyűlése által kijelölt, átlagosan 8-10-12 fős helyi tisztségviselőkből, köznemesekből álló, egy-két főnemessel kiegészülő bizottság készítette el, majd a helyi nemeseket magába foglaló közgyűlés vitatta meg.

Békés megye megyeháza Gyulán (www.bekesmegye.com)

A szövegek puszta tartalmán túl, érdekes kérdés, hogy milyen tényezők, hogyan befolyásolták az egyes megyék döntéseit, hiszen ennek feltárásával nem csak a diéta eseményeinek hátterét, részben magyarázatát érthetjük meg, de bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan is születtek fontos politikai döntések. A megyei köznemesség számára – a leszűrődő országos hangok, hírek és vezető személyek befolyásán túl – a lokális érdekek, a korábbi tapasztalatok, a helyi (társadalmi, gazdasági, nemzetiségi, vallási stb.) viszonyok adták a döntések alapját. Így a helytörténet feldolgozása teremti meg a kutatások előfeltételeit, amik az országgyűlés alsótábláján zajló események pontosabb megértéséhez is hozzásegíthetnek. A következőkben Békés megye esetében kísérelem meg az 1843-as utasítás hátterének felvázolását.

Békés azon kevés megye közé tartozott, amely a korszakban mindvégig (1830–1848) meg tudta őrizni stabil liberális állását. A reformok melletti elköteleződését pedig még Atzél Antal főispáni helytartósága (1837–1841) sem tudta megtörni. Mindezt igazán érdekessé teszi, hogy a 19. század elején a megyét még kifejezetten szélsőséges királypártiként lehetett jellemezni. A fordulat az országos tendenciáknak megfelelően először az 1832-es diéta előtti években bontakozott ki, az operátumok (rendszeres bizottsági munkálatok) megyei megvitatása körül. Az említett országgyűlésre Békés már kiemelkedően haladó szellemű utasítással látta el követeit, a jobbágyfelszabadítás kérdésében megfogalmazott körlevele pedig országosan ismertté tette a megye új szellemiségét és az udvar figyelmét is a megyére irányította. A változás tényezői között többek között, a betelepülő köznemességet, a beköltöző reformpárti főnemesi családokat, a tisztújítások 1828-től kezdődő törvényes megtartását emelhetjük ki.

A Gyulai vár és az Almássy kastély a 19. században (www.bekesmegye.com)

Békés liberalizmusát számos tényező határozta meg. Egy igen szűk (3 %) nemesi réteggel bíró, protestáns többségű megyéről beszélhetünk, ahol a nemesség különösen szegény, több mint fele a reformkorban is birtoktalan volt. A megyét nagyban meghatározta a régi Harruckern birtoktömb, amely a terület 4/5 részét tette ki. A birtoktömböt 1789-ig az örökös családok egyben kezelték, szétosztását követően is törekedtek a szétforgácsolódás megakadályozására, ezzel nehezítve a középbirtokosság kialakulását, és megőrizve a jelentős földbirtokosi befolyást (korszakunkban különösen a Wenckheim család két ága emelhető ki). Különösen fontos a közigazgatás és az uradalmak világa közötti szoros összefonódás, a jellemzően reformpárti főnemesi családok alkalmazásában álló tisztségviselők ugyanis gyakran komoly szerepet vállaltak a közgyűlésen, a két terület közötti átjárás lényegében állandó volt.

Báró Wenckheim Béla, békési nagybirtokos, országgyűlési követ (1839–40, 1843–44) (bekes-archiv.hu)

Az 1843-as országgyűlés idejére a liberális párt megerősödött: megszületett a szűk körű középbirtokosság, a lelkes fiatal reformpárti generáció megszerezte a vezető tisztségeket, létrehozta saját kaszinóit, olvasó köreit, ahol megvitathatták az új gondolatokat, rendszeresen követhették Kossuth cikkeit. Végre megszabadultak Atzél Antal adminisztrátorságától (1837–1841) is, akinek helyére 1842-ban törvényes főispánt iktattak be, gróf Károlyi György személyben. A közismert reformpárti főnemest a megye közössége kitörő örömmel, nagyívű ünnepéllyel fogata. Károlyi támogatta a helyiek törekvéseit, segítette a folyószabályozást, élénkítette a kulturális életet, így elnyerte az elit tiszteletét. Ennek köszönhetően, a valójában Széchényi köréhez tartozó főispánnak végül sikerült visszafognia a Békésre jellemző szélsőségesebb megnyilvánulásokat, és saját mérsékeltebb nézeteihez közelebb álló személyeket pozícióhoz juttatnia.

Gróf Károlyi György Békés megye főispánja (1842–1848) (DKA)

Az 1843-as diétát az előző országgyűlés sikerei következtében, nagy lelkesedés, érdeklődés előzte meg. A nagyszámú kérdésre való tekintettel már 1842 őszén kinevezték az utasítást fogalmazó, viszonylag nagy, 25 fős bizottságot, amely különösen hosszan, 11 napon keresztül tanácskozott. Munkája eredményeként egy igen részletes, minden témát érintő, rendkívül hosszú, 82 oldalas utasítás született.

Békés utasítása felszólalt a vallási sérelmek minden formája ellen, támogatta a lelkészek előtt kötött házasságok törvényességét, kiállt az unitárius vallás egyenjogúsítása mellett, a vallásszabadságot a teljes birodalom területére kiterjesztette volna, és a tized teljes eltörlését óhajtotta. A 18. században a földesurak az országos átlaghoz képest szélesebb vallásszabadságot biztosítottak jobbágyaiknak, ennek köszönhetően az újjátelepülő megye lakossága 75 százalékban protestáns lett, és minden hitbéli szabadságát korlátozó kérdésre hevesen reagált. A szinte mindenkit érintő vegyes házasságok és egyéb (pl. áttérésekkel kapcsolatos) sérelmek tekinthetők azon ügyeknek, amelyek először váltottak ki ellenállást az udvarral szemben.

A másik kérdés, amely már korán a liberális gondolkodás felé vitte a megyét, a nyelv ügye volt. Békében 1805 óta teljesen magyar nyelvű volt a közigazgatás, így az államnyelv támogatása nem volt kérdéses. Az igen erős nemzeti érzelmekkel bíró helyi elit még a szomszéd megyék latin levélmellékleteit és pecsétköriratait is sérelmezte. A magyar nyelvű oktatás és istentisztelet, amely néhány esetben meg is valósult, a megye számos nemzeti kisebbsége miatt kerülhetett előtérben, hiszen a korszakban ezt tekintették az asszimiláció legfőbb eszközének. A közgyűlés általánosságban is kiemelt figyelmet szentelt a köznevelés kérdésének és minden oktatási, óvodai intézmény felállítását támogatta. A megye többször is felszólalt a felekezeti hovatartozástól független iskolaválasztás lehetősége mellett. Mindez egyrészt magyarázható a megye protestáns többségével, illetve a vallási kérdés haladó szellemű megközelítésével, ugyanakkor a katolikus többségű tisztikar személyes érdekei is felfedezhetők. A kérdést katolikus gyermekek példáival közelítették meg. A megyében nem működött jelentősebb katolikus gimnázium, így a szülők kénytelenek voltak messzebb küldeni gyermekeiket, miközben Szarvason országosan is elismert evangélikus gimnázium működött, amely számára már az 1830-as években felmerült katolikus hitoktató kérése.

Az országgyűlések legfőbb kérdései közül a jobbágyfelszabadítás volt az a téma, amiben Károlyi mérsékeltebb gondolatai befolyással bírhattak. A megye nem mondta ki a kötelező örökváltságot, csupán kisebb reformokat javasolt, többek között a zsellérek helyzetére vonatkozóan, a birtokviszony rendezésére, a megváltási összeg központi meghatározásának módjára. A szövegben az a mérséklet liberális elv köszönt vissza, miszerint a gyors reform helyett inkább a feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy a „változás” magától megvalósuljon.

A legelőremutatóbb gondolatokat a közteherviselés kérdéskörében fogalmazták meg. Kossuth Pesti Hírlapban kifejtett javaslatán is túlmutatva, nem csak a házi, de a hadi adó nemesi fizetését is követelték, és ettől az elképzelésüktől a pótutasításokban sem álltak el. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a meglepően haladó szellemű javaslat elfogadása ellenére Békés még ekkor is küzdött a jobbágyföldi nemesek 1836-ban kimondott megadóztatásának végrehajtásával, és a törvényes kiváltsággal sosem bíró honoratiori (értelmiségi) réteg fizetésre bírása is gyakran okozott gondot.

A gazdasági kérdések szintén kiemelt hangsúlyt kaptak az országgyűlésen. Békés megye is kívánta a földalapú hitelek bevezetését és az ehhez szükséges ősiség eltörlése kapcsán sem volt kétséges támogató szavazata. A régi jog megszűnése mellett törvénybe kívánta iktatni, hogy a már elárverezett nemesi földeket ne lehessen peres úton visszaszerezni. Az utasítás erre vonatkozó hosszabb szakasza nem meglepő annak tükrében, hogy a 18. század végén, föld nélkül érkezett köznemesi réteg épp a Harruckern birtoktömb egy részének, a Stockhammer család területének elárverezésével jutott birtokhoz.

Szombathelyi Antal, későbbi alispán, a követek lemondása után országgyűlési követ 1843–44-ben

A gazdasági fejlődés kérdését elsősorban a kereskedelem fellendítésével kívánták megoldani. A legtöbb megye által szorgalmazott vasútépítést, a békésiek mégsem támogatták szavazatukkal, helyette a vízi úthálózat kiépítését javasolták. A mocsaras, folyók szabdalta megyében a lakosság számára magától értetődő volt a folyami szállítás, ráadásul így a folyószabályozás kérdése is megoldódott volna, amely a gyakori árvizek miatt igen sürgető, mindennapi problémát jelentett Békésnek. Az iparról már kevesebb szó esett, mivel a megyei iparosodás mértéke nagyon alacsony volt, az országos átlaghoz képest is jelentősnek mondható a mezőgazdaság túlsúlya. A szabadkereskedelem elvét kimondták, a vámok eltörlését és országgyűlési szabályzását is támogatták, de a védővámok még nem kerültek szóba. Ugyancsak a személyes érintettség hiánya érezhető a városok kérdésében, ahol az országos sajtóban olvasható liberális elvek összefoglaló megismétlésénél nem mondott többet a szöveg: a városi követek szavazatainak számát növelték volna, de csak a belső rendszer demokratizálását követően.

Békés megye térképe 1802-ből (www.bekesmegye.com)

A megyei igazgatásról már hosszabban emlékezett meg az utasítás. Részletes javaslat készült a tisztújítás ügyében, amely az előző diéta bizottságának munkájára támaszkodott. Saját rossz tapasztalataik (1790 és 1828 között nem tartottak tisztújításokat) miatt bizottság működésével igyekeztek elkerülni a főispáni önkényt. Az alacsony létszámú viszonylag szegény, hivatali pályára lépő nemesség és a honoratiori (értelmiségi) réteg közelsége megalapozta, hogy a nem nemesi hivatalviselés (ahogy a birtokbírás is) és a széles választójog elfogadása nem ütközött ellenállásba. A választók közé az értelmiség mellett az uradalmi tiszteket is be kívánták vonni, hisz több tisztségviselő ott kezdte pályáját, és a fogalmazó bizottság tagjai között is akadt, aki csupán az uradalomban bírt pozícióval. A megye régi álláspontjához hűen, a „köznépnek” is választó jogot adott volna, a már felszabadított települések küldöttei által.

Novák Antal Békés megye alispánja (1837-1843), a helyi liberális párt legjelentősebb alakja (bekes-archiv.hu)

Az országgyűlésen előkerült az igazságszolgáltatás kérdése is. A megye már megpróbálkozott a testi fenyítés betiltásával, de rendeletét a Helytartótanács megsemmisítette. Az utasítás is korlátozta volna, majd el is kívánta törölni az úriszéki bíráskodást. Kiemelték a törvény előtti egyenlőség elvét is. A legtöbb igazságügyi kérdésben azonban még nem nyilatkoztak. Általánosságban elmondható, hogy azon témákban, amelyek kidolgozásában országos bizottság működött, nem kívántak állást foglalni a kész munka megismerése előtt.

Kevés konkrét sérelem került megfogalmazásra, de a szólásszabadság kérdése azért előkerült. Miután az egyik letartóztatott országgyűlési ifjú a békési jegyzők közül került ki (Tormássy János), az ügy a közgyűlés szívügyévé vált, ráadásul az utasítás szövegét, a bizottság jegyzőjeként, az említett „ifjú” fogalmazta meg. Az utasítás határozott elítélte a cenzúrát, miközben az országgyűlési újság megvalósulását szorgalmazta.

A kidolgozott, határozottan liberális utasítás országos szinten is jelentősnek nevezhető. Az 1843-as országgyűlésen felmerülő valamennyi kérdést érintette, általánosságban a reformpárt állását támogatta. Meglehet a diétát összességében sikertelennek szokták tartani, az utasításban is felsorolt követelések közül – többek között a magyar államnyelv bevezetése, a lelkészek előtt kötött házasság – több is elfogadásra került. A nemesi adózás, az ősiség eltörlése, az úriszék megszüntetése, illetve a nép általános képviselete azonban csak az 1848-as áprilisi törvényekkel került megvalósulásra.

A megye maga is elégedett volt munkájával, amelyről későbbi követük, Tomcsányi József a Pesti Hírlap hasábjain összefoglalásul az alábbiakat közölte:

„Álljon tehát itt e rövid közlemény emlékeztető jeléül a mai napra, amellyel Békés megye felvilágosult arisztokráciája győzelmet vőn, mint senki nála mostanában szebbet, mert a hon emelkedését s boldogságát lelkéből óhajtja, képes volt felejteni saját érdekeit, s az utasítás szerint igazságos tudván is, akarván is lenni, magas polgári resignatioval önmagát győzte meg!” (Pesti Hírlap, 1843. április 9. 3. évf. 237.sz.)

Tomcsányi József, az első követek lemondása után országgyűlési követ 1843–44-ben

Felhasznált irodalom és források:

Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára,

IV. 1. a. 1843. évi jegyzőkönyv

IV. 1. c. 5. kötet (Az 1843. évi országgyűlési utasítás foglalatja)

 

Pesti Hírlap 1843 (3. évf.)

 

Békés megye képes krónikája. Szerk: Erdmann Gyula, Havassy Péter. Békéscsaba, 2001.

Impolm József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez. 2. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból) Békéscsaba, 1971.

Karácsonyi János: Békés vármegye története. [Gyula], 1896.

Szilágyi Adrienn: A megtelepedéstől a lokális elitig. Békés vármegye 19. századi nemességének társadalomtörténeti elemzése. In: Vidéktörténet I. Életvilágok és társadalmi gyakorlatok a 18-20. században. Szerk: Horváth Gergely Krisztián. Budapest, 2017. 107–126.

Huszár Renáta

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket