Életek és korok, szalonok és zene – emlékelőadás H. Balázs Éva tiszteletére

2014. december 15-én tartotta az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszéke az immáron ötödik emlékelőadást, amelyet a 2006-ban elhunyt H. Balázs Éva tiszteletére „Életek és korok” sorozatcímmel rendeznek meg 2010 óta. Az idei előadó – Kontler László, Bak János, Klaniczay Gábor és Pajkossy Gábor után – Frank Tibor volt, aki „Szalon és politika Ausztria-Magyarországon” címmel tartotta előadását.

A megjelenteket Poór János, a rendezvényt szervező tanszék vezetője köszöntötte, majd a jelenlévők néma főhajtással emlékeztek a közelmúltban elhunyt R. Várkonyi Ágnes professzor asszonyra. Ezek után a tanszékvezető H. Balázs Évát méltatta, aki mint mondta, utánozhatatlan személyiségének köszönhetően képes volt arra, hogy közvetítsen, folyamatosságot teremtsen a generációk között.

A köszöntőt követően Frank Tibor megkezdte előadását, amelyet a szalon fogalmának tisztázásával indított. Hangsúlyozta, hogy a szalon a 17–20. századot átívelően a házaknak, otthonoknak egy olyan speciális fogadóhelyisége volt, amely megnyílt a nagyközönség számára, és lehetőséget biztosított a találkozásra. Ezt követően különféle magyar szalonenteriőröket mutatott be (pl. a sümegi kastély, a galgóci Erdődy kastély, a szombathelyi püspöki palota vagy egy 1900-as szecessziós szalon) fényképek segítségével.

Ezt követte a szalont megteremtők személyének bemutatása. Frank előadásában kiemelte, hogy ezeket általában egy-egy hölgy hozta létre, tartotta fent, és ez nem volt másként Magyarországon és Ausztriában sem. „Salonnièrek”, azaz szalont tartó nők garmadájával ismerkedhetett meg a közönség, szó esett például Rahel Varnhagen von Enséről, Clara Schumannról, Sophie von Todescóról és Berta Zuckerandlről, aki például az (egyébként eredménytelen) francia–osztrák–magyar különbéke tárgyalásokban is aktív szerepet vállalt.

Az emlékelőadás fő gerincét a szalonokban gyakori „zenecsinálás” és politizálás kapcsolatának vizsgálata jelentette, bár Frank kiemelte, utóbbi lehetett a fő cél, a szalonokban elhangzottakra azonban nagyon nehéz forrásokat találni, mivel a szalonok a „titkos közlési rendszerek” színterei is voltak. A közönségnek később Alma Mahler magyarul is megjelent, ritka kivételt jelentő munkáját ajánlotta az előadó.

Szó esett továbbá Liszt Ferencről is, mivel a zeneszerző hidat jelentett a polgárság és az arisztokrácia között. A történész emlékeztetett, hogy Liszt két élettársa is arisztokrata volt, lánya is grófnőnek tekinthető. A prezentáció érdekes színfoltját jelentette a Liszt házán található tábla, amelynek felirata mindenkivel tudatta, hogy „Liszt Ferencz lakásán található kedden, csütörtökön, szombaton 3 és 4 óra közt.” A fogadónap ilyen hirdetése is a nyitás, a befogadásra való készség jeleként értelmezhető.

Frank Tibor az előadás hátralévő részét a szalonokban megjelenő zenének, különösen a zongorának és a politika összefüggéseinek szentelte. Hubay Jenő és felesége szalonjáról megjegyezte, hogy a Horthy-korszak társadalmának krémje, és olykor maga a kormányzó is, gyakori vendég volt a Margit-rakparti (ma Bem-rakpart) „zenevacsoráknak”, amelyek komoly társadalmi funkcióval bírtak, hiszen ezek „kötőelemei voltak az elitnek”. A továbbiakban szó esett még a Mauthner-szalonról, valamint Hatvany-Deutsch Sándor és Lukács József szalonjáról is. A történész azt is kiemelte, hogy a szalonok hozzájárultak a társadalmi mobilitáshoz, amelynek jó lenyomata Molnár Ferenc Az éhes város című könyve.

Az előadás utolsó részében Frank a zongora fejlődése mentén vázolta, hogy hogyan szorult ki az otthonokból a politika is a hangszerek egyre jobb minőségűvé és egyben drágábbá válásával. Mint rámutatott, a korai időkben a házi zongorák rossz minőségben szólalhattak meg a hangolási technikák miatt, de ennek – felvételek híján – nincs lenyomata. A gyenge hangzást ellensúlyozta a tény, hogy ez volt szinte az egyetlen módja, hogy a vendégeket zenével szórakoztassák a szalonok házigazdái. Később a fuvola vagy a hegedű – amelyek olcsóbbak és mobilisabbak voltak – átvette a zongora helyét, és utóbbi „átköltözött” a koncerttermekbe. Ezzel párhuzamosan a politizálás színterei is egyre inkább a parlamenti folyosók és a klubok, a kaszinók lettek.

Frank Tibor előadását azzal zárta, hogy a lemezlejátszók elterjedésével, a házi zenekészítés megszűntével az intimitás is egyre inkább leépült, és az otthoni politizálásnak is vége szakadt, amely a kutató szerint „szomorú veszteségünk”.

Fekete Bálint

Ezt olvastad?

„A kíváncsiság hajtson minket előre!”– a 2024-es Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciája

Idén is megrendezték az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját,  június 20. és 21. között, Dreska Gábor, Novák

X