Elhallgatva – Nők elleni szexuális erőszak a háború alatt

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Az Elhallgatva. A háborús erőszaktétel története és megjelenítése című könyvet Budapest Főváros Levéltára adta ki 2022-ben, főszerkesztői András Edit, Mélyi József és Pető Andrea. A tanulmánykötet a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projekt során készített kutatás eredménye. Ennek megfelelően a háborús nemi erőszak, illetve a nők elleni erőszak feldolgozásával foglalkozik többféle aspektusban: történeti emlékezet, vizuális reprezentáció, továbbá az események feldolgozásának és az emlékállítás kérdésével. A megközelítése interdiszciplináris, hiszen nem csak történészek, illetve művészettörténészek, hanem pszichológusok tanulmányait is olvashatjuk a kötetben.

Elhallgatva. A háborús erőszaktétel története és megjelenítése, szerk. András Edit – Mélyi József – Pető Andrea, 2022, Budapest, 299 oldal.

Ez a kötet sokkal több annál, mint a nők elleni erőszak felidézése és történeti feldolgozása, nem csak magyar, nem csak 20. századi és nem csak a történeti narratíva felidézése. A tanulmányokat önmagukban is megrázó olvasni, azonban annak kontextusában, hogy a háborút és a vele járó erőszakot testközelből is érezhetjük és tudjuk, hogy ugyanez zajlik jelenleg is Ukrajnában. Ez a háborús bűncselekmény létezett és sajnos létezik. A nők elleni erőszak mit sem változott a történelem során, mindössze most már több teret kap a róla szól diskurzus.

A háborús nemi erőszak kutatása több szempontból is nehéz és érzékeny terület: sokáig tabu volt, nem volt meg hozzá a megfelelő nyelv, a forrásokat is megfelelően kell kezelni, hiszen ha nem az áldozat beszél, azzal őt tesszük láthatatlanná. A témában olvashattunk már hasonló könyveket, mint például Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant, illetve Kunt Gergely Kipontozva… című munkáját.

Ritka felvétel: szovjet katonák és női áldozatuk Lipcsében

A könyv első nagyobb blokkjában, a Történeti emlékezet című fejezetben több háborúba – általában a középkori Magyarország, I. és II. világháború, délszláv háború, a ruandai népirtás – nyerhetünk betekintést. Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb elgondolás volt, hogy a kötet nem csak a magyar és nem csak a 20. századi eseményekkel foglakozik, hiszen így válik világossá, hogy erőszak egy állandó tényező. Fedeles Tamás tanulmányából megtudhatjuk, hogy a középkori Magyarországon a nők elleni erőszak a háború velejárója volt, ehhez Gioanni di Conversino da Ravenna munkáját használja forrásként. Svégel Fanni tanulmánya egy nagyobb időugrással az I. világháború következményeivel foglalkozik, elsősorban a betegségekkel és nem kívánt terhességekkel. A kutatáshoz nagyon színes forrásanyagot használ, többek között sajtó forrásokat, katonanaplókat, orvosi és egyházi feljegyzéseket. Pető Andrea II. világháborús nemi erőszak emlékezetével foglakozik. Ezután Lator Anna Luca a délszláv háború etnikai célú tisztosztogatás eszközeként használt nemi erőszakot és nemierőszak-táborokat mutatja be. Ezen háború után kezdeték új szempontból elemezni a szexuális erőszakot. Végezetül pedig Bagi Judit és az előbb említett szerző közös tanulmánya a ruandai népírtás során történt eseményeket járja körül. Mindegyik tanulmányt nagyon megrázó olvasni, elképzelhetetlen a trauma, amit ezeknek a nőknek át kellett élniük.

Nagykörút, szovjet katonákról készül felvétel egy fényképész műterme előtt (Kép forrása: Fortepan / Bauer Sándor)

Ezután a Vizuális reprezentáció vizsgálata következik és az erőszak művészetben való megjelenítését mutatja be több művészeti ágban, ugyanúgy antik művészetekben és a Bibliában, mint a két világháború között és filmekben is. Ezekből kitűnik az olvasó számára, hogy erőszak mindenhol megjelenik és nem szükséges hozzá háborús helyzet sem. A művészet nemcsak az erőszak megjelenítésére szolgál, hanem arra is, hogy felhívja rá a társadalom figyelmét és segítsen az elszenvedőknek annak feldolgozásában. B. Nagy Anikó az ókortól az 19. századik vizsgálja az irodalmi és ikonográfiai forrásokat abból a szempontból, hogy miként alakult át a nemi erőszak toposzok az évszázadok során. Turai Hedvig a két háború közötti társadalmi változásokat vizsgálja és azt, hogy az ,,új-nő” képe, hogyan hatott a férfiakra és az ehhez kapcsolódóan növekvő erőszak hogyan jelenik meg a művészetben. Gadó Flóra és Magyar Fanni a kortárs, feminista művészek alkotásait és performanszait mutatja be. Ezek az előadások gyakran extrémek és felkavaróak, amik csak a leírásaikon keresztül bemásznak az olvasó fejébe és gondolkodásra készteti őket. Utolsóként pedig Vincze Teréz kutatását olvashatjuk a háborús nemi erőszak filmművészetben való megjelenéséről. A szerző több külföldről vett esettanulmányon keresztül vizsgálja, hogy az alkotók milyen narratív eszközöket használtak ennek megjelenítésére.

A harmadik fejezet pedig csak azzal a kérdéssel foglakozik, hogyan lehet az erőszak traumáját feldolgozni, hogyan lehet emléket állítani neki. Az utóbbi években felmerült a kérdés, hogy a traumák feldolgozásának, miért nem állítottak emléket, illetve ha mégis igen, hogyan lehet ezt megfelelően megjeleníteni köztéri alkotásokon. Rendkívül érzékeny téma. Leposa Zsóka tanulmánya némileg messzebbről indít: a női szobrok reprezentációjának kérdéséből és abból, hogy ezeknek milyen politikai üzenete van. Mélyi József konkrét példákat mutat be olyan országokból, ahol már az emlékállítás valamilyen formában megtörtént. Az emlékműtípusokat három különböző csoportra bontja, és elemzi a Szöulban felállított és mára az háborúkban erőszakot elszenvedett nők szimbólumává vált A béke szobra című művet. Schell Gergely pszichológiai tanulmánya, melyben azt fejti ki, hogy a háborúkban elszenvedett trauma nemcsak az azt átélő, hanem az őt követő generációkra is jelentős hatással van.

A béke szobra (Kép forrása: Wikipedia)

A könyv zárásaként pedig öt interjút olvashatunk, olyan művészekkel és kutatókkal – Aleida Assmann, Michael Rothberg, James E. Young, Eduard Freudmann és Németh Ilona – akik az emlékezetpolitika kutatásával foglalkoznak. Az interjúkat tanulságos olvasni, kiderül belőlük, hogyan használja a politika az emlékezetet, az emlékműveket, hogyan változott az emlékezet, mi az implicated subject, mennyire nehéz olyan emlékműveket állítani, ami kifejezően és érzékenyen kezeli az eseményt, amit megjelenít.

Úgy gondolom, hogy maga a projekt, az emlékállítás és az Elhallgatva című kötet is egy rendkívül fontos esemény.

Völgyi Réka

Ezt olvastad?

Ha Németország katonai potenciáljáról érdeklődnénk, az átlagember valószínűleg egy pacifista országot vázolna fel nekünk – vagy kiegészítve némi romantikus „nosztalgiával”
Támogasson minket