Elhozni Párizst Budapestre – Rotschild Klára

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Simonovics Ildikó könyve egy mindenki által ismert, ugyanakkor személyét és szalonját eddig komolyabb kutatást nélkülöző magyar divattervező, Rotschild Klára életét és munkásságát vizsgálja. A könyv a szerző doktori disszertációjának egyik fejezetéből nőtte ki magát önálló kötetté, mely 28 rövidebb fejezetben ismerteti Rotschild Klára életét, karrierjét, szalonját, klienseit, az ott dolgozókat, mai napig rejtélyekkel övezett halálát, valamint a szocialista rendszerben betöltött kivételes és egyedi helyzetét. Életén időrendben vezeti végig az olvasót, majd utána tér ki kifejezetten a szalonhoz kapcsolódó aspektusokra. Elsődleges kérdése mégis az volt, hogy a mégis hogyan létezhetett szocializmus időszakában a Különlegességi Női Ruha Szalon, későbbi nevén Clara Szalon, majd az 1969-től megnyílt Clara boutique? Hogyan lehetett az, hogy minden évben kétszer állami költségen Párizsba repülhetett, hogy inspirációt gyűjtsön a következő kollekciójához és elhozza Párizst Budapestre? Maga a címválasztás is nagyon sokat mond, remekül kifejezi a keleti blokkban betöltött szerepét, akit méltán nevezhettek a ,,kelet Chaneljének”.

Sajnos a Clara szalonról nem maradt fent megfelelő dokumentáció, mint albumok, divatrajzok – ruha is csak kevés, összesen 103 darab tekinthető meg jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Clara című kiállításán –, ugyanakkor Simonovics Ildikó mindent lehetséges levéltári, múzeumi és sajtóforrást felkutatott és felhasznált. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy olyan élő személyekkel készíthetett interjút, akik személyesen ismerték Rotschild Klárát, családtagokkal, barátokkal, a szalon dolgozóival és vásárlóival. Amennyire lehetséges volt, utána járt a személyét övező városi legendáknak, mint hogy valóban ő készítette-e Faruk egyiptomi király feleségének esküvői ruháját, hogy tényleg saját döntésre zárta be és adta át szalonját az államnak, illetve talán az egyik legtöbbet vitatott kérdés, hogy valóban öngyilkosságot követett-e el vagy a rendszer rendezte meg a halálát.

Rotschild Klára. A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2020. április 30-ig látható. Kép forrása: MNM

A könyv egy divattörténeti bevezetővel kezdődik, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy pontosan megértsük Klára milyen közegből indult és ebből mit tudott átmenteni a szocialista időszak divatjába. A későbbi fejezetekből csak néhány, szerintem fontosabbat emelnék ki. Rotschild Klára szinte beleszülette a divatszakmába, már a szüleinek is szalonjuk volt. Sikeres pályakezdéséhez ezenkívül hozzájárult  az önállósodóhoz jól megválasztott időpont, az új szalonjának helye és a Somogyi-perből – melyben Somogyi Pál Károly súlyosan bántalmazta a fiatal Rotschild Klárát, aki emiatt öngyilkosságot kísérelt meg és szanatóriumba került – származó hírnév és anyagi kárpótlás.  Sikerét többek között annak köszönhette, hogy jóval olcsóbban készítette ruháit, mint a konkurensei és leleményesen reklámozta a szalont, így az 1930-as évektől az ország egyik vezetője divatszalonját vezethette.

Azt hogy mégis miért Rotschild Klára volt az a személy, aki a kommunista vezetéstől ilyen kivételezett helyzetet kapott Simonovics Ildikó több okra vezeti vissza: a már előbb említett vezető szerep; valakinek az akkori vezető elitet is kellett szolgálnia minőségi és divatos ruhákkal; az ország nemzetközi presztízse, hiszen a külföldi eladások révén valuta bevételt jelentett; a propaganda, miszerint Magyarország így is élhető; és természetesen maga a név. Klára addigra már nemzetközileg ismert volt és fontos külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, nem utolsó sorban pedig névrokonságot mutatott az ismert bankárcsaláddal. Érdekesség, hogy bár Rotschildnak írta a nevét a címkéken Rothschildnak írta, ugyanúgy, mint a francia család. Ehhez kapcsolódik az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy Klára hihetetlenül értett mai szóval élve a brandingeléshez és a kapcsolatépítéshez. Mi sem mutatja sikerét jobban, hogy a szalon a vezetője halála után, egészen 1993-ig létezett, ugyanazon a helyen és névvel, mely garantált minőséget és hozzáértést jelentett, és mellyel még így is el lehetett adni a ruhákat.

Kép forrása: Fortepan

A családtagjaival és a munkatársaival készített interjúk alapján Simonivics Ildikó egy rendkívül árnyalt képet tudott festeni Rotschild Kláráról, mint magánemberről és mint divatszakemberről, szalonvezetőről egyaránt. Külsőjére és öltözködésére mindig nagyon adott.  Ugyan nem volt kifejezetten művelt, de mindenkivel megtalálta a hangot, ismerte a beosztottjait, munkában viszont maximalista és végtelenül precíz volt, kivételes vizuális memóriával rendelkezett ,,fejben hozta haza” a párizsi kollekciókat, nem is papíron, hanem a modelleken tervezett. Támogatta a szalonjában dolgozókat, akit tehetségesnek tartott kiemelt, akiben meglátta a manöken alkatot, abból Rotschild-lány lett. Ugyanakkor maximalitásából kifolyólag, ha valami nem úgy nézett ki, ahogy ő azt fejben eltervezte egyszerűen letépte a modellről, pontosan tudta, hogy mik azok az elemek, amik azok a párizsi divatból adaptálható elemek, amelyik az ő szalonjához passzoló két világháború közötti konzervatív stílushoz és a magyar nők ízléséhez adaptálhatók.  Úgy gondolom, hogy ezekkel az interjúkkal, melyeket adott esetben megfelelő kritikával is kezelt, rendkívüli mértékben tudta ellensúlyozni az esetleges írott források hiányát, és ritkán olvasható komplex képet nyújt a vizsgált személyről.

A kötet második felében hasonlóan fontos fejezetek a szalon és a műhely működése, a ruhakészítés és a divatbemutatók lebonyolításának folyamatát bemutató részek, nem utolsó sorban pedig a szalon vásárlóinak bemutatása. Ezek a fejezetek a divattörténet iránt érdeklődőknek rendkívül érdekes és fontos információkkal szolgálhatnak.  A könyv külön fejezetben mutatja be két elmaradhatatlan kutyáját, Cigit és Vogit, ami kifejezetten érdekes adalék, de elválaszthatatlan része volt Klára életének.

Rotschild Klára 1976-ban elkövetett öngyilkosságával – melyet ugyancsak kimerítő részletességgel vizsgált a szerző, de ennyi idő elteltével egyértelmű választ nem lehet rá adni – a magyar divattörténet egy korszaka ért végét, kivételes személyiség és szakember volt, aki pontosan tudta, hogy hogyan kell saját magát és üzletét felfuttatni és kapcsolatokat építeni.

Egy-két hiányosságot tudok felhozni a könyv kapcsán: véleményem szerin több színes illusztrációval, fotóval is gazdagíthatták volna a kötetet – 24 fekete-fehér fotó található a mellékletben –, azonban így csak a könyv lett volna drágább, így ez nem róható fel neki. Esetleg némi összehasonlítást abban a tekintetben, hogy a keleti blokk többi államában volt-e hasonló szalon vagy személyiség. Összességében azonban elmondható, hogy Simonovics Ildikó nagyon alapos kutatást végzett, habár források hiányában nem tudta minden városi legenda igazságalapját kideríteni, de minden lehetséges információt összegyűjtött Rotschild Kláráról, így egy teljes kép bontakozik ki róla és a szalonjáról, a könyv fő kérdésére pedig kielégítő választ ad. A magyar divattörténet egy jelentős fejezete tárul az olvasó elé, mely egy olyan különleges része volt kommunizmus időszakának, melyre más példa nem igazán akad hazánkban.

Völgyi Réka

Az ismertetett kötet adatai: Simonovics Ildikó: Rotschild Klára. A vörös divatdiktátor. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019. 336 p.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket