Élő dunai limes. Egy rekonstruált, lusoria típusú római hajó a kortárs kapcsolatteremtés céljából

Aki 2022. július 16-án, a németországi Kehlheimbe látogatott, egy különleges eseménynek lehetett tanúja. Ugyanis az Erlangen-Nürnbergi Friedrich Alexander Egyetem munkatársai vízre bocsátottak egy hitelesen rekonstruált római hajót. A mintegy 18 méter hosszú, 2,8 méter széles megközelítően 5,5 tonnás, 40 cm merülésű lusoria-típusú őrhajót az egyetem munkatársai a Mainzban talált leletek alapján rekonstruálták: a szerkezetet alkotó tölgyfákat egyedileg válogatták, a szegeket már a 4. században is ismert módon kovácsolták, és a festékanyag is teljes mértékben hiteles. De a 2020. júliusától tartó munkafolyamat a hajó 2022. nyár eleji elkészítésével nem ért véget: elindult ugyanis egy „összekötő utazásnak” nevezett program, mely során a lusoria Németroszágból indulva egész a Duna deltáig utazik, fedélzetén két hetente váltakozó legénységgel, akik teljes mértékben kézi erővel eveznek. Erre a különleges utazásra nem volt előfeltétel a profi evezős múlt, bárki jelentkezhetett, aki részese szeretett volna lenni a történelmi utazásnak, amely Ausztriát és Szlovákiát követően augusztus 10-én, Esztergom partjainál Magyarország területén folytatódott. Ezt a programot, illetva a BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszék szerepét mutatja be a Tanszék két munkatársa, Kovács Máté Gergő tudományos munkatárs és Vukoszávlyev Zorán egyetemi docens.

Római őrhajó a kortárs kapcsolatteremtés céljából

Ez, a vízen úszó, az élő történelem módszerével élő, mozgó múzeum a Living Danube Limes című, az Európai Unió által finanszírozott Duna Transznacionális Program keretében valósulhatott meg a Magyar Állam társfinanszírozásával. Mint azt a neve is mutatja, a kremsi Dunai Egyetem vezetésével folyó projekt célja, hogy felhívja a figyelmet az egykori dunai limes vonalán fekvő, római múlttal rendelkező települések történeti örökségében rejlő kortárs potenciálra, lehetőségekre. Ugyanis a Duna, amely egykor a Római Birodalom keleti határvonalát alkotó természetes védelmi vonal volt, nem csupán elválaszott – hanem össze is kötött. Ugyanis ahogy a vele párhuzamosan futó, a Magyarország területén Ripa Pannonicának nevezett egykori útvonal az egykori legiotáborokat, segédcsapati táborokat, különféle méretű erődítéseket összekötötte, úgy generálhat napjainkban is együttműködéseket önkormányzatok, múzeumok, turisztikai központok, kutatóintézetek közt a folyam menti római örökség határon belül és túl is. Mindezen együttműködések alapot biztosíthatnak az egyes települések fejlesztéséhez, illetve egy jövőbeli, azokat összekapcsoló, vízhez kötődő kulturális útvonal számára.

A négy pillérre épülő Élő Dunai Limes

A figyelemfelkeltő utazást alapos előkészítés előzte meg, amelyet a Living Danube Limes projekt 10 Duna-menti országának 19 partnere és 24 társult stratégiai partnere 2020. júliusától kezdve folytatott. A konzorciumban Magyarország képviseletében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke, illetve a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete vesz részt, együttműködve a Banner János Régészeti Alapítvánnyal, a Magyar Urbanisztikai Társasággal és a településtervező Spatialist Kft-vel, illetve számos régésszel, a római kor, és a limeskutatás jeles szakértőivel. A különféle szakértői területeket képviselő partnerek jelenléte mutatja azt az interdiszciplináris, komplex megközelítést, amellyel a projekt a limeshez fűződő kutatások és fejlesztések tematikájához igyekszik hozzáadni. A projekt holisztikus szemlélete négy pilléren nyugszik: az első a tudományos kutatás és oktatás, a második a múzeumok és látogatóközpontok klasztere, a harmadik a fenntartható turizmus és kulturális útvonalak, a negyedik pedig az élő történelem és az átélhető múlt aspektusa.

Százhalombatta, a Pilot Site

Valamennyi résztvevő ország jelölt egy olyan települést, amelynek római öröksége további lehetőségeket rejt. Magyarország esetében a választás Százhalombattára esett, amely település bronz- és vaskori múltja jól ismert a „Matrica” Múzeumhoz tartozó Régészeti Park világhírű intézménye révén. Fontos tény azonban, hogy az ipari város római múltja is jelentős, hiszen déli határában feküdt az Aquincum után harmadik segédcsapati tábor, „Matrica” névvel. A helyszín izgalmas kutatási terület, ugyanis a dunai kapcsolattal rendelkező tábor mellett vicus, illetve temető is feküdt – azonban a napjainkban is látható, római fürdő alapfalain, illetve a múzeumban megcsodálható leleteken kívül az épített szerkezetek föld alatt rejtőznek – a történelem további rétegeivel, így Báté középkori településével, és Napóleon korabeli sáncokkal fedve.

A Kovács Péter régész által vezetett ásatások eredményein túl a projekt során a Ludwig Boltzmann Intézet kutatói látogatták meg a területet, akik magnetométeres mérést végeztek, amely kutatás eredményeképp újonnan azonosítható épületek nyomai rajzolódtak ki. Erre, illetve a Műegyetem hallgatói által TLS – lézerszkennerrel generált pontfelhőre alapozva virtuális rekonstrukciók készültek, amelyek egy átfogó adatgyűjtés eredményét is közreadó honlapon, és mobiltelefonos applikáción érhetők el – nem csupán a tudományos közösség, de a Duna-mentén kiránduló érdeklődők számára is. Mindez jól kifejezi a projekt különféle rétegeit a korszerű tudományos kutatómunkától kiindulva – a nemzetközi együttműködésen keresztül létrejövő  széleskörű ismeretterjesztésig. A területen szintén a Műegyetem építészhallgatói – graduális és posztgraduális műemlékvédelmi szakmérnöki képzésein keresztül – fejlesztési javaslatokat készítettek, amelyből Százhalombattán kiállítás is nyílt, illetve, a hajó érkezésekor fenntartható eszközökkel ideiglenesen rekonstruálva lettek a talajradar által azonosított épületek kontúrjai, információstáblákkal kiegészülve.

Összefogni és láthatóvá tenni a láthatatlant

Miután Esztergomot, Visegrádot és Szentendrét követően Budapest – Római partra érkezett a hajó, és megtörtént a legénységcsere, fedélzetén litván, szlovák, német, osztrák, magyar és katalán evezősökkel – köztük egyetemi tanárokkal, kutatókkal, és a történelem iránt lelkesedőkkel, illetve Varga Ádám műegyetemi hallgató olimpikonnal – a Műegyetemi Evezős Klub kíséretében, nemzetközi és a magyar sajtó figyelmével megindult a lusoria Budapesten keresztül a Műegyetemig. Itt a Miniszterelnökség, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Európai Unió képviselői közt az egyetem nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese, Csiszár Emília professzorasszony fogadta a hajót, és átadta Ulf Elser kapitánynak az egyetem zászlaját. A zászló aztán tovább utazott Százhalombattára, ahol hagyományőrzők, táncosok, civilek várták, Török Sándor alpolgármester úr átvette a zászlót, és kezdetét vette az a több napos program, ahol láthatóvá vált a láthatatlan.

Ugyanis a tudományos kutatásra alapozva fenntartható módon kijelölt római tábor élettel telt meg, a város lelkes lakossága, hagyományőrzők, és szakértők aktív részvételével. Majd folytatódott az út – a magyarországi szakaszon összesen 17 településen, ahol egyfelől cél volt, hogy az érdeklődők megtekinthessék ezt a mozgó, élő történeti közlekedési eszközt, megismerkedhessenek legénységével, és az evezők is megtekinthessék az egyes települést. Valamennyi helyszínen kiemelt figyelem kísérte a hajót – evezősklubok kísérték, hagyományőrzők látogatták, és a városvezetés mindenütt köszöntötte a rajta érkező vendégeket.

Így vált ez az utazás, a projekt negyedik pillére nem csupán egy, az élő történelmet bemutató, hagyományőrző eseménnyé, hanem egy valódi kultúrdiplomáciai láncolattá, amely összefogást generált a településeken belül, és azok közt is – országhatáron belül és túl. Miután a hajó eléri végső állomáshelyét, a következő években valamennyi, a projektben részt vevő országban egy évet fog tölteni – ekkor pedig remélhetően mind a Világörökség révén, mind pedig egy jövőbeli kulturális útvonal tagjaként ezen települések hivatalosan is kortárs láncolatot alkotnak. A projekt résztvevői reményei szerint az ezerhétszáz évet követően ismét a Dunán járőröző római hajó új kapcsolatokat generálhat: a helyi közösségek értékőrző tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztéseket, kortárs együttműködéseket a tudományterületek képviselői, intézmények, települések és országok közt. A transznacionális kulturális kapcsolati hálózat – talán mindenhol a sajátosságok sokszínűségével – felhívhatja a figyelmet a történeti múlt szerepére az emberek mindennapjaiban.

Kovács Máté Gergő – Vukoszávlyev Zorán

Felhasznált irodalom:

Dreyer, B. (2021). Principles and Progress in the Shipbuilding Part of the EU Interreg DTP Project “Living Danube Limes”, Építés – Építészettudomány, 49(1-2), 171-208.

Kaiser, A., & Woller, R. (2021). Preservation, Sustainable Use and Revitalisation of the Roman Heritage along the Danube – the EU Interreg DTP Project “Living Danube Limes”, Építés – Építészettudomány, 49(1-2), 155-169.

Kiss, Zs. E., Kovács, M. G. & Vukoszávlyev, Z. (2022). Das römische Matrica: Die verborgenen Spuren eines römischen Auxiliarkastells in Ungarn, Antike Welt: Zeitschrift für Archäologie und Kulturgeschichte, 53(1), 21-25.

Vukoszávlyev, Z., Kovács, M. G., Kiss, Zs. E. (2022), Élő Dunai Limes. Beszámoló a „Living Danube Limes” című Interreg DTP projekt előrehaladásáról és magyarországi tevékenységéről. / Living Danube Limes. Report on the progress of the Interreg DTP project “Living Danube Limes” and its activities in Hungary., Magyar Régészet 11(1), 93-97.

Ezt olvastad?

Magyar-bolgár kémtörténet a 19. században – A dunai hajós

Szép tájak, egzotikus történet, Koncz Gábor–Bujtor István bunyó. Az 1974-ben Markos Miklós által rendezett A dunai hajós sokak gyermekkorának élménye.

X