Első olimpiaikonjaink – Négy sportág, négy arany

A 19. század utolsó harmada a magyar versenysport hajnala. Férfiak tucatjai kezdték el feszegetni fizikai határaikat. Többnyire nem elégedtek meg egyetlen sportággal, minél többet igyekeztek uralni. Ezekből a sportpolihisztorokból lettek a magyar sporthistória első olimpiai aranyérmesei. Négyet mutatunk be ma közülük.

Hajós Alfréd, a „magyar delfin”

Mindjárt az első újkori olimpián állhatott magyar bajnok a dobogó legfelső fokára. Hajós Alfréd volt az, aki 1896. április 11-én megszerezte nemzetünknek az első olimpiai aranyérmet. Az ifjú bajnok Guttmann Arnoldként 1878. február 1-jén született Budapesten. Az úszás „mesterségének” elsajátításához jelentős motivációt adott számára egy gyermekkori trauma, hiszen mindössze 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. Akárcsak korának sport iránt érdeklődő férfiúi több mozgásformában is kipróbálta, gyakorolta magát. Egyetemi hallgatóként napirendjét úgy alakította, hogy az úszóedzésekkel még az előadások kezdete előtt végezzen. Rendszerint a Rudas-fürdő medencéiben trenírozta magát.

Az 1896-os olimpiai megmérettetés nem kis kihívást jelentett a meleg vízhez szokott úszó számára, aki bezsírozott testtel, a 12 fokos vízben, két versenyszámban is maga mögé utasított mindenkit. A 100 méteres távon összesen 13-an indultak. Az élen Hajós Alfréd 1:22,2 perces idővel végzett. Az örömmámor aztán oda vezetett, hogy lekéste az 500 méteres táv rajtját. Szerencsére nem ez volt a helyzet az 1200 méteres távval, ahol mintegy 60 méteres előnnyel tudott diadalt aratni.

Utólag Hajós elmondta: „a gondolatától is reszkettem annak, hogy mi fog történni, ha görcsöt kapok a hideg vízben. Sokkal inkább az életemért, mintsem a győzelemért úsztam”.

Rögvest az olimpiai sikereket követő évben, 19 évesen Hajós Alfréd felhagyott úszó pályafutásával és kipróbálta magát tornában, majd 1897. május 9-én a Millenáris-pályán megrendezett első futballmérkőzésen már a BTC csapatát erősítette. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, s bal összekötőként az első magyar válogatottnak is. Az 1910-es évek közepén publikált sportcikkeket, egy ideig szerkesztette a Sport-Világ című lapot, továbbá vállalta, hogy kapitányként koordinálja a Magyar Futball Szövetséget.

Műegyetemen végzett tanulmányai sem vesztek azonban kárba. Olyan kiváló mesterek mellett sajátíthatta el az építészet művészetét, mint Alpár Ignác vagy Lechner Ödön. Lauber Dezsővel készített stadionterve ezüstérmet nyert 1924-ben az olimpián a művészeti kategóriában. Olyan jeles építmények köthetőek a nevéhez, mint a margitszigeti Sportuszoda, az újpesti Megyeri úti sporttelep, a debreceni Arany Bika Szálloda vagy a győri versenyuszoda.

1955. november 12-én hunyt el Budapesten. Így lettem olimpiai bajnok címmel a következő esztendőben publikálták visszaemlékezéseit.

Bauer Rudolf, a diszkosz ura

A diszkoszvetés első magyar olimpiai aranyát megszerző Bauer Rudolf 1879. január 2-án született Budapesten. A Budapesti Torna Club sportolója egyaránt versenyzett atlétikában, birkózásban, evezésben és labdarúgásban. 1898-tól a Budapesti Tudományegyetem jogi karának hallgatója. A következő évben a magyaróvári Gazdasági Akadémiára került és az ottani sportegyesületben készült a párizsi ötkarikás játékokra. Nevéhez köthető a modern fordulásos diszkoszvető mozgás bevezetése, amelyet aztán fokozatosan elterjedt a különféle nemzetek sportolóinak körében.

Bauer Rudolf dobás közben (Forrás: Nagy Háború blog)

31 méter 15 centiméteres dobásával ő lett 1897-ben Magyarország első diszkoszvető bajnoka. 1900. július 15-én a párizsi Bois de Boulogne parkban 36,04 méterre elhajított diszkosz az olimpiai aranyérmet jelentette számára.

Mint később kiderült: „A párisi győzelem után a jelenlévő „sportszakértők” a legalaposabb vizsgálat alá vettek, pontos méreteket csináltak a testalkatomról és győzelmemet karom és derekam „abnormis” hosszúságával igyekeztek magyarázni, mert nem tudták elképzelni, hogy akadjon egy magyar, aki legyőzi az atlétika nagymestereit, az angolokat és amerikaiakat…”

A jutalma pedig nem volt más, mint egy míves ezüst cukortartó.

Akárcsak Hajós ő is sportágat „váltott” a visszatérést követően és a Pannóniai Evezős Klub evezőseként (1901–1903) nézett szembe új kihívásokkal. Befejezvén a Gazdasági Akadémiát a Dunatétlen melletti Sósér pusztán gazdálkodott, egészen 1932. november 9-én bekövetkezett haláláig. 1914 és 1916 között a szerbiai harctéren főhadnagyként, majd századosként harcolt, a M. kir. Pécsi 19. népfölkelő gyalogezred 10. századának parancsnokaként. Személyéhez köthető első világháborús dokumentumot megtekinthetők a Nagy Háború blogoldalon.

Bauer Rudolf mindössze 54 éves volt, mikor szívelégtelenség a halálát okozta, sírja a Kerepesi temetőben található.

Weisz Richárd, az erőember

A magyar birkózósport első olimpiai aranyérmét megszerző Weisz Richárd 1879. április 30-án született Budapesten. 1896 és 1899 között a Hungária Atlétikai Club színeiben sportolt, majd 1908-ig az MTK atlétájaként, birkózójaként és súlyemelőjeként szerepelt versenyeket. 19 éves volt, amikor elsőször indult birkózómérkőzésen, 1903-ban már ő lett az első hivatalos magyar bajnokság nehézsúlyú győzője.

1906-ban a nem hivatalos nyári játékokon még nem ért el helyezést. Kötöttfogású birkózásban 1903 és 1909 között összesen hét alkalommal, súlyemelésben 1905 és 1908 között összesen négyszer lett magyar bajnok. 1905-ben a kötélhúzó szakosztályt is győzelemre vitte. 1908-ban azonban a londoni nyári olimpián a +93 kg-os súlycsoportban birkózásban bajnoki címet szerzett. Sikere kulcsa a mozgékonyság és a meglepetés ereje volt. Az ugyancsak magyar Payr Hugó negyedik helyen végzett a mezőnyben.

 

Hiába intették sportklubja tagjai Budapesten megmérkőzött a hivatásos birkózó világbajnokkal, amely mérkőzésben diadalt aratott, de amatőr versenyzési jogának elvesztésével kellett fizetnie érte. Ezt követően pénzdíjas versenyeken és a cirkuszi porondon szerepelt.

Tanulmányai végeztével egy esztendeig szolgált a tengerészetnél, később pedig a Japán Kávéházat vezette. Nem hagyta ott a sportéletet, edzőként, versenybíróként tevékenykedett. 1945-ben az ő lakásán került sor az MTK újraalapítására.

1945. december 4-én hunyt el, sírja a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben van.

Fuchs Jenő, a kardforgató

Négyszeres olimpiai bajnok kardvívónk 1882. október 29-én született Budapesten. Édesapja, a Pallas Nyomda főgépmestere mindent megtette azért, hogy két fia felsőfokú végzettséget szerezhessen. Jenő 1911-ben a Budapesti Tudományegyetemen állam- és jogtudoményi karán szerzett doktori oklevelet. A korszakban elsősorban az arisztokrácia, a nagypolgárság és a katonai pályát befutók fiúi közül kerültek ki a jeles kardforgatók, így bizonyos szempontból kívülállónak számított. Rákossy Gyula tanítványa azonban 1908 elején meg tudta nyerni az igen erős jogászbajnokságot, amely kiváló ugródeszkát jelentett az olimpiára.

A londoni játékokon jól alkalmazkodott a feltételekhez, hiszen ott salakon mérkőztek meg egymással a versenyzők. A nyolcas döntőbe jutva végül Zulawszky Bélával holtversenyben végeztek az élen. Az egy tusra menő döntő Fuchs számára hozta meg az olimpiai aranyat.

A következő négy esztendőben nem is indult versenyeken, az 1912-es stockholmi olimpián azonban mind egyéniben, mind csapatban sikerült megismételni a londoni eredményeket és aranyérmekkel megrakodva hazatérni. Mikor 1924-ben négy főben maximálták az olimpiai indulók számát visszalépett a válogatótól, később pedig már kondíciója nem tette lehetővé a kijutást.

Pályafutása során összesen hétszer szerepelt a magyar válogatottban, a víváson kívül versenyszerűen evezett és szánkózott. Visszavonulását követően ügyvédi irodát nyitott, majd tőzsdei titkárkánt tevékenykedett. A második világháborúban önkéntesnek jelentkezett, de származása miatt csak munkaszolgálatos lehetett. Kiemelkedő tevékenységet végzett aknaszedő rajparancsnokként, amivel kiérdemelte a II. osztályú német vaskereszt kitüntetést. A frontszolgálat után egy hadikórházban dolgozott ápolóként. Kitüntetése miatt 1945-ben letartóztatták és a Pest-vidéki fogházban kellett raboskodnia.

Szabadulását követően nélkülözésben, mellőzötten töltötte napjait. 1955. március 14-én hunyt el. 1981-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

1958-ba Klell Kálmán így emlékezett meg vívóstílusáról: „Az alacsony, zömök termetű Fuchs vívóállása nem volt iskolaszerű. Rendesen nagy távolságban állt fel ellenfelétől. Idegekre menő, óvatos vívómodorában a pengejáték közben elvonta küzdőtársa figyelmét, s ezalatt szinte belopta magát ellenfele közelébe. Ilyenkor aztán ballesztrával [ugrással] vagy villámgyors egyenes vágással lepte meg ellenfelét.

Árvai Tünde

 

Ezt olvastad?

Ez év áprilisában egy megjelenésében ízléses, a Gyomai Kner Nyomdából frissen kijött, keménytáblás kötettel leptek meg munkahelyemen történelem szakos kollégáim.
Támogasson minket