Az első világháború humanitárius megközelítésben

Az első világháború alapjaiban határozta meg a 20. század történetét. Politikai eredményei szinte mindenki számára ismertek, szociális következményei viszont talán kevésbé. A hadifogságba kerülő vagy tartós egészségkárosodást elszenvedő katonák viszontagságai, az árván, özvegyen maradó családtagok nehézségei konstans társadalmi problémát jelentettek a háborút követő két évtizedben. A Nemzetközi Vöröskereszt és az Orosz Levéltári Ügynökség a Nagy háború humanitárius megközelítéseiről rendezett konferenciát Moszkvában, 2018. április 10–11-én.

A levéltári anyagokra összpontosító tanácskozást immár második alkalommal hívták össze. Az első szimpóziumra szűk egy évvel ezelőtt, 2017 júniusában került sor. Mindkét rendezvény nemzetközi volt, s mindkettőn vett részt magyar előadó. Az első évben a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára képviseletében Szőts Zoltán Oszkár járt Moszkvában, Hungarian sources concerning the prisoners of the First World War (Az első világháború hadifoglyaira vonatkozó magyarországi források) címmel tartva előadást. A konferencia nyomán készült kétnyelvű (angol-orosz) tanulmánykötet idén jelent meg 1914–1918, документы о военнопленных и репатриированных первой мировой войны в архивах Eвропы – 1914–1918, Records of Prisoners of War and Repatriated Persons of the First World War in the European Archives címmel. 2018 áprilisára a magyar küldöttség kéttagúra bővült. Szőts Zoltán Oszkár mellett – szintén a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára képviseletében – Fiziker Róbert mutatkozott be a nemzetközi tanácskozáson, aki a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára állományában található, hadifoglyokra vonatkozó dokumentumokat ismertette. Szőts Zoltán Oszkár előadása a magyar állam hadiárvákat, hadiözvegyeket és hadirokkantakat támogató, első világháború alatti intézkedéseiről szólt.

A Nemzetközi Vöröskereszt oroszországi, belorussziai és moldovai kiküldöttségét vezető Magne Barth nyitotta meg az idei konferenciát. Beszédében rámutatott, hogy a Vöröskereszt maga is rendelkezik levéltárral és az anyagot rendszeresen vizsgálják is, hogy mai humanitárius feladataikhoz tanuljanak a múltban lezajlott eseményekből. A másik megnyitóbeszédet az Orosz Levéltári Ügynökség vezető-helyettese, Andrej Juraszov mondta el, aki az orosz levéltárak első világháborús kutatásait, adatbázisokban és kiállításokban megfogható eredményeit méltatta.

A konferencián összesen huszonöt előadás hangzott el. Legnagyobb létszámban, tíz fővel (Olga Lavinszkaja, Okszana Nagornaja, Dimitrij Iszpovednyikov, Andrej Sztyebakov, Oleg Csisztyakov, Tatjana Bogdanova, Dimitrij Nadszadnij, Irina Kuzina, Alla Korobova, Marina Csertilina) az orosz történész-levéltárosok képviseltették magukat. Az osztrák és magyar küldöttség két-két főből állt (osztrák részről Verena Moritz és Julia Walleczek-Fritz). Rajtuk kívül jelen volt egy svájci (Daniel Palmieri), egy szerb (Marijana Mraovics), egy szlovén (Jure Volcjak), egy belorusz (Szergej Ryndin), egy román (Manuel Stanescu), egy angol (George Hay), egy lengyel (Piotr Zawilski), egy bolgár (Mihail Grujev), egy belga (Franky Bostyn), egy finn (Dimitrij Frolov) és egy francia (Thomas Vaisset) kolléga is.

Az előadások részben levéltári, részben történeti jellegűek voltak. A hallgatóság megismerhette a Nemzetközi Vöröskereszt és a különböző résztvevő államok háború alatti és utáni segélyakcióit, a különböző országok levéltáraiban található, első világháborús hadifoglyokra, menekültekre, internáltakra vonatkozó állományokat és néhány közvetlenül ezekre épülő kutatást is közvetlenül ismertettek.

Az előadók egyetértettek abban, hogy valamennyi hadviselő ország lakossága megszenvedte a háborút, függetlenül attól, hogy milyen oldalon állt. Ahhoz, hogy a közvélemény minél inkább megismerhesse ezt a szenvedést, és a hozzá kapcsolódó humanitárius tevékenységet, minél szélesebb körben hozzáférhetővé kell tenni a háborús években e témában keletkezett dokumentumokat, kutatásokat végezni bennük, amelyeknek az eredményét minél szélesebb körben ismertetni kell, hiszen, ahogy Magne Barth is rámutatott végszavában: „Aki nem tanul a történelemből, az arra lesz kárhoztatva, hogy megismételje.”

Szőts Zoltán Oszkár

A cikk a Magyar Nemzeti Levéltár és az Újkor.hu együttműködése nyomán született.

Ezt olvastad?

Erzsébet királyné és a magyarok – Tudományos konferencia Pécsen

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara (PTE BTK) és Egyetemi Levéltára, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága

X