Mindenszentek és halottak napja idején az elhunytakra emlékezünk. 2014 nyara óta működő portálunkon rendszeresen közlünk interjúkat a tudományos élet szereplőivel. Sajnos közülük többen nincsenek már köztünk. Ebben az összeállításban róluk, elhunyt kollégáinkról emlékezünk meg.

Papp Imre (1948. szeptember 4. – 2015. október 9.)

Papp Imre az elsők között volt, akikkel interjút közöltünk még 2014 őszén. 65. születésnapja alkalmából A francia história hazai nagykövete címmel ünnepi kötet készült tiszteletére, illetve az Elveszett ereklyék című debreceni rádióműsorban készített Forisek Péter interjút vele. Haláláról bő egy évvel később értesültünk.

„A hagyományos kép szerint ugye azt szoktuk mondani, hogy a Nagy Francia Forradalom mindent felforgatott. Ez részben igaz, de sok tekintetben nem biztos, hogy megfelelő megfogalmazás. A hatalmi politikai struktúrát kétségtelenül nagyon átalakította, a társadalmi struktúrát azonban egy forradalom sem képes teljesen átalakítani. Nem mindenható, nem egy isteni beavatkozás a forradalom, nem szabad így felfogni. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy egy társadalomban zajlik a forradalom is, és nem pedig valami társadalmon felüli dolog.” – mondta el Papp Imre a beszélgetés során.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Forró Tamás (1985. február 16. – 2017. június 10.)

Forró Tamás az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-skandinavisztika szakán végzett, norvég szakirányon. Diplomájának megszerzése után Osloban telepedett le, és mint kutató az 1956-os forradalommal foglalkozott. Gyönki Viktória a megtorlás elől Norvégiába menekülő magyarokról és a velük kapcsolatos kutatásról beszélgetett vele 2016 őszén. Még egy év sem telt, amikor 2017 nyarán értesültünk a haláláról – tragikusan fiatalon, mindössze 32 évesen hunyt el.

„[…] a norvégokat – főként az ifjúságot és a középosztályt – érdekelte, hogy mi zajlik [1956 őszén – szerk.] Magyarországon, és még több információt akartak erről megtudni. Az újságcikkeket elnézve megállapítható, hogy jól lefedték az eseményeket. […] A politikában leginkább aktív réteg a diákság volt. Tüntetéseket rendeztek az érintett államok nagykövetségei előtt, és konferenciát szerveztek novemberben, ahová politikusokat, szociológusokat és történészeket hívtak meg.” – tudtuk meg a Forró Tamással készült interjúból.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

Szabó Dániel (1946. szeptember 2. – 2017. november 27.)

2014 tavaszán sokat olvastam a délszláv népek első világháborús tevékenységéről. Ekkor került a kezembe Szabó Dániel A magyar álláspontok helye a Szerbiával szembeni hadicélok rendszerében (1915–1918) című 1976-os kötete is. Bő egy hónappal később Szarajevóba utaztam az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferenciára. A kisbuszban mellém leülő kollégáról kiderült, hogy éppen ő az, és az út során nagyon jókat beszélgettünk. Utána többször találkoztunk, közben egy olyan alkalommal is, amikor interjút készítettem vele. 2017-es halálhíre mélyen megrendített.

„A legtöbb fiúgyerekhez hasonlóan én is imádtam a fegyvereket és imádtam barkácsolni. Kezdetben e kettő ötvözeteként hadmérnök szerettem volna lenni. Később ezeket az álmokat felváltotta a hadtörténészi pálya terve, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a Hadtörténeti Múzeum közelében laktunk és rendszeresen jártam oda.” – mesélte pályájának kezdetéről Szabó Dániel.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

Ormos Mária (1930. október 1. – 2019. december 8.)

Ormos Mária azon történészek közé tartozik, akiknek önéletrajzi kötete még életében (2017-ben) megjelent. Éppen erre hivatkozva utasította vissza interjúkészítési szándékunkat, majd tanítványa, Hamerli Petra kérésére végül belement, azzal a feltétellel, hogy rövid lesz a beszélgetés. Kívánságának eleget tettünk, s az interjú 2018 őszén napvilágot látott. Sajnos 2019 telén már megemlékezést közöltünk róla.

 „Nem osztogatok tanácsokat. Az ilyesmi többnyire nem hasznos, hanem bosszantó. […] Jó kutatóvá sem tanácsok révén lehet válni, hanem csak akkor, ha valaki eldönti, hogy ezt akarja tenni és semmi mást.” – vallotta Ormos Mária a beszélgetés során.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

Papp Gábor (1943. június 17. – 2020. augusztus 12.)

A National Geographic magyar kiadásait lapozgatva találkoztam először annak idején Papp Gábor nevével, aminek akkoriban főszerkesztője volt, majd a BBC History hasábjain követtem – sokakkal együtt – hónapról hónapra főszerkesztői jegyzeteit. 2017 őszén megismerkedtünk, és készítettem vele egy interjút az Újkor.hura. Utána többször találkoztunk, illetve szerepeltünk is együtt ismeretterjesztésről (bár ezt a szót nem szerette, amiről bárki meggyőződhet, ha megnézi A tudomány mindenkié című konferencia keretében rendezett pódiumbeszélgetésen készült videókat) szóló rendezvényeken. Halálát óriási veszteségnek tartom a történettudomány népszerűsítésének szempontjából is.

Papp Gábor arról is beszélt az interjúban, hogy „[…] az embereket érdekli a történelem, és ha így van, akkor kapják olyan feldolgozásban, ami szakmailag is helytálló. Egyébként nagyon nehéz röviden és tényleg tartalmasan írni. […] Arra azért fontos rámutatni, hogy nem minden fekete vagy fehér, még ha a közélet és a politika nem is arra ösztönzi az embereket, hogy árnyaltan vizsgálják a dolgokat.”

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

Szőts Zoltán Oszkár

A cikk címlapképe a Pixabay gyűjteményéből származik.

Ezt olvastad?

Norvégia és 1956 – interjú Forró Tamás kutatóval

Forró Tamás Budapesten, a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-skandinavisztika szakán végzett, norvég szakirányon. 2006-ban

X