Eötvenhatos emléktúra: Városi séta a forradalom és szabadságharc emlékére

Hagyományaihoz hűen az I. Tóth Zoltán Kör idén is megemlékezést rendezett az 1956-os események alkalmából. A tudományos diákkör a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére október 19-én városi emléktúrát hirdetett meg, melynek során egy séta keretében az érdeklődők bejárhatták az egykori történések legfontosabb emlékhelyeit.


“A felvonuláson az egyetem vezetése – a rektorral az élén – részt fog venni.” – ELTE Levéltár Rektori Hivatal 1/i 1956. 6. doboz


​(A képért köszönet illeti az I. Tóth Zoltán Kört.)

A séta helyszínein az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történész szakos hallgatói tartottak rövidebb előadásokat, felidézve ’56 felemelő és drámai pillanatait. Amint azt a rendezvény címe is sugallja, az ELTE és a Kör tagjai számára egyaránt kiemelkedő fontossággal bírtak az októberi történések, hiszen a forradalom napjaiban vesztette életét az egyetem Történettudományi Karának dékánja, egyben pedig a Kör példaképe és névadója, I. Tóth Zoltán.


A Bródy Sándor a Magyar Rádió épületével. (Kép forrása: fortepan)

Az emlékséta első állomása a Magyar Rádió egykori épülete volt, ahol a hallgatóság Kabelács Pál visszaemlékezései alapján alkothatott képet az ott történtekről. Kabelács 19 évesen élte át a sorsfordító eseménysorozatot, s maga is kivette részét a Rádiónál lezajló esti tűzharcokból. Saját elmondása szerint olyan sötét volt, hogy csupán a felvillanó lövedékek alapján tudták viszonozni a tüzet. Azon önkéntesek közé tartozott, akik később is részt vettek a harcokban: a Vajdahunyad utcában társai oldalán szovjet harckocsik ellen küzdött. A félelmetes páncélosok ellen benzines palackokat használtak, amelyekkel a járművek tetejét (amelyek nem voltak teljesen befedve), illetve a hátul elhelyezkedő benzintartályaikat célozták.


A  Múzeum körút az Astoria felől nézve, az ELTE épületei. (Kép forrása: fortepan)

A megemlékezés az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatódott, ahol az októberi eseményekben résztvevő egyetemistákról emlékeztek meg. Sok egyéb társukhoz hasonlóan az ELTE bölcsészhallgatói is a lengyel néppel való szolidaritást kifejező utcai felvonulást szerveztek október 23-ára. A tervezett tüntetést azonban Piros László belügyminiszter betiltotta. Az egyetemi vezetés ennek ellenére elérte a tiltás feloldását és hallgatóival együtt részt vett a demonstráción. Az ezt követően megalakuló Forradalmi Diákbizottságokban a hallgatók és az oktatók közösen képviseltették magukat. Az ígéretesnek induló események azonban hamarosan drámai fordulatot vettek: a kialakuló fegyveres harcokban több egyetemista is életét vesztette, köztük Kováts Mária és Nimsz Béla. Az ezt követő megtorlások miatt számos hallgató az ország elhagyására kényszerült.


Sinkovics Imre a Nemzeti Dalt szavalja a Petőfi szobor lábánál (Kép forrása: minalunk.hu)


(A képért köszönet illeti az I. Tóth Zoltán Kört.)

A séta következő állomása a március 15-e téren álló Petőfi Sándor szobor volt. Ezen a helyen szavalta el több tízezres tömeg előtt Sinkovics Imre a Nemzeti Dalt, majd itt olvasták fel a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) 16 pontos követeléseit. A helyszínválasztás és az itt lejátszódó események is bizonyítják, milyen sok szállal kapcsolódtak az októberi események az 1848. március 15-ei forradalom szellemiségéhez. Mint ahogy akkor, 1956-ban is közösen lépett fel a magyar társadalom, hogy változást követeljen.

A menet a március 15-e térről a Magyar Tudományos Akadémiához vonult, ahol rövid megemlékezést követően megkoszorúzták I.Tóth Zoltán szobrát. A jeles történész pályafutása során számos rangos elismerést tudhatott magáénak: 1952-ben Kossuth-díjjal tűntették ki, 1953-ban az ELTE Történettudományi Karának dékánjává választották, két évvel később pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadták. A kollégái és hallgatói szimpátiáját egyaránt bíró dékán 1956. október 25-én több társával együtt azzal a céllal indult el az Akadémia utcában lévő pártközpontba, hogy tolmácsolja az egyetemisták követeléseit. Az épület őrsége tévesen forradalmároknak nézte őket és tüzet nyitott a közeledőkre. Az ekkor kialakult zűrzavarban vesztette életét I.Tóth Zoltán is, akinek teste csak napokkal később került elő. Családját úgy tájékoztatták, hogy az egykori dékán az „ellenforradalmárok” áldozata lett. Rehabilitációjára csak a rendszerváltozást követően kerülhetett sor. Szobra (Vigh Tamás alkotása) 2006 óta áll az Akadémia udvarán.


I. Tóth Zoltán szobra az Akadémia udvarán

A Kossuth Lajos térhez érve az október 25-én lezajlott sortűz áldozataira emlékeztek. Az ott történtekről többek között Kopácsi Sándor számolt be emlékirataiban. Az egykori budapesti rendőrfőkapitány megjegyzi, hogy az eseményeket megelőzően, már 23-án tüzelőállásokat létesítettek a teret körülvevő épületek tetejére, amelyeket 25-én délelőtt – a szovjet tankok kíséretében érkező hatalmas tömeget látva – megerősítettek. Máig éles viták folynak arról, hogy pontosan hogyan is kezdődött a lövöldözés, amelynek számos halottja és sebesültje volt. Egyes becslések az áldozatok számát több mint 80 főre teszik.


A Kossuth tér 1956-banl (Kép forrása: fortepan)


(A képért köszönet illeti az I. Tóth Zoltán Kört.)

A megemlékezés zárásaként felszólalt az a Trencsényi Imre is, aki fiatal egyetemistaként maga is részt vett az október 23-án zajló tüntetésen. Az ELTE egykori hallgatója elmondta, hogy számára hatalmas szemléletváltást jelentettek október kései napjai az azt megelőző korlátozott szellemi miliőhöz, a rendszeres padlássöprésekhez és az egyetemen tanított politikai gazdaságtanhoz képest. Kiemelte, hogy a szörnyű megtorlás ellenére a hatvan évvel ezelőtt történt eseményekre érdemes és kell is emlékeznünk.

A Kör által szervezet emléktúrát az egyetemi hallgatóságon túl számos külsős érdeklődő is megtisztelte jelenlétével. Többen közülük személyes emlékeikkel gazdagították az elhangzó előadásokat, így segítve a Kör tagjait abban, hogy méltóképpen emlékezhessenek meg ’56 eseményeiről és hőseiről.

Dénes Lóránt

Ezt olvastad?

Összevont számmal, jórészt az elbeszélt történelem témaköreit vizsgáló dolgozatokkal jelent meg az Emlékpont tudományos folyóirata, az Emlékeztető. Az ötödik évfolyamánál