Étereken át – rádiófelderítés a Magyar Néphadsereg 1968-as csehszlovákiai intervenciója során

A rádiót nemcsak hallgatjuk, hanem mint technológia meghatározza mai életvitelünket. Csak gondoljunk bele, hogy internetünket wifin keresztül osztjuk meg, és mobiltelefonon kommunikálunk egymással. Emiatt – habár más formában, hiszen már az ember nélküli önálló harci/civil eszközök korát éljük – a mai, legmodernebb hadviselésben és technológiában is nagyon fontos szerepet tölt be. A hangot és rejtjeleket közvetítő rádiózás, és az akkoriban egyre népszerűbbé váló televíziózás az 1960-es években kezdte kiszorítani a hagyományos napi hírújságokat az elsődleges hírszolgáltatásból, ráadásul a rádiótechnika a műszaki dolgok iránt érdeklődök egyik fő kedvtelésévé is vált, ami megteremtette a rádióamatőrködés több évtizedes múltra visszatekintő tevékenységét. A Csehszlovákia elleni intervencióhoz hasonló hírértékű, és természetű eseménynél a rádiós hírszolgáltatás, annak megfigyelése, alapvetővé és egyben megkerülhetetlenné vált már 1968-ra. Ezt tudva a magyar politikai és katonai vezetés fontosnak tartotta az akkoriban élvonalbeli és kiemelt szerepű rádiófelderítő erők alkalmazását is az 1968-as intervenció során.  Ebben a cikkben elsősorban a megfigyelés eredményeit és következtetéseit kívánom közölni.

Katonák és civilek együtt figyelik a legfrissebb híreket a rádióból (Forrás)

A rádiófelderítés célja a Katonai terminológiai értelmező szótár szerint a következő:

„Az elektromágneses spektrum rádiófrekvenciás tartományában működő kommunikációs berendezések felfedését, térbeli elhelyezkedésének, technikai jellemzőinek meghatározását, a rajtuk folyó forgalmazás jeleinek rögzítését megfejtését, adatok átvitelét célzó tevékenység.”

A rádiófelderítés, mint tevékenység tehát nagyon összetett, többrétegű, és jelentősen függ a technikai tényezőktől. A modern harcászatban és hadászatban ekkorra már megkerülhetetlen volt a szerepe. (Ebben a cikkben csak a rádióforgalmazás jeleinek rögzítését és megfejtését célzó aspektusát veszem figyelembe.)

A feladatot a Magyar Néphadsereg Vezérkar 2. Csoportfőnöksége (továbbiakban MNVK 2.) kapta. Ekkoriban, a magyar katonai hagyományoknak és a szervezeti, hatásköri struktúrának megfelelően a 2. csoportfőnökség a katonai hírszerzésért, felderítését felelt. A közvetlen rádiófelderítési szakfeladat végrehajtását a 3. Önálló Rádiófelderítő Ezred hajtotta végre, amely akkor nagyon modernnek, jól felszereltnek és az egyik legjobban képzett alakulatnak számított a Magyar Néphadseregen belül. Több forrás is úgy hivatkozik erre a katonai szakágra, mint amiben a Magyar Néphadsereg kiemelkedően jeleskedett. Soraiban kiváló rádiótechnikai szakemberek, jó gépírók és nyelveket felsőfokon beszélők – főleg hivatásos tolmácsok és nyelvszakos egyetemisták, tanárok – voltak. Az alakulat állandó és fő feladatát egyébként is a nyugati rádióadók és rádióforgalmazási rendszerek figyelése jelentette, így az itt szolgálók számára nem lehettek idegenek az intervenció során ellátandó feladatok.

Szovjet propaganda kép, amely a nyugati propagandát vizualizálja a saját szemszögéből (Forrás)

A 3. Önálló Rádiófelderítő Ezred hadműveleti naplója alapján viszonylag jól nyomon követhető a nemzetközi és csehszlovák rádiós, valamint néhány esetben a televíziós híradások dinamikája. A hadműveleti napló 1968. augusztus 1-én kezdi meg dokumentálni a híradásokat. Bejegyzései kivétel nélkül a csehszlovák eseményekkel kapcsolatos, vagy azzal szorosan összefüggő híradásokat rögzítettek. Természetesen nemcsak ilyen formában dokumentálták tevékenységüket, hiszen napi szinten készültek helyzetjelentések, valamint számos rádióadást jegyeztek fel papíron. A megfigyelési időszak alatt ilyen módon keletkezett iratanyag több dobozt tölt meg, így – már mennyiségileg is – jelentős forráscsoportról van szó. Az augusztus 1. és 21. közötti, tehát a bevonulás előtti húsz napban rögzített híranyagok többsége a csehszlovák belpolitika fejleményeivel, illetve külföldi politikusok (általában állam- és kormányfők) állásfoglalásaival foglalkozott.

Nagyon érdekes, hogy a csehszlovákiai intervenció lehetősége az ebben az időszakban született híradásokban csak a latolgatás szintjén jelent meg, reális lehetőségként nem. Ha figyelembe vesszük, hogy az augusztus 3-ai pozsonyi, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország Bulgária és a Szovjetunió képviselői között lezajlott tanácskozás látszólag elsimította a felek közötti nézeteltéréseket, nem alaptalan, hogy a külső szemlélők elvetették a katonai bevonulás gondolatát ekkoriban. A rádiófelderítők hadműveleti naplójában található, 1968. augusztus 20-án 17:00-kor kelt, a nemzetközi híradásokat (a DPA, UPI, Tanjung, Reuter, CTK, Pozsonyi és Besztercebányai rádió, ANSA, a Prágai rádió, AP, AFP rádiók és hírügynökségek) összegző bejegyzés megállapítja, hogy az elmúlt időszakban már „igen keveset” foglalkozott a csehszlovák belpolitikai eseményekkel a nyugati média.

A Prágai rádió bélyegképe 1970-ből. (english.radio.cz)

A bevonulás napján, mint ahogy azt várható volt, jelentősen megnövekedett a csehszlovákiai eseményekről szóló rádió híradások száma. A rádióforgalmazást rögzítő hadműveleti naplóban az első nap, augusztus 21-e emelkedik csak ki intenzitás terén. Az első szakaszban, 0 órától kezdődően főleg csak a bevonulás tényéről érkeztek elszórt híradások, illetve a szovjet csapatmozgások irányáról adtak tudósítást a megfigyelt adók. A hajnali órákban egyre sűrűbbé váltak a különböző felhívások, amelyek a lakosságot arra bíztatták, hogy ne tanúsítsanak ellenállást a beérkező csapatokkal szemben. A hajnali és a reggeli órákban a csehszlovák műsorszolgáltatók – például a prágai rádió – sorra jelentették, hogy tevékenységüket ideiglenesen felfüggesztik. A külföldi és csehszlovák rádióadók különböző épületek és rádióadók elfoglalásának kísérleteiről is hírt adtak. Ezen felül a külföldi hírügynökségek a reggeli órákban az első nemzetközi reakciókról, nyilatkozatokról számoltak be. Folyamatosan igyekeztek híradással szolgálni a csehszlovák párt- és állami vezetők helyzetéről, hogylétéről. Maguk a híradások rövidek, elsősorban eseményekről és reakciókról számoltak be. Az események elemzésére vagy hosszabb tárgyalására nem szántak még külön rádióadást vagy műsorblokkot az első napokban.

A csehszlovák rádiók a bevonulásra reagálva igyekeztek a saját működésüket zökkenőmentesen, de legalábbis elfogadható fokon biztosítani. Erre azért volt szükség, mert az intervenciós erők a bevonulás során mindent, így a csehszlovákiai hírszolgáltatást is az ellenőrzésük alá kívánták vonni – kezdetben még sikertelenül. A hírszolgáltatás biztosítására a csehszlovák rádióadók még a helyi rádióamatőrök segítségét is igénybe vették. Mindezek mellett az első napokban igyekeztek a bevonulással kapcsolatos hírekkel, csapatmozgások ismertetésével és a csehszlovák párt- és állami szervek nyilatkozatainak, politikusaik beszédeinek közlésével szolgálni.

A csehszlovákia elleni intervenció térképen. (www.svornost.com)

A keleti blokkból Jugoszlávia, de főleg Románia rádióforgalmazása vált egyre intenzívebbé a bevonulás hatására. Mindkét állam rádiói szolidaritást vállaltak Csehszlovákiával, a román rádióadók többször beolvasták a prágai rádió közleményeit az eseményekkel kapcsolatosan. Többször intették a csehszlovák lakosságot nyugalomra, és a fegyveres ellenállás esélytelenségére figyelmeztették őket. A késő délelőtti és a délutáni órákban az események helyszíni közvetítéséről áthelyeződött a hangsúly a különböző államok és szervezetek állásfoglalásainak és reakcióinak közlésére. Ezen országok magyar nyelvű rádióadói a magyarországi lakosság számára is szolgáltattak híreket a bevonulásról.

A csehszlovák és a nemzetközi híradásokban pontatlanságokat, tévedéseket figyelhetünk meg. Erre jó példa, hogy egy híradásban magyar csapatok foglalták el Kassát, szovjet csapatokkal karöltve. Hasonló együttműködésre nem volt példa a bevonulás alatt, a magyar alakulatok teljesen más területeken tevékenykedtek. A következő napokban tovább folytatódott a Csehszlovákia elleni intervencióval kapcsolatos csehszlovák és nemzetközi rádióadások megfigyelése és feljegyzése. Ebben az időszakban kapcsolódnak be olyan, főleg cseh és morva területeken található rádióadók a hírközlésbe, amelyek a következő időszakban folytatták a független csehszlovák híradást. (Érdemes megemlíteni, hogy a Hadtörténelmi Levéltár anyagai között több magnetofonszalag található, amelyek a feljegyzések szerint Alexander Dubček a csehszlovák rádióadók valamelyikén – talán a pozsonyi rádióban – elhangzott beszédét tartalmazzák. Más csehszlovák politikusok beszédekeinek leiratai és fordításai is bekerültek az irattári anyagok közé.)

Bevonuló szovjet katonák Prága utcáin. (archivnet.hu)

A jelentések szerint a későbbiekben nem érkezett olyan mennyiségű hír, mint az első napokban. Eleinte minden eseményről igyekeztek beszámolni, később átálltak az összefoglalók közlésére, az NSZK-ban található rádióadók közül több elkezdett cseh és szlovák nyelvű adásokat is sugározni. A nemzetközi híradások száma a későbbiekben napról napra folyamatosan csökkent. Ez nemcsak a számokban, de a feljegyzett anyagok mennyiségén és hosszán is meglátszik. A hadműveleti naplóban rögzített hírek alapján a nemzetközi hírforgalmazás kiemelten kezelte a csehszlovákiai eseményeket. Ismertették a bevonulással kapcsolatos legfrissebb katonai és politikai híreket, a lakosság reakcióit, közvetítettek a tüntetésekről, illetve az első órákban, napokban azt találgatták, hogy az intervencióból kitörhet-e egy újabb nagyszabású háború. A lejegyzett anyagok alapján 1956-tal ellentétben nem javasolták az aktív, fegyveres ellenállást a csehszlovák lakosság számára. Érdekesség, hogy a nyugati média ritkán rohant ki hevesen az eseményekkel kapcsolatban. Egy ilyen estet jegyeztek fel, amikor a náci Németország tevékenységéhez hasonlították a bevonulást.  

Szovjet katonák és civilek szembenállása az első kritikus napokban. (mult-kor.hu)

Az első napokban, hetekben a keleti blokkban szokatlanul szabad médiaviszonyok és műsorszerkesztés jellemezte a csehszlovákiai rádiókat, szeptembertől kezdődően azonban fokozatosan visszatértek a régebben megszokott viszonyokhoz, azaz a központi irányvonalak követéséhez. Az addigi, bevonulással szembeni álláspontok hangoztatásával felhagytak, illetve a bevonulással kapcsolatban sem közöltek a hivatalostól eltérő véleményt. Ennek az egyik jele a „szabad” jelző elhagyása volt a rádióadók önmegnevezéseiből.

Tehát milyen képet alkothatott a magyar vezetés a nyugati közvélemény alakulásáról? A rádiófelderítés eredményeiről tudósító forrásokból az olvasható ki, hogy a nyugati közvélemény kiemelt figyelmet fordított a bevonulást követően az eseményekre, de sem rendszeres heves kirohanásokról, sem a vártnál erősebb negatív visszhangról nem találunk adatokat. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a nyugat részéről nem váltott ki komoly ellenállást a bevonulás. Ez utóbbi állítást erősíti az is, hogy a rádióadásokban idővel csökkenő számot mutattak a Csehszlovákiával és a bevonulással foglalkozó híranyagok. Ismerve a nemzetközi politika későbbi folyamatait, elmondhatjuk, hogy a rádióadások alapján pontosan lehetett látni a nyugati országok álláspontját.

Csík Ádám Lajos

Csík Ádám Lajos korábban is foglalkozott az Újkor.hu hasábjain az 1968-as Csehszlovákia elleni intervencióval:

Magyar részvétel a Csehszlovákia elleni intervencióban

Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás utáni hetek a rétsági 31. harckocsi ezred járőrnaplójának szemszögéből

Egy elfeledett bevonulás – 1968

Felhasznált források

Hadtörténelmi Levéltár, Magyar Néphadsereg, 1968 „Zala” 15. d. 28. ő. e. „MN 3. Ö. ráf. e. 1968. aug. 1.–szept. 10. Hadműveleti naplók.”.

Hadtörténelmi Levéltár, Magyar Néphadsereg, 1968 „Zala” 15. d. 27. ő. e. „Időszakos összefoglaló jelentések a cseh rádiós helyzetről.”

Szakirodalom

Dékányi István–Szőnyi István: A Magyar Katonai Rádiófelderítés története. Budapest, Zrínyi, 2009.

Farkas Gyöngyi: Megszállás vagy segítségnyújtás. A Csehszlovákia elleni intervenció fogadtatása Magyarországon 1968-ban. Pécs–Budapest, Kronosz Kiadó–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2019.

Horváth Miklós: Magyarország a szovjet hatalmi törekvések szolgálatában. In: Schmidt Mária (szerk.): A dimenziók éve – 1968. A 2008. május 22–23-án, Budapesten rendezett nemzetközi konferencia előadásai. Budapest, XX. századi Intézet, 2008. 94–99.

Katonai terminológiai értelmező szótár. Budapest, Zrínyi kiadó, 2015.

 

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

Ezt olvastad?

A „Kommunista pártok a szovjet blokkban 1956–1968: A desztalinizációtól a gazdasági reformokig” (Communist Parties in the Soviet Bloc in 1956–1968: