Európa legveszélyesebb embere, Otto Skorzeny

Rövid írásomban szeretném bemutatni a hírhedt Otto Skorzeny életének ismertebb első felét, ahogy egy egyszerű lengyel-osztrák család sarjaként SS-Sturmbannführeri rangig jutott, valamint a háború utáni, kevésbé ismert szakaszát. Mi módon vált a náci Németország tisztjéből milliomos üzletember Spanyolországban, akit egykoron úgy emlegettek, mint Európa legveszélyesebb emberét?

Otto Skorzeny 1908-ban született Bécsben. A család lengyel származású volt, ezért nevét eredetileg Skorženynek írták. Polgári családban nőtt fel, római katolikusként keresztelték meg. Apja, Anton építészmérnök volt, anyja, Florentine Karolina Sieber háztartásbeli. Neve az Ahnenpaßban (amely okmány a német emberek árja származását dokumentálta) Otto Johann Baptistként szerepelt, az 1939-ben kiállított házassági anyakönyvi kivonatában viszont Otto Johann Antonként.

1926-ban kezdte meg mérnöki tanulmányait a Bécsi Műszaki Főiskolán, 1927-ben csatlakozott a bécsi Markomannia Akadémiai Testvériséghez, amelynek haláláig vezetője volt. Ekkoriban több diák-vívó párbajon vett részt. Ebből az időből származik a sebhely az arcán, ami miatt sebhelyes arcúnak (németül: Narbengesicht, spanyolul: Caracortada) nevezik. Ugyanebben az évben zászlóvivőként is működött az „Akadémiai Légióban”, amely antimarxista önkéntes diákokból állt. Hamar honvágya lett, ezért lemondott posztjáról. 1931-ben diplomázott, ezután azonban egy ideig munkanélküli volt. 1932-ben az Osztrák Nemzetiszocialista Párt révén megismerkedett a nemzeti szocialista ideológiával, amely nagy hatást gyakorolt rá. Tagja volt az SA-nak is. 1938. március 12-én – az Anschluss napján – megvédte Wilhelm Miklast, az Osztrák Szövetségi Köztársaság elnökét az SA kínzásától. 1939. május 25-én házasodott össze Bécsben Emmi Linharttal. Az anyakönyvi hivatalban mindketten kijelentették, hogy istenhívők.

1940-ben csatlakozott a Leibstandarte SS Adolf Hitlerhez, miután a Luftwaffe az életkora miatt alkalmatlannak találta. Ugyanebben az éven született meg egyetlen gyermeke, Waltraut. A második világháború alatt számos bevetésen vett részt mechanikusként és frontkatonaként Franciaországban, Hollandiában és a Szovjetunióban is, de epebaja miatt áthelyezték Berlinbe a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichsicherheitshauptamt) külföldi hírszerzői szolgálatra. Epebetegségével katonai kórházban kezelték, s miután innen kiengedték, a Leibstandarte Adolf Hitler őrszolgálatos katonája lett Berlinben.

Amikor 1943-ban előléptették SS-Hauptsturmführerré, az SS egy olyan titkos akciókra bevethető különleges egységet akart felállítani, amely konkurensévé válhat Wilhelm Canaris Brandenburg ezredének. Canarist – aki akkor az Abwehr-t vezette – bizalmatlanság gyanújával az SS megfigyelés alá helyezte.  Hitler-ellenesnek gondolták, és attól tartottak, hogy kommandós egységét beveti a náci rezsim ellen. Skorzenyt felkérték az SS z.b.V Friedenthal különleges egység létrehozására és kiképzésére. Hamarosan a kommandó további egységeket kapott, például egy Luftwaffe-egységet, amelynek tagjaira ejtőernyős bevetéseknél volt szükség. A szervezet megalakításához és tökéletesítéséhez Skorzeny a brit SOE speciális műveleteit tanulmányozta.

A Tölgy-hadművelet

Kétségtelenül az egyik legismertebb akciója az 1943. szeptember 12-i Tölgy-hadműveletben (Unternehmen Eiche) való részvétel. Miután a szövetségesek partraszálltak Olaszországban, a Fasiszta Nagytanács több hibás háborús döntéséért felelősségre vonta Mussolinit, és a király parancsára letartóztatták. Ezt követően (mivel Hitler elrendelte sértetlen kiszabadítását), Mussolinit őrzői folyamatosan új helyre szállították. Végül sikerült megtalálni tartózkodási helyét, ugyanakkor a felszabadító akciót – azon kívül, hogy nagyon aprólékosan kellett megtervezni – rendkívül gyorsan kellett végrehajtani, mert Mussolini önkéntelen tartózkodási helye szinte tökéletesen védhető volt: a „Campo Imperatore” Berghotel Abruzzóban, az azonos nevű magas fennsíkon, Rómától 140 kilométerre, északkeletre, 2130 méter körüli magasságban. Mivel Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője szerette volna, ha az ő szervezete is részt vesz a hadműveletben, Bécsből kivezényelték a tartalék egy eddig ismeretlen SS Hauptsturmführerét, Otto Skorzenyt, aki 17 másik SS-tiszttel és egy Mussolinihez hű Carabinieri tábornokkal együtt vett részt a felszabadító akcióban. Skorzeny SS-osztaga jutott először a szállodába, de nem került sor semmilyen harcra, mert az őrség ellenállás nélkül megadta magát, és néhány perccel később Mussolini sértetlenül lépett ki a Berghotelből egy vastag fekete kabátban, fején fekete kalappal.

Az eredeti terv az volt, hogy egy tapasztalt Luftwaffe-pilóta, Hauptmann Gerlach Mussolinit a fennsíkról közvetlenül Rómába repíti egy Fieseler Storchon, majd onnan Bécsen és Münchenen keresztül Hitler kelet-poroszországi Wolfsschanze-főhadiszállására. Mussolini azonban nem volt lelkes, amikor meghallotta, hogy Gerlach-al együtt utazik a Fieseler Storchban, mert egész egyszerűen félt a megbízhatatlan acélcsőből és festett szövetburkolatból készült szerkezettől. Harald Mors őrnagynak mint parancsnoknak, felvonóval kellett a Berghotelbe mennie, hogy meggyőzze Mussolinit. Ekkor Skorzeny újra előretört: ragaszkodott hozzá, hogy ő is felszállhasson a Fieseler Storchra. A gép háromüléses volt, de 2100 méteres magasságban a felszálló tömeget úgy csökkentették, hogy harmadik ember nem utazhatott benne, azonban az SS Hauptsturmführer ragaszkodott hozzá, hogy ő is velük tarthasson. Gerlach és Mors végül engedett, és Skorzeny elkísérhette Mussolinit Bécsbe.

Skorzeny ezzel méltatlanul kivívta a „Mussolini felszabadítója” címet. Elsőként számolt be a sikeres akcióról, és durván eltúlozta saját szerepét. Öndicsőítő cikkeket írt a náci sajtóba, kitüntették a Vaskereszt Lovagkeresztjével, valamint SS-Sturmbannführer, azaz őrnagyi előléptetést is kapott.

A Lovagugrás-hadművelet és a Hitler elleni merénylet utáni megtorlás

1944-ben részt vett a Lovagugrás-hadműveletben (Unternehmen Rösselssprung), amely egy Tito főhadiszállása ellen irányuló támadás volt abból a célból, hogy megbénítsa a délszláv partizánok vezetését és adminisztratív apparátusát. A hadművelet sikertelen volt, mert nem találták meg Titot, aki állítólag egy barlangkomplexumban bujkált a támadások alatt. A németek jelentősen alábecsülték a jugoszláv partizánok harci képességeit és reakcióidejüket, ezért a hadművelet nagy veszteségekkel járt. 211-en meghaltak, 881-en megsebesültek és 51-en eltűntek.

Ugyanebben az évben, 1944. július 20-án Skorzeny részt vett a Walküre-hadművelet (Unternehmen Walküre), vagyis a Hitler ellen sikertelenül elkövetett merénylet felelősének, Claus Schenk von Stauffenberg gróf kézre kerítésében is.

A Páncélököl-hadművelet

1944 októberében egyik vezetője volt a Páncélököl-hadműveletnek (Unternehmen Panzerfaust), amely művelet célja az volt, hogy Magyarország német szövetséges maradjon a második világháborúban. Amikor Hitler értesült arról, hogy Magyarország kormányzója, Horthy Miklós titokban tárgyal a háborúból való kiugrásról, elküldte Otto Skorzenyt és a különleges erők egykori parancsnokát, Adrian von Fölkersamot Magyarországra. Ekkor a német csapatok már fél éve Magyarországon tartózkodtak, hiszen 1944 márciusában a Margarethe-hadművelet során az ország egy részét megszállták.

Skorzeny parancsnoksága alá két ejtőernyős vadászzászlóalj, egy gépesített gyalogos zászlóalj, egy megerősített vadászkötelék („Jagdverband”), egy harckocsi század és egy különleges század tartozott. Otto Skorzeny Dr. Wolff néven szeptember 20. táján érkezett Magyarországra. Egy magyar magánszemély villájában lakott. Az első napokban a katonai és politikai helyzet tanulmányozásával foglalkozott. Katonai terveit illetően az a kérdés foglalkoztatta, vajon a Vár ellen ejtőernyős vagy gyalogos támadás vezet-e sikeresebb eredményre. Politikai terveiben — tekintve, hogy Skorzeny nem volt Veesenmayerrel kapcsolatban, sőt Veesenmayer nem is tudott Skorzeny magyarországi tartózkodásáról és különleges megbízatásáról — nem a Szálasi-féle megoldás merült fel. Skorzenynek a Gestapotól értesülései voltak az ifjú Horthy Miklós jugoszláv kapcsolatairól. Skorzeny tehát azt a tervet dolgozta ki, hogy az ifjú Horthyt egy ilyen tanácskozáson elfogják és ezzel apját válaszút elé állítsák.

„Hitler értesült moszkvai tárgyalásainkról –írja Horthy visszaemlékezéseiben. – . . .minden áron meg akarta akadályozni a magyar fegyverszünetet. Politikai vonalon az a szándék merült fel, hogy az úgynevezett »nemzeti ellenzék« a németek fedezete alatt Esztergomban gyűlést tartson, amely engem megfoszt tisztségemtől és Szálasit kiáltja ki államfővé. A vállalkozás katonai részét, vagyis a vár elfoglalását és Budapest biztosítását Bach-Zelewski SS tábornokra, és a Mussolini kiszabadítása révén ismertté vált Otto Skorzeny SS alezredesre bízták. Veesenmayer »támogatására« Pasanoból Budapestre küldték Rudolf Rahn német nagykövetet.” (Horthy Miklós: Emlékirataim, 270.)

Hasonlóan ír a német előkészületek bizonyos részleteinek felfedéséről Vattay altábornagy is: „Kezeinkbe jutott a Gestapo titkos listája, kit kell ártalmatlanná tenni. Ifj. Horthy Miklós, Bakay Szilárd, Lázár Károly, Tószt Gyula, Vattay Antal, Ambrózi Gyula, Vörös János és még mások szerepeltek rajta.” (HIL. Békeelőkészítő. III. doboz. A/II/16. Vattay Antal vallomása. 19.)

Október 15-én a reggeli órákban a Gestapo tőrbe csalta és elhurcolta ifj. Horthy Miklóst. A jugoszláv partizánokhoz már korábban kiépített összeköttetés felhasználásával 15-én reggel 9 órára ifj. Horthy találkozót beszélt meg Bornemissza Félix Eskü téri irodájában az állítólagos partizán összekötővel, aki (jelzések szerint) egy „fegyverszüneti szerződés tervezetével” érkezett meg. Alig kezdődött el a megbeszélés, a szomszédos szobákból SS-legények törtek be, és ifj. Horthyt meg a házigazdát összekötözve elhurcolták, majd mindkettejüket Mauthausenbe internálták.

Horthyt később október 15-én Edmund Veesenmayer és munkatársai vették őrizetbe. Egy éjszakára a Waffen SS irodájában volt, majd visszatért a Palotába, hogy összeszedje személyes holmiját. Ott szembesült azzal a követeléssel, hogy írja alá a Lakatos Géza miniszterelnök által átadott, géppel írt nyilatkozatot, amely közölte, hogy lemond a fegyverszünetről és kormányzói posztjáról a nyilas Szálasi Ferenc vezér javára. Horthyt meglepte, hogy hűséges bizalmi embere próbálja rávenni a dokumentum aláírására, ráadásul Lakatos közölte, hogy a fia élete forog kockán. Amikor Horthy megkérdezte Veesenmayert, hogy ez igaz-e, a birodalmi megbízott megerősítette a fenyegetést. A kormányzó megértette, hogy ezzel igyekeztek rányomni tekintélyének bélyegét a nácik által támogatott nyilas puccsra, de mégis aláírta. Horthy az emlékirataiban azt állítja, hogy közben szóban állítólag a következő kijelentést tette: „Én sem le nem mondok, sem Szálasit miniszterelnökké ki nem nevezem és hogy aláírásommal csakis a fiam életét akarom megmenteni.” (Horthy Miklós: Emlékirataim 279-280.)

Veesenmayer ígérete ellenére, Horthy fiát nem engedték ki a német koncentrációs táborból. Ifjabb Miklós a háború végéig, 1945. május 8-ig fogságban maradt. Magát a kormányzót a Weilheim melletti Schloss Hirschbergbe szállították, ahol száz Waffen SS katona őrizte.  1945. május 1-jén Alexander Patch altábornagy, az amerikai 7. hadsereg parancsnoka meglátogatta Horthyt várbörtönében. Mivel Magyarország a végsőkig harcolt Németország védelmében, Horthy hadifogolynak számított. Hét hónappal később, 1945. december 17-én kiengedték a nürnbergi büntetés-végrehajtási intézetből, és családjával egy weilheimi magánházban találkoztak. 

Eközben Skorzeny utolsó komolyabb bevetésére 1944 decemberében, a Griffmadár-hadműveletben (Unternehmen Greif) került sor. A Skorzeny parancsnoksága alatt álló Wehrmacht-katonák amerikai egyenruhát viseltek, és ellenséges felszerelést használtak. Céljuk volt, hogy zavart keltsenek az amerikai csapatok között az amerikai vonalak mögött, és ezzel hozzájáruljanak az ardenneki offenzíva sikeréhez. Az alakulatokat 1944 őszén Wulf alezredes parancsnoksága alatt állították fel, de december 14-én átadta a vezetést Skorzenynek.

Hogy a páncélosok megritkult sorait legalább valamelyest feltöltsék, tizenkét német párducot alakítottak át amerikai M10-esekké. A tank elejére, oldalára és hátuljára acéllemezeket hegesztettek, hogy utánozzák az amerikai tankromboló sziluettjét. A jellegzetes Schachtellaufwerk (lapos kerékrendszer) azonban változatlan maradt, így sok „Panther G/M10 Ersatz”-t (félhivatalos elnevezés) felismertek az amerikai csapatok. Az átalakított párducokat egyenlő arányban osztották be három harckocsizó osztagba. Az igazi amerikai M10-eseket a harckocsizó osztagok parancsnoki járműként használták, és az elsők voltak, akik kapcsolatba léptek az amerikai egységekkel való békés találkozás esetén. Ezért a „Panther G/M10 Ersatz”-ok legénysége végig angolul beszélt.

Skorzeny később erősen bírálta ezeknek az átalakításoknak a hasznosságát. Azt mondta, hogy „az illúzió csak éjszaka működik nagyobb távolságból, és akkor is talán csak fiatal amerikai újoncokkal”.

A háború után: Argentína, Írország, Madrid

1945 májusában Steiermarkban amerikai fogságba esett, s egészen 1948-ig nem szabadult. Büntetőeljárás indult ellene a Griffmadár-hadművelet miatt, amely alól egyes német források szerint végül felmentették, ám spanyol források szerint börtönben és hadifogoly táborban is volt, ahonnan végül megszökött, először Párizsba, majd Madridba. 1949-ben Argentínába ment, ahol az ODESSA szervezeten keresztül segítette a nácik Európából való megszöktetését, valamint Juán Domingo Perón elnök asszisztense és felesége, Evita testőreként is tevékenykedett. 1950-ben a Francoista Madridban telepedett le.

„Miután két évet Németországban töltöttem, Spanyolországban, egy lovagias országban megadatott a lehetőség, hogy mérnöki pályafutásomat gyakoroljam” – írta emlékirataiban. 1957 júniusában Írországba utazott, ahol hősként fogadták. „Reggie Darling, egy helyi történész nagydarab emberként emlékszik rá, akinek hatalmas, feltűnő sebhelye volt, és aki nem volt túl barátságos, valamint nemigen törődött az emberekkel” – mesélte Kim Bielenberg dublini újságíró, aki akinek nagyapja részt vett egy náciellenes offenzívában. Itt egyszerű gazdálkodó szeretett volna lenni, de 1,93 méteres magasságával, 114 kilós súlyával és az arca baloldalán áthaladó hatalmas sebhellyel nagy feltűnést keltett.

Az egyetlen stabil menedéket madridi lakhelye jelentette számára. A spanyol fővárosban harmadik feleségével, Ilse Lüthjével élt (aki rokonságban állt Hitler egykori bankárával, Hjalmar Schachttal). Itt soha nem rejtőzködött, kifejezetten nagy lábon élt. Kereskedelmi szerződésekkel ugyanis jelentős vagyont gyűjtött össze, nem mellőzve hadiiparhoz kötődő munkáit, ami miatt később fegyvereladásba kezdett. Az 1950-es évek előrehaladtával szerződéseket írtak alá, többek között a Spanyol Vasúthálózattal, 1952-ben például hatmillió dollárt acél vásárlására. A német fémcégeknél betöltött közvetítői szerepe pedig az egyik legjobb ügyfelét, az USA-t biztosította számára.

Kereskedelmi kapcsolatai révén jó kapcsolata lett az amerikaiakkal, de a CIA nem vette le róla a szemét, mert nem bíztak benne teljesen, és folyamatosan jelentéseket készítettek róla. Még egy jól képzett ügynök is találkozott vele, két éjszakával a toledói útja előtt, ahová azért ment, mert itt találkoztak 1951. szeptember 28-án, az európai szélsőjobboldal vezetői. A hírszerző szolgálat tisztában volt katonai képességeivel és megfoghatatlan üzleti „mozgásmódjával”, újra és újra átlépve ideológiai korlátait, amint azt az izraeli Moszadnál végzett munkája is bizonyított. Skorzeny 1954-től 1958-ig (mai viszonylatban számolva) egy kétmillió eurós szerződést és további egymillió eurót kezelt alvállalkozókon keresztül. A nagy üzlet egy amerikai alvállalkozó segítségével jött létre, egyfajta ideiglenes cégszövetséggel, amely a spanyolországi Torrejón de Ardoz, Zaragoza, Rota és Morón észak-amerikai bázisainak építkezési projektjeiért felelt. Az amerikaiakkal való jó összhangot a Paladin Group jelentette, amelyet James Sanders volt amerikai ezredessel közösen 1970-ben alapítottak, és amely a különböző országok konfliktusövezeteinek magánbiztonságát volt hivatott szolgálni.

Skorzenyt kísértette katonai múltja, vagy talán csak ő maga volt képtelen elszakadni a csatatértől. Elfoglaltságai közé tartozott az egyiptomi Nasszer-kormány tanácsadói munkája, német mérnökökkel való együttműködés a spanyol repülési ipar népszerűsítésében, és annak cselszövései, vállalkozásai és érdekei meglepő kereszttűzbe juttatták. Részt vett ugyanis a Moszad megbízásából az Egyiptomot érintő szabotázsmunkában, amelynek célja olyan rakéták megsemmisítése volt, amelyek programját német tudósok segítségével saját maga aktiválta. 

Élete végéig jó módban élt Madridban, ahol 1975-ben halt meg tüdőrákban. Temetésére Bécsben került sor, melyen egykori bajtársai náci karlendítéssel vettek tőle végső búcsút.

Életéről a Netflix készített egy spanyol nyelvű dokumentumfilmet Európa legveszélyesebb embere (El hombre más peligroso de Europa), amelyben megszólal több – az élettörténetét feldolgozó – spanyol történész is.

Semsey Enikő

Felhasznált irodalom:

D. Yada-Mc Neal, Stephan: Heim ins Reich – Hitlers willigste Österreicher, BoD – Books on Demand Verlag, 2018.

El nazi Skorzeny y Toledo, en las jornadas del Misterio: In: La Tribuna de la Talavera. 2. de abril de 2022.

Hitlers Sechste Kolonne. Offensive an der deutschen Spionagefront. (…) „Unternehmen Greif: In: Aufbau 5. Januar 1945.

Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október): In: Századok, 1974. 4. szám. CVIII. évfolyam.

La cómoda vida en España de Otto Skorzeny, el jefe de los comandos de Hitler protegido por el franquismo: In: Público. 13 de marzó 2021.

Rodríguez de Gaspar, Francisco José: Otto Skorzeny, el nazi más peligroso en la España de Franco, Almuzara, Cordóba, 2021.

Stolberg-Wernigerode, Otto: Neue deutsche Biographie, Starder, Berlin, 2010.

Wie deutsche Fallschirmjäger Mussolini befreiten: In: Welt am 08.10. 2021.

Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest. Kner. 1990.

Ezt olvastad?

NATO 25 – Magyarország negyed évszázada a NATO-ban

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A

X