Európa önpusztító időszaka – Van-e kiút a pokolból?

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A népek háborúi rettenetesebbek lesznek, mint a királyok háborúi.” ─ állította Winston Churchill. Mindmáig központi téma az, hogy miért pont a huszadik század lett a világháborúk évszázadaként aposztrofálva. Milyen események vezettek a két háború kitöréséhez és ezek hogyan formálták át Európa térképét?

Noha gyakran olvashatunk a témához kapcsolódó szakirodalmat, legtöbb esetben az elbeszélés középpontjában bizonyos államokra ─ Németországra, Nagy-Britanniára, Franciaországra ─ kerül nagyobb hangsúly. Ezen államok nézőpontjából próbálják rekonstruálni az eseményeket. A Kossuth Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent, Dr. Molnár György fordításában Ian Kershaw brit történész, A pokolba és vissza. Európa 1914–1949 könyve.

Ian Kershaw: A pokolba és vissza – Európa 1914–1949, 2021, Kossuth Kiadó, 624 oldal. (A kép forrása a kiadó honlapja)

Mielőtt a tartalmi részre kitérnék, kiemelném a tartalomhoz illő könyvborítót és a tipográfiát, mely megadja a könyv alaphangját. A mű szerkezetét tekintve tíz fő fejezetből áll, melyek egy-egy, az adott rész tartalmához kapcsolódó idézettel kezdődnek, mint például a fenti Churchill-idézet. A rövid mottók célja, hogy segítsék az olvasót az események láncolatába való belehelyezkedésben, hasónlóan, mint a könyvben található néhány illusztráció (térképek, plakátok, korabeli helyszínek), melyek ugyancsak kiegészítik az elbeszélő szöveget.

A sztálingrádi csata 1942 júliusában (Kép forrása: Wikipedia)

A Kershaw-kötet középpontjába Európát helyezi: geopolitikai, gazdasági, demográfiai és ideológiai ─ a demokráciát a diktatúrával, a kapitalizmust a kommunizmussal, valamint a nemzetiszocializms és a fasizmus harmadik útjával állította szembe ─ változások ok-okozati összefüggéseit tárja fel. A szerző külön kiemeli, hogy a frontvonalak nemcsak szuverén államok között, hanem azokon belül is húzódtak, mint Spanyolországban és Oroszországban.

Az előszóban a következőképp foglalja össze könyvének célját: „…az okait keresik , s az általános válság négy , egymással összefonódó , egyedül ezekre az évtizedekre jellemző fő tényezőjében összegzik őket : ( 1 ) a nemzetiségi és a fajvédő jellegű nacionalizmus fellobbanásában ; ( 2 ) az elkeseredett és kibékíthetetlen területi revíziós követelésekben ; ( 3 ) a társadalmi osztályok kiéleződött harcában – amelynek valós gócpontot biztosított a bolsevik forradalom Oroszországban ; és ( 4 ) a kapitalizmus elhúzódó válságában ( amelyet számos korabeli megfigyelő a végstádium jelének vélt ) …” (16. oldal)

A német delegáció Versailles-ban 1919-ben (Kép forrása: Wikipedia)

Írásom célja a könyv főbb mondanivalójának összefoglalása, az erényeinek és hiányosságainak ismertetése. Kershaw az első világháború eredetével és magával a konfliktussal kezdi, mely elsősorban Németország ambíciói és félelmei, valamint a többi nagyhatalom ─ néhány kisebb, például Szerbia ─  érdekei közötti összecsapásnak tudható be. Rámutat az egyes országok felelősségére, bár Németország felelősségét nagyobbnak tartja.

Az Osztrák-Magyar, az Oszmán és az Orosz Birodalom összeomlása egyrészt sok népet „felszabadított”, amelyek azután független nemzeteket alapítottak (Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Ukrajna, Jugoszlávia, Törökország) – egyben megerősítette azt a tendenciát, hogy ezek az új nemzetek etnikailag határozták meg magukat. A nagy, szétszórt birodalmakban mindenféle vallási és etnikai csoport neheztelhetett egymásra, de sikerült egymás mellett élniük, részben azért, mert mindannyian a császár vagy a szultán alattvalói voltak. Az etnikai nacionalizmus lerombolta ezt a toleranciát.

Az első világháborút követően a győztes államok olyan békeszerződéseket dolgoztak ki ─ Versailles, Trianon, Saint Germain ─ melyek nem váltak időtállóvá. Ahogy Ferdinand Foch francia marsall mondta: „Ez nem béke, hanem fegyverszünet húsz évre.” (117. oldal) A párizsi béke valóban csak átmeneti fegyvernyugvást jelentett. Kershaw sokat foglalkozik a nemzetiszocializmus németországi felemelkedésével, és hangsúlyozza, hogy a tekintélyelvűség növekedése szinte általános jelenség volt Európában, azok olyan országokban is, amelyek a győztesek vagy a semleges oldalon álltak.

Ferdinand Foch marsall. Híressé vált kijelentését („Ez nem béke, hanem fegyverszünet húsz évre.”) később a történelem beigazolta. (Kép forrása: Wikipedia)

A szerző hangsúlyozza a hadviselés okozta anyagi károkat; mivel minden harcoló félnek hatalmas összegeket kellett kölcsönkérnie, hogy finanszírozni tudja háborús erőfeszítéseit, sok állam a csőd szélére sodródott. A nyugati nemzetek nagy összegű kölcsönt vettek fel az Amerikai Egyesült Államoktól. Franciaország az adósság visszafizetése érdekében hatalmas jóvátételt követelt Németországtól. A Dawes-terv sikerét az 1929-es Wall Street-i tőzsde összeomlása árnyékolta be, növekedett a munkanélküliség, újabb inflációt okozott, amely megteremtette a lehetőséget a szélsőséges ideológiák felemelkedéséhez. Ebben az időszakban számos gondolkodó és kommentátor úgy vélte, hogy a kapitalista rendszer halálra van ítélve.

A szerző rámutat, hogy a több tízmillió halott ellenére Európa népessége 1913 és 1950 között százmillióval nőtt. Nőtt a várható élettartam és az egy főre jutó jövedelem – utóbbi 25 százalékkal. Kershaw kifejti, hogy a nyugat-európai országokban (és az USA-ban) az állam idővel kialakította a nemzetet, annak intézményei létrehoztak egy olyan nemzeti tudatot, amely azonosult velük, az intézményekkel.

Kershaw leginkább Hitler és a nácik történetét kutató történészeként ismert, és érezzük tudásának mélységét, amikor a háború utáni németországi helyzet, a húszas évek közepének fellendülésének évei, a gazdasági világválság (1929-33) idején, valamint a nácik vonzerejének és felemelkedésének okait magyarázza el mindegyik időszakban.

Hitler Berlinben az ablakból üdvözli a népet kancellári kinevezésének napján 1933. január 30-án este (Kép forrása: Wikipedia)

Kiváló dolog a könyvben, hogy tudatosan igyekszik lefedni egész Európa történetét, így Kershaw a mű minden egyes mikroidőszakában kitér arra, hogy a legtöbb, ha nem mind a mintegy harminc európai ország helyzetét elmagyarázza; például a gazdasági világválság kezdete hogyan érintette nemcsak Nagy-Britanniát, Franciaországot és Németországot (amit a standard történetekben mindig megkapunk), hanem egész Európát Spanyolországtól Görögországon és Norvégián át Portugáliáig.

Hasznos, mert miután mindezt elmagyarázza, általános következtetéseket von le, meghatározza, hogy mi a fasizmus és a nemzetiszocializmus, és felteszi a kérdést, hogy miért volt sikeres az előbbi Olaszországban, az utóbbi pedig Németországban, és miért buktak meg ezek a diktatórikus berendezkedésű rezsimek mindenhol máshol. Az effajta bemutatásnak számos előnye van. Az egyik, hogy lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk olyan rendszerek között, amelyek jobboldaliak és tekintélyelvűek voltak, de valójában nem voltak fasiszták. Rendkívüli részletességgel és szenvedélyes humanizmussal dokumentálja elemzésének minden egyes „izmusát”.

Ian Kershaw (Kép forrása: Wikipedia)

Természetesen Kershaw sok más kérdéssel is foglalkozik, amelyeket itt nem veszek figyelembe: a vallástól a kultúráig, a zsidók kiirtásától néhány háború utáni problémáig. Az egyik nehézség, amivel az olvasónak meg kell küzdenie, az az elbeszélés összetettsége, sűrűsége és holisztikus nézőpontja, mivel nehéz hibátlanul megírni egy általános áttekintést, amely ennyi eseményt és ennyi országot érint. Talán a szerző hajlamos túl nagy hangsúlyt fektetni a bolsevizmustól való középosztálybeli és jobboldali félelemre, és nem hangsúlyozza eléggé a lakosság nagy részének a nemzetközi kapitalizmussal szembeni ellenérzését, amely nagyobb mértékben alakította az életüket, legalábbis a második világháború végéig.

E kételyek egyike sem változtat azonban azon a tényen, hogy Kershaw műve megírt, mélyen kutatott és rendkívül olvasmányos könyv, amely első kiindulópontként szolgálhat mindazok számára, akik meg akarják érteni Európa legszörnyűbb évtizedeit.

Buzás Enikő

Ezt olvastad?

„Habsburg Ottó munkásságának két legfontosabb alappillére az egységes Európa gondolata és a keresztény hit volt. Az alázat, a mértékletesség, az
Támogasson minket