Fiatal Tudósok Estje – Bölcsészek a siker szolgálatában

2015. szeptember 25-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán került megrendezésre a Fiatal Tudósok Estje elnevezésű rendezvény, melyet ezúttal a Doktoranduszok Országos Szövetsége Történelem- és Politikatudományi Osztálya (DOSz TePo) szervezett. A Bölcsészek a siker szolgálatában című esemény résztvevői arra keresték a választ, hogy a bölcsészdiplomát szerző fiatalok mely területen tudnak elhelyezkedni tanulmányaik elvégzését követően, és egyetemi éveik során milyen kompetenciákat szereznek, amelyeket hasznosítani tudnak munkakereséskor, illetve későbbi munkahelyeiken.


Balról jobbra: Bezsenyi Tamás, Dr. Erdődy Gábor, Csobod Luca, Balkányi Nóra, Nyerges Gábor Ádám, Dr. Korpás Zoltán, Dr. Borsodi Csaba, Hevő Péter
Fotó: Fekete Bálint

A megjelenteket Hevő Péter, a DOSz TePo elnöke köszöntötte. Miután üdvözölte a megnyitó beszédre felkért Dr. Borsodi Csaba dékánhelyettest, és az előadókat, röviden ismertette a DOSz TePo működését a jelenlévőkkel.  2013-ban az osztályt 17 tag részvételével alapították, s a tagok létszáma mostanra 53 főre emelkedett. Hevő Péter kiemelte, hogy a TePo-nak Magyarország legtöbb egyeteméről vannak tagjai, sőt – mivel co-tutelle szerződéssel tanuló tagjai is vannak a szervezetnek –, az osztály Kolozsvárott (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) és Rómában (Università degli Studi di Roma „La Sapienza”) is képviselteti magát. A DOSz TePo által szervezett rendezvényeket illetően Elnök Úr elmondta, hogy az osztály eddig 9 DOSz Cafét rendezett, a pénteki kerekasztal-beszélgetés pedig a DOSz szervezésében zajló, Fiatal Tudósok Estje címet viselő rendezvénysorozat arra szolgál, hogy a Doktoranduszok Országos Szövetsége a szélesebb közönség felé nyitva tegye ismertebbé tevékenységét. Az első Fiatal Tudósok Estjét a Hittudományi Osztály, a másodikat pedig a Földtudományok Osztálya rendezte. A 2015. szeptember 25-én tartott est a harmadik a sorban.

Ezt követően Hevő Péter átadta a szót az esemény megnyitására felkért Dr. Borsodi Csaba dékánhelyettesnek, aki pár mondatban igyekezett megválaszolni az este nagy kérdését, vagyis azt, hogy érdemes-e bölcsésznek lenni, van-e értelme a doktori fokozat megszerzésének. Borsodi szerint a válasz kétségtelenül igen, hiszen bölcsész diplomával rendelkező személyeket a munka világának minden területén megtalálhatunk. Egy bölcsész megállja a helyét akár vezető állami beosztásban is, amire példaként Borsodi a rendszerváltozás utáni éra első miniszterelnökét, a történész-levéltáros végzettségű Antall Józsefet említette. Szép számmal vannak azonban olyanok, akik a bölcsész végzettséget az üzleti életben hasznosították. Borsodi szerint azok a pejoratív jelzők, amelyekkel sokszor illetik a bölcsészeket, csak növelik a Bölcsészettudományi Kar népszerűségét. Köszöntő beszéde végén Borsodi a nyelvtudás fontosságát emelte ki, majd hasznos tanácskozást kívánt a jelenlévőknek.

Ezután Bezsenyi Tamás, aki a DOSz TePo tagjaként az est moderátora volt, átadta a szót az előadóknak. Elsőként Dr. Korpás Zoltán Bölcsészdiploma és versenypiac: oximoron, vagy hozzáadott érték? címmel osztotta meg tapasztalatait a közönséggel. Korpás történész doktori fokozatot szerzett, de HR-tanácsadóként tevékenykedik, így az általa elmondottak arra szolgáltattak példát az érdeklődőknek, hogy mit tehetnek azok, akiknek nem sikerül a tudományos életben maradniuk a PhD megszerzését követően. Korpás előadását azzal kezdte, hogy egyáltalán nem szándékozik senkit a kutatói pálya elhagyására biztatni, mely számos szépséget kínál a kutatóknak. Röviden elmesélte, hogyan került az üzlet világába annak ellenére, hogy szerette a tudományos kutatást. Korpás történelem-spanyol szakos bölcsésznek tanult, PhD tanulmányait R. Várkonyi Ágnes keze alatt kezdte meg 1996-ban. 2000-ben tette fel magának azt a kérdést, hogy a kutatói létet, avagy az üzleti szférát válassza-e. Végül doktori disszertációját úgy készítette, hogy közben már az üzleti életben tevékenykedett. Ez a kettősség Korpás jelenlegi életében is megmaradt, hobbiszinten továbbra is űzi a kutatást, a pénzkereseti lehetőséget azonban a HR biztosítja számára. Kiemelte, hogy amikor pályázott erre a munkahelyre, kiváló nyelvtudása jelentett számára előnyt. Pályaválasztása nem volt tudatos, miután szerette a kutatói életet.

 


Dr. Korpás Zoltán
Fotó: Fekete Bálint

Saját életútjának bemutatása után Korpás azt igyekezett megválaszolni, hogy milyen képességekkel rendelkeznek a bölcsészek, amik alkalmassá teszik őket arra, hogy a munka világának más területein is megállják a helyüket. A bölcsész végzettségűek nagyon sokféle szférában dolgoznak: tudósok, diplomaták, tanácsadók, cégvezetők, és újságírók egyaránt vannak közöttük, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Korpás szerint a legfontosabb kompetenciák, melyekre a bölcsész képzés során szert tehetnek a hallgatók, a nyitottság, a tettvágy, az ambíció, a munka iránti alázat, a rugalmasság, a kitartás, az alkalmazkodóképesség és a gyors tanulás képessége. Sok bölcsész átlag feletti nyelvismerettel bír. Korpás külön kiemelte a történészek azon képességeit, melyek az élet minden területén kamatoztathatóak. Ilyen tulajdonságok az analitikus képesség, a komplex gondolkodásmód, az érzelmi alapú, de ugyanakkor mégis racionális döntések hozatalának képessége. A történészek – és általában a bölcsészek – remek kommunikációs képességekkel bírnak, és kiemelkedőek a váratlan helyzetek megoldásában is. Mindent egybevetve, a bölcsész diploma a munkaerőpiac bármely területén hasznosítható, de zárásként Korpás azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy eredeti hivatásukat – amennyiben a kutatást valóban hivatásnak érzik – mindenképp tartsák meg, ha csak hobbiként is.

Az este második előadója Nyerges Gábor Ádám, az Apokrif irodalmi folyóirat egyik alapítója volt. Előadását a folyóirat bemutatásával kezdte, melyet minőségileg mindenképpen sikeresnek tart, de anyagilag kevésbé. A lapot Nyerges másodmagával alapította egy, az ELTE Bölcsészettudományi Kar közelében található gyorsétteremben, mindennemű anyagi támogatás nélkül. Az első szám 2008. április 1-jén jelent meg, amit Nyerges jelzésértékű dátumként definiált. A második számtól kezdve a lapot felkarolta az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzata, amiért Nyerges jelen előadásában is köszönetet mondott. A HÖK mindmáig támogatja a folyóirat kiadását, pénzzel is. A lap sikerét bizonyítja, hogy 2009 karácsonyára már antológia is megjelenhetett, illetve, hogy létezik online változata is az újságnak, amely a nyomtatott változatnál szélesebb spalettán mozog. A nyomtatott lapot nagyrészt az Írók Boltja értékesíti. A harmadik évfolyamtól (2011-től) kezdve az addig rendszertelenül kiadott folyóiratot negyedévente jelentetik meg a szerkesztők, és azóta az egyes lapszámok terjedelme módszeresen 76 oldal. 2011-től a folyóiratot a Palimszeszt Kulturális Alap terjeszti. 2013-ban a lap országos kiadású lett, de ugyanakkor – minthogy a szerkesztő munkatársak mindmáig az ELTE hallgatói – megmaradt egyetemi újságnak is.

A lap történetének bemutatását követően Nyerges Gábor Ádám a folyóirat célját vázolta fel a közönségnek. 2008-ban az alapítók egy olyan, minél színvonalasabb irodalmi lapot szerettek volna létrehozni, amely egyszerre szigorú és nyitott szűrője a pályakezdő, fiatal irodalmároknak. A lappal kapcsolatos visszajelzések azt mutatják, hogy a folyóirat betölti ezt a funkcióját. Lapja legnagyobb sikerének azonban Nyerges azt a puszta tényt tartja, hogy az újság a mai napig létezik, sőt, még terjeszkedni is tud. 2014-ben ugyanis egy olyan megállapodás született a Fiatal Írók Szövetségével, amely lehetőséget teremtett az Apokrif szerkesztőségének arra, hogy saját könyvsorozatot indítson el a fiatal irodalmi tehetségek számára. Ennek keretében az idei könyvhétre három könyv már meg is jelent, melyek mindegyike pozitív kritikákat kapott. Nyerges sikerként emeli ki azt is, hogy az ELTE docense, Fráter Zoltán irodalomtörténész is támogatja az Apokrif működését. Nyerges hangsúlyozta, hogy Fráter nem fensőbbséges tanárként, hanem építő jellegű észrevételeket megfogalmazó mentorként segíti a lapszerkesztők munkáját. Előadása végén Nyerges elmondta, hogy a lap szerkesztői gárdája egyre bővül, és immár gyakornokok foglalkoztatására is lehetőség nyílik az Apokrif berkein belül.


Balról jobbra: Csobod Luca, Balkányi Nóra, Nyerges Gábor Ádám
Fotó: Fekete Bálint

A két előadást követő kávészünet után került sor az este második részére, a kerekasztal-beszélgetésre. Mint Bezsenyi Tamás kiemelte, rendkívül színes volt a beszélgetésben részt vevők köre. Balkányi Nóra újságíróként több lap munkatársa volt már az évek során, Csobod Luca pedig a Hosszúlépés – Járunk? nevű szervezet grafikáért és kommunikációért felelős munkatársa. Dr. Erdődy Gábor az ELTE nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese, s bár a Fiatal Tudósok Estjén nem került említésre, Erdődy korábban Magyarország bonni, majd vatikáni követi posztját is betöltötte. A bevezető előadások prezentálói, Dr. Korpás Zoltán és Nyerges Gábor Ádám is részt vettek a kerekasztal-beszélgetésben, akikhez Bezsenyi három kérdést intézett.

1. kérdés: A jelenlévők mit tapasztaltak közvetlenül a diplomaszerzés előtt, hogyan fogadta őket a munkaerőpiac, milyen élményt jelentett a bölcsészdiploma megszerzése?

Dr. Korpás Zoltán a doktori fokozat megszerzése előtti hónapokban egyfajta pánikot élt át, mivel a fokozatszerzés előtt Spanyolországban élt levéltári kutatóként, majd hazajőve nem talált kutatói állást, a PhD ösztöndíjas időszak viszont lejárt. Hogy kiutat találjon ebből a helyzetből, különböző marketingpozíciókra jelentkezett, amelyre spanyol nyelvtudása tette alkalmassá. Mint fogalmazott, teljesen tudattalanul sodródott a HR-tanácsadói pályára.

Balkányi Nóra a kérdésre válaszolva elmondta, hogy a diploma megszerzése előtt Brazíliában volt ösztöndíjas, onnan MA-s szakdolgozatát megírni jött haza. Ezt – hasonlóan Korpáshoz – ő is pánikkal teli időszakként élte meg. Kiemelte, hogy szabad bölcsészként volt választási lehetősége, hogy kultúrával, vagy újságírással foglalkozik-e a jövőben. Írni kezdett, először egy kulturális programajánló lapnál kezdett dolgozni. Ezt az tette lehetővé számára, hogy MA-s tanulmányai alatt – mielőtt Brazíliába utazott volna – gyakornokként tevékenykedett.

Csobod Luca válaszában rossz hallgatónak definiálta saját magát, mivel még nem szerezte meg BA-diplomáját a szabad bölcsészet alapszakon, melyet esztétika minorral párosított. Luca eredetileg joghallgató volt, ám korán felismerte azt, hogy a jogász szakma nem neki való. A szabad bölcsész szak lehetővé tette számára, hogy több dologban kipróbálja magát, így sok gyakornoki helyen dolgozott már. Kiemelte, hogy egyszer könyvkritikát készített, melyet elküldött az Origo szerkesztőségének, akik dicsérték a munkát, és további kritikák megírására kérték fel őt. Gyakornokként a kommunikációs szférával is próbálkozott, jelenleg pedig a Hosszúlépés nevű szervezetnél dolgozik, ahol teret kap minden olyan munkakörben, amelyben ki szeretné próbálni magát.

Dr. Erdődy Gábor először az estét indító kérdéshez tért vissza, mely arra irányult, hogy van-e értéke a bölcsész-diplomának. Erdődy szerint a válasz kétségkívül igen, amit bizonyít, hogy Magyarországon a bölcsész diplomával rendelkezőknek 2%-a munkanélküli, mely nem tekinthető magas aránynak. Erdődy és kollégái tavaly végezték el az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának minőségbiztosításhoz szükséges értékelését, aminek a már végzett hallgatók karrierkövetése is része volt. Az eredmény rendkívül pozitívnak mondható, ugyanis a volt doktoranduszok közül szép számmal a történész szakmában helyezkedtek el.  Erdődy kiemelte azokat a pályakezdési különbségeket, ami a saját és a most végző hallgatók, doktoranduszok generációs különbségéből ered. Mivel Erdődy idejében még nagyon magas színvonalú volt az egyetemi oktatás, doktori fokozatot pedig csak a legkiválóbb tehetségek szerezhettek, nem kellett közel sem annyit aggódniuk a munka végett, amennyi kételyt a mostani generációban kelt a munkakeresés folyamata. Viszont régebben jóval kevesebb volt az ösztöndíj-lehetőség, Erdődy azonban részt vehetett egy féléves részképzésen Jénában, mely akkor az Német Demokratikus Köztársasághoz (NDK) tartozott. Erdődy kiemelte egykori témavezetője, Szabad György segítségét, aki ösztöndíjat szerzett tanítványának, melynek keretében Erdődy Hermann Ottóval foglalkozhatott. Ennek révén bekerült a Néprajzi Múzeumba, ahol csak kevés időt töltött, mivel hamarosan oktatói állást ajánlottak neki az ELTE Új- és Legújabbkori Egyetemes Történelem tanszékén.

2. kérdés: A jelenlévők mit gondolnak, milyen értékekkel gazdagodtak a bölcsészképzés során? Elsősorban kapcsolati tőkéjük, vagy szakmai képességeik révén találtak munkát?

Dr. Korpás Zoltán – miután pályaelhagyónak számít – nem rendelkezett kapcsolati tőkével az üzleti életben. Voltak viszont olyan, a bölcsészképzés során szerzett kvalitásai – kommunikációs készség, elemző képesség, nyelvismeret –, melyeknek köszönhetően bekerülhetett a marketing világába. 2005-ben egy villanásnyi időre úgy tűnt, visszakerülhet a tudományos szférába, mivel megüresedett egy egyetemi oktatói státusz, melyet végül mégsem ő kapott meg. Így maradt számára az üzleti élet, ahol vannak olyan határmezsgyék, ahol az üzleti és a kutatói tevékenységet ötvözni tudja. Ilyen volt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának tudományszervezési osztálya, ahol Korpás rövid ideig dolgozott.

Nyerges Gábor Ádám az előző kérdésre azért nem válaszolt, mert utolsó éves doktoranduszként egyelőre nem tud múlt időben beszélni a munkakeresés okozta pánikról. Az egyetemen eltöltött idő számos tapasztalattal gazdagította Nyergest. Egyetemi és doktori tanulmányai során megtanulta kezelni a konfliktusokat és azt, hogy bizonyos kérdésekben miként lehet kompromisszumos megoldásra jutni.  Nyerges tisztában van azzal, hogy a folyóirat-szerkesztésből nem lehet megélni, ennek ellenére a jövőben is folytatni fogja ezt a tevékenységet. Hangsúlyozta, hogy az egyetemen lehetőséget kap kurzusok megtartására, ami minden PhD-s számára elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben a tudományos élet területén kaphassanak állást. Zárásként elmondta, hogy legfontosabbnak azt tartja, hogy amit elért, azt saját erejéből, saját tudása végett érte el.

Balkányi Nóra a kérdést megválaszolva elmondta, hogy neki sincsen még fix állása, szabadúszóként foglalkozik újságírással, ami anyagi szempontokat tekintve nem a legjövedelmezőbb, viszont a pénznél sokkal fontosabbnak tartja, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret. Az egyetem során jó kapcsolatot épített ki a tanáraival, amelyeket mindmáig ápol. Témavezetője az MA-n Müller András volt, az újságírást Magyari Pétertől tanulta. Nóra tehát szükségesnek tartja álláskeresés során a nyitottságot és az ismerkedést, ami alatt – mint fogalmazott – nem a „jópofizást” érti.

Csobod Luca szerint is nagyon fontos a nyitottság, valamint az, hogy szabad bölcsészeten megtanítják az embert összefüggésekben gondolkodni, ami munkakeresésnél nagy előnyt jelent. Vagyis, amit Luca az egyetemről magával hozott, az a felismerés, hogy mindent jól át kell látni és gondolni, és az erre való képesség sokkal fontosabb, mint a lexikális tudás. Luca hangot adott annak a véleményének is, hogy a sikeres bölcsészt nem anyagi kategóriaként kell megfogni.

Dr. Erdődy Gábor az egyetemi évek során szellemi értékeket és kapcsolati tőkét egyaránt kapott. Minden szemeszterben találkozott olyan tanárral, aki zseniális volt, ezt a generációja és saját szerencséjének egyaránt tartja. Válaszában ismét témavezetőjét, Szabad Györgyöt emelte ki, aki a 19. századdal foglalkozott. A 20. századra már nem is annyira figyelt, mert amikor Szabad Györggyel találkozott, eldöntötte, hogy ezzel a korszakkal fog foglalkozni, és elkezdett levéltárban, könyvtárban kutatni. Szabad György sok olyan eszméről beszélt a hallgatóinak – szabadság, nemzeti önrendelkezés, polgári értékrend, emberi méltóság – ami mozgósító gondolatnak számított 1973-ban. Ezek a szellemi értékek már számos próbát kiálltak, és Erdődy szerint a jövőben is fenn fognak maradni. A kapcsolati tőkéről beszélve Erdődy azt emelte ki, hogy mind évfolyamtársaival, mind tanáraival a mai napig összetartanak, és kapcsolatot ápolnak.


Dr. Erdődy Gábor
Fotó: Fekete Bálint

3. kérdés: Egy új élethelyzetben vagyunk, részben a tömegképzés miatt, részben a munkaerőpiac változása miatt. Mit gondoltok, mi lesz veletek 5-10 év múlva, mit terveztek?

Dr. Korpás Zoltán szívesen foglalkozna hadtörténettel a távoli jövőben.  Mint elmesélte, Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója mondta egyszer, hogy háromféle történész létezik: a hivatásos, az alternatív és „a Korpás”.

Nyerges Gábor Ádámnak egyelőre még nincsenek konkrét elképzelései a jövőre vonatkozóan. Mivel az eddigi élete során mindig izgalmas kihívásokkal kellett szembenéznie, bízik abban, hogy a jövőben is képes lesz megoldani bármilyen helyzetet.

Balkányi Nóra szabadúszóként jelenleg négy helyen tevékenykedik egyszerre. Az egyik a Trafó, aminek fennmaradása kétséges, a másik a Bánkitó Fesztivál. Ezen kívül a Magyar Narancs és a HVG lapoknál is bedolgozik, de Nóra nem biztos abban, hogy itt fog maradni. Nóra tisztában van azzal, hogy a szabadúszó életformát csak 2–3 évig lehet fenntartani, viszont azt nem tudja elképzelni, hogy a későbbiekben a közszférában, vagy egy ügynökségnél dolgozzon.

Csobod Luca úgy véli, hogy a Hosszúlépésben még sok lehetőség rejlik, de gondolkozik azon is, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ismét gyakornoki pozíciót vállal.

Dr. Erdődy Gábor 5 év múlva valószínűleg még oktatni fog, 10 év múlva pedig nyugdíjas lesz. Azt szeretné, ha 5 év múlva már semmilyen más feladata nem lenne, csak az olvasás, írás, tanítás, könyvtárban és levéltárban való kutatás. Szeretné azt is, hogy továbbra is legyenek olyan hallgatói, akikkel a kedvenc témáikat megvitathatják, s akikkel igazi közösséget alkothatnak. Erdődy azzal zárja válaszát, hogy szeretne átadni minél többet abból, amit annak idején ő kapott a tanáraitól. Mint mondta, ha ez teljesül, ő boldog lesz.

A kerekasztal-beszélgetést követően a közönség számára nyílt lehetőség arra, hogy kérdéseket tegyen fel. Az Erdődy Tanár Úrhoz kérdés arra vonatkozott, hogy az oktatás eltömegesedése vajon nem eredményezett-e színvonalbeli csökkenést? Válaszában Erdődy elmondta, hogy régen valóban kevesebb hallgatót vettek fel az egyetemekre, de ez el is döntötte, hogy merre fog továbbmenni az életük. Akit nem vettek fel, annak nem volt annyi lehetősége, mint manapság. A minőséget illetően Erdődy úgy véli, hogy a mai fiatalok sok tekintetben magasabb szinten vannak, mint elődeik, ezért demagógiának tartja a minőségi romlásról szóló híreszteléseket is, csakúgy, mint azt, hogy a bölcsészképzés diplomás munkanélkülieket bocsát ki. A minőséget az egyetemeken kívül a szakkollégiumok is biztosítják. Az egyetemek rossz helyzete nem a diákok vagy az oktatók hibája, hanem az anyagi források hiánya érződik.

A közönség soraiból Szilágyi Adrienn megállapította, hogy a bölcsészek elsősorban szellemi érték szempontjából sikeresek, és nincsen egy meghatározó terület, ahol jellemzően elhelyezkednek, hanem mindenhol helytállnak.

Az estét Bezsenyi Tamás úgy foglalta össze, hogy a mai tudás más, mint a régi. Szerinte az ötletek megvalósításához manapság az üzletet használják fel az emberek, a siker kulcsa pedig az önmenedzselés. Nyerges Gábor Ádám egyetértett Bezsenyivel, és megállapította, hogy nem minden eladható, de attól még lehet fontos. A bölcsészek munkája ezért is szükséges.

Hamerli Petra

Ezt olvastad?

Az elBeszélő podcast 11. adásában Berczeli-Nemcsényi Alex és Lengyel Ádám beszélgetett Fellegi Zsófiával és Palkó Gáborral, a DigiPhil munkatársaival. Írásom
Támogasson minket