Figyelemre méltó érdekességek – Nagy György emlékére

A történelem iránti érdeklődésem az általános iskola felső tagozatában kezdődött. A tankönyvekben leírtak mellett már ekkor érdekeltek a regények: Gárdonyi Géza A láthatatlan embere, az Egri csillagok, A koppányi aga testamentuma Fekete Istvántól, ami első ilyen jellegű olvasmányom volt, és természetesen A kőszívű ember fiai Jókaitól. Órákon közösen néztük Hidán Csaba Rendhagyó történelemóra sorozatát, otthon pedig felfedeztem egy másik érdekes személyt a képernyőn, aki, bár nem volt történész ‒ igaz, kiskamaszként ez akkoriban még nem érdekelt ‒, úgy tudott beszélni a magyar történelemről a különböző műsorokban, rövid ünnepi összeállításokban, hogy szinte odaszegezte az embert a képernyő elé. Az évek során számomra etalonná vált. 2009-ben, immár húsz esztendős ifjúként örömmel fedeztem fel a negyvenhat részes Magyarország története dokumentumsorozatot, amelyet a Kossuth Kiadó 24 kötetes, azonos című könyvszériájának ihletésére készített a Magyar Televízió. Ki más lehetett volna a műsorvezető, ha nem éppen ő, Nagy György, aki adásról adásra bebizonyította felkészültségét. Ezzel még az egyes részekben megjelenő, az adott korszakot kiválóan ismerő történészeket is meglepte. 

A sorozatról kiváló összefoglalót írt Szőts-Rajkó Kinga, így arra külön nem térnék ki, mint ahogy a Magyarország apróbetűs története 2010-es első és a 2018-ban posztumusz, a műsorvezető-szerző fájdalmasan korán bekövetkezett halála után egy esztendővel megjelent második kötetére sem. Csupán annyit a két könyvről: a jelen kiadványban megjelent, a történettudomány legfrissebb kutatási eredményeit felhasználó anyagokat az ezekben olvasható írások alapján állította össze kiváló érzékkel Medgyesy Zsófia.  

A Magyarország apróbetűs históriája a címéből ítélve nem hétköznapi olvasmány. A tartalom ismeretében ez az első megállapítás igazolást nyer. A korábban kiadott két kötetből mintegy kétszáz rövid történet elevenítődik fel a lapokon, színes képekkel, térképekkel, családfákkal, háttérinformációkat tartalmazó rövid magyarázatokkal Török Ágnes, Nagy Béla és Eperjessy László munkája nyomán. Bár nyomtatott könyvről van szó, az illusztrációk, kiegészítések mégis igazán 21. századi olvasmánnyá teszik.

Természetesen nem tekinthetünk el a kötet rövid tartalmi ismertetésétől, hiszen egy jó ajánló célja a figyelemfelkeltés. A könyv három nagy tartalmi egységből áll: A sztyeppétől Mohácsig, Hódoltságból Monarchiába, Forradalomtól rendszerváltásig, amelyeket fontos korszakhatárok tagolnak. Az első egységben Honszerző eleink cím alatt olvashatunk a honfoglalás korától Aba Sámuel haláláig tartó időszakról, A kereszténység vonzásában alfejezetet IV. László halála zárja, míg a Késő középkori mozaik az Anjouk megjelenésétől Mohácsig kíséri a hazai történelem alakulását. A kiemelt érdekességeket a lapokon szürke háttér, a tartalomjegyzékben dőlt betűs szedés jelöli. Találhatunk köztük legendaoszlató szösszeneteket, például az erényövről vagy az első éjszaka jogáról, megtudhatjuk, honnan ered az Óperencia név, mennyivel voltak kiváltságosabbak az elsőszülöttek, milyen jelentőséggel bírtak a vásárnapok. Olyan matematikai lehetetlenségekre is választ kapunk, mint: hogyan uralkodhatott IV. István után III. István.

A második nagy fejezet két részre oszlik: A félhold árnyékában cím egyértelmű, magyarázni sem kell. Ez a török kori szakasz II. Lajos király és az Aranygyapjas Rend kapcsolatának bemutatásával indul, és Magyarország legrégebbi toronyórája mellett olyan építményeket ismertet, mint az esztergomi Bakócz-kápolna, Gül Baba türbéje vagy éppen a Rudas fürdő. Utóbbihoz kapcsolódik egy érdekes elnevezésű találmány, a repülőhíd. Hogy mi volt ez? A néhány mondatos leírásból kiderül, mint ahogy az is, mit adtak nekünk a törökök, már ami a gasztronómiát illeti. Az utolsó írások, például a Zrínyi Ilonáról szóló rövid ismertető, egyben átvezetnek a következő alfejezethez, amely a Kuruc és labanc közt címet viseli. Azt hiszem, ezt szintén nem kell hosszasan ecsetelni. Egyértelműnek tűnik, hogy ez a rész II. Rákóczi Ferenc fellépésével indul, és a szabadságharc legfontosabb mozzanatairól, alakjairól tár elénk némi információt, majd a bujdosó fejedelemről tudósít, hogy III. Károly és Mária Terézia korába engedjen betekintést. Olvashatunk Rákóczi pénzéről, a kurucok fegyvereiről, titkosírásáról, a pestis-oszlopokról, a pozsonyi mértékről, a 18. századi koronázásokról, Hadik András huszárcsínyéről és a lottéria bevezetéséről. Kiváló az átkötés a harmadik nagy fejezethez: a madéfalvi veszedelemtől jutunk el az 1848-as forradalmat megelőző felvilágosodáshoz és a reformkorhoz.

Forradalomtól rendszerváltásig, ezt a címet viseli a legutóbbi államformaváltozásig, sőt, azon túlmutatva a 2000. év millenniumáig tartó időszakot összefoglaló tartalmi rész. Terjedelmét tekintve ez a leghosszabb: a 200 oldalas kötetből mintegy 85 oldalt foglal el, míg az előző két fejezet egyenlő hosszúságú, 50-50 oldal. A Hősök évszázada alfejezet nyitó írásának témája a Magyar Nemzeti Múzeumban látható hóhérpallos kapcsán Martinovics Ignác és társai kivégzése, eltemetése, megtalálása és későbbi újratemetése. S ha már Nemzeti Múzeum: gróf Széchényi Ferenc, valamint fia, a nevét Széchenyinek író István nemes felajánlása sem maradhatott ki a kötetből, mint ahogy Kindi Mátyás szűcsmester sem, aki a maga 48 könyvével gyarapította a nemzet könyvtárát, második adományozóként. A reformkor nagy eseménye volt Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületése. Biztosan vannak egy páran, akik már beleestek a „hozz rá – hozz reá” dilemmába, netán akarva-akaratlanul is hibát ejtenek az ünnepségeken. Nagy György jóvoltából remélhetőleg rögzül – nekem rögeszmém – a költemény első strófájának helyes éneklése is. Korszakos jelentőségű a pozsonyi diéta 1825-ös összehívása, amely nem előzmény nélküli. A városban tartott tanácskozásoknak egyebek mellett fontos szerepe van a kétkamarás országgyűlés és a modern Magyarország megszületésében is, mint ahogy az alcsúti kastélyt építtető József nádor és a dualizmus korában maradandót alkotó báró Podmaniczky Frigyes érdemei sem elenyészők. A magyar kultúra üde színfoltja a 19. század elején megjelent, a hazai zenei életbe gyorsan és sikeresen beépült, virtuóz prímások révén elterjedt cigányzene, amelynek meghonosítója egy nő, Czinka Panna volt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc, Petőfi és Kossuth alakja hangsúlyosan megjelenik a kötetben, a dualizmus úgyszintén. Amiről talán kicsit kevesebb szó esik a szükségesnél, a neoabszolutizmus kora, no de ez nem olyan nagy hiányosság.

Az Elvek és választások címet viselő, kötetzáró részfejezet érdekes képi megoldással indul. Az első írás az 1915-ös magyar középcímerről szól, annak érdekében viszont, hogy nagyjából lássuk a végkimenetelt is, a képszerkesztő az oldal tetején az MSZMP 1985-ben megtartott XIII. kongresszusán készült fotót választott nyitóképként. Ekkor tartotta ugyanis a legfelsőbb pártvezetés az utolsó országos, Kádár János által vezetett tanácskozást. A Nagy Háború ebben az alfejezetben csak körvonalaiban jelenik meg, hatásait tekintve viszont annál hangsúlyosabban. Az 1918-as rendszerváltás, majd a Tanácsköztársaság időszaka, Trianon, IV. Károly király visszatérési kísérletei mellett a Horthy-korszak olyan eseményeiről olvashatunk, mint a soproni népszavazás és a biatorbágyi merénylet. Megtudhatjuk, ki volt Róbert bácsi, mi vezetett Teleki Pál tragédiájához, és azt is, hogyan tett tanúbizonyságot az emberségről Karády Katalin és Jávor Pál. Megismerhetjük a Sándor-palota alagútját, a Szilakórházat, a budapesti hidak második világháborús és háború utáni sorsát, Osztapenko és Steinmetz kapitányok valódi alakját a legendák mögött. Az idősebbek felidézhetik emlékeiket a békekölcsönjegyzésről, a vas és acél országáról, narancsról, gumipitypangról, a 70-es troliról, 1956-ról. Az utolsó írások között kapott helyet Rubik Ernő világhírű bűvös kockájának története, a vasfüggöny lebontása, Habsburg Ottó lehetséges államfői tisztségének kérdése, a szovjet csapatok kivonulása, az elmaradt budapesti világkiállítás és zárásként a koronázási ékszerek 1978-as haza-, majd 2000. január 1-i Parlamentbe szállítása.

Az adatokban és illusztrációkban gazdag kötetet az utóbbiakra vonatkozó forrásjegyzék, valamint egy rövid köszönetnyilvánítás zárja.          

Talán a fentiekből is látszik, hogy a Magyarország apróbetűs históriája érdekes, olvasmányos, egyben tudományos igényességgel összeállított munka, méltó tisztelgés Nagy György rendkívül alapos munkássága, fáradhatatlan ismeretterjesztő törekvése előtt. 

Váczi Márk

Ezt olvastad?

„Szelíden és szabadon” – hippik a mi szemünkkel – Projekt az általános iskola 8. osztályában

Mint előző projektjeinkben legtöbbször (a projektmódszerről általában, ill. a mi olvasatunkban, valamint  a megvalósítás menetéről korábbi cikkeinkben már írtunk, témaválasztásunk

X