Fraknói szabadegyetem ötödjére

Idén immár ötödik alkalommal rendezte meg a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport a hagyományosan augusztus első napjaiban tartott Egyháztörténeti Nyári Akadémiáját. Az első, 2015. évi „szabadegyetem” óta hagyománnyá vált esemény idén Eger városában zajlott augusztus 1. és 4. között, középpontjában ez alkalommal az Egri Főegyházmegye története állt. A szakmai programok fő helyszíne az Egri Érseki Papnevelő Intézet Szent János-háza volt, az utolsó nap pedig az Egri Főegyházmegyei Levéltár, valamint az Érseki Látogatóközpont meglátogatásával telt.

Az elmúlt évekhez hasonlóan Gárdonyi Máté tanszékvezető professzor (PPKE HTK), valamint Tusor Péter egyetemi docens (PPKE BTK), tudományos tanácsadó (MTA), a Kutatócsoport vezetője voltak az akadémia kurátorai, a programot és a népes résztvevő csapatot pedig Kanász Viktor, a kutatócsoport tudományos segédmunkatársa igazgatta. A szervezésben közreműködött továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem részéről a Kubinyi András Történész Műhely (PPKE BTK) is. Az egyre jelentősebbé váló szakmai eseményen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Debreceni Tudományegyetem oktatói, doktoranduszai és graduális hallgatói mellett a Győri Egyházmegyei, az Egri Főegyházmegyei, illetve a Kolozsvári Ferences Rendtartományi Levéltárból, továbbá az Eszterházy Károly Egyetemről, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskoláról, az MTA BTK Történettudományi Intézetből és a Magyar Medievisztikai Kutatócsoportból is érkeztek előadók és résztvevők.

Az akadémia első napján (augusztus 1.) a szakmai program az egri papnevelő intézet Szent János-házának előadótermében kezdődött meg a kurátorok rövid nyitóbeszédeivel. Tusor Péter kiemelte az immár hagyománnyá vált nyári akadémiák által betöltött fontos szerepet, hiszen ezek a – még az MTA Lendület programjának támogatásával elindított – szakmai találkozók minden évben lehetőséget adnak a jelenleg folyó egyháztörténeti kutatások évenkénti áttekintésére. Továbbá kiváló helyszínként szolgálnak az egyetemi hallgatóság, a doktoranduszok, illetve az oktatók és kutatók eszmecseréjének, különféle generációk találkozásának. Hangsúlyozta, hogy mindez a katolikus egyetem égisze alatt, a vatikáni történeti kutatások erőterében zajlik, hiszen míg a forrásfeltárás Rómában történik, a feldolgozás és az „inszemináció” jórészt a hazai tudományos életben és egyetemi oktatásban zajlik – a fokozatosan bővülő római jelenlét mellett. Az idei akadémia esetében természetesen kiemelte Eger, valamint az Egri Érseki Papnevelő Intézet egyházmegyei és egyháztörténeti jelentőségét. Gárdonyi Máté nyitó szavaiban felidézte a nyári akadémia helyszínének kapcsán Egerhez, illetve a főegyházmegyéhez kötődő személyes és szakmai kapcsolatait, illetve kiemelte a szakmai program fejlődésének évről-évre kibontakozó ívét. Kifejezte reményét, hogy hittudományi kari professzori kinevezését követően a jövőben a teológus hallgatók részvételének aránya is növekedhet majd a Fraknói Akadémián.

Kanász Viktor köszöntését követően egy nyitóelőadással, illetve egy pódiumbeszélgetéssel folytatódott az akadémia első napjának szakmai programja. Bitskey István akadémikus Püspökök a végvárban, 1548–1596 címmel a 16. századi Eger katolikus felekezetszervezésének lokális lehetőségeit és esélyeit tárgyalta. Plenáris előadásában átfogó és áttekintő jelleggel arra a kérdésre kereste a választ, hogy mennyiben volt lehetőség Egerben, illetve az egri egyházmegyében a tridentiánus szellem érvényesülésére a trienti zsinat alatt és után. Az előadás a 16. századi Eger egyházmegyei, vármegyei, végvári és birtokjogi, továbbá etnikai és felekezeti jellemzőinek áttekintését, valamint a helytörténeti szakirodalom eredményeinek főbb bemutatását követően Oláh Miklós, Verancsics Antal és Radéczy István püspökök egri tevékenységét tekintette át. Bitskey István az egyes egri püspökök működésének elemzése kapcsán kitért az egri káptalan változó helyzetére, a katolikusok és a protestáns felekezetek folyton változó kapcsolatára és viszonyrendszerére, a korszakban Egerben megfordult jezsuitákra, valamint az 1582. évi egri canonica visitatióra is.

A nyitóelőadást Tusor Péter és Bitskey István pódiumbeszélgetése követte, melynek során az 1941-ben Egerben született akadémikust pályájának indulásáról és alakulásáról, valamint Pázmány-kutatásairól kérdezte a nyári akadémia kurátora. A hallgatóság személyes történeteken keresztül ismerhette meg a Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténész családi hátterét, líceumi általános iskolai éveit, az egri várhoz, illetve az Egri csillagokhoz kötődő gyerekkori élményeit és az ezekből kifejlődő történeti érdeklődését. A kérdések kapcsán kibontakozó történetek során fény derült az egyetemi évek tapasztalataira, ahonnan az irodalmi szövegek tanulmányozása iránti érdeklődés eredeztethető, valamint az egyetemi évek utáni elhelyezkedés körülményeire is. A beszélgetés betekintést nyújtott az 1960-as évek tudománypolitikájába is. Bitskey István pályájának alakulása kapcsán kiemelte Klaniczay Tibor professzor, továbbá Bán Imre professzor segítségét és meghatározó szerepét. Mindezeken túl szóba került az 1970-ben induló ReBaKucs-konferenciasorozat is, melynek első alkalmára 1970-ben Sárospatakon került sor, és amelyen Bitskey István is megtarthatta első konferencia-előadását Pázmány Péter prédikációiról. A majdani akadémikus 1972-ben került az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol aspirantúrát kapott, amelynek befejeztével 1975-ben átkerült a debreceni egyetem régi magyar irodalom tanszékére, ahol adjunktusi beosztásban kezdett el dolgozni. További szakmai életútjával kapcsolatban többek között szóba kerültek a római Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatóival kapcsolatos, részben szintén Klaniczay által inspirált kutatásai, kitérve ezekből született nagydoktori disszertációjának olasz nyelvű kiadási munkálataira is. Az első nap szakmai programját az Érseki Papnevelő Intézet rektora, a szintén egyháztörténész és az említett római elitképzőben végzett Buda Péter vezetése zárta, aki az épület bejárása során bemutatta a résztvevőknek az egri szeminárium történetét, több érdekességét.

A pénteki nap (augusztus 2.) a szakmai előadások jegyében telt, valamint sor került kutatási beszámolókra, illetve egy könyvbemutatóra is. A délelőtti szekcióban négy nagyelőadás hangzott el, melyek különböző aspektusból vizsgálták Eger, illetve az egyházmegye kora újkorban betöltött egyháztörténeti jelentőségét, időnként kitérve a későbbi századokra, illetve jelen korunkra is. Első előadóként Fazekas István egyetemi docens (ELTE) tartott előadást Egri püspökök a bécsi udvarban (16–17. század) címmel, melyben a kora újkori egri püspökök működését ismertette, különös figyelmet fordítva annak az elkerülhetetlen jelenségnek, hogy a korszakban Magyarország mint egy összetett államalakulat része működött, és ennek az államalakulatnak a működésében, illetve működtetésében elengedhetetlenül fontos szerepet játszott az uralkodói udvar, továbbá az uralkodó személye. A korszak egyházi embereinek államirányításban betöltött fontos szerepe egyértelmű, azonban csak az uralkodóhoz való személyes viszony függvényében, illetve az uralkodó szerepét is figyelembe véve tárható fel mélységeiben ez a fontos szerep. Az előadás részletesen elemezte és kontextusba helyezte a helytartói és kancellári hivatalt is betöltő egri püspökök szerepét. Az elemzés kitért a helytartók között Szalaházy Tamás, Ujlaky Ferenc, valamint Radéczy István alakjára, továbbá a kancellárok tekintetében szintén Szalaházy Tamás, illetve Oláh Miklós és Lippay György tevékenységére, valamint Szegedy Ferenc Lénárt, Pálffy Tamás és Korompay Péter személyére. A vizsgálatokból levonható mérleg alapján elmondható, hogy bár a korszakra Eger veszített jelentőségéből, de Nyitra és Győr főpapjai után az egri püspökök szerepe volt a legmeghatározóbb a helytartói és kancellári hivatalban a Habsburgok trónra kerülése után.

Második előadóként Véghseő Tamás főiskolai tanár (Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola) A többség kisebbsége. Bizánci rítusú katolikusok az egri egyházmegye területén a 17–18. században címmel a görögkatolikus egyház fejlődésének egy szegmensét mutatta be, pontosabb képet alkotva arról a folyamatról, ahogy a Kelet-Magyarországon élő bizánci rítusú keresztények eljutottak a Rómával való egységre, avagy „az újkorba”, majd később önálló püspökségük megalapítására, mely az egri püspökök ellenzése ellenére történt. Az előadás ebből a szempontból az 1646 és 1771 közötti időszakot elemezte, részletesebben kitérve az 1665 és 1689, valamint az 1713 és 1771 közötti időszakra, mely a kiélezett konfliktusokkal tarkított modernizáció időszaka volt. Az előadó kitért az elemzésbe bevonható külföldi párhuzamokra, így például a lengyelországi rutének asszimiláció nélküli integrációjának példájára is, mint külföldi „jó gyakorlat”, továbbá De Camillis János József apostoli vikárius magyarországi tevékenységére is, aki megkísérelte a görögkatolikus egyház trienti típusú reformját. Egy 2015-ben újonnan feltárt dokumentum kutatásba való bevonásával egyértelművé vált, hogy az egri dokumentumokban szereplő, majd később a szakirodalomban elterjedt 1649. év, mint az ungvári ún. unió éve nem helyes dátumot jelöl, hiszen az unió már korábban, 1646-ban megtörtént – igaz, az említett dokumentumban nem szerepel az unió szó, vagy annak leírása, csak az egri püspök joghatóságának elismerése. A 18. századi egri püspökök szembenállását tehát jól magyarázza az a tény, hogy az unió kezdetének évében, 1646-ban az ortodox papok egy része még az egri püspököt fogadta el főpásztorának.

A délelőtti szekció harmadik előadását Mihalik Béla Vilmos (tudományos munkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet – igazgató, Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár) tartotta meg Hangsúlyok és fordulópontok az egri egyházmegye történetében (1699–1761) címmel, melyben doktori kutatásainak lehetséges folytatási irányait ismertette, kitérve a módszertani kérdésekre is, amelyek az egri egyházmegye 18. századi történetének megírása kapcsán felmerülnek. A készülő monográfia kapcsán az előadás kitért a források megközelítésének kérdéseire, a források mennyiségére és minőségére is, így például arra, hogy milyen változó az egyházkormányzati anyag, illetve milyen gazdag a personalia és a parochialia iratanyaga. A kutatásba bevonásra kerültek ezeken kívül a kormányszervek levéltárainak, illetve a vonatkozó családi levéltáraknak az iratanyagai is. A kormányzati átalakulások következtében elengedhetetlen továbbá Szatmár és Kassa egyházmegyei levéltárainak kutatásba való bevonása. A fordulópontok kapcsán az előadás részletesen kitért az 1699. évre, amikor visszatért a püspöki székhely Egerbe, és megtörtént az egri szeminárium megalapítása, majd a Rákóczi-szabadságharc időszakára, azon belül is az 1711. évre, amikor megújították a káptalani statútumokat, továbbá az 1734. évi egri zsinatra és az 1749. évi Statutára, amelyek fontos mérföldkövek voltak az egyházszervezés terén. Az előadás végén a lehetséges megközelítési módok között felmerült egy jól körülhatárolható régió vizsgálata, melynek kapcsán a Jászkunság 1702 és 1745 közötti vizsgálata már folyamatban van, továbbá a Német Lovagrendnek és a Pesti Invalidus Háznak való eladottság korszaka, amelyből szintén tervezi az előadó egy kismonográfia megírását.

A délelőtti szekció utolsó előadásában Verók Attila egyetemi docens (EKE) a 18. századi Eger tematikájánál maradva a város könyvkultúrájáról tartott előadást. Az előadás a 17. század végén, a török kiűzése után Kassáról Egerbe visszatérő püspökök, így Telekessy István, Erdődy Gábor Antal, Barkóczy Ferenc és Esterházy Károly könyvtáralapító, könyvgyűjtő és mecénási tevékenységét mutatta be részletesen, kitérve az újabb szakirodalmi tételek ismertetésére is. Az előadó kiemelte a Barkóczy idején, 1755-ben alapított püspöki nyomda jelentőségét, valamint Esterházy Károly püspök tevékenységét, aki az általa alapított könyvtárat elsőként nyitotta meg a nagyközönség előtt, amely a pécsi Klimó Könyvtár után Magyarország második nyilvános magánkönyvtára volt. Az előadás végén bemutatásra került a mai püspöki könyvtár gyűjteményének számos értékes darabja.

A péntek délutáni szekció a délelőtthöz kapcsolódva még szintén egri vonatkozású tematikával, Domokos György A jámbor Herkules. Estei Hippolit bíboros egri kormányzója, Ercole Pio beszámolói Magyarországról (1508–1510) című, idén megjelent forráskötetének bemutatásával kezdődött meg. A Vestigia Kutatócsoport (PPKE) már közel tíz éve kutatja és rendszerezi az olasz gyűjteményekben fellelhető magyar vonatkozású forrásokat; ez a forráskötet is ehhez a munkálathoz kapcsolódik, csatlakozva a korábban megjelent két tanulmánykötethez (Vestigia I. Mohács előtti magyar források olasz könyvtárakban, illetve Vestigia II. Magyar források Itáliából). Fedeles Tamás (egyetemi docens, PTE BTK – tudományos főmunkatárs, Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) és C. Tóth Norbert (tudományos főmunkatárs, MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport) a kötetet prezentálva kiemelték a kiadvány jelentőségét, amelynek érdekessége, hogy egy „kíváncsi olasz”, Ercole Pio di Savoia szemszögéből láttatja a 16. század első évtizedének magyarországi helyzetét. Ercole Pio két éven át, 1508-tól 1510-ig működött Egerben Estei Hippolit bíboros kormányzójaként, és az ebben a két évben Magyarországról urához, Ferrarába küldött leveleiben számos olyan apró részletet közöl a korszak magyar viszonyairól, amelyekről más megmaradt források nem vallanak.

A kötet a bíboros kormányzó olasz nyelvű leveleinek átiratát közli, a kötet bemutatói pedig mindketten kitértek arra a pozitívumra, hogy a levelek segítségével valóban fontos művelődés-, egyház- és diplomáciatörténeti adalékok válnak ismertté a kutatás számára. A bemutatás során kiemelték, hogy a kötet bevezető tanulmányában Domokos György a magyar művelődéstörténet számára legérdekesebb elemeket, így például az 1510. évi tatai országgyűlésről leírt információkat emeli ki az átírt levelekből, számos részletet pedig pontos fordítással közöl.

A könyvbemutatót követően a délutáni szekciókban rövidebb konferenciaelőadások hangzottak el, a délelőttiekhez képest mind tágabb idő- és térintervallumban mozogva. Az első előadó, Sági György (tudományos segédmunkatárs, Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) Brezanóczy Pál, későbbi egri érsek püspökké szentelésének körülményeit mutatta be Brezanóczy Pál és püspöktársainak felszentelése 1964-ben (Bepillantás Esty Miklós világi pápai kamarás hagyatékába) címmel. Brezanóczy Pál a múlt század magyar katolicizmusának kimagasló alakjai közé tartozik, ugyanakkor a pártállamhoz fűződő kapcsolata miatt a legvitatottabb főpásztorok egyike. Az előadás forrásanyagaként többek között Esty Miklós hagyatékának dokumentumai szolgáltak, aki egykor a Szent István Társulat delegált adminisztrátoraként és a magyar Actio Catholica egyik alelnökeként a magyar katolikus közélet befolyásos alakja volt, és három bíboros (Csernoch János, Serédi Jusztinián és Mindszenty József) mellett is szolgált világi kamarásként (gentiluomo). Az Esty-hagyaték rendezése 2014-ben vette kezdetét, aminek köszönhetően iratjegyzék készült a pápai világi kamarás hagyatékáról, valamint a hagyaték digitalizálására is sor került.

A 20. századi és egyben az egri tematikát lezáró előadást követően vegyes témák következtek a korábbi Fraknói Akadémiák programjához, illetve a Fraknói Kutatócsoport kutatásaihoz kapcsolódva. Bácsatyai Dániel (fiatal kutató, MTA BTK Történettudományi Intézet) Szent Sámson rendje című előadásában a középkori Magyarországra, illetve a Latin Császárságba kalauzolta a hallgatóságot. Az előadás forrásbázisát három oklevél képezte, amelyek közül az első egy 1233. évi esztergomi, a második egy 1236. évi viterbói, a harmadik pedig egy 1244. évi oklevél, amely a hazai irodalomban eddig ismeretlen volt, és IV. Ince pápa registrumában maradt fenn. Ez utóbbi oklevél többek között említést tesz a Szent Sámson rend magyarországi birtokairól is. A leírás alapján valószínűsíthető, hogy a rendnek volt egy ispotálya Esztergomban, valamint egy rendháza talán Székesfehérvárott („domo di Pellagrave” – Bellagrava, a középkori Székesfehérvár).

A források kapcsán felmerül a kérdés, hogy miért volt kapcsolata a rendnek a Magyar Királysággal? II. András és a Latin Császárság között harmonikus diplomáciai kapcsolatok álltak fenn; II. András Jolántával kötött házassága, valamint II. András testvérének, Margit bizánci császárnénak 1217–1223 közötti hazatérése szülőföldjére mind ennek a harmonikus kapcsolatnak a bizonyítékai, így a sámsoniták magyarországi működése diplomáciai gesztusként is értelmezhető. Az előadás második felében párhuzamként bemutatásra került egy másik rend, a Szent Jakab-rend közép-európai működése is, akik okleveles források alapján 1266-ban már bizonyosan működtek Magyarországon. A jakobiták a mongolok ellen bevetett pápai segítség részeként működtek a régióban, az előadó végköveztetése szerint pedig a sámsoniták egykori magyarországi birtokait örökölhették meg.

A sámsonitákról szóló előadást Nemes Gábor (főlevéltáros, Győri Egyházmegyei Levéltár – tudományos munkatárs, Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) Bakóc Tamás legátusi bírósága (1514–1521) című előadása követte, amely Bakóc Tamás bíróságának működését, annak személyzetét mutatta be. Bakóc 1512–1513. évi római tartózkodása idején kapott legátusi megbízást egy keresztes hadjárat szervezésére, melynek következtében 1514 márciusában tért haza a Magyar Királyság területére. Az előadásban részletesen elemzésre került az 1514 és 1515 között működő legátusi bíróságának személyi összetétele, illetve a személyek életútjai is, így az auditor alakja, aki a bíróságot vezette (kezdetben Bernardino Visconti), a regens cancellariae (kezdetben Girolamo Magnani), a taxator (Vitéz Mihály budai főesperes, római magyar gyóntató), az abbreviator, aki a fogalmazóként működött (Jean de Vaulx), valamint az írnokok személyei. Érdekes volt Andrea Cesi személye, aki zágrábi vikáriusként érkezett a legátusi bíróság tagjai közé, és az 1515. év folyamán auditor, regens, valamint taxator is volt egyben, valamint a dániai Oluf Hansen Bang személye, aki 1514 és 1520 között a legnagyobb részt vette ki a bíróság működésében, illetve Bakóc és az említett Cesi személyes titkáraként és írnokaként is működött. Bakóc legátusi bírósága személyi összetételének részletekbe menő vizsgálatával megállapítható, hogy ebben a tekintetben is valóban egy külföldről exportált jogtudó értelmiség közvetítette a jogi ismereteket a Magyar Királyság területén, hiszen a bíróság tagjai között legnagyobb részt itáliai, dalmát, német és francia származásúak voltak, és csak egy dániai, illetve egy magyarországi tag lelhető fel a működésében.

A péntek délutáni szekció utolsó két előadása egy-egy folyamatban lévő kutatást és szövegkiadást, valamint levéltárszervezési munkálatokat mutatott be. Kanász Viktor (doktorandusz, PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola – tudományos segédmunkatárs, Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) és Oláh Róbert (levéltáros, Győri Egyházmegyei Levéltár – külső tag, Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport – doktorandusz, PPKE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola) Pázmány Péter leveleinek kiadása címmel egy készülő, doktori latin és olasz paleográfiai kurzusok során inspirálódott Pázmány Péter-szövegkiadást, valamint az ahhoz kapcsolódó munkálatokat, a megelőző kutatásokat ismertették. A megjelenő kötet Pázmány Péter leveleinek kiegészítő kiadását fogja tartalmazni (Pázmány Péter Összegyűjtött Levelei, III. kötet). Elsőként Oláh Róbert adott egy rövid historiográfiai áttekintést a témáról, felvillantva a Pázmány-filológia kezdeteit, hiszen a Pázmány-levelezés már régóta az irodalom- és a történettudományi érdeklődés homlokterében van. A szövegkiadás céljaként az eddigi, a Hanuy Ferenc által jegyzett 1910–1911-es kétkötetes klasszikus kiadást követően publikált számos szöveg módszeres összegyűjtését, vagyis ezen időközbeni eredmények becsatornázását jelölte meg. Továbbá új, még kiadatlan levelek lehetőség szerinti bevonását is megemlítette. Ezek után Kanász Viktor az átírási elvekről, a szövegkiadás felmerülő kérdéseiről és problémáiról beszélt, így például felmerült, hogy mit is tekinthetünk pontosan Pázmány-levélnek, valamint milyen mélységű jegyzetelés kívánható meg egy modern szövegkiadás kapcsán.

A pénteki szekciók záró előadását Jonica Xénia (Ferences Levéltár, Kolozsvár) tartotta meg, aki a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány szétszóródott iratanyagának mentési, összegyűjtési, rendszerezési és feldolgozási munkálataiba nyújtott betekintést, kitérve a tavalyi előadás óta eltelt időszakban már megoldott technikai körülményekre is. Az előadás rövid áttekintést nyújtott a ferences rend erdélyi történetéről, majd áttért az erdélyi rendtartomány levéltárának iratgyűjtési és iratrendszerezési metódusára, az új iratgyűjtési eredményekre és kialakított szakmai kapcsolatokra, illetve a Kolozsváron létrehozott levéltári helyiség bemutatására.

A nyári akadémia harmadik napján (augusztus 3.) egy élménygazdag könyvtárlátogatást követően kötetlenebb program következett. A délelőtt folyamán a résztvevők Balogh Ferenc igazgató vezetésével megtekinthették az egri Főegyházmegyei Könyvtárat és annak gyűjteményét, melyet az előző nap Verók Attila előadása alapozott meg.

Az egri könyvtár megnyitásakor (1793) köteteinek számát illetően (16 000), valamint tartalmi vonatkozásban is rendkívül jelentős intézmény volt. Eszterházy Károly egri püspök végrendelete alapján további 4 000 kötettel gyarapodott a gyűjtemény. A résztvevők a reprezentatív teremkönyvtárban tölthették el a legtöbb időt Johann Lucas Kracker sokalakos mennyezeti freskója alatt, amely a trienti zsinatot ábrázolja. A teremkönyvtárban a díszes állványzatok és galéria között megtekinthették a különleges gyűjteményi darabokat is. Eszterházy módszerességét az utókor is megszívlelheti: egyetem alapításában gondolkodva ma is funkcionális, impozáns épületet emelt a tudománynak, annak fókuszába pedig pazar könyvtárat helyezett.

 A könyvtárlátogatást kötetlenebb programok követték. Késő délelőtt közös teljesítménytúra folyamán jutottak el a résztvevők Urbán Márta érseki levéltáros túravezetésével a piros jelzésű (P) túraútvonalon az 537 méteres Nagy-Eged hegyre, amely Eger városától északkeletre emelkedik. A Nagy-Eged az Egri Borvidék emblematikus termőhelye, Magyarország tengerszint felett legmagasabban fekvő szőlőterülete, és élővilága is rendkívül sokszínű, így kiváló túraútvonalként szolgált. A túra fáradalmainak gyors kipihenését követően az este folyamán megrendezésre került a nyári akadémiák hagyományos programpontja, az egyháztörténeti kvíz, melynek során négy csapat vetélkedett egymással. A dobogós helyezést elért csapatok értékes könyvjutalomban részesültek.

A nyári akadémia utolsó napján (augusztus 4.) a résztvevők Urbán Márta érseki levéltáros vezetésével az egri Főegyházmegyei Levéltárat tekinthették meg, majd az Érseki Látogatóközpont és a Bazilika felkeresése következett. A látogatást az V. Fraknói Nyári Akadémiát lezáró szentmise követte a Bazilikában, melyet Vizi János káplán celebrált.

Az immár ötödik alkalommal megrendezett Fraknói Nyári Akadémia a korábbiakhoz hasonlóan mind szakmai, mind szabadidős programok terén inspiráló hangulatban telt, a tavalyi évhez hasonlóan kibővült előadói és résztvevői társaságban. A szakmai szempontból legintenzívebb második nap értékes előadásait sok hozzászólás követte, ahogy a kötetbemutatót és a kutatási beszámolókat is, a szünetek és a szabadidős programok alkalmával pedig oktatók, doktoranduszok és graduális hallgatók együtt fogalmazhatták meg kérdéseiket, véleményüket. Az idei rendezvényt a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett az Egri Érseki Szeminárium és Gárdonyi Máté kurátor támogatta. A professzionális akadémiai kutatás és az egyetemi oktatás közötti kapcsolat építésének és erősítésének, illetve a teológiai és bölcsészeti hátterű egyháztörténet művelésének folytatásaként a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport a következő évben a hatodik nyári akadémia megszervezését tervezi.

Schvéd Brigitta

Fotók: Kanász Viktor

További képek, egy rövidfilm, valamint az előadások videói elérhetők a Fraknói Kutatócsoport honlapján.

A cikk az Újkor.hu és az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

Tavaszi szakmai fórum az SZTE-n

2024. április 8-án és 10-én került megrendezésre Szegeden – a Báthory István Középiskolai Történelmi Tanulmányi Verseny kísérőrendezvényeként — a „Tavaszi

X