Genealogies of Memory 2020 – Holokausztkonferencia

A Genealogies of Memory 2020 – The Holocaust between Global and Local Perspectives című konferenciát a European Network Remembrance and Solidarity (ENRS) szervezte meg 2020. november 4. és 26. között, nyolc szekció során. A jelenlegi koronavírus pandémia miatt személyes részvételű esemény helyett a szervezők az online térbe helyezték a konferenciát, amely így mind Zoomon, mind Youtube-on követhető volt, és közvetlenül jutott el a nemzetközi közönséghez.

A kerekasztal (A kép forrása az online közvetítés)

Az ENRS honlapja szerint a konferencia legfőbb célja az volt, hogy „felmérjék a holokauszt emlékezet kutatásának aktuális állapotát” a fokozódó globalizáció fényében, valamint felvonultassák a legújabb kutatási irányvonalakat. Az előadók hét központi téma és egy lezáró kerekasztal beszélgetés során a globális és helyi holokauszt emlékezet összefonódásához, kölcsönhatásához, valamint ennek etikai vonatkozásaihoz kapcsolódó kérdéseket vitattak meg. Minden szekció egy keynote előadással kezdődött, amelyet fiatal és már elismert kutatók előadásai követtek – így a következő generáció is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. Az előadásokhoz minden esetben egy szakértő kommentátor fűzött megjegyzéseket, kérdéseket, amely után a nagyközönség által beküldött kérdések és az azokra adott válaszok következtek. A résztvevők nagy számára való tekintettel e beszámolóban nincs lehetőség minden egyes előadás ismertetésére, ezért csupán a konferencia egyes momentumaira szorítkozunk.

A Practical Ethics of Holocaust Memory in the 21st Century című első szekció, Piotr Cywiński (Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum) keynote előadásával kezdődött. Cywiński bemutatta, hogyan fejlődött a holokauszt emlékezete és melyek voltak a legfontosabb fordulópontok e folyamatban. Az ezt követő négy előadás az emlékezetkultúra alakulásának bizonyos epizódjait és gyakorlatait emelte ki, például azt, hogy milyen szerepet játszott Raul Hilberg, a holokauszt egyik első elismert kutatója a United States Holocaust Memorial Museum megalapításában. Olof Bortz (EHESS) hangsúlyozta, hogy Hilberg a lehető legautentikusabb kiállítást akarta létrehozni a múzeumban, ami viszont hozzájárult a megemlékezésről szóló vitához, mivel ütköztette a múlt bemutatását különböző módon elképzelő nézeteket.

Omer Bartov (A kép forrása az online közvetítés)

A második szekció teljes egészében a Ringelblum-archívumról szólt: e dokumentumgyűjteményt az Oneg Sabbat földalatti mozgalom tagjai állították össze a varsói gettóban. Az archívumot kutatók a „holokauszt legkorábbi historiográfiájának” tartják. Omer Bartov (Brown University) keynote előadásában a Ringelblum-archívumot négy tényező alapján kötötte a konferencia fő témaköréhez: az „alulról felfelé” építkező történetírás és a helytörténet térnyerése, a holokauszt személyes tapasztalatokon keresztüli vizsgálata és mindezen új megközelítések előnyei. Bartov úgy véli, az „iparszerű népirtás” kifejezés, amit gyakran alkalmaznak a holokauszt leírására, azért nem megfelelő, mert elfedi, hogy számtalan esetben az áldozatok szemtől szemben álltak az elkövetőkkel, mielőtt meggyilkolták őket. Ezen atrocitások kutatása, a zsidók, szomszédaik és a németek közötti kapcsolatok, valamint az egyéni tapasztalatok feltárása hozzájárulhat a holokauszt egyes részleteinek és dinamikájának megértéséhez.

Bartov nézeteit alátámasztották a szekció előadásai is, amelyek a Ringelblum-archívum egyes jellegzetességeit vizsgálták. Katarzyna Person (Jewish Historical Institute, Varsó) például azon nők helyzetére és a gyűjteményben való megjelenítésére fókuszált, akik prostitúcióra kényszerültek a gettókban. Egy viszonylag kis csoport központba helyezésével a kutató jóval részletesebb képet tudott nyújtani e nők lehetőségeiről, a szexuális „csereüzletek” és a nemi erőszak közti különbségről, valamint arról, hogy az archívum történészei hogyan stigmatizálták ezeket a nőket, míg néhány esetben elismerték bátorságukat. Marta Janczewska (Jewish Historical Institute, Varsó) arról beszélt, hogy a Ringelblum-archívum „globális szövegként” is értelmezhető, amennyiben a kutató figyelembe veszi a nyelvek, műfajok, témák sokaságát, valamint azt, hogy az összegyűjtött dokumentumok milyen sokféle helyről származnak. Az archívumban megjelenik a lengyelek, zsidók és németek nézőpontja, és kiderül belőle, hogy a népirtás a nemzsidó szomszédok szeme láttára zajlott le.

Kovács Éva (A kép forrása az online közvetítés)

A harmadik szekció, amely a „határmenti emlékezettel” foglalkozott, Kovács Éva (Vienna Wiesenthal Institute) keynote előadásával kezdődött. Kovács az emlékezet különböző tereit vizsgálta és hasonlította össze: egy privát holokausztmúzeumot Ruandában, egy budapesti, a srebrenicai mészárlásról szóló kiállítást, valamint a kezdeményezést, hogy feltárják a Minszk környékén meggyilkolt holokausztáldozatok tömegsírjait. Ezután azt tárgyalta, hogyan fonódik össze a helyi és transznacionális emlékezet, megemlítve az idealizált, illetve elnyomott helyi emlékezetet is. A szekcióelőadások fő témái szintén az emlékezet terei és az emlékezetkultúra voltak, így például Nadja Danglmaier (Klagenfurti Egyetem) és Daniel Wutti (University College of Teacher Education Carinthia) projektleírásáé is. Ennek az oktatási projektnek az volt a célja, hogy az Ausztria és Szlovénia határán fekvő karintiai régió népeinek közös kulturális történelmét integrálja az iskolai tananyagba. A kétnapos tanárképzés után a résztvevő oktatók megkérték diákjaikat, hozzanak családi történeteket, gondolkodjanak ezeken, majd saját kiállítást terveztek, és kiadtak egy pedagógiai ismertetőt a projektről.

Az Overlooking the Local Dimensions of the Holocaust című szekció során az előadók az emlékezetkultúra lingvisztikai dimenzióját tárgyalták, amelyhez a fordítás kérdésköre is hozzátartozott. Keynote előadásában Mindaugas Kvietkauskas, Litvánia kulturális minisztere vilniusi zsidó gyermekek naplóit vizsgálta. Ezután három előadó Claude Lanzmann Shoah című filmjének sajátosságairól beszéltek: Dorota Głowacka (University of King’s College) például a filmben használt nyelvek – lengyel, jiddis, német, francia – félrefordításait tárta fel, amelyek révén a rendező úgy láttatta a lengyeleket, mint akik antiszemiták és nem ismerik zsidó szomszédaik kultúráját. Roma Sendyka (Jagelló Egyetem) ezzel szemben a lehetséges megoldást ismertette előadásában, mégpedig a lengyel szereplők szövegének pontos újrafordítását és kiegészítését, mivel jelenleg több helyen is hiányos a feliratozás. A feliratok torzításához vezetett az is, hogy több szereplő mondatait kétszer fordították le – előbb franciára, azután angolra.

Az ötödik szekció a holokausztkutatás legújabb kutatási trendjeiről szólt, mint például az avantgárd környezettörténet, amelyet a keynote előadó, Ewa Domańska (Adam Mickiewicz Egyetem) ismertetett. E kutatási irány célja feltárni a holokauszt eseményei és azon környezet közti összetett kapcsolatot, amelyben ezek lejátszódtak – ily módon pedig holisztikus tudást kialakítani. Beszédében Hannah Wilson (Nottingham Trent University) három olyan tárgyat mutatott be, amelyeket a sobibóri haláltábor túlélői birtokoltak, és betekintést nyújtott abba, hogy e tárgyak jelentősége és jelentése hogyan változott generációról generációra egy-egy családon belül.

Jackie Feldman (A kép forrása az online közvetítés)

Jackie Feldman (Ben-Gurion Egyetem) keynote előadása a hatodik szekcióban a „digitális fordulathoz” kötődő kérdésekről szólt. Feldman kifejtette, mivel jár a „szemtanúk korának” vége – vagyis hogy egyre kevesebben maradnak, akik saját tapasztalatként számolhatnak be a holokauszt időszakáról – és hogy a különböző technológiai fejlesztések és megoldások hogyan változtatták, változtathatják meg az „emlékezettájat” (memoryscape). Liat Steir-Livny (Sapir College) előadása az Eva.Stories című rövidfilmről szorosan kapcsolódott e kérdéskörhöz. A film Instagram-történetekből áll össze, s e formátum igen sok fiatal érdeklődését felkeltette. Az előadó elemezte e siker összetevőit, amiből kiderült, hogy valójában a film készítői nem mutattak fel újdonságot abból a szempontból, hogy több könyv és film is szólt már a holokauszt fiatal áldozatairól, és különböző holokauszttal foglalkozó intézmények is kihasználják a digitális felületek nyújtotta lehetőségeket.

A hetedik szekció fő témája a globális és lokális emlékezet közti kapcsolat volt, amelyhez Daniel Levy (Stony Brook University) hozzáértőn biztosította háttérismereteket keynote előadásában. A nemzeti, kozmopolita és globális „emlékezettájak” összefonódásáról beszélt Agnieszka Wierzcholska (Freie Universität) is, aki előadásában bemutatta, milyen nehézségekkel nézett szembe, amikor a háború előtti és utáni Tarnów társadalmán belüli kapcsolatokról szóló disszertációját lengyel és német közönség elvárásaihoz kellett igazítania. A német kutatók ugyanis azt kérték számon, hogy a náci elkövetők legyenek jelen a dolgozatban, míg a lengyelek inkább a zsidó-lengyel szomszédi viszonyról akartak többet tudni.

A záró kerekasztal beszélgetésen Kovács Éva, Ewa Domańska, Daniel Levy és Jackie Feldman összefoglalták a konferencia központi témáit, új kérdéseket vetettek fel, és megbeszélték, a jövőben milyen új lehetőségei lesznek a holokausztkutatásnak. Összességében a konferencia gazdag témakínálatot vonultatott fel, amit a holokauszt néhány legkiválóbb kutatója tárgyalt, továbbá fiatal tudósok is lehetőséget kaptak kutatási témájuk bemutatására. Mivel a szekciókat felvették, így továbbra is elérhetőek az ENRS Youtube-csatornáján és Facebook oldalán, a lehetőség tehát továbbra is adott, hogy aki nem kísérte figyelemmel élőben az eseményt, az most meghallgassa az előadásokat.

Klacsmann Borbála

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket