Grősz József, a válságkezelő és egyensúlykereső főpap
A Magyar Katolikus Egyház egyik legjelentősebb 20. századi püspökeként számontartott Grősz József élete során számos alkalommal vette jó hasznát kiváló gazdasági és diplomáciai érzékének. Egész püspöki szolgálata alatt keresztény és nemzeti, patrióta alapokon állva igyekezett a különböző diktatúrák idején feladatait ellátni – egyháza és hívei érdekeit mindvégig szem előtt tartva. Nem egyszer került nehéz helyzetbe, dilemmákkal kellett megküzdenie. Kisebb-nagyobb sikerekkel lavírozott a gyakran a Magyar Katolikus Egyházzal ellenséges légkörben. Közvetlen, joviális és barátságos személyiségének köszönhetően a hívek szimpátiával viszonyultak hozzá.
Családi háttér, tanulmányok
Grősz József 1887. december 9-én született a Moson vármegyei Féltoronyban (Halbturn, Ausztria) Grősz Ferenc és Kiss (eredetileg Gisch) Magdolna gyermekeként német ajkú, de hungarus tudatú földműves családba. Gyermek- és ifjúkorában maga is rendszeresen dolgozott a földeken.
A négy elemit szülőfalujában járta ki 1894–1898 között, majd az 5. osztályt Győrben végezte, hogy magyar nyelvtudását is pallérozza – odahaza németül tanult. A magyar nyelv ismerete fontos volt, hogy későbbiekben középfokú tanulmányait folytathassa. 1899-től a győri bencés gimnázium diákja lett. Felsőbb gimnazistaként merült fel benne a papság gondolata, így 1907-ben már kisszeminaristaként fejezte be a gimnáziumot. Látva jó képességeit gróf Széchényi Miklós győri püspök a bécsi Pázmáneumba küldte továbbtanulni. Teológiai tanulmányai végeztével Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök a Pázmáneum kápolnájában szentelte pappá 1911. július 14-én. Ezután Farádra, majd Oroszvárra került káplánnak.
Egyházkormányzati tapasztalatok megszerzése
Fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán. 1913-ban berendelték aulai szolgálatra, Fetser Antal püspök titkáraként a főpásztor bizalmi embere lett. Fetser egészsége hanyatlását felismerve segédpüspököt kért maga mellé, ő maga javasolta Grősz kinevezését. Ezt elfogadva XI. Piusz pápa Grősz Józsefet orthosiai címzetes püspökké és győri segédpüspökké nevezte ki. A győri szeminárium kápolnájában szentelték fel 1929. február 29-én. 1931-ben lett kanonok; tevékeny szerepe volt az egyházmegyei Actio Catholica megszervezésében, amelynek országosan is az egyik legelkötelezettebb főpapja lett, így az „Actio Catholica püspökként” is emlegették.
Az egyre többet betegeskedő Fetsert mind többször helyettesítette. 1933-ban általános helynöke is lett, majd halálát követően káptalani helynök. Breyer István új megyéspüspök mellett is általános helynök lett, segédpüspökre viszont ő nem tartott igényt. (Neve felmerült már a megyéspüspök-jelöltek között is, 2. helyen.)
A Szombathelyi Egyházmegye élén
A gazdaságilag leromlott állapotú Szombathelyi Egyházmegye éléről gróf Mikes János püspök 1935-ben lemondani kényszerült. A távozó főpap konfliktusa a vasvár-szombathelyi székeskáptalannal szinte mindennapossá vált ekkorra. A katasztrofális állapotok késztették a Szentszéket is mielőbbi lépésre. Ilyen konfliktusos és nehéz anyagi helyzetben tette meg XI. Piusz 1936. január 10-én Grősz Józsefet szombathelyi apostoli kormányzóvá (püspök kinevezésére az egyházmegye rossz gazdasági helyzete miatt gondolni sem lehetett.). A gazdasági helyzet feljavítása érdekében felmerült a jó anyagi helyzetű Veszprémi Egyházmegye egyes területeinek átcsatolása. Grősz jó kapcsolatot alakított ki a kanonokokkal, adott szavukra, de a végső döntést mindig ő hozta meg.
Az egyházmegye helyzete látszólag javult, mindenesetre közmegelégedéssel végezte munkáját, így XII. Piusz pápa 1939-ben megyéspüspökké tette. Muravidék 1941-ben ismét magyar fennhatóság alá került, a pápa a püspököt nevezte ki ottani apostoli kormányzóvá is. Szombathelyi működése alatt négy új plébániát és kilenc új lelkészséget alapított, nagy figyelmet szentelt a papképzésnek is. Az oktatást általánosságban véve szívén viselte. Szociális téren vallotta, hogy a rászorulókat elsősorban nem pénzzel, hanem munkalehetőséggel kell segíteni, hogy így tisztességesen megkeresett bérükből tudják családjukat eltartani, ezzel önbecsülésüket megerősíteni.
1939-ben a Felsőház tagja lett, de a pártpolitikától távol tartotta magát. Világnézetileg a nemzeti, keresztény értékrend határozta meg. A szélsőségektől intette a híveket, a nyilasok szervezkedéseit határozottan károsnak tartotta. A zsidó gazdasági térhódítás visszaszorításának szükségességét nem vitatta, de ehhez nélkülözhetetlennek vélte, hogy először megfelelő nem-zsidó gazdasági szereplők legyenek. Elismerően szólt a zsidók szorgalmáról, összetartásáról, üzleti szakértelméről. A zsidókhoz vallási alapon viszonyult, erősebb szankcionálásukat az ország és a magyarság érdekével ellentétesnek nevezte.
A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye új érseke
Az 1942-ben elhunyt gróf Zichy Gyula kalocsa-bácsi érsek rendkívül rossz anyagi állapotban hagyta maga után főegyházmegyéjét. Glattfelder Gyula csanádi püspök nyert érseki kinevezést (Grősz ekkor a 3. helyen állt az érsek-jelöltek között), igen rossz egészségi állapota azonban nem tette lehetővé az érseki szék átvételét, így lemondott, és mint érsek-püspök Szegeden maradt. Egy éves bizonytalanság után kapott Grősz József kalocsa-bácsi érseki kinevezést. Kalocsai székfoglalójára 1943. július 11-én került sor, 1944 márciusáig szombathelyi apostoli kormányzó is maradt. Arra következtethetünk, hogy teljesen még mindig nem rendeződött az egyházmegye helyzete.
Az egyházkormányzati tapasztalatokkal felvértezett, gazdasági ügyekben eddigre igen jártas Grősz jó választásnak ígérkezett ahhoz, hogy anyagilag helyreállítsa a főegyházmegye rossz állapotát. Problémamegoldó képességeit újra kamatoztathatta tehát. A háborús állapot azonban idővel itt is érzékeltette hatását.
Bácska
A Magyar Királysághoz visszakerülő terület egyházkormányzatilag a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye alá tartozott. Muravidéki apostoli kormányzóként való működése alapján a pápa Grőszt alkalmasnak tartotta, hogy egy szintén visszacsatolt terület felett is hasznosítsa tapasztalatait. Grősz toleráns volt a nem magyar lakosság és papság irányában, nem erőltette számukra a magyar nyelv alkalmazását, de támogatta, ha meg akarták tanulni. A magyar kormányzat által megbélyegzett és elmozdított bácskai apostoli kormányzóval, Budanović Lajossal konstruktív viszonyt alakított ki. Ezt állami részről rossz néven vették, de nem avatkoztak be. Bácskában Ijjas József képviselte Grőszt érseki biztosként. Ő a hadi események hatására 1944 októberében volt kénytelen elhagyni a térséget. A szerb megtorlásoknak számos magyar és német ajkú hívő esett áldozatul – papjaival együtt. A terület ismételt délszláv fennhatóság alá kerülése után Kalocsára egyre korlátozottabban értek már el a hírek, joghatóságát sem tudta érvényesíteni. Budanović 1944 végén visszakerült korábbi hivatalába.
Kalocsa megmentője
Horthy kormányzó kiugrási kísérletét az érsek pozitívan fogadta, annak kudarca elkeserítette. Szálasi hatalomra kerülésétől nem sok jóra számított. Mozgástere a háború előre haladtával egyre inkább székvárosára szűkült le. Határozottan visszautasította, hogy Kalocsát elhagyja. Az őt erre felszólító csendőröket tőle szokatlanul éles hangon utasította vissza: „Egyébként rendelkezésükre állok: ha csendőrgolyótól kell elpusztulnom, hát legyen! […] Ha már mindent el akarnak itt pusztítani, nem lesz kár értem sem.” Egyúttal nyomatékosította, hogy amíg Kalocsán egy fő is tartózkodik, ő is ott marad. Kiállásáért protestáns részről is méltatták. A zsidók elleni atrocitásokat püspöktársaihoz hasonlóan bírálta.
Kalocsa a szovjetek közeledtére politikai vezetés nélkül maradt. Felismerve a súlyos helyzetet többekkel együtt az érseki kastélyba kérette Hazai Gyula volt járási főszolgabírót és felkérte őt Kalocsa vezetésére. Ezzel kívánva elejét venni, hogy a megszállók állítsanak a város élére olyat, aki nem feltétlenül a város érdekeit képviseli. Igaza lett, a város szovjet megszállását követően Hazai helyettes polgármester Kalocsa élén maradhatott.
Az érsek jó kapcsolatot alakított ki a szovjet tisztekkel, így a lakosság számára más megszállt területekhez képest előnyösebb helyzetet tudott biztosítani. Aulistái közül Kalocsán Gombos Károly irodaigazgató, az érseki gazdaságokban Sághy Elek jószágkormányzó volt nagy segítségére. A városi tanács helyreállításában is Gombos tüntette ki magát. Mindezek hozzájárultak, hogy az érseket máig „Kalocsa megmentőjének” nevezik.
1944. novemberi békefelhívó körlevelében hangsúlyozta, hogy székvárosában maradt; Horthyt nevezte meg az ország törvényes fejeként. Széleskörben vált így ismerté, hogy Grősz él. Ezt fontos volt tudatosítani, mivel korábban az az álhír terjedt el, hogy a szovjetek kivégezték. A Kalocsára érkező GEPU részéről az érsek jóindulatot tapasztalt, ezt annak tudta be, hogy az itteni lengyel zsidók dicsérték az egyháziakat, a zsidók mentésében játszott szerepüket.
A politikai átrendeződés időszaka
Serédi bíboros 1945-ös halálát követően Grősz érsek vette át a püspöki kar vezetését egészen Mindszenty József hivatalba lépéséig. A nuncius kiutasítását követően különleges felhatalmazásokat kapott, a Rómával való kapcsolattartást ő látta el.
Az 1945-ös földreformrendelet kivitelezésével sem Grősz, sem a püspöki kar nem értett egyet, noha nem volt ellenükre a földhelyzet megreformálása. Grősz sérelmezte, hogy nem feltétlenül a hozzáértők kapnak földet; a volt uradalmi cselédekkel szembeni felemás eljárást is bírálta, érdekükben igyekezett fellépni, őket támogatni, de az érseki jövedelmek megcsappanásából adódóan ideig-óráig tudta ezt megtenni. Számos visszaélés történt a földreform címszó alatt az Egyház kárára. Az érsek ellenes vádak is egyre inkább napirendre kerültek.
A püspöki kar elnökeként Grősz érsek 1945. szeptember 2-án 16 oldalas drámai hangvételű beszámolóban tárta a pápa elé a magyar Egyház és nép helyzetét, ebben éleslátásáról, kiváló helyzetfelismeréséről és helyzetértékeléséről adott tanúbizonyságot, rámutatva a valóságra, azaz, hogy „ami ma nálunk van, az nem demokrácia, hanem a demokráciának a megcsúfolása. Országunkon egy baloldali kisebbség uralkodik, amely ugyan a nép nevében beszél és rendelkezik, de a nép megkérdezése nélkül. […] Tehetetlenek vagyunk vele szemben, mert az orosz fegyverekre támaszkodik”.
Habár Grősz maga is –, ahogyan a püspöki kar általában véve – a királyságot tartotta az ország természetes államformájának, tudomásul vette az 1946-os államformaváltást, megértve, hogy a helyzet pillanatnyilag alkalmatlan egy Habsburg-restaurációra. Ennek ellenére később perében mégis szemére vetették legitimizmusát. Noha nem értett egyet a fennálló államhatalommal, ellene nem lázított. Püspöki szolgálata egész ideje alatt a realitások között mozgott, két lábbal állt a földön.
Állami visszaélések, egyházellenes támadások
A háború miatt érseki palliumához csak 1946-ban jutott hozzá. Az egyházi iskolák 1948-as államosítását állami túlkapásként értékelte. Az állami össztűz alá vett Mindszenty védelmében 1948 novemberében Grősz kezdeményezésére ünnepélyes nyilatkozatban sorakoztak fel a püspökök. Ezt jórészt ő szövegezte. A hercegprímás az évi karácsonyi letartóztatását követően Grősz vette át a püspöki kar vezetését. Kádár János belügyminiszter Grősz érseket is lemondásra szólította fel érseki székéről, de ő ezt határozottan visszautasította. Az 1949 elején a püspökökkel való megbeszélése után általa tett helyzetjelentés Mindszenty melletti nyílt kiállást jelentett.
A szerzetesrendek működési engedélyének 1950-es állami megvonása több mint 11 és fél ezer szerzetest és szerzetesnőt érintett. Ennek tudatában kell értékelni az Egyház és állam között megszületett „megállapodást”. A Szentszék ezt nem látta át, ebből adódik a Grősz aláírása kapcsán tett rosszallás. Püspöktársaival az Egyház és híveik érdekében igyekezett menteni, ami menthető.
Letartóztatás, koncepciós per, fogság
A békepapokról Grősznek igen rossz véleménye volt, a Béketanács támogatásától és küldöttségük fogadásától elzárkózott. Ez a vele szembeni állami hozzáállás megváltoztatását eredményezte. Ő ettől függetlenül számított rá, hogy előbb-utóbb Mindszenty sorsára juthat. Az állam részéről kezdetben még nem volt egyértelmű, hogy melyik püspököt veszik elő a tervezett perhez.
1951. május 18-án szokatlanul nagyszámú civilre figyeltek fel a kalocsai kastély előtti téren; az érsek bezáratta a főkaput. Ám a kastélyban elszállásolt békepap, Várkonyi Imre látszólag sétára ment, este visszatérve már ÁVH-sok kíséretében érkezett meg, érthetően neki kinyitották a kaput. Közel 50 fegyveres szállta meg az épületet. Gyetvai Péter irodaigazgató közölte, hogy ilyen kései órán nem szokás már zavarni az érseket. Átadták neki a letartóztatási parancsot, e kapcsán az irodaigazgató több hiányosságra is felhívta a figyelmet. A jelen lévő Péter Gábor ÁVH-vezér bosszúsan ott helyben javított. Az érsek magára zárta lakosztálya fürdőszobáját. Rövidesen belátta, hogy helyzete tarthatatlan, így miután az ajtót kinyitották, hagyta magát letartóztatni. A püspöki kar vezetését kelletlenül Czapik Gyula egri érsek, a főegyházmegyét Kujáni Ferenc vette át általános helynökként. A megbízott irodaigazgató a Júdás szerepét eljátszott Várkonyi lett.
A főpásztort az Andrássy út 60-ba szállították közeli munkatársaival: Sztrilich Károly titkárral, Gyetvai irodaigazgatóval, Gombos kanonokkal. Fizikailag nem bántották, de ridegen tartották. Három napig teljes sötétségben volt, s tudván, hogy erős dohányos, megvonták tőle a cigarettát. A nikotinéhség megtette hatását, ilyen módon sikerült rávenni Grőszt az együttműködésre. Magának mindenesetre így is megfogadta, hogy másokra nem fog terhelően vallani, bármit felhoznak, azt magára vállalja. Ehhez mindvégig tartotta is magát.
A nevével fémjelzett per jól kidolgozott koncepciót tükrözött. A főperhez további mellékperek csatlakoztak. A június 28-i főtárgyalás másnapján ideiglenesen háziőrizetbe került több püspök is; békepapok helynöki- és irodaigazgatói kinevezésére kényszerítették őket. A megfélemlített püspöki karra nyomást gyakoroltak, hogy a nyilvánosság előtt ítéljék el Grősz „tetteit”. Az alsópapság is erre kényszerült; a köztük lévő karrierista békepapok versengve ócsárolták is az érseket. Hó végén másodfokon is megerősítve 15 év börtönre, 10 év közügyektől eltiltásra, teljes vagyonelkobzásra ítélték „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette, valutaüzérkedés bűntette, külföldre szöktetés bűntette, bűnpártolással elkövetett népellenes bűntett miatt”. Több börtönt is megjárt. 1955 októberében a püspökszentlászlói régi püspöki nyaralóba szállították háziőrizetbe, ahol nyár óta Mindszentyt is tartották. Ügyeltek arra, hogy egymással ne tudjanak beszélni, mégis volt, hogy összetalálkoztak, írásban tudtak egymással üzenetet is váltani. Grősz itt már lényegesen „szabadabban” érezte magát, még az őrökkel is szívesen elkártyázott. November 1-jén a felsőpetényi kastélyba szállították őket, ugyanolyan feltételekkel tartva. Grősz utolsó kényszertartózkodási helye a Szolnok melletti tószegi plébánia volt. A faluban már sétálhatott felügyelettel, kísérőinek kénytelen-kelletlen el kellett tűrni, hogy az érsek úton-útfélen szóba elegyedik az emberekkel. Ez világéletében szokása volt sétái során. Kiváló memóriája volt, akivel egyszer találkozott, azt legközelebb néven szólította. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnökével is itt találkozott először, tekintve, hogy annak megalakulásakor nem volt szabadlábon.
Miután 1956 áprilisában elhunyt Czapik érsek, az állam részéről sem zárkóztak már el, hogy Grősz érsek hazatérjen Kalocsára. Mielőtt azonban elengedték volna, megkísérelték beszervezését. Annak érdekében, hogy mielőbb hazatérjen ebbe színleg beleegyezett, később egyetlen jelentést sem készített. A „Lajtai Márton” fedőnevű ügynökről rosszallóan állapította meg a belső elhárítás, hogy javíthatatlan „jobboldali elhajlásokat” mutat, esélyét sem látni tehát, hogy valaha el fogja látni ügynöki szerepét.
Kitartóan, de diplomatikusan az Egyház szolgálatában
Az 1956. május 19-én székvárosába visszatérő érseket az állami rosszallás ellenére többezres ünneplő tömeg fogadta a kastély és főszékesegyház előtti téren. A Szentszék a továbbiakban neki küldte meg rendelkezéseit, ezzel elismerve magyarországi kapcsolattartóként a püspökkari elnököt. A júniusban megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón elhangzó megnyilatkozásaival és látszólagos állami támogatottságával püspöktársait is megdöbbentette, amikor a vallásszabadság meglétét hangoztatta. Később világossá vált: egyrészt arra vezethetők vissza kijelentései, hogy frissen szabadultként óvatos volt, másrészt taktikai húzás volt a részéről. Későbbiekben megnyugvással tapasztalták, hogy egyre határozottabban képviselte az egyházi érdekeket. Nem volt rest az állami óhajjal szemben is döntéseket hozni. Első püspökkari elnöki döntésként a békepapi vezető Beresztóczy Miklós esztergomi főkáptalani helynököt kitiltotta az értekezletekről. Később is látványosan kerülte őt, még ha a békepapságot meg is tűrte.
Bárd János kalocsa-bácsi segédpüspök és a főszékeskáptalan segítette az érsek tájékozódását a fejlemények terén; más püspökökkel is konzultált. Szombathelyi utódjával, Kovács Sándorral különösen jó kapcsolatot ápolt. Diplomáciai érzékével törekedett a pillanatnyi helyzetben a lehető legtöbbet elérni. Utódaihoz képest erősebb tárgyalópartnernek bizonyult az állami hatóságok számára. Megesett, hogy többszöri hívásra sem járult az ÁEH elé megbeszélésre, így kénytelen-kelletlen annak elnöke „járt Canossát”.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején még óvatos volt. A békés megoldásra szólította fel a szemben álló feleket. A budavári prímási palotában tartott csonka püspökkari konferencián Grősz érsek is megjelent. Hivatalosan is átadta a püspöki kar vezetését – tudjuk már, csak napokra – Mindszenty bíborosnak. Utóbbit intette – aki ezt meg is fogadta –, hogy rádiószózatában az 1950-es „megegyezést” ne nevezze semmisnek. Tartott tőle, hogy abból az Egyháznak egy visszarendeződés esetén kára lenne. A szabadságharcot követően reálpolitikusként igyekezett az egyházi érdekeket képviselni.
1957-ben az egyházi hivatalokra történő kinevezések állami hozzájárulási körét tovább szélesítették, korlátozva az Egyház függetlenségét. Állami nyomásra 1957-ben a püspökök az Országos Béketanáccsal együtt megalakították annak Katolikus Bizottságát. Püspökkari szervként életre hívták az Opus Pacist, hogy elvegyék a békemozgalom élét, és a hierarchia alatt megtartsák a papságot. Ez kényszerkompromisszum volt. A békepapok a püspökökkel nem tudtak oly szabadon konfrontálódni, még ha sokuk továbbra is kiszolgálta az államot. Utóbbi szervnek haláláig Grősz érsek lett első elnöke.
A Kádár-rendszerrel való legnagyobb összeütközés akkor adódott, amikor rá akarták venni a püspököket, hogy a magyar katolikus Egyház szakadjon el Rómától, s nemzeti egyház jöjjön létre. A pártvezetés 1957-ben a Mindszenty által elmozdított békepapokkal kísérelte volna meg a szkizmát. A felek egymásnak feszülése dacára sikerült az egységet fenntartani Rómával, noha az érsek olyan megjegyzést is tett már, hogy akár vissza is vihetik a börtönbe; utalva arra, hogy ebben sem ő, sem püspöktársai nem fognak engedni. Az állam visszakozni kényszerült.
Az állam meghasonlott gondolkodását jól mutatja, hogy a korábban általa elitélt érseket 70. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata állami kitüntetésben részesítették. Grősz érsek többedmagával 1959 áprilisában tette le az államesküt.
Grősz József halála, temetése, rehabilitációja
Grősz érsek 1961 nyarán ünnepelte pappá szentelése 50. évfordulóját. A látszólag irányában mutatott jó viszony ellenére erősen korlátozták a programokon való részvételt. A megyei egyházügyi főelőadóval kellett leegyeztetni mindent. Aranymiséje alkalmából – az egyelőre nem pontosan átlátható, hogy miért, de több hónapos késéssel kézhez kapott, noha időben postázott – XXIII. János pápa által küldött köszöntőlevél kezdeti hiányát a főelőadó cinikusan úgy kívánta feletteseinek magyarázni, hogy nyilván nincsenek Rómában megelégedve Grősszel. A halála előtti napon kézbesített levél világossá tette, hogy a pápa méltányolja az érseknek a magyar Egyház érdekében folytatott apostolutódi szolgálatát; elismertségére utal az is, hogy 1960-ban kinevezte az összehívandó II. Vatikáni Zsinat Központi Bizottsága tagjává, még ha bekövetkező halála meg is akadályozta, hogy ténylegesen zsinati atyává válhasson.
1961. október 3-án reggel misét mutatott be a kastélyi magánkápolnában. A szertartás vége felé rosszul lett, azt ülve fejezte már be. Szobájába kísérték, mikor röviddel később ránéztek, már holtan találták. Érseksége alatt a tanyavidék lelkipásztori ellátásán is igyekezett javítani, összesen 25 plébániát és lelkészséget alapított, 10 helyen épült templom. Szembetűnő, hogy az állami hatóságok milyen szinten igyekeztek korlátozni a híveket, hogy leróják kegyeletüket az érsek ravatala előtt. Nagyon negatívan értékelték a hozzá járuló nagyszámú fiatalt. Az egyházkormányzat ellátására az ÁEH aktív gyámkodása mellett a kéteshírű Várkonyi Imrét választották főkáptalani helynökké. Az élete 74. évében elhunyt főpásztort a főszékesegyház érseki kriptájában helyezték örök nyugalomra október 6-án.
Nem adatott meg neki, hogy megélje a jogi rehabilitációt, aminek a lehetőségét a rendszerváltás hozta meg. A bíróság 1990. május 18-án mondta ki az 1951-ben hozott ítélet semmisségét; Grősz József ártatlansága hivatalosan is elismerést nyert. Az ezt megelőző napon post mortem a Kalocsa Város Díszpolgára címet kapta meg.
Sági György
A cikk az Újkor.hu és az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.
Film- és hanganyag
Pere hanganyaga (ld. itt a tárgyalás dátumánál; utolsó letöltés: 2021. május 3.)
Filmhíradó felvételek (utolsó letöltés: 2021. május 3.)
A 2011-es kalocsai Grősz József Emlékkonferencia előadásai: Bábel Balázs érsek (köszöntő), Tóth Krisztina, Sági György, Szabó Csaba, Kálmán Peregrin OFM, Mózessy Gergely (utolsó letöltés: 2021. május 9.)
Bibliográfia és források
Balogh Margit (szerk.): A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949–1965 között I–II. Budapest, 2008.
Az imperializmus fekete zsoldosai. A Mindszenty- és Grősz- per tanulságai. Művelt Nép. Budapest, 1952.
Balogh Margit–Szabó Csaba: A Grősz-per. Budapest, 2019.
Bánkuti Gábor–Gyarmati György (szerk.): Csapdában. Tanulmányok a katolikus egyház történetéből, 1945–1989. Budapest, 2010.
Bozsóky Pál Gerő OFM–Lukács László SchP: Az elnyomatásból a szabadságba. Budapest, 2005.
Grősz József kalocsai érsek naplója 1944–1946. Sajtó a. r. Török József. Budapest, 1995.
Kálmán Peregrin OFM: Dokumentumok Grősz József kalocsai érsek hagyatékából 1956–1957. Budapest, 2011.
Majtényi György–Mikó Zsuzsanna–Szabó Csaba (szerk.): Koncepciós perek Magyarországon 1945 után. Budapest, 2012.
Lakatos Andor: 55 éve történt… (1956. május 19.). Kalocsa, 2011.
Lakatos Andor: 60 éve történt… (1951. május 18–19.). Kalocsa, 2011.
Lakatos Andor: A Grősz-per. Háttérinformációk egy könyvtörténeti konferenciához (előadás). Kalocsa, 2014.
Lakatos Andor: A Kalocsai Érsekség 100 esztendeje (1909–2009). Kalocsa–Pozsony, 2009.
Lakatos Andor: Grősz érsek a kalocsai emlékezet tükrében. Kalocsa, 2011.
Összeesküvés a nép ellen. A Grősz-per és annak tanulságai. Országos Béketanács. Budapest, 1951.
Sági György: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye helyzete és Grősz József érsek tevékenysége 1944–1946. BA-szakdolgozat, PPKE BTK. Piliscsaba, 2011. (Témavezető: Tusor Péter)
Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése. Egyháztörténeti Szemle, 17 (2016) 3. 25–61.
Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai. Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961–1964. Egyháztörténeti Szemle, 14 (2013) 2. 63–82.
Sági György: Grősz József érsek 1990-es rehabilitációja és emlékezete. In Kiss Alpár (szerk.): Arma: Tanulmányok a Colloquium Officiale III konferencia előadásaiból. Budapest, 2018. 267–295.
Sági György: Grősz József kalocsai érsek és a Magyar Királyság alkonya Kalocsáról tekintve. Regnum! portál. 2011. (utolsó letöltés: 2021. május 3.)
Sági György: Kalocsa megmentője, Grősz József érsek. Egyháztörténeti Szemle, 18 (2017) 4. 62–80.
Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés). Levéltári Közlemények, 88 (2017). 347–367.
Sólyom Gáborné (szerk.): Grősz József és társai bűnpere. Budapest, 1951.
Szabó Csaba: A Grősz-per előkészítése 1951. Budapest, 2001.
Tóth Krisztina: A papnevelés története a szombathelyi egyházmegyében Grősz József egyházkormányzása alatt. In Bojtos Anita–Novotnik Ádám (szerk.): Századok: Tanulmányok a 200 éve született Horváth Mihály emlékére. Budapest, 2010. 169–178.
Tóth Krisztina: A szombathelyi egyházmegye Grősz József kormányzása alatt: (Elsősorban a Püspöki Körlevelek alapján). Szakdolgozat, PPKE BTK. Piliscsaba 2009. (Témavezető: Tusor Péter)
Tóth Krisztina: A szombathelyi egyházmegye története Grősz József egyházkormányzása idején (1936–1944). Collectanea Studiorum et Textuum I/2. Budapest, 2015.
Tóth Krisztina: Egy apostoli adminisztrátori kinevezés háttere: Gróf Mikes János lemondása a szombathelyi püspökségről. In Tusor Péter (szerk.): Magyarország és a római Szentszék: Források és távlatok: Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére. Collectanea Vaticana Hungariæ I/8. Budapest–Róma, 2012. 281–327.
Tóth Krisztina: Grősz József oktatáspolitikája a szombathelyi egyházmegyében. In Lénár Andor–Lőrinczné Bencze Edit (szerk.): Politika – egyház – mindennapok: Tanulmányok. Budapest, 2010. 97–117.
Tóth Krisztina: Grősz József patronázs tevékenysége (1936–1944). In Strausz Péter–Zachar Péter Krisztián (szerk.): Sorsfordulók és mindennapok: Tanulmányok a 19–20. századi magyar és egyetemes történelemről. Budapest, 2011. 170–191.
Tóth Krisztina–Tusor Péter: Inventarium Vaticanum I. A Budapesti Apostoli Nunciatúra levéltára (1920–1939). Collectanea Vaticana Hungariæ I/14. Budapest–Róma, 2016.
Tóth Tamás: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye mártír papjai 1944–1945-ben. In Somorjai Ádám OSB–Zombori István (szerk.): Episcopus, Archiabbas Benedictinus, Historicus Ecclesiæ: Tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Budapest, 2016. 439–454.
Tóth Tamás: Ijjas és Budanovich. A Bácsi Apostoli Kormányzóság 1941–1944. Bácsország, 12 (2009) 1. 25–35.
Török József: Századunk magyar főpapjai: Grősz József érsek. Szeged, 1992.
Ezt olvastad?
További cikkek
„…tudtuk, hogy átlépjük a Rubicont” – interjú Rácz Árpáddal
Az 1989 óta működő Rubicon folyóirat neve összefonódik főszerkesztőjéével, Rácz Árpádéval. A lap 400. száma idén jelent meg, s ez kiváló alkalmat teremtett számunkra, hogy felkeressük őt. A beszélgetés során […]
Romaellenes tömeggyilkosságok a frontvonal árnyékában – Nagyszalonta és Doboz, 1944. október
Az 1944-1945-ös időszak kulcsfontosságú Magyarország történetében. Habár a magyar csapatok 1941. június végétől részt vettek a Szovjetunió elleni háborúban, Közép-Európa több államához hasonlóan Magyarország 1944-ben vált hadműveleti területté. A harcokkal […]
A száz éve született Szabad György öröksége
A honismereti mozgalom zászlóshajójának számító Honismeret folyóirattal nagyon régóta, majdhogynem portálunk indulása óta együttműködünk. A Honismeretet kiadó Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom […]
Előző cikk
Bukarest elfoglalása a magyar sajtó tükrében
Románia 1916. augusztus 27-én az 1883-as hármas szövetség többszöri megújításának ellenére az antant oldalán lépett be az első világháborúba. A román haderő az Osztrák-Magyar Monarchia felkészületlensége miatt gyorsan betört Erdélybe, […]