Gulyáságyú és rohamsisak – a Nagy Háború gyomornézetből

Az első világháború századik évfordulója kivételes „együtt-emlékezési” programokat és rendezvénysorozatokat indított el.A nagy volumenű kezdeményezéshez a Gulyáságyú és rohamsisak – A Nagy Háború gyomornézetből című időszaki kiállításával a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum is csatlakozott. A tárlat Spekál József mérnök ezredes magángyűjteményén alapul és az osztrák–magyar hadsereg illetve a magyar lakosság étkezési szokásaira, táplálkozási lehetőségeire és élelmezési nehézségeire koncentrál.

Forrás: honvedelem.hu

A téma érvényességét indokolja, hogy a háború ideje alatt az Osztrák-Magyar Monarchia éléskamrájának tekintett Magyarország a katonai kötelezettségek teljesítése mellett a közös hadsereg élelmezéséről szinte egyedül gondoskodott. A vállalt terhek Galícia elvesztése, valamint Olaszország és Románia hadba lépése után még tovább súlyosbodtak és a háború elhúzódásával a civil lakosság mind nagyobb áldozatvállalására volt szükség. E tekintetben megállapítható, hogy a hadi események számottevően meghatározták az államok gazdasági és infrastrukturális lehetőségeit. Másrészről viszont a hátország eltartó ereje és az ellátás zavartalan biztosítása is jelentős mértékben befolyásolta a hadműveletek kimenetelét. Ennek megfelelően a kiállítás rendezői felteszik a kérdést: vajon a fronton harcoló katona vagy az otthon maradt nélkülöző tömeg érdemel nagyobb elismerést?

A választ, azaz a társadalom és a hadsereg egymásrautaltságát, a kiállított tárgyak, informatív leírások sejtetik, a hátországi, valamint a harctéri enteriőrök pedig határozottan nyomatékosítják. A tárlat körkörös elrendezése is a katonai és a polgári szféra szoros összefonódásának bemutatását szolgálja. Szemléletesen ábrázolja azt a folyamatot, amely során a nemzet a háború kitörését övező eufóriából egy gazdaságilag és mentálisan is meghasonlott állapotba süllyedt. A kiállítás egyik legfőbb célja, hogy a látogatókkal megismertesse, hogy az ország hogyan tért át a szabad kereskedelemről a hadigazdaságra, s ez a gazdaságpolitikai irányváltás hogyan hatott a lakosság és a katonák mindennapjaira. A tárlat részletesen bemutatja, hogy az állam milyen terheket rótt a társadalomra azzal, hogy a hadsereg szükségleteinek kielégítését mindenki hazafias kötelességévé tette.

Forrás: mkvm.hu

A falragaszok, plakátok jól illusztrálják, hogy a szeretetcsomagok küldését és a jótékonysági akciókat hogyan váltotta fel az áruhiány, a drágaság és az éhínség. A különböző megszorító intézkedések (ármaximálás, jegyrendszer, zsír árusításának szabályozása, hústalan napok bevezetése, tojásfestés tiltása, a gabona központosított elosztása, vendéglők osztályozása) miként módosították a fogyasztási szokásokat és a kereslet-kínálat piaci kapcsolatrendszerét.

Ez a tendencia a szolgáltatásokban, a társadalmi érintkezésekben és a tárgyak használatában egyaránt érvényesült. A kiállításból megtudható, hogy a rászorulók részére egyes gyártulajdonosok ingyenes étkezést biztosítottak, a posta térítésmentesen kézbesítette a levelezőlapokat, és az is, hogy 1916-ban milyen körülmények közt tartották meg a Vígadóban az évad egyetlen álarcos bálját, a „Szürke Estet”. A leírásokból kiderül, hogy porcelánedények nem csak státuszszimbólumként funkcionáltak, hanem egyfelől az egyre súlyosbodó fémhiány jeleinek tekinthetők, másfelől pedig karitatív szerepet is betöltöttek. Az uralkodók vagy katonai hősök portréival díszített tárgyakból származó bevételek gyakran a hadsereg segélyezését szolgálták, akárcsak a különböző adományjegyek.

Noha Magyarország a háború előtt Európa legnagyobb malomipari központjának számított, 1914 után a termelés a harmadára esett vissza. Ezáltal érthető, hogy éppen a létfontosságú liszt és kenyérellátásban jelentkeztek a legkomolyabb problémák. A lakosság elrejtette a készleteit és vagy saját fogyasztás céljából tartalékolta, vagy a feketepiacon kívánta értékesíteni. A hatóságok minden alkalommal szigorúan felléptek a hasonló öncélú próbálkozások ellen, a kormány pedig az általánossá váló liszthiányt a kiőrlési arány növelésével, a fejadagok csökkentésével és különböző pótszerek alkalmazásával igyekezett orvosolni. A gyenge minőségű hadikenyér mellett hamar megjelent a cirokból vagy lóbabból készült olcsó sör, és feltűnt a kukoricakávé is.

A katonák italfogyasztásáról ugyancsak számos információt közvetít a tárlat. A legkedveltebb frissítőnek a sör, míg a háború legédesebb keserűségének a kávé számított, annak ellenére, hogy sokszor még a tiszta ivóvízhez jutás is nagy nehézséget jelentett. A vízsterilizálás és az ásványvízszállítás kezdetlegessége olykor megdöbbentő megoldásokra kényszerítette a katonákat. Előfordult, hogy az ellenséggel közös kutakon osztoztak, vagy az árkok és pocsolyák poshadt vízével, olykor pedig a géppuskák hűtőfolyadékával oltották szomjukat.

Forrás: mkvm.hu

A takarékosság mellett a praktikusság is meghatározó tényezővé vált. A kiállításból kiderül, hogyan terjedtek el a konzervételek, teakeverékek, papírszalvéták, valamint az is, hogy a katonák milyen hazai ételekre vágyakoztak. A kolbász, szalonna, tepertő, sósborszesz gyakran szerepelt a tábori levelezőlapokon. Bár a pénz és az édesség kuriózumnak számított, akadtak olyan élelmes vállalkozók, akik „Alkalmas tábori ajándék” néven öt kilogrammos édességcsomagot ajánlottak a tehetősebbeknek.

A kiállítás nagy hangsúlyt fektet a harctéri életkörülmények ismertetésére. A tábor hangulatát elsősorban szögesdrótos akadályokkal, kantinként és tábori pékségként berendezett enteriőrökkel, kávés és teáskannákkal, evőeszközökkel, valamint az étkezést ábrázoló képekkel és visszaemlékezésekkel idézik meg. Ezáltal megtudható, hogy mit jelent a menázsi fogalma, milyen hagyomány kötődött a pulton hagyott korsóhoz, s az is, hogy „Kövér Berta” minek köszönhette osztatlan népszerűségét a katonák körében.

Összességében elmondható, hogy a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum egy jól átgondolt, igényes tárlattal járul hozzá a világháborús megemlékezések sorozatához. A változatos tárgyi anyag ötletes felhasználása és a rendelkezésre álló tér szinte tökéletes kihasználása garantálja a sikert. A látogató a kiállításról legfeljebb csak a frissen sült a rohamsisak-sütemény ízét és illatát hiányolhatja – jóllehet, a változatos múzeumpedagógiai programok, előadások és tárlatvezetések e hiányt a későbbiekben még pótolhatják.

A kiállítás 2015. május 31-ig látogatható.

Forrás: elsovh.hu

Ezt olvastad?

Az első világháború alatt Franciaországban viszonylag nagy számban – és főként sanyarú körülmények közt – internáltak magyar állampolgárokat, amit Kuncz
Támogasson minket