A Győri Egyházmegyei Levéltár múltja és jelene – interjú Vajk Ádámmal

Oszd meg másokkal is:

Portré

Szeptember 28-án Budapest Főváros Levéltárában adták át a 2020. évi Dóka Klára-díjakat. Vajk Ádám, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója a díj első fokozatában részesült. A Magyar Levéltárosok Egyesülete e rangos szakmai elismeréssel azokat a levéltári munkatársakat kívánja jutalmazni, akik a levéltárügy területén huzamosabb időn át kimagasló szakmai munkát, elismerést érdemlő tevékenységet végeztek. Ennek kapcsán kérdeztük Vajk Ádámot pályájáról, a levéltárról és a jövőről.

Vajk Ádám, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója. Forrás: Credo – A Győri Egyházmegye televíziós magazinja

Újkor.hu: Indítsuk egy kicsit messzebbről a beszélgetést. Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Vajk Ádám: Volt egy hosszabb kukás-, aztán taxisofőrkorszak, de elég hamar a történelem felé fordult az érdeklődésem. Hogy emögött nagyanyám vagy a szuperjó gimis történelemtanáraim hatása állt-e erősebben, nem tudom. Mindenesetre tizenhét évesen már elég biztos voltam benne, hogy ezzel akarok foglalkozni.

Ezek szerint a pesti Piarista Gimnáziumból egyenes út vezetett a Pázmány történelem-angol szakára?

Mondhatjuk. A Piarista Gimnázium után egyértelmű választásnak tűnt az akkor már néhány éve működő Pázmány, ahol az angol-történelem szakpárt választottam. Elsős hallgatóként még az ókor érdekelt, úgyhogy hebraisztikára jelentkeztem. Aztán a későbbi korokat tanulmányozva rájöttem, hogy mégis jobban szeretnék a magyar középkorral foglalkozni, így átigazoltam a Pázmány medievisztikai programjára. Mindkét szakon fantasztikus tanáraink voltak, de a középkor-specializáció ezen belül is kincsesbányának számított. A teljesség igénye nélkül: Kapitánffy István, Engel Pál, Kubinyi András vagy Borsa Iván óráira járhattunk.

Volt valami „álommunkahely”, ahova vágytál az egyetem után?

Igazából hamarabb jött szembe az „álommunkahely”, minthogy elkezdhettem volna gondolkodni ezen a kérdésen. Valamikor 1999 végén Pápai Lajos győri püspök megkereste Szovák Kornél tanszékvezető urat, hogy ajánljon neki levéltárost az éppen alakulóban lévő egyházmegyei levéltárba. Szovák tanár úr pedig feltette a nagy kérdést a középkorász hallgatóknak, hogy van egy ilyen lehetőség, ki szeretne Győrben dolgozni. Nem alakult ki nagy tolongás, Győr mindenkinek messze esett. Én akkor kezdtem a medievisztikát, az angol szakból is volt hátra néhány félév, tehát tudtam, hogy még egy ideig koptatom majd az iskolapadot, mégis elgondolkodtatott a lehetőség. Végül Horváth Richárd barátommal jelentkeztünk, hogy mi ketten fél állásban kitennénk egy egészet, amibe a püspök úr bele is ment. Így kezdődött.

Plébániai iratok rendezése Pázmányos hallgatók levéltári gyakorlatán 2006-ban. Forrás: Győri Egyházmegyei Levéltár

Ekkor csatlakoztatok dr. Lukácsi Zoltánhoz?

Nem, mi hamarabb érkeztünk, mint ő. [Nevet.] Azzal kezdődött, hogy kaptunk egy üres levéltár épületet, amiben voltak polcok, egy íróasztal, egy szál számítógép meg egy fénymásoló. Aztán megkaptuk az iránymutatást, hogy a püspöki anyag fönt van a Püspökvár tornyában, a káptalani anyag meg a székesegyház karzati helyiségében. Ezt az akkor hivatalosan 550 iratfolyóméternyi anyagot költöztettük be a levéltárba. Zoltán atya ez után lett a levéltár igazgatója, szintén félállásban és számunkra elég váratlanul egyébként. Ám a kezdeti ijedtségünk hamar elszállt, mert kiderült, hogy annyira egyet gondolunk szakmailag, hogy soha nem kellett taposni egymást, győzködni a másikat. Ez a három ember nagyon jó csapatnak bizonyult, az első hat évet így nyomtuk le.

Kanyarodjunk kicsit a szakmai jelen felé. Milyennek látod most a levéltár helyzetét, mit érzel a legfontosabb küldetésének?

Eredeti hivatásának megfelelően a levéltár ma is jelentős jogbiztosító szerepet visz, ami komoly ügyfélforgalmat generál. Ugyanakkor munkánk legnagyobb része – ami nélkül a többi elképzelhetetlen – a ránk bízott kulturális örökség megfelelő állapotban történő megőrzése, értékének megfelelő színvonalú feldolgozása és közzététele. Ez egyrészt jelenti a tárolás fizikai körülményeinek folytonos javítását és kontrollját, az iratok rendezését és segédletek készítését, másrészt forráskiadványok és tudományos feldolgozások megjelentetését, konferenciák szervezését is. A papság munkáját pedig azzal segítjük, hogy a plébániákon felgyűlt értékes iratanyagot átvesszük, levéve vállukról a kutatók kiszolgálásával és részben az anyakönyvi adminisztrációval járó terheket.

Forrás: Győri Egyházmegyei Levéltár

Vannak-e olyan történelmi korszakok, események, amelyek kutatásában a Győri Egyházmegyei Levéltár a leginkább elkötelezett?

Munkatársaimmal a középkor és a 17–18. század történetét kutatjuk, azonban ez nem határozza – nem is határozhatja – meg kizárólagosan a hangsúlyokat. A győri káptalan és a püspökség levéltárainak 16–18. századi anyaga hatalmas értéket képvisel, és a kutatásban eddig jórészt kiaknázatlan, amit szeretnénk előmozdítani a lehető legalaposabb feltárással. És persze természetes a kutatói érdeklődés a 20. század története iránt. Utóbbi területet nemcsak helyi kutatók, hanem a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának kutatói is módszeresen kutatják, persze a jogszabályok adta keretek között. Nemcsak történeti, hanem a kultusz szempontjából is jelentős munka volt a Boldog Apor Vilmos püspök életére vonatkozó forrásokat közreadó hat kötet megjelentetése.

Szoktak-e még szembe dicsérni a Győri Egyházmegyei Levéltár eredményei miatt?

Már meg szokták. [Nevet.] A viccet félretéve: számos témában tudatosan fel kellett vállalni, hogy ha nem is feltétlenül vállalunk úttörő szerepet valamiben, de azt korábban esetleg nem látott intenzitással, céltudatossággal végezzük, például a plébániai vagy az iskolai iratanyagok beszállítását, netán az örökbefogadási programunkat, akkor ezekről beszéljünk más egyházi gyűjtemények munkatársainak, hogy lássák, ezek igenis releváns, sőt sürgető szakmai feladatok.

A Győri Egyházmegyei Levéltár épülete a püspökvár tornyával. Forrás: Győri Egyházmegyei Levéltár

Ez mozgatja azt a törekvést is, ami a határon inneni és túli levéltárakkal, múzeumokkal való együttműködés kialakítására irányul? Milyen fejlesztések vannak folyamatban a kooperáció erősítése érdekében?

2013 óta e-kutatási platformot üzemeltetünk honlapunkon, amely mára kétszer annyi kutatót vonz, mint kutatótermünk COVID-mentes időszakban. Jelenleg mintegy tucatnyi egyházi levéltár szolgáltat hasonlóan az interneten, egy részükkel közösen dolgozunk egy országos egyházi kutatási platform fejlesztésén. Viszont más megközelítés is adódik: a magyar levéltárak „történelmi” adottsága, hogy az őrzött iratanyag nem a mai határoknak megfelelő keretek között született. Ezért keresett meg bennünket néhány éve a Kismartoni Egyházmegyei Levéltár egy hosszabb távú program igényével. Első feladat a náluk őrzött anyakönyvek digitalizálása, majd az itteni egyházkormányzati anyag következik – ennek előkészítésére rendezzük a megfelelő levéltári egységeket évek óta. 2019-ben szorosabbra fűztük az együttműködést, 2019 vége óta így a Burgenlandi Egyházmegye mintegy 70 plébániájának anyakönyvei kutathatóak a matriken.at oldalon, amelynek tartalma folyamatosan bővül. Tudományszervezési lehetőségeinket bővíti az Arrabona Regionális Tudományos Évkönyv kiadásában 2018 óta vállalt szerepünk. Az évkönyvet eddig egyedül jegyző Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, a Soproni Múzeum, a Hansági Múzeum és intézményünk összefogásával új szerkesztőbizottság állt össze, a szerkesztőség pedig a levéltárba került át. Főlevéltárosunk, Nemes Gábor a felelős szerkesztő, jómagam pedig a szerkesztőbizottság munkáját és a partnerek együttműködését koordinálom titkárként. Az eddigi két évkönyv kedvező visszhangra talált a tudományos körökben, és hamarosan lezárulnak a 2020-as kötet munkálatai is

Mi az az irány, amerre intézményvezetőként vágysz, merre látod a levéltár jövőjét?

Szeretnénk mind tudományosabb irányba elmozdulni. Konkrétan én is a saját munkaidőmben, ez régi vágyam már. [Nevet.] Nemes Gábor kollégám elkezdte feldolgozni a káptalan középkori számadáskönyvét, illetve én újra kézbe vettem a saját középkori okleveleink kiadásának ügyét. Van még egy projektünk, az egyházmegye papjainak történeti névtára, melyre számos jó szakembert sikerült az utóbbi években megnyerni, ez a munka pedig most újult erővel folytatódhat.

Forrás: Győri Egyházmegyei Levéltár

Ennyi komoly tudományos kutatás mellett lehet-e helye ismeretterjesztői tevékenységnek?

Hogyne lehetne. A könyvsorozatunk mellett is igyekszünk mindenféle fórumot felhasználni erre a célra. Tudományos konferenciáinkat, mint legutóbb szeptember végén a Zűrzavaros évek 1919–1921 konferenciát, vagy a megyében működő levéltárak által közösen szervezett Győri Levéltári Napot a szélesebb, nem szakmai közönségnek is szánjuk. A levéltári anyag hivatásos kutatók általi publikálását szintén támogatjuk, ennek jegyében szintén szeptemberben tartottunk könyvbemutatót, amelyen Sylvia Leidemann zenetörténész Barokk zene Győrből című kötetét mutattuk be, stílszerűen „könyvbemutató koncert” keretében. Ennek egyébként már készül a Soproni Városplébánia kéziratos kottaanyagából válogató folytatása. 2011-től rendszeresen tartottunk levéltári foglalkozásokat különböző, nemcsak egyházi fenntartású iskoláknak, amit az építkezés és a járvány miatt mostanában csak alkalomszerűen végzünk. Idetartozik Fogadja örökbe a múltját! elnevezésű programunk is. Ezzel nemcsak megszólítunk a levéltárakkal egyébként ritkán kapcsolatba kerülő szervezeteket, személyeket, hanem egyúttal az iratanyag fennmaradását is szolgálja.

Említetted az építkezést, ami még jelenleg is zajlik. Hogyan lehet biztosítani a kutatómunka zavartalanságát a rekonstrukciós munkálatokkal egyidejűleg? Az állagmegőrzés mellett milyen célokat szolgál a felújítás?

A levéltár mai főépületét a ’90-es évek végén alakították ki. Akkor még nem lehetett sem a kutatói, sem a munkatársi létszámot előre látni, ahogy azt sem, hogy az iratanyag húsz év alatt csaknem háromszorosára nő, hiszen az egyházi levéltárak világa még átalakulás előtt állt. A most felénél járó felújítási program ezért kapacitásbővítést is jelent, első üteme pedig belső funkcióváltással is együtt járt, hogy mind a raktárak, mind az irodahelyiségünk megfelelőbb tájolású, jobban kihasználható legyen. Erre az időre szükségszerű volt bezárnunk, ám e-kutatási szolgáltatásunk zavartalanul működött, így kutatóink nagy része otthonról folytathatta a munkát. Bő egy éve már biztosítani tudjuk a zavartalan személyes kutatást is. Végső célunk a raktári körülmények ideálist közelítő állapotba hozása és egy új, multifunkciós kutatóterem kialakítása, amely a kutatás mellett egyéb rendezvények és levéltári iskolai foglalkozások megtartására is alkalmas lesz.

Vajk Ádám, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója. Forrás: Credo – A Győri Egyházmegye televíziós magazinja

Utolsó kérdésként mint történész-levéltárvezető mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik a történészi pálya választásával kacérkodnak éppen?

A kulcs ahhoz, hogy „beleessél” ebbe a szakmába, az maga az iratanyag. Amikor kezedbe fogod a régi iratokat, akkor azt látod, hogy ez tényleg micsoda gazdagság. Ez volt ez első, ami annak idején megérintett minket, hogy hány nagydoktori fekszik csak egyetlen raktárban, akár egyetlen polcnyi helyen. Ehhez nyilván bizonyos nyelveket el kell sajátítani, de tényleg meg tudja érinteni az embert, ha már valamelyest érti az iratokat. Amit tanácsolni tudok a történészkedés iránt érdeklődőknek, hogy időnként járjanak levéltárba, akár (nyári) gyakorlatra, akár ötven órás önkéntesnek. És kicsit olvasgatni. Vagy kicsit beszélgetni levéltárosokkal.

Szuly Rita

Ezt olvastad?

2023 tavasszán mutatták be Székesfehérvárott a Varga Mátyás bevezető tanulmányával és az általa végzett forrásválogatással elkészült A Szittyay-eset címmel megjelenő
Támogasson minket