Háború, majd béke – A znaimi csata

John H. Gill amerikai történész újabb munkája, A znaimi csata – Napóleon, a Habsburgok és az 1809-es háború lezárása címmel Sziklai István fordításában jelent meg a Peko Kiadó Hadiakadémia sorozatában, a mű eredetije 2020-ban az angliai Greenhill Books kiadónál került nyomtatásba. A kötet szerzője hadtörténész, több könyvet és számos tanulmányt írt Dél-Ázsiával kapcsolatos politikai-katonai eseményekről és a napóleoni háborúk korszakáról. Utóbbival kapcsolatos munkásságáért a Napoleonic History Society John Elting-díjában részesült. Jelenleg az egyesült államokbeli Nemzetvédelmi Egyetem professzora, valamint a washingtoni Közel-Kelet-Dél-Ázsia Stratégiai Tanulmányok Központjának docense.

A szerző kötetének témájául a napóleoni háborúk egy eddig kevésbé ismert epizódját választotta, amely mint a könyvből kiderül, több szempontból is jelentősebb volt annál, mint ahogyan eddig a hadtörténetírás foglalkozott vele. Gill a bevezetőben ismerteti témaválasztásának mozgatórugóit: azon túl, hogy kevés figyelmet kapott eddig ez a kétnapos ütközet, a korábbi kutatások figyelmen kívül hagyták Oroszország abban játszott szerepét, nem fejtették ki, hogy mekkora jelentősége volt a soron következő békében, továbbá, hogy kimeneteleként hatalompolitikai átrendeződés következett be a bécsi udvarban, Károly főherceg leváltásával ugyanis Metternich került egyre inkább előtérbe. Ugyancsak a bevezetőben kerül sor a műfaj és módszertan meghatározására: „Ez itt egy hagyományos hadtörténet, amely időrendben tárgyalja témáját” (15.), ami nemcsak a znaimi csata leírását foglalja magába, hanem annak előzménytörténetét is, méghozzá olyan aprólékos és alapos részletességgel, hogy a könyv nyolc fejezetéből csak a hatodikban érkezünk meg a mai osztrák határ közelében fekvő csehországi csatatérre.

Művének elkészítéséhez Gill több forrástípust felhasznált, a primer kútfők között az európai levéltári forrásokon kívül visszaemlékezéseket, naplókat is bevont kutatásába, hogy minél teljesebb képet kaphasson ne csak a hadszínterekről, katonai parancsokról és a seregekről, hanem a benne résztvevő emberekről és körülményeikről is. A kötet végén található tizennyolc oldalas szakirodalom-jegyzék tematizálva tartalmazza az angol, német és francia nyelvű szekunder forrásokat, például műveket az osztrák hadsereg leírásához vagy badeni és hesseni alakulatok ismertetéséhez, így a téma iránt érdeklődő olvasók további adalékot kaphatnak a korszakhoz és annak hadászatához.

A kötetben igazi kuriózum a bevezetőt megelőző rövid fejezet, amely a könyv szóhasználatát magyarázza, és emellett tartalmaz egy egyoldalnyi táblázatot, amelyben a katonai rendfokozatokat adja meg német, francia, angol és magyar nyelven, továbbá az osztrák és német nemesi címeket. További érdekességeket rejt a kötet másik nagy kincse, a függelék, amelyben rövid áttekintést ad a szerző a napóleoni háborúkról, a legfontosabb Habsburg személyekről, emellett pedig a két sereghez és az ütközetekhez kapcsolódó hadrendeket is bemutatja, milyen összetételű hadtestekből álltak, azoknak kik voltak a vezetői, mekkora volt a létszáma. A kötet legvégén több oldalnyi fekete-fehér és színes kép sorakozik, amelyek az osztrák és a francia hadsereg vezető tisztjeit ábrázolják és mutatja be őket a szerző rövid képaláírások formájában, valamint a hadszínterekről, ütközetekről készült rajzok, metszetek és festmények illusztrálják az elbeszélteket. Az adatok és helynevek közötti eligazodást a főszövegben térképek szemléltetésével segíti, az elsőn Európa látható 1809-ben, majd az ütközetek ismertetésekor a francia és osztrák sereg elhelyezkedését, támadásának, visszavonulásának irányát bemutató térképek vizualizálják a leírtakat.

Gill az események elbeszélést nyolc változó hosszúságú fejezetben foglalta össze, és az elsőben a témaválasztás további aspektusaként jelölte meg a hadműveletet és annak jelentőségét: „olyan találkozóharc volt, amely jól megmutatja mindkét fél hadseregének és vezetésének minőségét.” (21.) Az előzmények leírását Ausztria 1808. évi helyzetének, valamint az osztrák külügyminiszternek, Stadion grófnak a bemutatásával kezdi, továbbá annak ismertetésével, hogy Károly főherceg és Stadion gróf között milyen ellentmondások feszültek. Majd folytatta a franciák aktuális elfoglaltságával, a Spanyolország ellen folytatott háborúnak a leírásával. Míg a franciák harcoltak, addig a bécsi udvarban Stadion köré csoportosult a háborús párt, és a további háború elkerülhetetlenségéből kiindulva csak az volt a kérdés, mikor indítsák a támadást, és kivel szövetkezzenek. Gill minden kérdés kapcsán mindkét fél álláspontját bemutatja, így egy újabb háború eshetősége kapcsán Napóleon nézőpontját is, aki ekkor nem akart Ausztriával háborút folytatni, és meghökkentőnek találta annak ellenséges viselkedését, egy ideig hitt a háború elkerülhetőségében is.

Fentiek ismertetését követően mutatja be a szerző az egymással harcolni készülő két sereget, egy  informatív táblázatban összegzi is, hogy az ötödik koalíciós háború kitörésekor, 1809. áprilisban milyen összetételű volt a két haderő, és mely alakulatnak ki volt a vezetője. Külön értekezett a parancsnoklásról és irányításról, amelynek keretén belül részletesebben bemutatta Károly főherceget.

A harmadik fejezetben kezdődik a harc: az első hadjárat bemutatását, az osztrákok áprilisi támadásait térképen is szemlélteti (98-99.). Amellett, hogy a szerző ismerteti a háború főbb csatáit, rendszeresen kitér egy-egy alfejezetben a mellékhadszínterek főbb eseményeinek tárgyalására, amit követően itt elérkezünk az ötödik koalíciós háború legnagyobb ütközetéhez, Wagramhoz, amelytől csak az 1813-as lipcsei csata volt nagyobb. A regensburgi és a wagrami ütközet is francia győzelemmel végződött, de a veszteségei mindkét félnek hatalmasak voltak. Ennek folyományaként a szerző azzal folytatja, hogy milyen személyi változások következtek be a francia sereg tiszti állományában, miután többen is elestek.

Gill a kötetben több helyen is ismertet és idéz visszaemlékezéseket, amelyekkel azt érzékelteti, hogy a katona is ember: éhes, szomjas és fáradt: „a szomjúság és az éhség okozta a legnagyobb nyomorúságot” – idézi Ferdinand von Larisch naplóját. (139.) A rövid kitérő után ecseteli az egyes hadtestek elhelyezkedését és tevékenységét, valamint Napóleon és Károly főherceg gondolatmenetét és szándékait, utóbbi lehangolónak tartotta az eddig eredményeket. Ferenc császárról sem feledkezett meg a szerző, végig nyomon követi tartózkodási helyét, valamint beszámol Károly főherceggel tartott találkozóiról is. A hollabrunni és a Laa melletti ütközetek leírása után érzékeltette, hogy eközben a háttérben a diplomáciai lépések folytatódtak.

Egy nagyon rövid fejezetet szentelt az egyéb hadszíntereknek, ahol július 6. és 9. között folytak az összecsapások – ezekről a szerző egyébként egy másik monográfiájában értekezett részletesebben (1809 Thunder on the Danube. Napoleon’s Defeat of the Habsburg. London, 2008-2010).

A hatodik és a hetedik fejezetekben érkezünk meg a znaimi csata leírásához, Gill külön fejezeteket szánt az ütközet egy-egy napjának, és gyakorlatilag óráról órára beszéli el az eseményeket, aminek követését segítik azok a fejezetekben elhelyezett térképek, amelyek a délutáni vagy az esti hadállásokat szemléltetik (15., 16., 19. térkép). Az ütközet leírása előtt kitért arra, hogy az egyes hadtestek hol voltak éppen, mivel nem mindenki menetelt ekkor Znaim felé, majd ezt követi a csatatér részletes bemutatása, amelyet térképpel (14. térkép) is illusztrál, milyen földrajzi tényezőkkel kellett szembenéznie az odaérkező seregeknek, ami nagyban meghatározta az alkalmazandó harcászatot. Mindezek mellett újra kitért a háború emberi vonatkozására, csak most nem a katonák szempontjából, hanem, hogy milyen sérelmek érték a lakosságot, akik a hadszínterek közelében éltek, és a seregek fosztogatásainak, visszaéléseinek áldozatául estek. A katonák ilyen jellegű fegyelmezetlensége nem volt jó hatással a sereg moráljára, ezért szigorúan büntették a fosztogatókat, a legsúlyosabb ítélet a kivégzés volt. Mielőtt folytatná a második nap leírásával, Gill levonta az első nap mérlegét: a franciák erősítésre vártak, az osztrákok arra nem számíthattak. A csata másnapján délben Napóleon is megérkezett az ütközet helyszínére, Ferenc császár pedig már napokkal azelőtt elhagyta azt. A szerző egy táblázat segítségével (309.) szemlélteti az egymással szemben álló francia és osztrák gyalogság, valamint lovasság létszámát 3 napszakra lebontva. A hetedik fejezet végén értékelte az ütközetet: mindkét fél nagy veszteséget szenvedett, hasonló harcászatot alkalmaztak, és a francia seregnek ismét sikerült túlerővel szemben helytállnia, noha nem aratott győzelmet.

Az utolsó fejezet a fegyverszünet megkötésétől a schönbrunni békéig tárgyalja az eseményeket (július 12. ‒ október 14.), amelynek keretén belül ismerteti a fegyverszünet körülményeit, ezzel kapcsolatban pedig hosszan foglalkozik a két fél gondolkodásmódjával. Majd az epilógusban értékelte a bemutatott időszak katonai manővereit, melyet tart a jelenből szemlélve is kifogástalannak, mik voltak a hibák és Oroszországnak milyen szerepe volt az elbeszéltekben.

Gill az események és a szemben álló felek rendkívül részletes ismertetésével nemcsak a znaimi csata összefüggéseire világított rá, hanem az ötödik koalíciós háború eseményeibe és annak utolsó felvonásába is mélyebb betekintést adott. Munkájából kiderül, hogy a fegyverszünet és a béke létrejöttében ennek a csatának nagyobb jelentősége volt, mint azt az eddigi kutatások mutatták: a znaimi ütközet és a háttérben folyó diplomáciai egyeztetések együtt eredményezték a július 12-i fegyverszünetet, és vezettek a schönbrunni békéhez.

Czinege Szilvia

Ezt olvastad?

5+1 könyv az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcról

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.

X