Háborús ZOOnák – Állatkertek a Nagy Háború sodrában

Teherhordó lovak, öszvérek, egészségügyi kutyák, postagalambok seregei szolgáltak az „embercsapatok” mellett az első világháború éveiben a frontokon. Jelen írásunk főszereplői azonban fogságban élő társaik, akik egy-egy állatkerti ketrecben voltak kitéve a háború viszontagságainak. A Budapesti Állat- és Növénykert Mi újság az állatkertben? című kiadványának segítségével tekintjük át, milyen nehézségek leküzdése mellett tudott az állatkert a fővárosi közönség egyik leglátogatottabb helye maradni a zavaros időkben is. A híradások között pedig néhány európai állatgyűjtemény háborús sorsa is kirajzolódik.


Háborús hírmozaikok, cikkcímek a Mi újság az állatkertben? című lapból (1914–1917)

A fővárosi állatkert 1914 előtti történetéről dióhéjban

Az állatkert alapításának gondolata először 1840-ben merült fel. A forradalmi események azonban még évekre elodázták a tervek megvalósítását. 1862-ben aztán a Természettudományi Társulat közgyűlése létrehozta az Alapítást Előkészítő Bizottságot. A következő évben jóvá is hagyták az Állatkerti Bizottmány létesítését és a pénzügyi alap megteremtése érdekében sor került az Állatkerti Részvényjegy kibocsátására. Nem sokkal azután, hogy a Helytartótanács elismerte az Állatkerti Társulat létezését (1864. június 14.) és engedélyt adott az állatkert létrehozására, megtörtént a közel 18 hektáros terület kimérése (1865). Az első épületegyüttes felhúzása mindössze 10 hónapot vett igénybe és 1866. augusztus 9-én a kb. 150 faj 598 egyedéből álló állatállománnyal megnyílhatott Európa 30. állatkertje Budapesten. A kormány által kinevezett Dr. Fitzinger János müncheni zoológus a nyitás napján lemondott igazgatói posztjáról, így kerülhetett helyére Xántus János, akit az állatkert megálmodói kezdettől fogva a legérdemesebbnek tartottak a pozícióra. Kezdetben 12 fős kollektíva munkáját kellett koordinálnia. Már a nyitás évében (1866. augusztustól decemberig) 61 ezer látogatót fogadtak.


Az állatkert-alapítás eszméjének úttörői:
Kubinyi Ágoston (a Nemzeti Múzeum igazgatója), Szabó József (geológus, egyetemi tanár) és Xántus János (természettudós, etnológus)

Az 1873-ban kinevezett Serák Károly igazgatósága alatt vált az állatkert igazi szórakoztató egységgé, látványossággá, hiszen a bevételek növelése érdekében sor került kötéltáncosok, tűz- és kardnyelők, céllövők alkalmazására is. Az 1896-os millenniumi rendezvénysorozat szervezői azonban már olyan magasra emelték az állatkert bérleti díját, hogy az üzemeltető Állat- és Növényhonosító Társaság csődbe ment. 1907-ben Budapest városa vette kezelésébe a létesítményt. Bárczy István polgármester programjának fontos sarokkövét jelentette az állatkert ügye, ennek köszönhetően 4 millió koronás költséggel 1909 és 1912 között megvalósulhatott az átépítés. 1912. május 20-án nyitotta meg újra kapuit a Lendl Adolf igazgatósága alatt működő intézmény. A háború elején egy jelentős építkezésre kellett sort keríteni, ugyanis a Török Követség azzal a kéréssel fordult az állatkerthez, hogy építsék újjá a „vastagbőrűek házát” (Elefántház), mert az egy muzulmán mecsethez hasonlít. A ház karcsú minaretje már azért is sietve lebontásra került, mert a Török Birodalommal a Monarchia szövetségben állt.

Mi újság az állatkertben?

A forrásbázisául szolgáló lap A természet című természettudományos folyóirat melléklapjának volt tekinthető, amelyben az állatkert vezetősége tájékoztatta a közönséget az aktuális programokról, a szimfonikus zenekar koncertjeiről, az állomány gyarapodásáról és a legfrissebb „állati” hírekről. Első száma a szarajevói merénylet után két nappal, 1914. június 30-án jelent meg. A keddi és pénteki, 4 oldal terjedelemben történő megjelenést kezdetben tartani tudták, ám a háború évei alatt a kiadás olykor megritkult (1914 októberétől havonta 2 szám 1-jén és 15-én), csökkent a terjedelem (1 oldal) és csak fekete-fehér nyomtatásra futotta a pénzügyi keretből.


A Mi újság az állatkertben? lap első számának fejléce

A háború okozta problémák és megoldásuk

A besorozások idején az állatkerti látogatások is elapadni látszottak, de a kedvező időjárásnak, a kezdetben pozitív harctéri jelentéseknek, az állatkerti programkínálatnak, valamint a kialakult helyzethez jól alkalmazkodó vezetésnek köszönhetően a kert 1914 és 1918 között is a békés kikapcsolódásra vágyó közönség kedvelt kiránduló helye tudott lenni.

Munkaerőhiány

1914 augusztusára az állatkert gondozói közül 28-an vonultak be. Állásaikat teljes fizetésért feleségeik foglalták el, így az érintett családok nem estek el bevételi forrásuktól, valamint a korábbi rendszeres látogatásoknak köszönhetőn az állatok könnyebben elfogadták új gondozóikat és a hölgyek számára is ismerősek voltak az elvégzendő feladatok, még ha csak hallomásból is. A vezetőség büszke volt, hogy ezzel a döntéssel biztosítani tudta a zavartalan működést, és a korábban kialakított példás rendet továbbra is fenn tudták tartani. Előfordult azonban, hogy egyes állatok látványosan nehezen viselték a változásokat, így esett Évi csimpánzzal is, aki gondozója távozása után napokig búskomor, nehezen kezelhető volt és alig evett, míg végül az állatkert szakácsnéjával sikerült barátságot kötnie és újra felélénkült.

A filharmonikus zenekar 1914. szeptember 1-jén jótékonysági koncertet adott, amelynek 3000 koronás bevételét a hadbavonultak családtagjainak megsegítésére ajánlották fel.

A jótékonysági koncert programja (Mi újság az állatkertben? 1914. szeptember 1. 3. oldal)

Takarmányozási nehézségek

Az állatkert lakói számára naponta 110 féle táplálékról kellett gondoskodni, ami nem kis logisztikai és anyagi kihívást jelentett. Például vonaton szállították a szénát, szalmát, üzletben vásárolták a fügét, cukrot, csokoládét, a vásárcsarnokban a zöldséget és a gyümölcsöt, termelőktől, tenyésztőktől pedig a lisztkukacot, hangyatojást, galambot és nyulat. Leginkább a tengeri hallal táplálkozó állatok szenvedtek hiányt, mert a háború kitörésétől kezdve sem a fiumei, sem a hamburgi kikötőkből nem érkezett szállítmány, egyrészt a halászok besorozása, másrészt a vasúti szállítmányozás akadályoztatása miatt. Mindezek következtében mielőbb alternatív táplálékot kellett találni a tengeri halat fogyasztó állatoknak. Míg az étrendreform kevesebb gondot okozott egyes fajoknál, addig mások számára végzetesnek bizonyulhatott az efféle rugalmatlanság. Míg a rénszarvasok épp úgy kiváló eleségnek tartották a frissen kaszált zöld füvet, mint az izlandi zuzmót, addig a fókák kezdetben öt napig koplaltak, majd a későbbiek során hétből ketten nem tudtak áttérni a lóhús fogyasztására és őszre elpusztultak. A pingvineknél első körben édesvízivel próbálták pótolni a tengeri halat, de nem jártak sikerrel. Végül a gondozók a sós vízbe áztatás cseléhez folyamodtak és így már elfogadható étket produkáltak. Miután a csukák számára nem tudtak eleven halakkal szolgálni és a helyettük kínált aranyhalak nem bizonyultak kellően ínycsiklandó falatnak, a lóhúsra és a gilisztára történő áttérés működni tudott. A harctereken elhulló lovak fontos táplálékforrásul szolgáltak az állatkerti ragadozók számára a háború éveiben, azonban 1917 elején már hetente két hústalan napot kellett beiktatni (hétfő és péntek). Szintén a háborús takarékoskodást szolgálta 1917 telén, hogy a melegebb éghajlaton élő állatokat egymás mellé helyezték, hogy minél kevesebb épületet kelljen fűteni. Az elpusztult állatállomány pótlását nagy mértékben gátolta, hogy a posta 1914 nyár végétől már nem vállalta élő állatok szállítását, így az adományállatok nem jutottak el az állatkerthez.

 

A siker mutatói

Látogatottság

A mozgósítás első napjaiban ugyan visszaesett a látogatottság, de néhány hét alatt visszatért a megszokott forgalom. A vasúti közlekedés ellehetetlenülése miatt a vidéki látogatókról tulajdonképpen le kellett mondani, azonban őket pótolták a háborús helyzet miatt nyaralásukból visszatérők és a bevetés előtt Budapesten állomásozó vagy sebesülésüket követően üdülésüket töltő katonák, valamint a későbbiekben a fővárosban járó lengyel legionáriusok vagy német tisztek.

Az állatkert 1915. évi 573 992 fős látogatói forgalmának havi megoszlása (Forrás: Mi újság az állatkertben? 1916. október 15. 1. oldal)

1914 júliusában közel 120 ezerre volt tehető az állatkerti látogatók száma, ennek felét az esti látogatók adták, ami azt mutatja, hogy az itt működő vendéglátó egységek, a sziklabarlangban működő mozi és a szimfonikus zenekar estjei vonzották a legnagyobb tömegeket.

100 éve indult a bibliofilek mozgó tékája

Szabó Ervin és Lendl Adolf megállapodásának eredőjeként 1914. május 1-jén kezdte meg működését a fővárosi bibliotéka nyilvános fiókkönyvtára az állatkertben. A kezdetben 200, majd 1914 nyarától 500 kötetre bővülő kínálatot mozgató fából készült kocsit egy, majd két ceyloni törpe szamár húzta. Egy délelőtt akár 200 kötet kölcsönzésére is sor került, hiszen a kellemes zöld környezetben, a kihelyezett padokon szívesen hódolhattak szenvedélyüknek az olvasás szerelmesei. A legnépszerűbbeknek a magyar nyelvű ismeretterjesztő könyvek számítottak (1914 júliusában 1698, augusztusában 2080 kölcsönzés), őket pedig a szépirodalmi munkák követték (1914 júliusában 1388, augusztusában 1995 kölcsönzés). Az igen népszerű mozgókönyvtár első körben egészen 1919 őszéig működött.

 

Európai korZOO

A kontinens állatkertjei között igen intenzív volt az együttműködés a háború kitörése előtt, hiszen közös küldetésüknek tartották a különböző állat- és növényfajok megőrzését. A fővárosi állatállomány is gyakran gyarapodott egy másik gyűjtemény jóvoltából. A lap szerzői a háború éveiben a külföldi lapok szemlézése és személyes utazásokról készített beszámolók által ismertették meg a külföldi állatkertek helyzetét a Mi újság az állatkertben? olvasóival.

Különösen nagy érdeklődés övezte az antwerpeni állatkert ügyét, hiszen ott rendkívüli körülmények között történt végzetes pusztítás. A németek előrenyomulását követően a várost védő belgák és angolok attól félve, hogy a stratégiai célpontnak tekinthető nagyméretű állatkerti épületeket bombázás éri és a kiszabaduló vadállatok vérengzést fognak tartani a lakosság körében, elrendelték a ragadozó állatok lelövését. A várparancsnok (túlzottnak bizonyuló elővigyázatosságból fakadó) rendeletére a belga csendőrök 1914 októberében megsemmisítették az állatkert vad- és madárállományát. 1918 januárjában úgy tűnt, hogy az antwerpeni állatkert a kihalás szélére sodródott, hiszen a mészárlást és az eladásokat követően vészesen megcsappant gyűjteménye, egyedül akváriuma maradt érintetlen. 1921 májusában azonban látványos és sikeres újjáéledésről adtak hírt. Michel L’Hoëst irányítása mellett hitelek és új látványosságok bevezetésével növelt bevételek segítségével sikerrel zajlott az állomány gyarapítása Rotterdamból, Koppenhágából, Dublinból, New Yorkból, Buenos Airesből. A lap szerzői keserű szájízzel konstatálták, hogy a háborús jóvátételek és a szabad kikötők jelentősen megkönnyítik a győztesek állatkertjeinek rehabilitációját.

Nem minden győztes ország állatkertje indult virágzásnak a harcok elmúltával. Párizsban roskadoztak az épületek, rozsdásodtak a ketrecek és jelentősen megcsappant az állatállomány. Már 1918 elején káposzta nőtt a narancsfák és paraj a pálmafák helyén. Hogy a veszteségeket pótolni tudják, a magánosokat próbálták adományozásra buzdítani: „Rajta tehát, ti új gazdagok, adományozzatok bőségesen, ha már nem is a zoológia és a biológia iránt érzett szeretetből, de mindenesetre ifjúkorotokban szerzett örömteljes órák emlékére. Adjatok gazdagon és neveteket ólombetűkkel fogják megörökíteni a röpdék és a ragadozók ketrece felett.” (Mi újság az állatkertben? 1921. február 1–15. 1.)

1917 augusztusában német csapatok elfoglalták Rigát. Szeptemberben a hamburgi Hagenbeck állatkert tudományos asszisztense, Zulkowsky Lajos elismerően nyilatkozott a rigai kert állapotáról. A háború alatt sok állat elpusztult, de szarvasok, bölények, kenguru és indiai elefánt továbbra voltak a gyűjteményben. Az állatkertet bezárták, a háborút követően szegény családok gyermekei táboroztak falai között, újranyitására 1933-ban került sor. Állatai elsősorban német állatkertekbe kerültek.

Az újság 1917. decemberi tudósításai szerint London légitámadása alatt az oroszlánok, hiénák és farkasok ordítottak a legkitartóbban, az elefántok közömbösnek bizonyultak, míg a majmok, gazellák és darvak idegesen viselkedtek. A legidegesebbnek mégis az az éjjeli őr tűnt, aki a ketrecek felügyeletét látta el, és akinek minden reggel be kellett számolnia az esetleges károkról.

1917 végén a berlini állatkertben egy „háborús szörnyet” csodálhattak meg a látogatók. Az angoloktól zsákmányolt tank 8 m hosszú, 3 m széles, 2,25 m magas volt és vagy 20 tonnát nyomott. 1920-ban a veszteségesen működő állatkert csak a városi képviselőtestület adományának köszönhette fennmaradását. Bár sokan kritizálták a létesítményt, a ketrecben található vadállatok olykor jobban tápláltak voltak, mint a látogatók. A közvágóhíd jóvoltából sok emberi fogyasztásra már nem alkalmas hús került az állatkertbe, azonban ezek nem megfelelő fertőtlenítése gyakran okozta a ragadozók húsmérgezés általi halálát. Az állomány pótlását a háborút követő rossz valutáris viszonyok miatt leginkább csere útján oldották meg pl. az amszterdami állatkertből.

Szintén húsmérgezés, illetve a takonykór pusztítása következtében hullott el a drezdai Sarrasani-cirkusz állománya. Több mint 100 ló, 20 teve, 25 oroszlán, tigris, majom, strucc és egyéb állat múlt ki.

1920 nyarán Schönbrunn állatkertje is siralmas képet mutatott, hiszen a kihalt ketrecekre nem sok látogató volt kíváncsi. A húshiány miatt a ragadozók közül csak egy barnamedve, egy farkas, két jegesmedve és két hiéna maradt életben. Három majom, 1-1 teve, bölény és zebra képviselte még az emlősöket, míg a madárházak népesebbek maradtak.

*

Annak ellenére, hogy a budapesti állatkertet nem érte közvetlen támadás az első világháború során, a veszteségek mégis súlyosak voltak. Az elsősorban élelmezési nehézségekből fakadó pusztulást a háborút követő gazdasági helyzetben csak igen körülményesen és lassan sikerült pótolni. Bár az 1920-as évek elején a magyar sajtó gyakran kritizálta a fővárosi állatkert állapotát, külföldi szakértők rendre elismerően nyilatkoztak róla. Elmondható, hogy elsősorban Lendl Adolf erőskezű irányításának és szakmai rátermettségének köszönhető, hogy az állatkert állománya az egyik leggazdagabbnak és legépebben megmaradtnak volt tekinthető az első világháború utáni Európában. Összeurópai kontextusban pedig megállapíthatjuk, hogy a világégés során nemcsak emberek, házak, műemlékek és vagyonok pusztultak el tömegesen, hanem az egyetemes természettudomány számos kincse is az enyészeté lett.

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

Az első világháború alatt Franciaországban viszonylag nagy számban – és főként sanyarú körülmények közt – internáltak magyar állampolgárokat, amit Kuncz
Támogasson minket